Skip to main content

Full text of "Révai Miklós élete és munkái .."

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



■f H)5B E 



L!f\RARY 

- <^A ^ 



4 

Ti 



CONVERTEO 



í 



i4? 



tíS'íSZEPJf} 



llf í JUN . I 






3 


•4- 

Cd 

>^ 

o 

02 


\ 










12 




Magyá. 






ll 


Személy 






2 

3 
4 


' Dologi K 
Eendes feii 
Átalakítási k. 






5 


Tüz és elemi k 




13 




M- kin zálogházak; 






I 
2 
3 
4 


Személyi járatidósi 
Dologi kiadások .^i 
Egyéb üzemi fciada 
Nyugdíjak . . . 



dby Google 




5^94 ^'^' "^^-^ 



i^' X 






Digitized 



by Google 



Digitized 



by Google 






RÉVAI MIKLÓS 

ÉLETE ÉS MUNKÁI. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR 

TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

KÖNYVKIADÓ VÁLLALATA. 



RÉVAI MIKLÓS 

ÉLETE ÉS MUNKÁI. 



IRTA 



BÁNÓCZI JÓZSEB\ 



BUDAPEST. 
1879. 



Digitized by 



Google 



• g^ 



RÉVAI MIKLÓS 

ÉLETE ÉS MUNKÁI. 



A M. T. AKADÉMIA ÁLTAL A FRAKNÓI-HORVÁTH DÍJJAL 
JUTALMAZOTT PÁLYAMŰ. 



IRTA 



.Bip) 



CZI JÖZSEF. 



BUDAPEST, 1879. 

A MAGYAR TtTD. AKADÉMIA KÖNTVEIADÓ HIVATALA. 
(Az akadémia épületében). 



Digitized by 



Google 



v/ ^ZZ^ ''C::í^3S 



,Ha valaha a megújult Haza tisztelni fogja Nyelve fenntar- 
tásáért eleget szenvedett Hártirait, már előre vlgasz- 
talódom benne, hogy engem is azoknak számokba 
helyheztet." 

Révai. 



91900 



ikW^Íz\ KQNYVTAR 
FlOVvJA 

j L) f; M P E tf 






Digitized by 



Google 



ELSŐ FEJEZET. 

EÉVAI FEJLŐDÉSE. 



Digitized by VjOOQ iC 



Digitized by VjOOQ iC / 

) 



I. 

Bevezetés 
Megilletődés! 

»Azon főképpen Istennek tartozó, közelebb pedig 
embertársához önként viseltető köteles szeretetét gyakorló 
Férfi — azon királyához hívséges Személy — azon ha- 
záját szerető Honfi — azon magyar nyelv keletének buzgó, 
de már elfáradt Tenyésztője — azon borostyán koszorús 
Verselő — bölcselkedés, tudákosság, rajzolás, csinosodás, 
és egyéb szabad becsű tudományoknak Űzője s Előmoz- 
dítója — azon magyar szó és irás Eleveneknek Ke- 
meklője — - azon az ájtatos papi rendnek Egyházi Dísze 
— azon Pesten lévő Tanulmányok közönségének mun- 
kás Tagja — azon tudÓ3 könyv nyaláboknak Szerzője 
s Kiadója — azon életében eleven könyvtárnak Fogla- 
latja — azon egyetlenegy, fő tiszteletreméltó Révai 
Miklós! megszűnt fáradságával, virrasztásaival az ideig 
való élőknek szolgálni; nyugszik zöld, örökös hírű-nevű 
hantjain termendő virág bokrétái között! De lelke és 
halhatatlan érdeme a mennyekben, az Isten színe előtt 
örvendezve énekli soha heverést nem tudó pályájának jó 



Digitized by 



Google 



4 KÉVAI FEJLŐDÉSE. 

végzését! Es áldja a magyarok Istenét nyert kegyelmé- 
ért, hogy annak hasznos stikere áradhasson a jövendő- 
ség magyar^' szívű ivadékjaira! Kinek, midőn a tehetősek- 
nek értékjei márvány oszlopot eregetnének — én sirme- 
redékére almányi könnyeknek lepergetése közt ily ver- 
seket fakasztok: 

Gellért hegyénél a levegő komor 
Köddel borúit bé, fújja lehelletét 
A Kákos elbágyadt lapályán : 

Párolog a Tisza a Marossal. — 

Kesergi estét mind az öreg Buda 

Mind a Dunának nedve leányival 

'Zokog, de érdemlett nevének 

Czíme delelni repült fel égre !« 

E sorokat olvassuk Budapest első s akkor még 
egyetlen magyar lapjában, a Hazai Tudósítások 1807. 
május 6-ikán kiadott számában. A sorok irója Perecsényi 
Nagy László, a Léta magyar vitéz és Zamira pannóniai 
kisasszony könnyű tollú, beszédes szerzője. Mily nehéz- 
kesen, mily szaggatottan ír most! Mintha mindezt nem 
írná, hanem élő reszkető szóval mondaná el, s mondaná 
mélyen megindult szívvel, elfojtott, de ki-kitörő fájdalom- 
mal. Önkénytelenül is meghat a vesztesége nagyságával 
büszkélkedő kesergés. A sebzett szív rajongásának mon- 
danók — ha az ő halottá nem volna a mienk is. De 
Révai neve cseng fülünkbe, s osztozunk tépő fájdalmában, 
büszkélkedő keservében .... 

. . . Hetven évvel ezelőtt a hír Magyarországon 
még nem szárnyalt, csak járt. Egyetlen hírlapunk volt Bu- 
dapesten, egy volt Kolozsvárott, és egy Bécsben. És eaek 
közt annyi palástolt versenygés a közönséggel szemben, 



Digitized by 



Google 



BEVEZETÉS. 5 

annyi megoszló rokon- és ellenérzés a személyek körül, 
akár ma. De Révai halálának liire csakhamar bejárta az 
egész országot. Ellenei néma hallgatással adóztak emlé- 
kének, és barátjai teli kézzel szórták az elismerés virá- 
gait a megdicsőült hantjaira. 

A kor mozgalmas volt, s az iQuság meleg érdelő- 
déssel kisérte a haza reményeit s fájdalmasan érezte 
veszteségeit. Söpronyban, a »hénczek« városában, mint 
Révai még 1801 -ben nevezé, halálának hirére szomorú ünne- 
pet ültek a Magyar Társaság tagjai. Jól esik hallanunk, 
mily nemes túlzással tolmácsolják a közfájdalmat: 

Hektor elestével nem vesztett Trója felény^it : 

S nem vala oly nagy kár Akhilles porba oülése. — 

Nem csak égi ihletés teszi az embert jóssá, hanem 
a magasztosult] fájdalom ihlete is. Az éles szem a múltba 
lát, az éber szem a jelent nézi — a könnyek fátylán ke- 
resztül az elme néha a jövőbe tekint át, a kavargó go- 
molyban észreveszi a készülő alakulást, s a mit ellesett 
— félig érzés és félig sejtelem — azt elmondja nekünk ; 
jósol, anélkül, hogy tudná. 

A Hazai Tudósítások megjegyzés nélkül közlik az 
előbbi verssorokat, s mindjárt utána egy másik versből 
e strófát : 

Szánta ö mindig s nem ugarolt vele, 
Melyet a sors rávete, bevétette, 
Ah ! de mint látom learatni majd más 
Fogja gyümölcsét. 

S valóban úgy történt. Mert, a kik a gyümölcsöt 
learatták, nem az ő nevében tették. Az i^u szerző nem 
költött hanem jósolt. . . . 



Digitized by 



Google 



6 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

A történeti dicsőség köde borítja el Révait; ideje, 
hogy eloszlassuk e ködöt. A közelismerés magas talap- 
zatra helyezte őt; léptessük le onnét. Ha élve jár majd 
az élők között, csak akkor fogjuk látni, mily nagy óriás. 

n. 

Révai 1752'ben Nagy- Szent-Miklóson született; hogyan 
hívták ; mért másította meg születése helyét, 

Révai életéről eddig aránylag kevés adat van meg- 
állapítva. Azt sem tudjuk még, mikor született; néme- 
lyek szerint még azt sem, hol született. Révai maga az 
utóbbit tudta, de más helyet nevezett; az előbbit nem 
tudta, de választott magának időt. Szerető szülék nem 
számítgatták előtte, mióta lett ő örömük és büszkeségük, 
önnön élete pedig csupa harcz volt gyermekségétől fogva 
haláláig. S midőn megírja 1 796-ki folyamodását, melyben 
magát a papi állásával járó teendők alól fölmentetni kéri, 
s megtört egészségére kénytelen hivatkozni ') — el sem 
hiszi magáról, hogy csak negyvennégy éves ; három év- 
Tel többet mond s ezóta született ő 1749-ben — az iro- 
-dalom történetében. 

Születésének napja február 24-ére esik, ez bizonyos. 
Nem azért, mert Révai maga állítja, mert hogyan le- 
hetne kétség esetében az ily dologban az illető ^) az 



1) Kézirat a Múzeum birtokában, Hung 353, 40. sz. — Révai 
•életrajzára nézve e kézirat-csomag megbecsülhetetlen fontosságú. 
Ezt idéztünkben M. S, rövidítéssel fogunk ezentúl élni. 

2) Ezt állítja Toldjj, Magyar költök élete I. 219 1. R. szüle- 
tése évét és napját illetőleg, ámbár születése helyét — és helye- 
sen — tőle elütöen állapítja meg ö is. 



Digitized by 



Google 



HOL és MIKOR SZÜLETETT. 7 

> egyetlen tekintélye? — hanem azért, mert a piarista 
rend irattára is ^) ezt bizonyítja volt tagjáról. 

Hogy születésének évét illetőleg is az akkori anya- 
könyveket kell vizsgálni, jól tudta Horvát István^*) kit 
Kévai maga óhajtott életrajzirójának, tudta Kazinczy is, 
ki először szól hozzá e kérdéshez nyilvánosan.*) — Az 
€lső azonban az adatot egészen mellőzi, az utóbbi meg 
félre érti. 

Ez az anyakönyvi adat a következő: 

»Anno 1752. 23. Julii baptisatus est per Paulum 
Sándor Parochum Csanádiensem : Mathias Jacobus, filius 
Nicolai Révai et Annae Consortis. Levantibus ex sacro 
fonté Dominó Mathia Oexl et Conjuge Margaretha.»^) 

Azaz : 1752-ik évben július 23-án megkereszteltetett 
Sándor Pál csanádi plébános által Mátyás Jakab^ fia 
Révai Miklósnak és házastársának Annának. Keresztvíz 
alá tartották Oexl Mátyás úr és felesége Margit. 

Ez a Csanádi anyakönyvben áll, és Révai, bár 
Nagy-Szent - Miklóson született, ') mindenütt Csanádot 
mondja műveiben születése helyének. Latin verseiben®) 
>8zülöföldjé€-nek mondja; magyar verseiben fogadja, 



3) Történelmi Adattár, II. évf. II. köt. 461. 

4) M. 8, la. »Révairól jegyzéseké; a czimlap túlsó oldalán. 

5) Hazai Tudóaitdaok 1808. 311-12, 1. 

6) Az anyakönyv szövegét úgy Kazinczy^ mint a Történelmi 
Adattár egyes kihagyásokkal közli, olyképen azonban, hogy azok 
egymást kiegészítik. Én e kiegészített vagy, ha tetszik, szer- 
kesztett szöveget idézem. 

V így monda R. Horvátnak. 1. M, S., la. - és ezt természe- 
tesen R. bizonyosan tudhatta ; a szerzet irattára szintén N.-Szt.- 
Miklóst említ; i. h. 

8) Latina 16 1. jegyzet >natale mihi solum.« 



Digitized by 



Google 



8 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

hogy »Umbria költőjét fogja mutatni Csanád ;«^) mathe- 
matikai munkájának czímlapjára pedig a neve alá oda 
teszi »Hungarus Csanádiensis« — csanádi magyar. 

Hol született már most Révai és mikor ? Az elfoga- 
dott adatok szerint 1749-iki február 24-én Nagy-Szent- 
Miklóson. De e hely anyakönyvében a Révai családot 
illető legrégibb adat 1754-böl való.^") A közlöttük adat 
is más évet és más napot hoz föl és azon fölül, hogy 
az Csanádi eredetű — : Mátyás Jakab neveket említ, 
holott Révai mint' tudjuk, Miklós Istvánnak nevezte 
magát. 

így történt, hogy minél behatóbban vizsgálták a 
dolgot, annál nagyobb lett a zavar. 1862-ben egész moz- 
galom indult meg Torontál megyében, a Révai születé- 
sére vonatkozó adatok megállapítása dolgában,^ ^) mely 
sok érdekes részletet derített napfényre, de egészben 
eredménytelen maradt. Magok a buzgólkodók nem tud- 
tak megegyezni semmiben. Toldy Ferencz pedig e moz- 
galmat hallgatással mellőzte, s ezzel az egész ügy el volt 
döntve ; a mi annál természetesebb, mert e fáradhatatlan 
iró hozzá szoktatott bennünket, hogy minden irodalom- 
történeti dolgot ő intéz el számunkra. 

Az egész "kérdés, — az kétségtelen — azon fordul 
meg, bebizonyítható e, hogy a csanádi anyakönyv Mátyás 
Jakabja a mi Révaink ? 

Igenis, be. Kazinczy 1803-ban látogatta meg Révait 
Budapesten, s ekkor ez utóbbi ezt monda neki . »Nem 



' ^) Elegyes versek 35 1. 

10) Magyar Tudományos Értekező', I. k. 376 1. 

11) T. Adattár, 462 1. 



Digitized by 



Google 



SZÜLETÉSE HELYÉNEK MEQMÁSÍTÁSA. 9 

t 

keresztnevem [a János] ; az én keresztnevem Mátyás ; a 
János bérmálási, s szerzetbéli a Miklós, Ez utolsó alatt 
jutván ismére tességre, megtartottam azt, minek utánna 
a Piaristák közül kiléptem is : de felvettem mellé a Já- 
nost — inkább kedvelvén azt, mint a keresztségbeltt,€^^) 

Révai Mátyás, utébb Miklós tehát í752-ben szüle- 
tett , de nem Csanádon s nem is júliusban — mint Ka- 
zinczy az anyakönyvi kivonat alapján állítja. A csanádi 
anyakönyv e pontra nézve nem is nyilatkozik ; azt mondja : 
23. Julii baptisatus est, ekkor tehát csak megkeresztel- 
tetett, de már febr. 24-én született. — Tudjuk ugyanis, 
hogy a szülők Mátyás születése után nemsokára Csa- 
nádra mentek lakni az odavaló plébánoshoz ^^) ; a Nagy- 
Szent-Miklóson született gyermek tehát e szerint csak 
Csanádon kereszteltetett meg. 

Születése helyének öntudatos megmásítása élénk 
világot vet Révai lényének egyik alapvonására: rendü- 
letlen és tüzes hazafiságára. » Könyveiben — úgymond 
Horvát '^) — több helyen csanádi magyarnak nevezi 
magát : azért is, mert csecsemő korában ottan szívta a 
levegő eget; azért is, 7nert e magyar hely lakóit inkább 
becsülte oláh szomszédainál.^^ 

A hazaszeretet tüzelte és buzdította már az iQut, 
ez vezette a férfiút is törekvéseiben és munkálkodásában, 
harczaiban és túlzásaiban egyaránt. 



12) Hazai TudósitásoTc^ i. h. — Révai Horvát Istvánnak is 
elmondotta, hogy »a szent keresztségben Mátyásnak hivatott « 
Kézirat a Nemzeti Múzeum birtokában, Fol. Hung. 729. 

13) M. S, 1. a. 

14) M. S 1. a. 



Digitized by 



Google 



10 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 



m. 



Atyja közkcUona, utóbb csizmadia volt; testvérei ; Mátyás 

Csanádon neveltetik ; az apa meghal ; a család tönkre 

megy — egy leánygyermek kivételével. 

Szüleiről kevés az adatunk, de a mi van, meg- 
ható és szomorú képet tár elénk. 

Kazinczy tartotta fön számunkra, hogy Révai atyja, 
Miklós j ii^^'^^^^'^^^ »végszélbeli ember, azaz katona 
volt« ; de csak közkatona lehetett, »mert a plébános 
vesztegetve bánván mások eránt a titulusokkal, s még 
mesteremberek neveik elé is Perül, (nagynevezetü) vagy 
csak D. (ur) titulust rakván, a Révai atyjáét (az anya- 
könyvben) a nélkül hagyta. «**) Horvát » középértékű 
nemes háznak « mondja a Révaiét, a mit azonban az 
adatok megczáfolnak.^^) Különben hősünk féríikorában 
egy ideig állandóan használta ajv-t neve mellett; Révay, 
8 hihetőleg csak nyelvtani vizsgálódásai hagyatták el 
vele ez Írásmódot. A későbbi nyelvtudós vélekedése sze- 
rint ugyanis az y csak gyöngitésre szolgál s e szerint a 
családnevekben jogtalanul maradt fön » hibás szokás* 
úgymond Károly-t, Pestjv-t, Tolnajv-t irni, vissza kellene 
helyezni az i-t. »De az ilyenekben bizonyos makacsság 
uralkodik; a diplomák tekintélye miatt tartják meg az 
y-\, nem pedig grammatikai okból. «*^) 



lő) H. Tadóiít. i. h. 

16) A szerzet irattárában is áll »igiiobilis.« /. h, 

17) Elab. Grammatica : »Sed in his quaedam pertinacia reg- 
nat, propter diplomatum auctoritatem, non grammatica ratione.* 
1. k. 171 1. 



Digitized by 



Google 



SZÜLEI ÉS TESTVÉRBJ. 11 

Mátyásunk a szülők első gyermeke volt. A békési 
születésű, apa (j^izmadia volt fiatal korában, azután 
elment végszéli katonának. Nagy-Szent-Miklósra jött 
lakni s elvette Palásti Annát. Hogy megélhessen, régi 
mesterségéhez fogott; csakhogy hihetőleg hamar reáunt: 
a hosszú katonai szolgálat más foglalkozáshoz, más élet- 
módhoz szoktatta. Csanádra alkalmasint azért ment, hogy 
más életmódot keressen. Az odavaló plébános közej 
rokona is volt, s ennél szállott meg családjával. '®) Ügy 
látszik azonban, nem talált itt állandó jövedelmező fog- 
lalkozást. Visszament Szent-Miklósra csizmadiának. 

A család következő történeteit a szent-miklósi anya- 
könyv mondja el. A család megszaporodott; 1754-ben 
Imre nevű fiuk született, három évvel utóbb András s 
ismét két év múlva egy harmadik gyermekök, kinek 
nevét és nemét az anyakönyv nem említi. '^) Valamint 
Mátyásnak, úgy többi gyermekeiknek is keresztszülői a 
német sörfőző 0x1 és felesége voltak — a kikkel a 
Révaiak, úgy látszik, igen jó barátságban éltek. 

Mátyás Csanádon maradt ; a szülők a többi három 
gyermekkel Nagy- Szent-Miklóson laktak — szegényesen, 
tán nyomorogva. Egész életképet fest Szalay kanonok, a 
Révay születése idejének a helyszinén buzgó nyomozója 
ez egyszerű soraiban. »En egy napon — így ir Szalay 
1862-ben 2^) — a csizmadiák legöregebbjét, Szkorán Mi tát 
kerestem fbl, tőle nemit kitudandó. Az utczán gubbasz- 
kodva találtam a körülbelül 84 éves aggastyánt. A mint 



18) M. 8. 1. a. 

l«) M, Tudom. Értekező, I. 376 1. 

20) l\ Adattár II. 462 1. 



Digitized by 



Google 



12 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

meglát, megijed, de teljes lett zavara, midőn megszóli- 
tám. »Uram, azt mondja, én már megfis^ttem a stájert. « 
Szegény Mita engem hát, mint afféle uri embert, adó- 
szedőnek vélt. De lecsillapítottam aggodalmait s azt 
kérdeztem : »Emlékezik-e arra, hogy Nagy-Szent-Miklóson 
bizonyos Révai csizmadia lakott volna ?« » Hogyne emlé- 
kezném, uram, feleié Mita, arra a büszke tót Révai csiz- 
madiára. Olyan szegény volt, mint a templom egere, és 
a magamféle csizmadia emberrel még sem akart azért 
társalogni. O mindig urakat keresett. Különösen pedig 
nagyra tartotta azt a fiát, a kit Csanádon iskolába járatott ; 
Nagy- Szent-Miklóson iskola akkor még nem volt. De az 
ifiúr bizony maga is gyakran eljárt velünk csizmadia 
inasokkal a szemétdombokra borítást szedni. « 

Nem látjuk-e magunk előtt a katonaviselt csizmadia 
Révai Miklóst? Világlátott ember lehetett, szolgálta a 
császárt, és nemcsak büszkeséget, hanem némi művelt- 
séget is hozott magával. Ennek köszönhetni, hogy Mátyást 
ott hagyta Csanádon. Mily keservesen eshetett az a sze- 
rető anyának ! Első szülöttét nem ő nevelte — az csak 
a vakáczióban járt haza öregbíteni a nyomorúságot . . . 
Pedig hol három gyermek már elél, ellehetne a negyedik 
is. De a nagyralátó büszke csizmadia nem engedett, s a 
szegény anya belenyugodott. . . . 

Nemsokára azután, 1766-ban '^) meghal a kenyér- 
kereső családfő. Mit kezdhetett a szegény nő három árvá- 
jával ? nem tudunk erről semmit, de a valóság szívfa- 
csaró lehetett. Kétségbeesett küzdelem lehetett az a 
nyomorúság ellen — se küzdelemben elbuktak. 1773-ban 



81) M. Tud. Értek., 376 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



A CSALÁD TÖRTÉNETE. 13 

Révai már anyjának és fivéreinek is kesergi halálát. -^) 
Csak egy mar^t meg — az anyakönyvi közlemény 
harmadik helyén említett gyermek. Hősünk verseiből 
tudjuk, hogy ez leány volt. Tolnai Pál szathmári alispán 
özvegye, ki neki is megengedte, hogy » asszony anyám- 
nak « nevezze, árván elmaradott testvérét 1780-ban *^) 
> oldala mellé béfogadá kegyesen, s tartja leánya gya 
nánt.« Ez az adat azt is bizonyítja, hogy Révai jó testvér 
volt; ki más szerezte volna be e házhoz az ekkor 23 
éves leányt, mint ö ? Mi történt vele tovább, nem tudjuk, 
íme a család szomorú sorsa: az apa elhal; az 
anyát megöli a bú és nyomor; két fiuk korán száll 
sirba ; 23 éves leányuk még pártás fővel keres magának 
új anyát — a család egyetlen fönmaradt sarja pedig ide- 
genek közt küzd az idegen élettel és ezer baj és örökös 
nyomor közt is az apai névnek halhatatlan dicsőséget sze- 
rez, a melynek oly nagy a ragyogása, hogy a szent- 
miklósi puszta sirokat is megaranyozza fényével. 



IV. 



Mátyás Szegeden tanúi, Karába latin verselésre buzdítja ; 
szülőföldjének szeretete birja a kún romok megéneklésére. 

Révai a csanádi plébános házában nevekedett. Az 
ő » hazafisággal és dicsérettel teljes beszédei mély tiszte- 
letetöntöttek* hősünk keblébe. **) Hogy különben jó dolga 



22) Latina^ 28 1. 

23) Elegyet versek^ 63 1. 
24j M. S. 1. a. 



Digitized by 



Google 



14 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

volté e házban, alig hihetni. Ö maga azt mondja e 

korról : 

Ki igea idején> mikor nevelkedni 
Ctak kezdetiem gyengén Hétre gerjedni^ 

^ TkigysL lettem a vad kegyetlenkedésnek, 

S bennem dúló kedve telt az üldözésnek ! 
Mégis érzem, s mikor jut csak eszembe is, 
A sérelmek után hosszabb időre is, 
Szakad újra szivem, könnyeim hullanak 
S engem zokogó jajra fakasztanak. ^^) 

Meglehet, hogy e sorok nincsenek minden túlzás 
nélkül. Gyermekségünk bajait még férf korunkban is 
élénkebben érezzük, mint akár a későbbi szenvedéseket. 
S vegyük tekintetbe az is, hogy a szőke és kék szemű 
fiú heves és indulatos volt, s hogy a szerető anya helyett 
hihetőleg papi gazdaasszony állott mellette, ki talán a 
fegyelmezésben Játtá a nevelés egyetlen módját. 

Mátyás egyébiránt Csanádon sem maradt sokáig. A 
plébános már elemi iskolára is Szegedre küldé — látni 
való, szabadulni akar a fiútól. Itt végezte ő a piaristáknál 
a gymnásiumot is. ^'*) Alkalmasint a szerzet fölvette őt 
convictusába eddigi nevelő atyjának ajánlatára. 

Az iskolában csakhamar kitűnt nagy tehetsége és 
éles esze. S mint az ilyen fiúkkal rendesen történik, ah- 
hoz fognak, a mire őket legderekabb tanáruk serkenti. 
Az ifjúság a mily fogékony, ép oly kevéssé van tisztában 
saját tehetsége felől. Minden kiváló ember fejlődésében 
van azért több kevesebb véletlen is — a nevelő befo- 



5í5) Elegye versek^ 170 1. 

26) »Potissimam adolescentiae partém transegi dum primis 
litterarum elementis humanioribusque studiis imbuerer apud 
Scholas Pia8.« Latina^ 24 1. 



Digitized by 



Google 



KARÁBA ÁGOSTON. 15 

lyása nem egyszer sarkalja olynemü munkásságra, melyre 
sajátos tehetsége vagy épen nincsen, vagy első sorban 
nincsen hivatva. 

Szegeden különösen Karába Ágoston hatott reá. ■^*') 
Az éles szemű férfiú fölismerte benne a tehetséget g. te- 
vékenységre buzdítja — azaz verselésre. Ezen kor nevelő 
rendszere szerint a verselésben való jártasság ;iem volt 
a költői tehetség vagy bár a technikai ügyesség dolga r— 
hanem egyszerűen a műveltség járuléka. Szerzetes gym- 
násiumaink öregebb tanárai — sokan vagyunk, kik ezt 
tapasztalatból tudjuk — még ma is így fogják föl a 
verselés hivatását: a művelődés eszközének nézik. Révai 
tehát verselt. Az a kor pedig latin volt. Az iskolákban 
mindenütt és mindent latin nyelven tanítottak; hivatalos 
és társadalmi életünk mindenütt az országban latin volt. 
Eszökbe sem jutott még igen az embereknek, hogy a 
hazai nyelvet is lehetne hivatalos és társadalmi nyelvvé 
tenni ; nem is nézték a latint idegen nyelvnek — hiszen 
Szent István óta ez volt az ország hivatalos nyelve ! Ré- 
vai tehát — latinul verselt. 

Karába megénekeltette vele Aeneast, a mint öreg 
atyját a pusztuló városból kimenti. Még tíz évvel utóbb 
is emlékszik Mátyásunk az elégia bekezdő soraira. 

Tu quoque versa, heu in cineres, o Martia Roma 

Jam fueras tristi diripienda, noto : 
Nulla orbis domina, et nulla urbs aeterna stetisset 

Nec Capitolini templa superba Jovis. 28) 

27) Latina 46—49 1. 

28) »Téged is már a déli szél készült szétszórni, Marsnak 
elhamvadt Romája ; a földnek egy uralkodója, egy városa sem áll 
fen örökre, nem a capitoliumi Jupiternek kevély templomai sem.« 
— V. 0. 48-9 1. 



Digitized by 



Google 



16 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

Van e sorokban, az kétségtelen, melegség és len- 
dület — és minél több reminiscentia őstörténetre és a 
poétika szabályaira s Trójáról szólván, csak Rómán 
kezdi — Karába meg van elégedve, megdicséri és buz- 
dítja : »Melpomene derülten mosolygott, midőn születtél. « '*) 

Révai mozgalmas, eleven elméjét azonban nemcsak 
az ókori hősök foglalták el. Neki erős érzéke van a valóság 
inánt s érzi, hogy tényeinek számbavétele, megállapítása 
méltó föladat. » Úgyszólván gyermek voltam, — mondja 
1778-ban ^") — midőn hazám leírásának eszméje vil- 
lant meg agyamban. « De nem fog azért még a történet 
tanulmányozásához. A tizenhat éves iiQú miiident össze- 
fűz érzésével, mindent képzelne tüzében lát még. >A 
szép tudományok, így folytatja, melyekbe fiatal korom- 
ban beavattam, más egyében kívül, különösen azt is szi- 
vembe vésték: »A föld, melyen születtél, szent legyen 
előtted, és minden erődből oda törekedjél, hogy ennek 
hasznára és díszére légy.« Midőn láttam, hogy épen 
anyamegyém van megfosztva a külcsintől és barbár düh 
romba dönté annak hajdani fényét és méltóságát — mi- 
dőn ezt láttam, keserűség szállotta meg szivemet, és 
Sannasart *^) utánozva, ily érzettől áthatva, készítem 
szegedi deák koromban a kun romokról szóló első ele- 
giámat.c 

Ez 1768-ban volt. Ez elegiát föl is vette latin köl- 
teményeinek gyűjteményébe. (I. könyv 2-ik elégia.) Nincs 
benne semmi kiváló, de sok jellemző : kiér^ztik, hogy 



m U. 0. 49 1. 

80) T, Adattár, II. 459 1. Dr. Eitgelsz János fordítása. 

31) A 15-ik század egy latin költője. 



Digitized by 



Google 



A PIARISTA SZERZETBE LÉP. 17 

szerzőjében tüzes lélek lakik, hogy a hazaszeretetnek 
született apostola. 

A kornak pedig, melyben Révai született, mindenek* 
előtt erre volt szüksége. 



Kecskeméten a piarista szerzetbe lép ; mi birta erre, Jet- ^ ^ 
lemé ellenkezik választott pályájával. Milyen volt viszo- ^i 

nya a szerzethez % hogyan fogja föl ö maga, \r^ ^ 

1769-iki november 10-én ^') Mátyás Kecskeméten -^ C-% 
a piarista szerzetbe lépett. Ezzel a lépéssel kezdődik -^ **^ 
szerencsétlensége. Eddig csak árva volt, de most szolga *^ 

lett. Az ö büszke lelke legalább úgy érezte. 

Akaratja ellenére lépett a szerzetbe — ezt monda 
ö később maga. ^^) Elhiszszük. De értjük még is, hogy 
a tizenhét éves ifjú erre határozta el magát. Ide hajtőt 
ták a viszonyok, a körülmények, nevelése — szóval : a 
kényszerűség. 

Révai a nép fia. Atyja szegény csizmadia, kinek ha 
lála után a család tönkre ment. ö nem nevelkedett a 



32) lí, I, la. 

»3) Ouzfíiics »Révai pályája« Tudományos Gyűjtemény 1830. 
II. k, 5. 1. — Toldy sajnálja, hogy e becses értekezés töredékül 
maradt ránk ; de nem töredék az mint munka, hanem egyedül 
mint Révai életrajza az. Kétségtelen, hogy Guzmics így értette. 
£z értekezés nem egyéb, mint R 98 levelének kivonata ; többet 
adni G. nem is akart. 



B á n 6 c z 1. Bevai Miklós. K'iÖK j A 



Digitized by 



Google 



18 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

szerető anya befolyása alatt. Katholikus, tehát családta- 
lan papnál volt kisded korától fogva. Itt láthatta a gyer- 
mek, mily tisztelettel közelit a nép papjához, s ez bizonyára 
benyomást tett elméjére. A gyermek azután a piaristák- 
hoz került. Itt volt tizenhét éves koráig. Ismét családta- 
lan környezetben, ismét nő befolyása nélkül. Alig talál- 
kozunk az emberiség történetében kiváló egyéniséggel^ 
kire nem lett volna befolyással anyja, a nők általában. 
Révai hevét soha az anya szelidsége nem csillapította^ 
indulatosságát nem szeliditette. Szeretet nélkül nevelke- 
dett, szerelem nélkül élt. Még barátja sem volt, a szó 
igaz, nemes értelmében soha. Voltak ifjúkori ismerősei, 
kiket szeretett ; de az élet, kit ide, kit amoda vetett. Férfi 
korában kötött barátságot a rokonlelkü, nemes Rajnissal^ 
de őket inkább az elmék, mint a szivek rokonérzése 
csatolta egymáshoz. E két szegény küzdő szerzetes 
között a barátság inkább meggyőződés dolga volt: hogy 
segíteniök kell egymást — keresztényi szeretetből és a 
haza érdekében. Bizonyára soha senki Révaival bensőbb 
viszonyban nem élt, mint Horvát István. De ez sem volt 
barátság. Az egyik a parancsoló tanító volt, a másik 
meg az engedelme^ tanítvány. 

Szegény Révai még azt sem tudta, hogy hő lelké- 
nek voltakép mi hiányzik. Tizenhét éves volt és szerette 
— a hazát, szerette a tudományt. Ezekért akart ő élni. 
De mit csináljon? EgyedíQ állott a világon. Plébános ro- 
kona, hihetőleg atyja is, valószínűleg papnak szánták. O 
a piarista rendet ismerte — Karába piaristát szerette — 
a tudomány szomja és a haza szeretete kielégítést köve- 
teltek tőle — a tizenhét éves i^ú a szerzetbe lépett. 



Digitized by 



Google 



E VÁLASZTÁS NEM EGYEZETT JELLEMÉVEL. 19 

Csakhogy ez nem volt neki való élet. A föltétlen 
^igedelmesség kötelessége merően ellenkezett az ő ön- 
álló, elmélkedő lelkének vágyaival. Képzelhetni, hogy 
ez nem egyszer összeütközésbe hozta őt fölebbvalóival. 
Révai pedig, ha megbántatott, ritkán bírt magával — így 
Ítéli meg őt Kazinczy,^') ilyennek mutatja egész élete. 
Nagyon is érzékeny lévén, alig volt képes mindig helye- 
sen megítélni : vájjon mikor bántották meg őt, s mikor 
bántott meg ő másokat? Az a szenvedélyes s egészen 
a mértéktelenségig heves és indulatos Révai, ki a nyelv- 
harczban lép elénk, bizonyára már íiQúságában is ilyen 
volt ; később betegsége fokozta hevét — most büszkesége 
és daezossága tévé azt. — Emellett egyenes, szókimondó 
természetű volt ; mindaz, a mi a katholikus papot rende- 
sen jellemzi: hogy tud uralkodni magán, hogy önmegta- 
gadással s türelemmel tudja előmozdítani ezéljait — 
mindez hiányzott Révaiban. Verseiben, melyeket 1787-ben 
mint szerzetes adott ki, indulatosan és nyiltan támadja 
meg szerzetét és több kiadott munkáinak előszavát is 
fölhasználja némelykor a papi részről ellene fölhozott 
vádak nyílt czáfolására. 

Hy természetű és jellemű ember egyáltalán nem 
papnak való, legkevésbbé pedig szerzetesnek. 

Hiszen többé-kevésbbé mindegyikünk megszenved 
természetéért, jelleméért — s annál inkább, minél alan- 
tabb fokon születünk. De mily különbség van e tekintet- 
ben a szabad és a lekötelezett ember között! S még ez 
utóbbiak között is mi egészen más az, ha szabadon vá- 
laszthatunk új, természetünkkel inkább megegyező köte- 



34) Levelek Kishez, I. k. 203. 1. 



Digitized by 



Google 



80 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

lességet, vagy ha rabjai vagyunk viszonyaiknak, melyek 
elöl nincs menekülés. Mire nem vállalkozik azonban az 
i^úság ? De ha a lélek rugalmassága bágyad, a képzelem 
birodalma szűkül, s a férfi a valóságra ébred — mily 
sajgó kin, mily tépő fájdalom az . . . 

Azt hiszik s mondják, hogy Révai viszonyát szer- 
zetéhez »homály fedi.« 3&) Korántsem. Nem tudjuk ugyan, 
kik azon rendfőnökök egyenként, a kik Révai szeren- 
csétlenségét különösen tetézték. Ha tudnók is: nem vá- 
dolhatnék őket e miatt. Nekik igazuk volt; nem jártak 
el talán elég kíméletesen e heves, tüzes természetű iiQú- 
val — de ez nekik nem is volt kötelességök. A baj az, 
hogy nem csak nekik volt igazuk, hanem Révainak is. 
Nekik a szerzetes élet szabályainál, neki saját természe- 
tének jogainál fogva. 

Hogy ez összeütközés Mátyásra nézve oly felette 
nagy kínokkal járt — ez az ő szerencsétlensége, de nem 
elöljáróinak igaztalansága. 

Nem lehet itt szó Ítéletről, hanem csak megér- 
tésről. ^ 

Érdekes és fontos azonban tudnunk, mint fogta föl 
helyzetét Révai, milyenek érzelmei s hogyan fejezi ki 
azokat. Egész jelleme és lelkülete tárul föl ezekben. 

Panaszos életét majd minden évben más-máshol tölti. 
1770-ben Kecskeméten van, a következő évben már 
Tatán találjuk. 1772-től fogva vannak tőle verseink s ezek 
híven tükrözik vissza lelki állapotát. Tatán roszúl érzi 
magát, sem könyvek, sem barátok nem űzik el szomorú- 
ságát, csak a kis folyó gondtalan csevegése vigasztalja 



85) ToUy. 



Digitized by 



Google 



PANASZOS ÉLETE. 21 

bánatos lelkét. ^^) Mily szomorú képe ez a húsz éves 
i^ú lelki állapotának ! Az a kis folyő is medrébe vaü 
vtgyan szorítva, de szabadon foly benne; s mennyi 
váltakozó képet, mennyi boldogságot lát útjában! Talán 
ezt irigyelte meg Révai tőle leginkább. O a szerzet ko- 
moly falain belől kénytelen tüzes lelkét zabolázni — epe- 
dig a tett vágya kihajtja a világba. Helyet cserél és 
1773-ban Veszprémbe megy — itt is panaszos szomorú- 
ságban tölti életét, s hiába kivan meghalni. ^^) A követ- 
kező évben Nagy- Kár olyban találjuk ; ^^) minthogy há- 
rom évig maradt itt, azt hihetnők, jobban érzi magát. 
De az első két évben itt irt verseinek legnagyobb része 
az ellenkezőről tesz tanúságot. Egy barátja meghal, s ő 
Istenhez fohászkodik, segítse ki őt is e világ rósz hab- 
jaiból ; később meg kétségbeesve kívánja a halált, szüle- 
tése napján. ^^) 

Csakhogy az ifjúság szeret kaczérkodni : a leányok 
az élettel, az ifjak *a halállal. Egyik félt sem tanácsos 
azonban szaván fognunk. S ha nem mi, hanem a sors 
teszi, épen úgy megjárja. Révai megbetegszik — s fél 
a háláitól. Azt kérdi tőle : nem használhatna-é semmit 
hazájának ? Az i^úságot akarja tanítani a jóra és he- 
lyesre. *") 



36) Laíína, 20 1. 

37) Infelix ! frustra mortem precor, abnuit illa, Cogit et in 
qiiernla vivere tristitia. Latina^ 28. 1. 

38j Elegyes Versei, 18 1. 

39) Latina, 34 1. 

40) Latina, 51 1, 



Digitized by 



Google 



22 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

Nemcsak a szenvedély játszik nagy szavakkal, ha- 
nem a szenvedés is. A komoly elmét, az igaz buzgóságot 
azonban a valóság csakhamar visszatéríti a józanság út- 
jára. Révai ezentúl nem kivan többé meghalni — hanem 
élni. Hiszen eddig sem volt ö élete únt, hanem elégedet- 
len^ Most érzi, tudja az okát is : tettre vágyó. 

E betegség tehát érettebbé, higgadtabbá tette, de 
nem nyugodtabbá, boldogabbá is. Talán épen az ellen- 
kező történt. A szerzetesi fogadalmat már 1771-iki ok- 
tóber 24-inén letette.* ) Ismét egy kapocscsal több, mely 
oly élethez kötötte, a mely természetének nem felelt meg. 
S ha most elmélkedett maga fölött — honnét meríthetett 
volna vigasztalást? 

Nincs níódunkban határozottan állítani, de úgy lát- 
szik ez volt az a betegsége, melyet hat évvel utóbb egyik 
versében említ. Elmondja, hogy a > bölcs és nagy mérték- 
letességü« előljáró Orosz Zsigmond s szerzetes tagjai mint 
siratták ekkor »és mi dicső sír-verset is irtatok immár. « 

Révai ! oly idején rothadsz : gonosz üldözés ölt meg : 
Érzi hazánk kárát benned is, a ki sirat. 

Ti hittétek, folytatja büszkén, s már láttatok ben- 
nem annyit, hogy a haza valamely hasznot nyert ál- 
talam — 

Hitte Orosz Zsigmond is : azért ébreszte fel újra *2) 

íme az erős önérzet, mely már itt is közel jár az 
öndicsőítéshez. A tehetségébe vetett hit ébreszti fel őt 
hallottaiból ! Az elismerés — íme bajainak orvossága. 



4») M, 8. 1 a. 

42) Elegyet Versek, 87 1. 



Digitized by 



Google 



. ERŐS ÖNÉRZETE. 23 

Révai sohasem is volt szerény a szó elfogadott értelmé- 
ben, ö nem hárított el magától sem dicséretet, sem elis- 
merést — sőt inkább ! Ha nem adózott vele más, elmondja 
ő maga körülményesen, melyek s mily nagyok az ö ér- 
demei. Mint költő, mint nemzeti agitátor, mint nyelvész 
— minden téren hangsúlyozza törekvéseit, érdemeit. Taga- 
dom azonban, hogy ebben szerénytelenség volna. Révai 
€gész jelleme és gondolkozása olynemü, hogy ezen ka- 
tegóriák szerint meg sem Ítélhető; nem illenek o reá. 
kész elismerni másban a legkisebb érdemet is — nos hát, 
mért ne a magáét is? Volt-e a vele egyvivásúak között 
csak egy is, ki fölülmúlta volna őt a verstechnika biztos 
és ügyes kezelésében, a nemzeti érdekek élesztésében és 
előmozdításában, a nyelvtudomány problémáinak átérté- 
seben és megfejtésében ? Nem volt senki — és Révai ezt 
jól tudta. Miért ne mondja hát? S annál több joga volt 
az érdem e szokatlan hangsúlyozáshoz, mert nála a tett 
mindig megelőzte a szót. 

Igaz, volt egy kora, melyben ez egészen a beteg- 
ségig fejlődött ki benne, melyben már tudományos alapon 
álló ellenmondást is személyes sértésnek vett. Nem fog- 
juk, és nem akarjuk ezt menteni. De e sajátos jellemvo- 
nását, úgy véljük, nem szabad a köznapiság kategóriái 
alá törpíteni. Egy tetőtől talpig egészséges, őszinte és 
igaz természet jellemvonása az, mely bátran és büszkén 
mellőzi a korlátokat, melyeket mi a mások gyengeségei- 
nek kímélésére, s ezzel egyszersmind a magunkéinak pa- 
lástolására vontunk. 

íme egy jellemvonásával több, mely helyzetét tür- 
lietetlenné tette. Az ily önérzet nem tud meghajolni szó 
nélkül. Képzeljük hozzá íQuságát, büszkeségét, hevessé- 



Digitized by 



Google 



24 RáVAl FEJLŐDÉSE. 

gét, érzékenységét — s elképzelhetni, mily ellenkezésbe 
jutott a szerzetesi í renddel. Nagyon természetes, hogy 
üldözöttnek érezte magát; hogy azt hitte, törnek ellene. 
Pedig úgy hisszük, csak az volt a baj, hogy ő neki pa- 
rancsoltak, s nem ő parancsolhatott másoknak. O folyton 
másoktól követelte, a mire maga sem volt képes. 

1782-ben kesergi Orosz halálát s szenvedélyesen 
fakadt ki ez alkalommal a szerzetesi élet ellen. E sorok 
azon éveire vonatkoznak, melyekről épen szólunk. Nincs 
összes műveiben hely, melyben ily határozottan tárná ki 
előttünk a rendről való nézeteit — nem, többet : — egész 
lelkét. 

Képmutató falak! irtózom még, arcza pirúláa 

Nélkül a jámbor emlegetést se tehet. 
Egy dolog úgy faggat s keserít, hogy szólok ez egyről : 

Ott a Szent Szeretet tisztei puszta nevek ! 
Fődolog, a Szeretet nincs ott, csak színre hazudják : 

Gyűlölség vagyon ott, s üldözetekre buzog. 
Ott vésze nyers ifjúságom tüze, minthogy elöltek : 

En vallom, szomorú áldozat a ki valék. 

Es még egy jelenvonását tárja föl előttünk e soraiban : 

A farkas megmarta juhot rémíti kis árnyék, 
S még Örzó' ebe is gyakran ijeszti szegényt. 

Hogy leütött romlásommal sok menykövem, arra 
Bús idegenséggel telt gyanakodva fejemé 

S midőn Oroszt magasztalva említi: 

Tudta, hogy ártalmas s csak ront a gőgös erőszak : 
Es inkább épít a kegyes engedelem. 



Digitized by 



Google 



A SZERZET NEKI JOTEvSjE VOLT. 25 

Más hebehurgya kevély, tapodója alatta valónak, 
Büszke dagályával mely sokat egybe kever. 

A ki derült elmét elfojtja, szorosba rekeszti: 

ügy hogy alatt mászik rabja, s eloltja tüzét. *3) 

Igazságosak-e e sorok vagy nem? Azt mondjuk, 
hogy jellemzők. 

E szerint nagyon természetes, hogy Révai 1777-beii 
kapva kapott az alkalmon, hogy szerzetes létére is a szer- 
zet közvetlen fönhatósága alól szabaduljon. Mielőtt azonban 
e nagyfontosságú lépésére rátérnénk, nézzük, hogyan 
fejlődött ez idő alatt. 



VI. 



Révai történettel foglalkozik ; Cicero hatása Révaira, 
Molnár Jeles Épületei, A költészet \ első alagyáit írja. 

Kifejtetttik, mért nem tehetjük magunkévá Révai 
szigorú ítéletét szerzetét illetőleg, ö e viszonynak csak 
terhét érezte s azért csak visszáját látta. De mi objec- 
tive láthatjuk e dolgot. Ertjük Révai szigorúságát, de el- 
ismerhetjük azt is, hogy ő sokat, nagyon sokat köszön 
szerzetének. Röviden kimondva : a szerzet nélkül ő so- 
hasem lehetett volna Révai. Maecenásaink nem voltak 
akkoriban, neki meg nem volt semmije. Hiszen külön- 
ben bátran kiléphetett volna ! A szerzetesi fogadalom, tud- 
juk, nem köt le végkép senkit. Révai józansága azonban 
győzedelmeskedett szenvedélyén, küzködésén. Ha kilép, 



•i3) Eltgyti Versek, 36-38. 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



86 RÉVAI TEJLÖDÉSE. 

mit csinál? Hogyan tanulhatott volna? Akkoriban csak 
egy mód volt erre nézve : hogy pappá lesz. Révai egye- 
bet nem is tehetett. Választhatott volna magának más 
szerzetet, vagy megtehette volna mindjárt, a mit később 
és annyi harcz között tett : hogy világi pappá lesz — de 
nem tette sem ezt, sem azt, és — merjük állítani — nem 
yolt fejlődésének kárára, hogy nem tette. 

Midőn Révai 1769-ben a kegy^srendbe lépett, ez 
kofántsem volt mint ma, szükiben a használható tanerők- 
nek. Hogy Révait azonnal helyettesítéssel, s a következő 
évtől fogva már rendes tanítással bixták meg, mutatja, 
hogy méltatták kiváló tehetségeit. Tatán a tanítás mel- 
lett a convictusban az ifjúságra is ő ügyelt föl. '*^) 

Tatán, hol oly jól érezte magát, itt szállja meg 
újra gyermekkorának nemes vágya, hogy szeretett szü- 
lőföldje dicsőítésére tegyen valamit. Mennyire fejlődött e 
pégy év alatt és óta, bizonyítja munkájának választása. 
Nem elégiát ír most, hanem dolgozik ; nem énekli meg a 
múltat, hanem kutatja azt. »A l^azaszeretet lángja — 
irja^^) — még inkább föllobbant bennem, midőn a pia- 
rista rend tagja lettem. S alig végeztem el a noviczia- 
tust, alig határoztam el egész élete^pt a tudományoknak 
szentelni, midőn már is fölvetem e kérdést : mit tehetnél 
te már most szülőfölded dicsőítósóyp ? Mi volna min- 
denek előtt az, mit a piszoktól megpentCDi és díszszel 
fülszínre juttatni kellene ? — Ekkor pnnyi akadt, hogy 
csodálom, hogy szándékomban meg i^^m lettem ingatva. 
Először is anyamegyém iránti kegyeletből a csanádi 



44) M. S. 1 a. 

45) T. Adattár II. köt. 459. 1. 



Digitized by 



Google 



A TÖRTÉNETTŐL A KÖLTÉSZETHEZ. 27 

püspökök névsorát készültem összeírni; később tárgya- 
landó a Csanádmegyére vonatkozó többit. Két évig fog- 
lalkoztam evvel, és mit hazai Írókban könnyen föllelhet- 
tem, azt mind összeírtam. De most a titkos levéltárakban 
szerettem volna kutatni, és minden ránk vonatkozó ada- 
tot összegyűjteni. Azonban fiatal voltam és ismeretlen, 
hiányzott másoknál a bizalom hozzám és a pártfogás. Föl- 
hagyva első szándékommal, másra tértem át.« 

Az a »más« pedig mire áttért, irodalmi fontosságú 
volt — görög méretű magyar verseket, vagy mint ő ne- 
vezi, alagyákat kezdett írni. 

Ez Veszprémben történt 1773-ban. 

Révai első komoly tanulmányozásának tárgya a ha- 
zai történet volt. Mi vezette át innét a költészethez, még 
pedig a magyar költészethez? 

Kétféle: Cicero bölcseleti munkái és Molnár Jeles 
Epületei. — Mondhatnók rövidebben s egy szóval: a 
hazajisdg, 

Cicero műveiből, így vallja,**) tanúit ő hazaszere- 
tetet és belőlök merítette azt a meggyőződését, hogy ő 
is inkább fog hazájának használni, ha a nagy római 
példájára szintén nemzete nyelvén szól nemzetéhez. Hogy 
az igazat megvallja, teszi hozzá megható egyszerűséggel, 
ugy érezte ekkor, mintha valami tiltó szózat tartóztatná 
vissza a latin nyelv behatóbb tanulmányozásától, mely 
pedig eddig varázs erővel hatott reá . . . 

Érdekes látni, mily változatban ismétli vallomását 
egy későbbi magyar versezetében : 



*6) Latina, Praefatio, 5. 1. 

Digitized by VjOOQiC 



28 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

Nézd Cicerót, példát mutogat s követésre felindít, 
Ám ö a görögök nyelveket érti vala. 

Érti igen, de Hazája névét állatja nagyobbnak : 
Kedvelvén azokat, gondjait erre veti, 

Irogat és többször jobban fordítja deákra, 

A miket a görögök szűken adának elő « ^V 

Látni való, Cicero helyébe bátran odatehetnök Révait 
magát. — Nem a római remekiró tanította a hazafi- 
ságra, hanem saját lelke fejlődött idáig. Gyermekkorában 
szereti szülőföldjét — az i^ú a haza magaslatáig bővíti 
ki e fogalmat. S amint a méh minden virágból csak 
mézet szí — úgy nyer Révai lelkesedése mindenből új 
meg új ösztönt, mig a hazafiság öntudatos meggyőződése 
benne gyökeret nem vert. E meggyőződést pedig önnön- 
maga fejleszté önmagában. Tanítóitól sokat tanúit: de 
hazafiságot nem. A rend tagjainak nagy része nem is 
volt magyar — »má8 nemzet többire* mint maga Révai 
vallja.^®) A nemzeti nyelv mivelésének fontosságát még 
csak egyesek érezték — Bécsben a lelkes ii^^^ társasága 
csak az imént indította meg a mozgalmat, de hullámai 
még alig értek ide hazánkba. Hiszen abban az időben 
egy megjelenő könyvről a nyomtatón és szerzőn kivül 
rendesen csak azok tudtak még, a kiknek az utóbbi 
megküldé. Ezek terjesztették azután a könyv hírét és 
tartalmát, a mennyiben nekik föltűnt. 

Hy úton ismerkedett meg Révai Molnár János 
Jeles Epületeivel. E fáradhatatlan iró azok közé tarto- 
zott, kik az új kornak — mondhatnók öntudatlan — 



47) ElecjytB Vének, 20 1. 
*8) U. 0. 60. 1. 



Digitized by 



Google 



MOLNÁR JELES ÉPÜLETEI. 29 

előkészítői voltak. Említett művét már 1760-ban adta ki ; 
a magyar irodalom és nyelv mellett buzdítani nem szűnt 
meg soha. Nem indült ki elvi szempontból, de hűn kö- 
vette nemes lelke sugallatát. 

Jeles Epületei irodalmi fontosságú mű. Nem tar- 
talma miatt, — elmondja, melyek voltak a világ leg- 
szebb épületei, csodái, s illustrálja azokat rajzaival — 
ennyi az egész, Nyelve is darabos, ügyetlen, feszes, te- 
hetetlen maga magával. De az előszóban buzdít a görög 
s római méretű magyar versek mellett s ő maga is több 
rendbeli kísérletet tett ezekben, a mi akkoriban a tudós 
világban bizonyos föltűnést keltett — és Rajnist és Révait 
a helyes útra terelte. 

Midőn Révai Molnár munkájának hírét vévé, s ez 
csak tizenkét évvel történt megjelenése után -r- azonnal 
hozzá fogott ő is az új verseléshez, természetesen : önállóan. 

Gerjedezett kedvem már régtől erre is, a mit 

Hallék fülhegygyei, hogy mivelésbe vevék. 

S mindjárt próbáltam módját lelegetni magamtól : 

' O! de nehéz akadály közbe , vetette magát. *^) 

Ez a » nehéz akadály « prosodiai természetű volt — 
Révai nyilván nem Judta a módját. Hogy Erdősi, Apáczai 
már régen kisértettek meg hasonlót, hogy Kalmár Gryörgy 
1770-ben, ugyancsak Veszprémben, már írt hexametere- 
ket s Prodromusában ki is nyomtatta — erről ő, úgy 
látszik nem tudott semmit. Végre 

A Jeles Épületek történet képen akadtak 

Hozzám, és abból gerjede szikra tüzem. 50) 



49) Elegyes Versek^ 34. 1. 
^0) U. 0. 60. 1. 



Digitized by 



Google 



30 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

És mint természete követelte, hozzá is fogott azon- 
nal nagy hévvel. 

S elragadott édes képzésem, fenynyen eresztem 
Most lett Múzsámat s hangosan írni merek, 

Mintha Propertiusát valamely új Umbria szülné, 
Majd úgy álmadozott én kicsiny elme tüzem. ^^) 

Es megirt még ez évben négy alagyát. Az első 
hármat Veszprémben, az utolsót Nagy-Károlyban. Vala- 
mennyi többé-kevésbbé szabad forditás : Propertius, Ti- 
bullus, Horatius és CatuUus után. Bár meglátszik nyel- 
vükön, hogy az »új kötözet« még inkább nyűg mint 
ékesség, s bár prosodiája is több helyütt ingadozó, más- 
hol meg szabados — mindazáltal mutatják, hogy Révai- 
nak erős formai érzéke s már is meglehetős technikája 
van. E verseit később kiadta, aztán újra átdolgazta — 
Révai nem semmisített meg semmit ; önmaga ellen soha- 
sem gyakorolt szigorú birálatot. S azután, a mi e kor 
valamennyi költőjénél a fődolog volt : a mi a prosodia 
törvényeinek megfelelt, azt jónak tartották. Nem tudták, 
mert nem érezték még ekkor, hogy más a vers, és más 
a — költemény. 



51) Elegyes Versek, i. h. 



Digitized by 



Google 



A LATIN PRÓZA. 31 



VII. 



A latin próza; a józanság Révai jellemébein, A X Viliik 

század philosophiája; Révai türelmesség e ; mily philoso- 

phiát tanúit. 

Az 1773-iki tanév vakáczióját Révai már Nagy- 
Károlyban tölti, a hová szerzete által rendeltetett. Hor- 
vát István kézirati jegyzeteiben azt találjuk, hogy itt 
»syntaxist és grammatikát « tanított — természetesen a 
latin nyelvről van szó. Tanulmány tárgyává azonban 
ekkor hihetőleg sem egyikét, sem másikát nem tette. 

Magával a latin nyelvvel azonban ekkor, hogy 
úgy mondjuk, még szorosabb viszonyba lépett. Hyross 
Sámuel, ki őt később Nyitrán a dogmatikára is oktatta,*^) 
beavatta öt itt a latin próza ügyes és ékes használatába, 
a miben a rendnek több tagja tündökölt. ^^) Hogy Révai 
ez ügyességének nagy hasznát vette, tudjuk. Azon müvei, 
melyek neki a tudomány történetében örök halhatatlan- 
ságot biztosítanak, mind latinul írvák. Jellemző mindaz* 
által, hogy ama »tiltó szózat« jól összefért e nembeli 
komoly munkálkodásával — s nemcsak most, 1775-ben, 
de még két évvel utóbb, Nyitrán, Conrádi Norbert ha- 
sonlóra ösztönzi — hasonló sikerrel. ^*) Révai jellemében 
nemes lelkesültsége s buzgó hazafisága a józanságnak 



52) Latina, 60 1. jegyzet. 
58) ü, o. Praefatio 4—5. 1. 
54) U, o. 58 1. jegyzet. 



Digitized by 



Google 



32 RÉVAI FEJI^ŐDÉSE 

egy erős vonásával van összekapcsolva — ez teszi e 
tényt előttünk érthetővé. A latin kornak el kellett sajá- 
títania műveltségét, tehát elsajátítja nyelvét is tökélete- 
sen. Kévai semmit félig nem tehet. Azután tudjuk, jó- 
zansága tartotta vissza a gyűlölt szerzetben; láttuk első 
i^úságából már : neki élénk érzéke van a valóság, a 
realitás követelményei iránt. Első verse egy történeti 
tárgyú elégia ; első komoly tanulmánya a történet. lel- 
kesül, de nem rajong. Nagy tervei mellett soha a jelen 
pillanat követelményeit egészen tekinteten kivül nem 
hagyja. Nagy idealista — de ideáljait meg akarja való- 
sítani. Ehhez pedig a valóság érzéke — szóval, a józan- 
ság kellett. 

Révai természetesen a latin prózával egymagával 
nem érte be. Tanulmányának rendjében a philosophia 
következett, 1774-ben ezzel foglalkozott tüzetesen. *^) 

Révai és a philosophia! Révai, a ki a XVIII. szá- 
zad fia, hozzá fog a philosophia tanulmányozásához ! 
Voltaire és Rousseau, Diderot és D'Alembert neveit kell 
csak említenünk, és előttünk áll e század bölcselete, 
mely hadat üzen a fönálló államnak és társadalomnak, 
egyháznak és vallásnak egyaránt. . . . Nem, ezektől a 
tűz elméktől nem kell őt féltenünk. Magyarországon nem 
is éltek ekkor a XVlII-ik század mozgalmas, hanem a 
XlV-iknek poshadt világában. A mi renaissanceunk, a 
magyar renaissance csak most kezd még derengeni . . . 
Európa XV. és XVI. százada jóformán meg sem volt 
Magyarországra nézve. A hitújítás szülte mozgalom föl- 



55) M. S. la. 



Digitized by 



Google 



JÓZANSÁGA és TÜRELMESSÉGE. 33 

rázza nálunk is az elméket, de csakhamar lelohad. A mi 
XVIÜ-ik századunk is fényes volt : Pázmány és Zrinyi 
és Apáczai irodalmi működése ez időre esik — csak- 
hogy a kor, melyben Révai él, q századdal nem áll 
semmi szellemi kapcsolatban; elvesztette azt, mond- 
hatni, teljesen. 

Révai nem tanulmányozta a XVIII-ik század phi- 
losophiáját — Magyarországon nem tudtak még róla 
semmit. De a philosophia, legalább a közfelfogás szerint, 
oly független, és szeretnők mondani, kíméletlen egy tu- 
domány, hogy egy problémát többre tart száz dogmánál. 
És ne felejtsük : Révai gyűlöli a viszonyokat, melyek 
közt él, nyűgként érzi a szerzetesi fogadalom súlyát, 
mely alól nem bír szabadulni. Nem fogja-e ez is az ö 
büszke és merész elméjét a vallás titkainak bonczolga- 
tására csábítani^? Nem fogja-e ő lelkének küzködését lel- 
kiismeretének meghasonlásával tetézni? 

Valóban — ezt várhatnék. De nem történik meg. 
Ez a hiány hozzá tartozik jellemének kiegészítéséhez. 
Révai vizsgálta a philosoph iának, de azért nem a vallás- 
nak is alapelveit. Nem állította e kettőt szembe; nem 
talált köztök ellentétet. Révai nem volt philosophiai elme, 
és nem volt benne vallásos energia. jó katholikus volt, 
semmivel sem több. De jó hazafi is volt — és mindenek 
előtt, ő magyar vér volt: józan és türelmes. 

Midőn Bessenyei 1779-ben áttér a katholikus hitre, 
Révai ezeket írja : 

Bessenyeink egyenesb ösvényre tekéllte el ügyét 
S nem fog kétségben lelke habozni tovább. 



B á n ó c z i. Révai Miklós. 



Digitized by 



Google 



34 KÉVAI FEJLŐDÉSE. 

Kéz felemelve tebát Istent áldottam azonnal, 
Éfi írom versben most öröm énekemet. ^) 

Kell-e valakinek papnak lennie , hogy így érezzen, 
így írjon? S midőn Révai később az Akadémia fölállí- 
tásán buzgólkodik, nyomósán emeli ki, hogy valláskü- 
lönbségre való tekintet nélkül kell a tagokat megválasz- 
tani. S midőn ez ügy nem halad az országgyűlésen oly 
gyorsan, mint buzgósága óhajtaná, panaszolva említi, 
hogy a vallás osztályt tett a rendek között. ^'') 

Ez is bizonyítja: Révai nem volt papnak való em- 
ber, ö a vallást csak mint tényt fogta föl, de nem mint 
problémát. Egészen más téren találta ő föl később az ő 
problémáit . . . 

Révai tehát 1774-ben philosophiával foglalkozott. 
Ki forgatta már valaha a katholikus theologiai intézetek 
számára irt philosophiai kézikönyveket? A természeten 
kezdik és az Istenen végzik ; vagy kezdik és végzik az 
Istenen. Azon problémákról, melyek az e téren kutató 
elméket kínzották és fagatták és nyugtalanították, rit- 
kán van szó — s ha említik, alig ismerünk reájok. 
Aristoteles tévedett, mert pogány volt ; Plató kevésbbé 
tévedt, mert nem volt oly nagy pogány, neki már sej- 
telme volt a kereszténységről. Seneca igazi philosophus 
lett volna, ha kikeresztelkedik. A középkor volt az igazi 
philosophiai kora — Bonaventura, Albertus, Thomas, az 
igazi philosophusok. Bacon Roger már gyönge, Campa- 



^) Elegyes Versei 56. l. — Toldy említi, bogy a Nemzeti 
Muzenmban R.-nak nyolcz predikácziója volna saját kéziratában. 
E kéziratboz még nem férhettem. 

ö7) M. S. 24—5. sz. 



Digitized by 



Google 



A PHILOSOPHIA. 35 

iiella meg zavaros fő; és igy tovább. Bruno nevével ta- 
lán még találkozunk, d^ Spinozáé már elő sem fordul. 

Ilyen volt az a philosophia, n^elylyel Révai foglal- 
kozott, a melyre ugyancsak Hyross tanította. Föltűnő, 
hogyan mondja ő ezt el nekünk: »0 volt nekem azelőtt 
Nagy-Károlyban- philosophiai tanulmányaimban oktatóm 
és mérséklőm. « ^®) 

Nem lehet ebből semmi velősb dologra következ- 
tetnünk, hiszen különben meg kellene Révaiban nyo- 
mának lennie! Föltehetö-e, hogy e férfiú, ki annyit irt, 
ki jóformán hangosan gondolkodott, épen philosophiai 
véleményét takargatta volna előttünk? Hyross »mérsé 
kelte « hősünket, tán arra intette, ne foglalkozzék sokat 
a philosophiával, tán arra csak, ne vitatkozzék oly tűzzel 
mindenről, a mivel foglalkozik — ki tudja? Révai erős 
természete szereti az erős kifejezéseket: nem szabad 
azokat szó szerint vennünk. 

Eltekintve attól, hogy hősünk később e tanulmá- 
nyoknak praktikus hasznát is vette, el kell ismernünk, 
hogy azok neki szellemileg is csak javára válhattak. A 
philosophiai tanulmányok elvont gondolkozáshoz szoktat- 
nak, fölvilágosítják az észt önnön eljárása felől, ezer meg 
ezer serkentő gondolatokat ébresztenek — képzettséget 
adnak az értelemnek, műveltséget a szellemnek. 

Révai kitűnő tehetsége bizonyára haszonnal járta 
meg a tudományok eme birodalmát is. 



58) »Hunc ego antea Karolini in Philosophicis studiis Mode* 
ratorem liabui.« — Latina^ 60. l jegyzet. 



Digitized by VjOOQ iC 



36 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 



VIIL 

Révai Nagy-Károlyban, Károlyi gróf\ Varjas János. 

Nyiirán mathematikával és architecturával foglalkozik, 

A tanítás befolyása Révaira. — Révai nemzeti pro- 

grammja. 

Hősünk Nagy-Károlyban fontos ismeretséget köt ; 
itt ismerkedik meg Károlyi Antal gróflfal és házával. *^) 
A nagynevű családnak e kiváló tagja buzgó barátja volt 
az irodalomnak : segítette az irókat könyveik kiadásában 
és az élet elleni ktizdelmökben. Révai különösen sokat 
köszönt a nemes grófnak, kinek halála után neje s az- 
után József nevű fia sem szűntek meg hősünket minden 
kitelhető módon tán^ogatni. Es a szegény iró ismét a 
maga részéről megtett mindent, hogy háláját kimutassa. 
A grófhoz üdvözlő alagyákat irt, neki is, nejének is, fiának 
is egy-egy könyvét ajánlotta, s 1789-ben e szép sorokat 
írja ez utóbbinak : 

Lehessek holtomig mind azon kedvese, 
A Károlyi Háznak őszült énekese. 60) 

Az 1776-iki tanév végével Révait átteszik Nyitrára. 
Ide utaztában betér Debreczenbe, hogy a református kol- 
légium könyvtárát megnézze, a mi neki régi óhajtása 



ö9) Hazai TudóaitáaoJc, i. h. 282. 1. 

60) Két nagyságos Elmének költeményes szüleményei ; az Aján- 
lat utolsó sorai. 



Digitized by 



Google 



DEBRECZENEN ÁT NYITRARA. 37 

volt. **) Itt látott Révai először nagyobbszerü magyar könyv- 
tárt és alkalmasint csak itt találkozott először buzgó ma- 
gyar érzelmű tanárokkal. Itt volt többi között Varjas 
János, ki oda adta neki 1775-ben kiadott ily ezimű elegiá- 
ját: » Megtért embernek Énekje, melyet nem régen szer- 
zett, és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek 
képében tett fel egy Nevezetlen Ember Debreczenben.« ^*) 
Már a ezime mutatja, mily izlés-tévelyedéssel van itt 
dolgunk — egy 55 versszakból álló költemény, csupa 
^-vel ! A későbbi Debreczeni Iskola előre vetett árnyéka 
volt e mesterkedő költemény. Révainak megtetszett a 
költemény, megszerette költőjét, s egy latin rögtönzetben 
kéri a » jeles féi'fiú* barátságát. ^^) 

Nyitrára szívrepeső örömmel érkezik — »Animi ex- 
ultatio dum Nitriam mitterer« Lelkem örvendezése, midőn 
Nyitrára küldettem — ez czíme ez alkalomból szerzett 
elegiájának. *^) Az orkusból jön ő ide, úgymond, a tu- 
dományok hires székhelyére. Nyilván az lelkesíti, hogy 
a nagyhírű Conradi szerzetes tanárnak lesz tanítványa ; 
azután az ő kedves Hyross tanárát is, mint tudjuk, itt 
találta. Révai tehát voltakép most először életében megy 
oly helyre, hol már ismerősei vannak, kik jó vélemény- 
nyel vannak felőle. Ez a szegény hányatott íQú előtt 
égészen új helyzet volt. Jól eshetett neki a helycsere is 
— Nagy-Károlyban három hosszú évet töltött egymás- 



^i)' Latina^ B4. 1. jegyzet. 

^2) Újra kiadva Kazinczy által. Magyar Réguégek é» Ritka- 
Ságok, I. 197—223. 1. 

68) Latina, 57. 1. 

64) U. o. Lib. T. Elég. XVIII. 



Digitized by 



Google 



38 RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

után : mióta érettebb lett, nem történt vele ilyesmi. Ré- 
vait nem csak tüzes, nyughatatlan lelke, de iQuságánák: 
változó viszonyai is hozzá szoktatták a bolyongáshoz, azi 
örökös helycseréhez. 

Nyitrán folytatja a verselést. Ez, ugy látszik, nem 
volt munka számára, hanem csak szói'akozás. Jlévai foly- 
ton verselt, a mig a budapesti egyetem tanári székére 
meg nem hivatott, de folyton — foglalkozott is vala- 
mivel. 

Most mathematika a tudománya ; ^^) úgy látszik 
Conradi volt e tekintetben reá befolyással, kiről magasz- 
talólag mondja, hogy »jeles elmével űzi az isteni mathe- 
matikát.«®^) Azonban külső okok is e tudományra irá- 
nyozták figyelmét. Foglalkozott mathematikával, mert »a 
magyar építés tudományával « is foglalkozott, ide pedig 
mathematika kellett. — Mi köze volt azonban Révainak 
az architecturával ? 

Említi, hogy 

A magyar építés tudományát Károlyi grófnak 
Már fel Í8 áldozván, szép nevet érdemelék. 

Nyújt e végre kegyes levelében többre is Ösztönt : 
Ügyemet ö veszi föl, s jobban előre segít. ^7) 

Hogy e tárgyról való értekezését Károlyinak 
ajánlotta, illetőleg neki küldötte, abban nincsen semmi 
föltűnő. De maga e foglalkozás már inkább magyará- 
zatra szorul. Meglehet, hogy Mária Teréziának 1776-ban 



65) Elegyes Veraele, 20. és 22. 1. 

66) Latina, 59. 1. 

67j Elegyes Versek, 21. 1. 



Digitized by 



Google 



A TANÍTÁS BEFOLYÁSA* 39 

kiadott rendelete, mely az országot tiz tankerületre fel- 
osztván, az egy évvel utóbb kiadott Ratio educationis 
számára egyengette az utat — meglehet, mondjuk, hogy 
ez a körülmény hozta a grófot és szerzetest közelebbi vi- 
szonyba egymással. Az életbe léptetendő új iskolai rend 
Károlyi előtt alig volt titok; tudhatta, hogy a kormány 
terve kivitelénél számit ő reá, s nagyon valószínű, hogy 
a két buzgó hazafi között a tanítandó tárgyak s a szük- 
séges tanerőkbeli hiány is szóba hozattak. Révai a szer- 
zetes életet gyűlölte — ha ő az újonnan szervezendő 
iskolákban alkalmazást talál, megszabadul a kolostortól, 
szabadabb, függetlenebb. Tények hiányában a távol szá- 
lakat inkább csak hozzávetéssel , mintsem magyarázat- 
tal fűzhetjük egybe — de a csakhamar beálló események, 
úgy látszik, megerősítik e hozzávetéseinket. 

Révai évek óta először érezte magát jól — s bizo- 
nyára tanítói foglalkozásának is volt ebben része. — 
Semmi sem próbálja meg az embert jobban, mint a 
serdülő gyermekek oktatása. Mennyi elnézésre és szigorú- 
ságra, energiára és türelemre van az illetőnek szüksége 
ha a dévaj és pajkos, sokszor neveletlen és vásott cso- 
portot nemcsak fegyelmezni akarja, hanem belé neme- 
sebb érzést, a tanulás iránti kedvet is akar csöpögtetni! 
A magával nem bíró szenvedélyes tanító csakhamar 
rabja lesz saját tanítványainak. S valamint a gyermekek 
nevelik a szülőket is — úgy tanítja e kis rajzó népség 
az embert türelemre, béketűrésre, önmagán való uralko- 
dásra. Nemcsak a tanulás, de a tanítás is nevel, fejleszt, 
szellemileg és jellemileg egyaránt. 

Az hazai kultúra terén is nagy fontosságú lépés 
történt ez évben. Mária Terézia Budára helyezte át a 



Digitized by 



Google 



40 * RÉVAI FEJLŐDÉSE. 

szervezetében átalakított egyetemet. Révai azonnal föl- 
fogja ez intézkedés nagy fontosságát és egy sapphói 
ódában énekli meg a nagy tettet, melyben — s ez jel- 
lemző a nemzeti műveltségről való fölfogására — a 
nyelvre helyezi a fősúlyt. A tudományok visszatérnek s 
>nyelvünk drága kincsét hangzani kezdik.* Felépül most 
Budának fénye újra — 

O ! tehát könyves szemedet törüljed, 
Már öröm és jó kedv mosolyogjon ázott 
Képeden, Kedves Magyarom ! Budádnak 
Fénye felépül. ^8) 

Buda régi fénye — ez az irók, ez a költők örökös 
hazafiúi álma, óhajtása, sóvárgása. Mert ők érzik első 
sorban, hogy a mely nemzetnek nincs műveltségi központja, 
az nem lehet erős, nem fejlődhetik kellően s mindenek 
fölött, Tiem nemzeti irányban. 

Mintha Révai ez alkalomból gondolta volna át elő- 
ször együttesen mindazt, a mi nemzeti fejlődésünket 
megakasztja, s mintha hazafiúi lelke most ébredne csak 
mindazon eszközök fölismerésére, melyek új korszakot 
támasztanának a magyar szellemi élet elárvult terén. 
Összevet mindent — látja az elfajult kort: 

Látod-e mit tészen népünk fÖbb szine, magyarság 
Erdeme ö nálok szörnyen alábbra esik. 

Szólani is magyarul már szégyen, s durva parasztság: 
Mást akar a nemesebb ház ; te mezőre siess. 

E végett franczúl, olaszul izzadva tanúinak, 

Sok vagyon a ki magát anglia nyelvre veti ! 



«8) Elegyes Verselc, 154. 1. 



Digitized by 



Google 



IDEGEN NEMZETEK PÉLDÁJA. ' 41 

De nem esik azért kétségbe — átmenetnek nézi 
ezt csupán, mely más nemzetet sem tett tönkre : 

S ezt ne csodáld. Nemcsak mieinknek vétkek ez : úgy tett 

A német nép is, míglen eszére jutott. 
O is azóta nemesb felségben fényleni látja 

Nyelvét, hogy maga is többre emelte becsit. 

Csakhogy buzgó és bátor férfiak kellenek az ily 
átalakulás előidézéséhez : 

Nálok is ám de azért bátor jó férfiak égö 
Szívvel búzgódtak szép diadalmak előtt. 

De mit tegyünk mi? mit tanuljunk el tőlök? — 

Mit követünk, mit nem követünk, nem tudjuk: azonban 
Tárgyokat a külső nemzetek útba teszik. 

Tanuljunk az idegen irodalomból ! ^ Használjuk föl 
tárgyait -^ de csakis ezeket: 

Drága hazájának méltóságára felunszolt 

Nagy szívvel nyelvén könyveit írja ki-ki. 

Es, hogy elejét vegye e nemzetietlen kor ellenveté- 
seinek, a mely az idegen nyelveket annyira dédelgeti, 
fölkiált : 

édes mieink ! a külső nyelveket épen 

Meg nem kell vetnünk, szép ha ki többre mehet. 

Meg ne feletkezzünk az alatt csak drága Hazánkról : 
Annak nyelvét is gonddal emelje ki-ki. 

A magyar nyelvet emelni — e durva paraszt 
ügyetlen nyelvet bevinni az irodalomba, holott e kor 



Digitized by 



Google 



42 RÉVAI FEJliÖDÉSB. 

szerint még a társalgásra sem alkalmas j De Révai bátran 
állítja az ellenkezőt s az erős hit naivságával hivatkozik 
saját magára: 

Látod-e, a magyar is mindent játszódva kimondhat : 
Csak vak vélekedés tunya szavakkal ijeszt. 

Nyilván próbáltam, merem is bizonyítani bátran: 
Kezdeni kell, önként a dolog útba vezet. 

Es elkapatva lelkesedésétől, egy egész nagyszerű 
programmot rajzol a nyelv emelésére. Lánglelke mintegy 
isteni sugallatra megértet vele mindent — s a mit a 
nemzetiség buzgó apostolai a következő félszázadon ke- 
resztül kértek és követeltek és terjesztettek, és a mit a 
lassan ébredő nemzet végre hangos szóval sajátjának val- 
lott — azt Révai, a huszonöt éves iQú, a nemzeti aspi- 
ratiók testet öltött kifejezése, ime kifejti most már, ki- 
fejti valamennyi között az első! 

Rajta tehát, merjünk valamit, látod, tágas előttünk 

Hírünk útja, terül szép kifutásra mezőnk. 
Vagy történeteket, vagy szép intéseket itjunk, 

Melyeket erkölcsnek szent tudománya adat 
Vagy földet mérjünk, vagy szint' az egekbe vezessük 

Népünket, s járjunk csillagos útjaikon. 
A napnak szekerét mutogassuk, a hold csoda fogytát : 

Üstökös égésnek nagy tüze merre kereng. 
Vagy törvényt magyarul irván, ártatlan igazság 

Szent szeretetre vonó fényeit adjuk elö. 
Vagy Mars új seregét állítsuk rendbe, tanítván 

Hogy forog ékesben fegyvere, lába, keze. 
Most haza népünkkel mulatozzunk verseket öntvén : 

Mily eket a jobb íz megszeretésre követ. 
Vagy játék háznak alakos víg népe kiszállván, 

A komorult szívnek nyájasan űzze baját. 



Digitized by 



Google 



NEMZETI PROGRAMMJA. 43 

Msgyítrál szóljon tehát a történet, az irodalom, a 
természettuáonaány, a törvény, a hadsereg, a költészet, a 
színház ! 

Lassan érlelődött Révaiban e nagyszerű tervezet; 
most élénken áll a teendők egész teljes sora lelkesült 
szeme előtt S mily jellemző ! Midőn mindezeket egy ko- 
lozsvári szerzetes társának megírja, nem elégli meg, hogy 
a czélt kitűzi. Révai sohasem hüvelyez álmokat, ő soha 
nem képzeleg. Költészetének, lelkesedésének mindig reá- 
lis az alapja. Most is jól tudja, hogy mindezt egy em- 
ber nem teheti meg — s nem a teendők halmaza miatt : 
mire nem vállalkoznék az ő tüzes lelke? Hanem azért 
nem, mert ide több egyetértők buzgalma és munkálko- 
dása szükséges, hogy így több helyütt egyszeiTe kezdve 
a szellemi agitatio hazafias munkáját, fölverhessék a nem- 
zetet mély álmából. Buzdítja azért őt : fogjon hozzá akár- 
mihez; s fölhívja, hogy ő meg terjeszsze tovább a nem- 
zeti ébresztés szent munkáját; valódi szövetséget akar 
teremteni : 

.^. Rajta; szegődj többel, valakit tudsz arra valónak, 
S adja szövetséggel több magyar erre magát, 
A közjó szeretés jeles ösztön, szinte csodát űz .* 
Nincs ki azért vérét ontani kész ne legyen. 

íme a meggyőződés törhetetlen ereje! Azt hiszi, le- 
hetetlen, hogy más is úgy ne érezzen, mint ő. Azt hiszi, 
ha ő lelkesülten hangoztatja: emberek! hajnalodik! — 
akkor mindenki fölébred és munka után lát . . . 

Elképzeli a lelkesült iQú, ha mindazok belé kezde- 
nének, a kiket ő ismer : »mi jeles nagy dolgokat* fog- 
nának űzni, mint virágzik majd a haza, mily pezsdülő 



Digitized by 



Google 



44 RÉVAí FEJLŐDÉSE. 

élet váltja majd föl a baljós csendet! — »8 elfog már is 
az édes öröm.« Válvetett erővel többre menne ő is, ma- 
gára hagyatva, kevesebbet tehet — de ő azért nem 
szűnnék meg eszményeinek megvalósításáért küzdeni. 
Ha egyedül marad is, ő folytatja munkáját: 

Menjetek : újra, de nem még is természetem ellen, 
Majd én is gyorsan többre s továbbra megyek. ^^) 

Fölszólitásának nem lett sikere, de ö azért » többre 
s továbbra ment« csakhogy egészen más téren, mint kép- 
zelte, ö eddig szomjas lélekkel vándorolt tudománytól tudo- 
mányhoz — csak egy foglalkozásban maradt állandó: a 
verselésben; és csak egy érzésben: a hazaszeretetben. 

De a kisszerű viszonyok idehaza, a természetével 
ellenkező élet a szerzetben, aligha le nem nyomták volna 
őt utóvégre a középszer alacsony színjére. Ekkor egy sze- 
rencsés fordulat állott be. Károlyi gróf fölszólítja, hajlandó 
volna-e Bécsbe menni »az épités tudományában bővebb 
tapasztalást tenni ;« visszajövet készen áll számára az ál- 
landó rajz tanítói állás Nagyváradon. Révai kapva kap az 
alkalmon és elmegy Bécsbe. 

Megszabadult a szerzettől — ennek örülhetett ö 
legjobban. 

Elmegy az európai kultúra egyik czentrumába — ez 
a legörvendetesebb reánk nézve. 



Elegyes Yersei, 18—20. 1. 



Digitized by 



Google 



MÁSODIK FEJEZET. 

RÉVAI írói Föllépese. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Bécs a múlt századk^, Mária Terézia germanizálá5a\ 
miért szerette ét a nép. Bécs a magyar szellemi élet 

központja. 

Látlak-e? vagy csak igen kívánván látni, szememnek 
Tornyodat a képzés játszadozása szüli ? 

így kiált föl Révai lelkesülten, midőn Bécsbe ér. *) 
Es mindjárt utána naiv kifejezést ad bámulatának a 
Szent István torony orrai, a roppant nagy fedelek, több 
szent templomok és úri falak fölött. A huszonöt éves i^u, 
ki eddig csak Csanádon, Szegeden, Kecskeméten, Nagy- 
Károlyban, Veszprémben és Nyitrán fordult meg, egy- 
szerre egy nagy világváros közepében találja magát ; 
annyi ember, annyi ház, annyi templom — s mindez oly 
fényes, oly ünnepi . . . 

En mindig azt hiszem, a ki nagy városban szüle- 
tik, nem tud annyit és oly jóízűen csodálkozni, mint más 
ember; a ki pedig ezt nem tudja, arra nézve a lelki 
fejlődésnek egyik legköltőibb fóka vész kárba. 

Kévai szegényes kis faluban született, melyneTc la- 
kossága többnyire oláhokból állott. A ki Magyarország 



1) tUtgyes Versek, 30. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



48 RÉVAI ÍRÓI FÖLLÉPÉSE. 

délkeleti részét ismeri, elképzelheti, milyen volt Nagy- 
Szent-Miklós — a múlt században! 

Bécs pedig már akkor is világváros volt. Azzá tette 
az udvar, százados politikai múltja, nagy kereskedése és 
a sok gazdag ember, ki benne lakott. A nagyváros la- 
kossága pedig egészen sajátos külön jellemet fejlesztett 
magának, melyről ujabban azt tartják, hogy kiveszett. 
A nyelvünkön ki sem fejezhető ősgermán fogalmat, á 
gemüthlühkett-ot értem. Boldog Isten ! Milyen lehetett ez a 
régi Bécs, ha a maitól e nevezetet megtagadják. Egy ak- 
kori német költő azt monda e városról, hogy »a phaea- 
kok hazája. « Egy benszülött költője pedig — a legna- 
gyobb tehetség, melyet e világváros eddig szült -^ azt 
monda az újabb Bécsről, hogy »az elmék Capuája« — 
ő mondotta; és ő ismerhette népét. 

Ne értsük azonban a költőket félre. Volt Bécsben, 
mindig szellemi élet — a népség részt is vett benne, 
csakhogy nem igen produkált; és akkor még kevésbbé 
mint ma. De ha azért az akkori Bécset összevetjük az 
akkori egész Magyarországgal, azt kell mondanunk, hogy 
a nagy városban óriási szellemi mozgalom volt. 

A trónon akkor az a nő ült, ki odáig az egyetlen 
habsburgi volt, a kit a magyarok igazán szerettek. 
Mária Terézia valóban nem volt mindennapi tehetség. 
Az országgal ő sem bánt igen máskép, mint koronás elő- 
dei, de máskép bánt a néppel — és ez megszerzé neki 
az általános rokonszenvet. Nagyjainkat fényes udvarába 
vonta : elfelejtették, hogy ez által elidegenítette őket a hazá- 
tól. Budán századok ótaő építtetett először fényes királyi 
palotát; a nemzeti lelkesedés észre sem vette, hogy ab- 
ban koronás fejedelme nem lakott soha, hanem laktak apa- 



Digitized by 



Google 



MÁRIA TERÉZIA GERMÁNIZÁLÁSA. 49 

czák, azután lett nevelő intézet, azután egyetem. Ö ren- 
delte el Magyaországon a népnevelés szervezését; de el- 
felejtették észre venni, hogy rendeletében az is benne 
volt, hogy a német nyelv, a mennyire csak lehet, az 
egész országban általánossá tetessék. Meghagyta^ hogy a 
német vidékeken tanuljanak magyarul és szlávúl, a 
magyar vidékeken meg németdl és szlávúl. Ezeket 
az iskolákat elnevezte azután Nemzeti iskoláknak, Effv 
régibb iró monda egyszer: akkor irtak lovagregényeket, 
mikor senki sem hitt többé a lovagkorban, és akkor építe- 
nek templomokat, midőn a vallásos érzés van veszendő- 
ben — Mária Terézia nemzeti iskolákat alapított. 

Bajos volna azokat a tényeket kijelölni, melyek 
miatt Magyarország e ritka nőhöz annyira ragaszkodott. 
Talán azért, mert ő mentette meg trónját, koronáját. 
Talán azért mert az ország politikai önállósága és jel- 
leme általa, a királyné által, elismertetett ; e fölötti örömé- 
ben azonban a nép nem vette észre, hogy nemzeti jelleme 
jobban és gyorsabban pusztult uralkodásnak első három 
évtizede, mint azelőtt századok alatt. Tény mindazáltal, 
hogy az ország szerette, hogy uralko dását forduló pont- 
nak nézték Magyarországra nézve. 

Innét tetszett fel szebb hajnala régten óhajtott 
Boldogságunknak s kelt örömünkre napunk. 

Innét kezd nemes országunk számlálni szerencsésb 
Századokat, porból hogy felemelte fejét. 

0! ily boldog idők, hol késtetek annyi javunkkal? 
Isten ! mért nem adád e fejedelmet előbb. 

így énekel róla Révai, a buzgó hazafi''). Nem tudta, 
hogy ez évben, 1777-ben jelent meg a királyné egy ren- 



2) Elegyes Versek, i. h. 
B á n ő c z i. Révai Miklós, 



Digitized by 



Google 



56 nÉvAi írói föllépése. 

delete, mely szerint bizonyos hivatalokhoz nem juthat 
senki, ki németül nem tud'^). 

Bécsben tehát ez időben több volt a magyar, mint 
ös Buda várában. A sok mágnás nagy háztartásához pe- 
dig nemcsak a cselédség tartozott, hanem a titkár is, a 
nevelő is, kik gyakran magyar ifjak voltak. Itt volt to- 
vábbá az a lelkes i^uság, melynek nemzeti ügyünk örök 
hálára van lekötelezve — a királyi testőrség. 

Régi tapasztalat, hogy a magyar sehol olyan jól 
össze nem fér egymással, mint a hazán kivül. Az ifjak 
barátságot kötöttek, együtt művelődtek, egymásra hatot- 
tak, és híven szerették a hazát. Ok nem felejtették el 
künn a fényes körökben az árva anyát. 

így alakúit Bécsben magyar kör, magyar élet. Itt- 
hon más-máshol dolgozott az a pár iró, szétszórva a hazá- 
ban, egymást nem is ismerve. Ráday Péczelen, Rajnis 
Szathmáron, Baróti Kassán, Dugonics Nagy-Szombatban, 
Révai majd itt, majd ott, Bécsben együtt voltak; itt dol- 
goztak, innét mentek szét munkáik. 

A magyar szellemi élet központja ekkor Bécs volt. 

Es az maradt még jó soká. Mikor nálunk itthon 
még csak egyetlen hirlap jelent meg. Bécsben már há- 
rom volt: A Magyar Kurir, a Hadi és Más Nevezetes 
Történetek, a Magyar Mercurius. A kilenczvenes évek 
akadémiai mozgalma több iratot teremtett; ezek mind 
Bécsben jelentek meg. A magyar nyelvtudománynak egy- 
kori kánonja: a hires Debreczeni Gramatika itt látott 



3) M. Tudományos TárBaság Éokönyvei, I. 23 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



RÉVAI BÉCSBEN* 51 

napvilágát. Es végre innét, Bécsből hozta le nekünk Révai 
az 6 nyelvezetét — az igazi tudományt, mely Bécs nél- 
kül talán soha Hxeg sem is lett volna. 



II. 

Révai Bécsben. Megismerkedik a testőrök irodalmi 
mükö'désveél, Sonnenfeld és Denis, Bécs befolyása Ré- 
vaira, 

Révai Bécsben nagyon sokat tapasztal, nagyon so- 
kat lát. — Szemköre tágul, tudománya bővül — alkal- 
masint csak a szive szorult össze : mily kínosan érezhette 
itt hazája elmaradását! 

Nagyon el van foglalva — azaz alig ír verseket. 
Ha Révai költői természet lett volna, bizonyára több 
verset irt volna itt, mint akárhol. Annyi új benyomás, 
annyi új érzés foglalkoztatja elméjét, s ő nem érzi szük- 
ségét, hogy nekik kifejezést adjon. Egyetlen egy alagyát 
ir s abban igen praktikusan — összefoglal mindent : 
hogyan hat reá a város, mily kegyes Mária Terézia, 
hogy utána indulnak hazánk nagyjai is : 

Többi között itt készülnek már általok olyan 
Mesterek is, kik szebb kézi dologra valók *) 

»Homeru8 rendibe* szedett próza a nagy lendület 
után. Az alagya nem egyéb egy distychonba szedett 
naplólapnál. Hiszen bár nagyobb volna ! Csak azt tudjuk 

4) Eitg^jtB Versek, 31 1. 

4* 

Digitized by CjOOQ iC 



52 RÉVAI IRÓl FÖLLÉPÉSE. 

meg, hogy Euklides titkait oldja s hogy újra átdolgozza 
Károlyinak elküldött értekezését az építés tudomány áróL 
Jellemző, bár nem meglepő többé, hogy tanulmányainak 
nemzeti oldalát és hasznát hangsúlyozza : ezután drága 
hazája 

Majd otthon termett márványát fejteni fogja, 
És rendel népünk tetszetes oszlopokat. 

Már nem tűri tovább, hogy külső nemzet ezüstét 
Hordja ki, majd maga is fölrakogatja kövét. 

Révai tehát tanúi, tanúi szorgalmasan, nem ér rá 
verseket írni. De hihető, nem foglalkozik csakis tudomá- 
nyával, hanem művelődik is. Megismerkedik az itteni iro- 
dalommal, ellátogat a muzeumokba, az udvari — vagy 
mint ö szokta nevezni: nádori — könyvtárba, és úgy 
látszik látogatásokat is tesz. Károlyi alkalmasint ajánlotta 
a szerzetes ifjat néhány ismerősének. 

Nem szólhatunk minderről pontosan — életrajza 
adatainak sem gyűjtői, sem rendezői nem jegyeztek föl 
ez időről semmit. Révai pedig mindig csak legújabb 
gondolatait és történeteit szedi versekbe; Bécsben erre 
nem ér rá; s mire itthon ráért, más ügyek foglalták el 
öt. De egy-két dologra bizton következtetheni — s ezek 
élénken világítanak be oda is, a hova Révai bennünket 
nem vezet. 

Midőn hősünk 1780-ban Mária Terézia fölött emlék- 
beszédet mon<3, megemlíti, hogy szerencséje volt Bécsben 
néhány évvel ezelőtt a Ratio educationis eredeti kézira- 
tót látni, melyen maga a királynő sokat sajátkezűleg 
változtatott, sokat hozzá toldott, s ezt látván, könnyes 
szemekkel áldotta sorsát, |hogy. ez időben , született ma- 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ÉS A TESTÖRÖK. 53 

gyárnak. ^) Révai ezt nyilván csak előkelő személynél 
láthatta. Talán Pászthorynál történt ez, a magyarországi 
dolgok referensénél. Megismerkedett-e ekkor Bessenyei- 
vel és társaival is ? Nincs világos nyoma. Bessenyei 
testvérét ismerte, azt tudjuk ennek egy hozzá intézett 
leveléből.**) Talán őt magát is, talán társait is. Alig kép- 
zelhető, hogy a hazafias és szintén irói koszorúra törekvő 
i^ú őket fel ne kereste volna. Hogy az ő irói működé* 
síikről tudomást szerzett itt, bizonyos. Midőn a követ- 
kező évben először lép föl a nyilvánosság előtt eddig 
szerzett alagyáival, azt mondja az »Elő-Tudósitásokban:« 
» Megszűnték már ama panaszok, nem is becstelenitik 
nemzetünket azzal, hogy kevés Irói vágynak. « S midőn 
ismét egy évvel utóbb tér rá egyik versébén a nyelv 
állapotára, így nyilatkozik : 

Most kap fel nyelvünk is, igen kiderülteti fényét 
Szélyel eloszlatván régi homályníik okát. 

Már nem epeszti panasz a jobb haza sziveket, 

Hogy kiszorul nyelvünk, s puszta mezőre megyén : 

A hol jobb íztől megfosztott durva parasztság 
Azt szántás közben tördeli dicstelenül. "0 

íme, nem küldi többé az embert a »mezőre« ha 
magyar szót akar hallani, hanem szembe állítja az iro- 
dalom és a parasztság nyelvét! 

De nemcsak a testőrök irodalmi működésével is- 
merkedett itt meg, hanem Bécsnek két ünnepelt költő- 



5) Latina, 182-3. 1. 

6) Fényfalvi i Verseginek megcsalatkozott mocskoládásai, 
198. lap. 

7) Elegyes Versek, 07. 1. 



Digitized by 



Google 



54 RÉVAI mól FÖLLÉPÉSE. 

jével Í8 : Sonnenfelssel és Denissel. A német irodalom 
története egyikről sem vesz ma tudomást: a helyi aes- 
thetika tette őket nagygyá, a helyi patriotizmus ünne- 
peltekké. Németországnak meg volt ekkor Wielandja és 
Klopstockja és Lessingje: Bécs dicsőitette tehát az ő 
osztrák költőit, Sonnenfelst és Denist — harmadikat nem 
találtak, s a kettő közül az utóbbi sem volt osztrák, ha- 
nem bajor. Amannak pásztorjátékait Révai szorgalmasan 
olvasta — itthon nemsokára egyet le is fordított. Denis- 
sel alkalmasint most ismerkedett már meg személyesen. 
A költő az udvari könyvtárnak volt nagytudományú és 
hírheves őre, ki később Révainak rendelkezésére bocsá- 
totta a bécsi bibliát, mely hősünk nyelvtani vizsgálatai- 
ban forduló pontot képezett. A derék költő-tudós szerette 
a magyarokat és tisztelte Révait. S midőn 1800-ban 
elhalt, a magyar költő-tudós egy hosszú elégiában kesergi 
szive veszteségét.®) 

Több új vonással találkozunk Révaiban, bécsi tar- 
tózkodása után — mind megannyi nyomai azok kétség- 
telenül a nagy város szellemi befolyásának. Ha a bécsi 
nagy könyvtárt s benne többnemü irodalmi régiséget 
nem lát, bizonyára nem jutna eszébe két évvel utóbb 
Barótinak arról panaszkodni, hogy: 

Még nálunk nagy könyvtárak s a régi nr agyarság 
Kincsei, és nyelvünk titkai ritka nevek — 

vagy fájlalni, hogy nem tudja 

Mit kezdett nyelvén hajdan is írni. hazánk. 9) 



^) Carmina quaedam, 15—32, 1. 
í>) Elegyes Veraele, 60. 1. 



Digitized by 



Google 



A NYELV TITKAI. 55 

Ezek itt első világos nyomai az irodalmi régiségek 
iránti tiszteletének és a magyar nyelv mivolta fölötti el- 
mélkedéseinek. Hiszen Révai jól ismerte a magyar nyelv- 
tan akkori állását : ö is alkalmasint a katholikus isko- 
lákban használt Kövesdit, vagy a minden tekintetben e 
fölött álló Pereszlényit tanulta; a latin nyelv- és mon- 
dattant pedig ö maga is tanította — a grammatikai gon- 
dolkodás tehát alig volt már idegen előtte. De most, 
hogy Bécsből visszajön, »nyelvünk titkait* emlegeti. 
Bécsben került tán kezébe Sajnovitsnak, már 1770-ben 
kiadott nyelvészeti munkája, mely a Halottas Beszédet 
egészen közli. Es e nagybecsű maradványt olvastában 
fogamzhatott meg benne a gondolat, hogy a magyar 
nyelv fejlődési proczeszuson ment keresztül, s hogy 
ebben a proczeszusban a nyelv titkai vannak letéve. 

Hogy Révai valóban e bécsi tartózkodásából hozza 
haza a magyar nyelvészet első gondolatát, bizonyítja 
nyelvtana, melyet nemsokára kidolgoz, bizonyítja maga 
a tény, hogy Nagy-Váradot elhagyja — a magyar nyelv 
kutatása miatt. Mert e város szellemi élete és viszonyai, 
és magának Révainak foglalkozása is e városban, nem 
voltak olynemüek, hogy benne ily elhatározást megérlel- 
hettek volna. 

Bécsben érezte Révai a saját elmaradását is. A 
nagy város egészen máskép neveli az embert, mint a 
magyar alföldi kisváros papi konviktusa. Es akármeny- 
nyit tanúit azután Révai, csak tudományát növelte, de 
műveltségét nem igen. A heves i^ú eddig szerzetes éle- 
tét vádolta csak, mert ott vésze » nyers ijQúságának tüze« 
— de most érzi, hogy e nyers ifjúság ártalmára volt.. 



Digitized by 



Google 



56 RÉVAI írói föllépése. 

Egészen szokatlan és annál meghatóbb panaszt hal- 
lunk tőle : 

. . ... Alacsonyságom, mint gj^ermeki korban, 
Annyi tekintetnek meg nem adatta becsit. lO) 

Az ő erős lelkét azonban ez sem csüggeszté el. Fo- 
kozódott buzgalommal dolgozik. Ekkor éri Károlyi gi'óf 
levele, hogy a megnyíló tanév elején már szükség van 
reá idehaza. Révai néhány havi ott időzés után elhagyja 
Bécset és Nagyváradra siet. 



III. 



Révai Nagy- Váradon ; tankönyveket ir a nemzeti iskolák 

használatára \ magyar nyelvtanát nevi fogadják el. Az 

irodalom-történet kétféle adatai. 

Károlyi gróf lett a nagyváradi tankerület fő-igaz- 
gatója — ő alatta » szolgál « Révai, ki adataink szerint 
a rajzot tanítja a nemzeti, vagy a mai kifejezés szerint: 
a népiskolákban. 

Milyenek lehettek itt a tanerők, elképzelhetni ; hiszen 
nem 1877-ről van szó. Hogy Révai köztök számot tett, 
magától értetődik. Az új iskola számára tankönyveket 
kellett írni — akkoriban, igen helyesen, a tankönyvirás 
nem volt még a Csáky szalmája — s a consistorium 
Révait bízta meg szerkesztésökkel. O pedig nem látta e 
foglalkozást méltóságán alólinak, hozzá látott a munká- 



id) Elegyes Versel', i. h 

Digitized by VjOOQ IC 



TANKÖNYVEI. 57 

hoz, jóllehet az utólagos bírálat döntött csak sorsuk fö- 
lött. Mint egyetemi tanár is megelégedéssel gondol vissza 
e rendbeli ^működésére s Fényfalvi Kardos vitairatában 
lenyomtaja újra a róla szóló okiratot, hogy érdemeit ez 
által is jobban feltüntesse a közönség szemében. 

Első munkácskáj a még ez évben jelent meg. Czime: 
AfJC könyvecske a Nemzeti Oskoláknak hasznokra, ^^) 
Magyar és német szöveggel jelent meg.'^) 

Ez volt Révainak első nyilvános föllépése.'^) 

E könyvecske használatát illetőleg két érdekes ada- 
tunk van ; az első szerint ^*) használatban volt még 
1790-ben; egy későbbi adat szerint még 1800-ban is. *^) 

A következő évben két újabb könyvecskéje jelent 
meg : A magyar nyelvnek helyes irása és kimondása 
felöl való kettős tanúság, — A második : Az ékes Írás- 
nak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleji. Mindkettő 
1790-ben még használatban voltj ^°) de az iskolai felügye- 
lőnek 1800-ban kiadott bizonyítványa nem említi azokat, 
nyilván más könyvek által helyetesíttettek. 

1780-ban ismét megjelent két tankönyve : Városi 
épitésnek Eleji » vázlatosan összeszedegetve a jobb for- 
rásokbóI« '") Ez tehát az a müve, melylyel már két 



11) M, S. 72. sz. 

12) Fényfalvi Kardos, 214 1. 

13) Toldy ezt 1778-ra teszi (M. Költök Életrajza I. 211.). 
Adatai Révai tankönyveit illetőleg is, sem nem teljesek, sem nem 
pontosak. 

14) Plánum Erigendae stb., 84. 1. 

15) Fény falvi Kardos, 214-15 1. 
lö) Plánum Érig. i. h. 

17) »Compendiose excerpta ex Probatioribus Fontibu8.« 



Digitized by 



Google 



58 RÉVAI írói föllépése. 

ízben találkoztunk. Nem eredeti, de Révai azért önér- 
zettel mondja el róla még tizenegy évvel utóbb is, liogy 
e ^wgywU ő irt elő&zör mugyAr nyelven. ^^) — A máso- 
dik : A mezei gazdaságnak folytatásáról a nemzeti osko- 
Iáknak mádjokhoz alkalmaztatott tanúságok. Ez úgy lát- 
szik, tisztán hézagtöltő munka volt a tankönyvek soro- 
zatában; Révai azt egyszerűen egy Szilágyi-féle fordí- 
tásból vonatozta ki. *") 

Irt még kettőt — nem tudhatni pontosan mikor — 
de azokat nem fogadták el. A nagyváradi consistorium 
nyomtatásra méltónak ítélte mind a kettőt, de » felsőbb 
akarat következtében* ^") más tankönyveket hoztak be 
helyettök. Egyikök T^Doctrinae Christianae libellum, — 
A keresztény tanítás könyvecskéje — mai néven ; Kis 
Káté lehetett; a második pedig, melylyel megbukott — 
magyar nyelvtana volt. 

Valóban sajátságos találkozása a viszonyoknak : 
Révai kétszer dolgozik a magyar nyelvtanon. Könyve 
iskolai használatra van szánva, egyenesen ily czélra 
megrendelve — mind a kétszer. Legelső és később leg- 
utolsó írói dolgozata közé tartozik e tankönyv — meg- 
bukik vele a néptanító, megbukik vele húsz évvel ké- 
sőbb az egyetemi tanár. 

Érdekes volna e tankönyveket ismernünk. ^^) Nem- 
csak korfestő adatokat szolgáltatnának, de alkalmasint 
hősünk fejlődésének és paedagogiai képzettségének meg- 

18) ü, o. i. h. 

19) Fényfalvi, 215 l.« Ex Versioné Szilágyiana.» 

20) U. o. i. h. 

2i^ Id. Szinnyei József úr egyiköket, a »Váro8Í építésnek 
Elejit« csak a minap (1878, június) fedezte föl. 



Digitized by 



Google 



MOLNÁG BUZDÍTÁSA. 59 

Ítéléséhez is hozzájárulnának, ha csak egy-két vonáBS^l 
is. Fájdalom nem voltak arra tekintettel, hogy a tan- 
könyv - iró Révainak munkái ép úgy megérdemlik a 
könyvtárgyűjtők figyelmét, mint a költőéi és a nyelvészéi. 
Voltaképen nincs is ezen mért csodálkoznunk. A tulaj - 
donképi irodalomtörténet kétféle adatokat ismer, melye- 
ket tán helyesen nevezhetni külsőknek és belsőknek; 
amazok történetiek, emezek lélektaniak. Az elsők elmond- 
ják pontosan : mikor történt vagy lett meg valami, hol és 
mily alakban; a másod rendbeliek meg: hogyan lett 
meg és miért és mi a kort és az irót jellemző tartalma. 
A mi irodalomtörténetünk e másod helyen nevezett adaj- 
tok megállapításának még csak a kezdetén áll. 



IV. 



A Magyar alagydk első könyvek. E kor olvasó közön- 
sége és bírálata. Az alkalmi költés, A Szinyér Váraljai 
szüret'^ Révai helytelen nézete a műfordításról. 

Midőn Révai Bécsből haza jött Nagy- Váradra, 
Budának vette útját, hol az ő kedves Molnárja »a tisz- 
tes iskolák igazgató* -ja volt »a Királyi Tudomány 
Míndenességben.« Molnár buzdította őt, szedje össze 
Homerus rendin irt verseit s ha lehet, nyomattassa ki. 
Révai 1778-ban egy versben azt feleli neki, hogy alagyai 
könyve »jókora nagyra dagad « és » csakugyan verseim 
egybeszedem. « 

Es Révai szokása szerint nem is tervezget soká. 
Osszegyüjté verseit és > Magyar Alagyáknak első köny- 



Digitized by 



Google 



00 RÉVAI írói föllépése. 

vek<L czímén ki is adja Nagy-Károlyban április végén *^'^) 
és pártfogójának, Károlyi grófnak ajánlja. 

E kis munkájával lépett Révai a magyar költők 
sorába. 

Túlzás azt mondani, hogy hősünk ezzel »legott 
magára vonta a közfigyelmet.* '^^) Azon egyszerű okból, 
hogy ekkoriban mint tudjuk, ^közfigyelem* nem is 
volt. Közönségről még szó sem lehetett, irodalmi birálat 
szintén nem létezett; de még csak hirlapunk sem volt, 
mely egy megjelenő könyvnek legalább czímét tudatta 
volna előfizetőivel. Egy könyvnek kiadása az illető irónak 
magán ügye volt, ép úgy mint házasságra lépése, vagy 
bármily egyéb dolga. Ezt is, azt is tudatta ismerősei- 
vel, a kiket a dolog sokszor épen nem érdekelt. S ha 
voltak kiket érdekelt volna, nehezen férhettek a könyv- 
höz. Innen van, hogy sok mű hatásáról nem is a hozzá- 
értőknek véleményéből van tudomásunk, hanem az olya- 
nokéból, a kiknek a könyv véletlenül akadt kezökbe. 
De még ha hozzáértő volt is az olvasó, épen meri véle- 
ményt mondott, csakis tartózkodva kell fogadnunk — 
mert rendesen barátja volt a szerzőnek, és nem találta 
volna illőnek neki a könyvajándék fejében kellemetlen 
igazságokat mondani. Innen van, hogy e korbeli magán- 
birálatok — és másfélék még egyáltalán nem voltak — 
majdnem egytől egyig túloznak és áradoznak. 

Révai az Elő-Tudósításokat e szókkal rekesztette 
be: »Ha tapasztalom, hogy az a könyvecske, mélyet 
most csak mutató képen kibocsátok, oly reménységre 



22) »Szt. György, havának fogytán.« Elö-Tudósítások. 

23) Toldy u. o, 2 6 1. 



Digitized by 



Google 



E KOR bírálata. 



61 



gerjeszti hazámfiait, hogy várhassák nyelvünknek ezzel 
is valamennyire elöbbkelő ékességét, bőségét, igyekezem 
újra többel is kedveskedni, s kész leszek mindenkor 
megmutatni, hogy Hazámat szeretem.* 

Őszintén megvallva, bizony e könyvecske semmi- 
féle reménységre nem gerjesztette Révai hazája fiait — : 
de igenis gerjesztette atyafiait: régi szerzetes barátait. 
Tóth Farkas és Berents és Kreskay még ugyanez évben, 
felelnek neki — •- természetesen szintén versekben és, mi 
szintén természetes, eldicsérik. Es hogyan dicsérik! A 
mely szerző hozzá intézett ilynemű verseket ma kiadna, 
a mint Révai megtette, az lehetetlenné, mert nevetsé- 
gessé tenné magát. 

Lássuk csak. Tóth Farkas így ir neki: 

Teljes Öröm, valamerre terül bárfádnak a hangja, 
Tapsol azon grófod, szerzeted, édes hazád.24) 

Berents ezeket mondja: 

Éljetek ó Molnár ! ó Révai ! s öntse Apolló 

Boldog bőséggel tollaitokba szavát, 
írjatok, ó vérünk szép csillagi ! írjatok : bálija 

Álmélkodva világ, bogy mire ébred Hazánk. 25) 

Kreskay ezeket írja neki többi között : 

Révai ! örvendek versszerzö tüzednek. 
És nemzeted előtt nyert dicsőségednek, 
Már hazád adósa lett tehetségednek. 
Fonnak már koszorút Nimfák érdemednek. 



24) Elegyes VeraeTc, 241. 1. 

25) U. o. 249 1. 



Digitized by 



Google 



62 RÉVAI írói föllépése. 

Dicsőség ösvényén, érdem oszlopáig, 
Menj új csapásodon Fébus templomáig, 
Zúgó Balatontól Tisza folyásáig 
Révai ! fogsz élni időknek f jgytáig. 26) 

S kérdezitek; miért fog élni Révai időknek fogy- 
táig ? Felelet : Mert a saját költségén tizenkét önszerzette 
alagyát kiadott. Vagy tett talán Révai eddig egyéb va- 
lami számba vehetőt? 

íme: ilyen a kor. 

Révai egyébiránt, mint várhattuk, szintén nincs 
csekélyebb véleménynyel maga felől. 

Jól hiszek Istenben, hogy az a nap elérkezik egyszer. 
Melyen versünkkel fog dicsekedni hazánk. 

Köt koszorút nekem is, bémetszeti a nagy időkre 
Hamvaimon feküvő tiszta kövemre nevem : 

Kévai, Molnárnak követője, te mersz vala újabb 
Lanttal nyelvünkön szóllani Fébus előtt. ^7) 

Ma a napi sajtó kritikája menti föl a szerzőt az 
öndicsőités népszerűtlenné vált szokásának gyakorlása 
alól. De bár ma élne Révai^ aligha úgy nem tenne, a 
mint tett. Erős önérzete soha és semmi téren meg nem 
tagadja magát. 

Ugyanez évben szenteltetett Révai pappá június^ 
9-ikén. ^^) Ez időtől fogva az iskolában kettős hivatalt 
töltött be : ő volt a katecheta, -?) s az i^úságnak misé- 



»6) U, o. 239. és 240. 1. 

27) Elegyes Versek, 35 1, 

28) M, S. 1. a Horvát e megjegyzést teszi hozzá : »A piarista 
protocollum ezt 14-ikére teszi « 

29; M. S. 72. sz. 



Digitized by 



Google 



AZ ALKALMI KÖLTÉS. 63 

zett is. 3°) A vakácziót ez évben Nagy-Károlyban tölte 

— hihetőleg két szerzetes társának látogatására jött ide, 
kik közt az egyik, Berents, a város papja, .^^) a máaik. 
Sárvári, kivel már Veszprémben ismerkedett meg, ^'^) 
az itteni gymnásiumban, vagy Révai kifejezése szerint 
»a szelid tudományok iskolájában* tanár volt. ^^) Vissza- 
térvén Nagy- Váradra, mindegyiköknek egy-egy verset 
ír, a mely azon felül, hogy levél, az alagyák második 
könyvét is szaporítja. 

1779ben szólaltatja meg Révai újra, három éV óta 
elnémult múzsáját — Forgách gróf kanonok nevenapjá- 
nak tiszteletére. Ismerte-e hősünk a grófot közelebbről, 
nem tudni. De ha nem ismerte is, e kor ízlése szerint 
azért bátran megtisztelhette versével. A régiek Vénust 
istennőként tisztelték, de azért volt Venus vulgivaga is 

— e kor Múzsája meg Musa vulgivaga volt. Ellátogatott 
az ismerőshöz, ismeretlenhez, kereszteléshez és torhoz, 
névnaphoz és beiktatáshoz. Oda állott a sűrű tömeg közé 
hívatlanul és szaporítá a zajt és lármát fölkéretlenűl. Ez 
a kor ízlése volt — és Révai korának gyermeke. — 
Szinte hihetetlen, mi minden nem szólaltatja meg Révai 
múzsáját. Megénekli Kolonich grófnak a nagyváradi 
püspökségbe,^^) Brunsvik grófnak a bihari főispánságba, '^) 
és Széchényi Ferencz grófnak a horvát báni helytartói 



30) M. S. 1. a. 

31) Elegyes Versek, 56. l. 

32) Latina. 40—2. 1. 

33) Elegyes Versek, 43 1 . 

34) Latina^ 83. 1. és Elegyes Versek, 75. 1. 

35) Elegyes Versek, 157. Í. 



Digitized by 



Google 



64 RÉVAI írói föllépése. 

méltóságba iktatását.^*') Szentzi István kanonok nem 
érheti meg május elsejét ö nélküle, ^'') és Majláth György 
nem örvendene annyira nevenapjának, ha Révai ez al- 
kalomra lantját nem pengetné.^**) Mellőzzük a többi pél- 
dákat, nehogy hősünk költeményeit e helyen tartalom- 
jegyzékkel egészítsük ki, a mit akkoriban bizonyára azért 
nem függesztettek a költők müveikhez, mert úgy is tud- 
ták olvasóik, melyik esztendőben Íratott az »ő« versük. 

S mindez korántsem birálat, csak a tény kiemelése. 
Múlt századunk költészete, a mennyiben nem volt for- 
dítás, alkalmi költés volt a szó legközönségesebb értel- 
mében. A ritka kivétel esak élénkebben emeli ki a sza- 
bály általánosságát. 

Forgách kanonokhoz írt költeménye, Révainak egy 
becses és hasznos ismeretséget szerzett. Horváth Mihályt, 
az odavaló gymnásium igazgatóját, annyira megnyerték 
az ékes latin sorok, hogy ez időtől fogva hősünknek 
állandó jóakarója lett, ajánlotta ha lehetett, vigasztalta 
szóval és tettel ha kellett. 

Az ez évi »őszi napokra « a Károly iék hívták meg 
magukhoz falura, s ő elmegy, látni »Károlyi Edesimet.« ^^) 
Útközben — nem tudni, menet-e vagy jövet? — betér 
Tolnai Pálnéhoz, kivel alkalmasint a grófi pártfogók ré- 
vén ismerkedett meg, s kinek házában, mint tudjuk, 
nővére tartózkodik. Az alispánné elviszi magával Szinyér 
Váraljára, szüretre. Átrándúl innét Mármarosba is, meg- 



36) Latina, 104. 1. 

37) Elegyes Versek, 46 1. 

38) U, o. 41. 1. 

39) U. 0. 65 .1. 



Digitized by 



Google 



A TERMÉSZET A KÖLTÉSZETBEN. 65 

látni Szigetnek még el nem készült templomát s a bá- 
nyát, ^koronánk bö jövedelme erét.« *®) A kedves embe- 
rek, a víg zaj, a nagyszerű, természet vidítólag hatottak 
reá. Ez utóbbinak szentel is néhány sort: 

Gondolkodni szokott elmém kényéré elámult. 

Kedves rémülés völgyei, csendes öböl! 
S ti szomszéd bérezek ! nem féltem járni keresztül, 

Sőt közepett dalomat mondva, mulatni merek. 
A morgó medvék hallgatták, mérgök enyészve, 

. Halgatták étlen kölkeik énekemet. 
Csendesen elrémült a tér völgy, ága lefüggve. 

S hallgatózó levelén ingadozása megállt. 
Lassúbb zúgással csörgették habjokat a fris 

Cserge tegek, s némán hülylyede éjjel időm. 
Csak maga a csevegő Ekhó volt hallatos e közt, 

S játszó válaszait félbe törötten adá. *!) 

Mily jellemző ez Révaira, a költőre! A természet 
fenségét egymagára élvezni nem tudja; ő elszavalja a 
bérczeken és völgyekben » dalait* s hallgatják a meg- 
szelídült medvék s éhes kölykeik, a lomb megszűnik 
ingadozni, a fris csergeteg is lasabban görgeti vizét — 
csak a beszédes Ekhó mer közbe szólani — az illetlen ! 

Nem értették még ezek a természetnek majd néma, 
majd szózatos fenségét. Folyton el vannak foglalva ma- 
gukkal és apró bajaikkal — s ha néha-néha leereszkednek 
a természethez, önmagukat teszik központjává s csodáltat^ 
ják magukat általa .... 



40) Elegyes Versele, 64. 1. 
*i) U, o. i. h. 65. 1. 

B á n ó c z i. Bévai Miklós. ^ 

Digitized by VjOOQ iC 



66 RÉVAI ÍRÓI FÖLLÉPÉSE. 

A víg szüret nem a komoly munka ideje. Révai 
— ráért, azaz: a költészettel foglalkozott. Kihozott ma- 
gával egy görög, egy latin és egy német irót, Moskust, 
Cicerót és Sonnenfelst, és hozzálátott a dologhoz — for- 
dított. E három dolgozatát i^Szinyér Váraljai Szüret< 
neve alá foglalva ekkor végezte be, ^*) s a következő 
évben azokat Farkas barátjának ajánlva, ki is akarta 
adni ; ^^) a kiadás s e szerint az ajánlás is elmaradt a;wn- 
ban 1787-ig. 

Moskus pásztor énekéről Révai azt mondja, hogy 
édes gyengeséggel bir, melyet magyarban nem -Ígérhet, 
mivel azt hasonló elevenséggel előadni »még csekély va- 
gyok.* A mi továbbá egy nyelvben különös, másban a 
fordítás után alig bir annyi erővel s többnyire lankadt 
és holt. Azután, a mi versben vagyon, ha azt más nyel- 
ven hasonlóul versbe foglalják, az egész dolog kénytelen 
megváltozni annyira, hogy nagy nyereség, ha csak a 
gondolatok megmaradnak. — Látni való, Révai teljesen 
új és idegen téren mozog és személyes nehézségeit át- 
viszi a tárgyra, a fordításra általában. Eszébe sem jut, 
hogy a fordítás is határozott tehetséget kivan, mely nem 
adatott mindenkinek, ö belőle soha sem vált volna 
Kazinczy. 



42) Toldy hibásan tegzi 1781-re. Az Elegyes Versekben 1779 
áll a czimlapon (143. 1.), továbbá az ajánlás végén (146 1 ) is, 
azon felül magok e versek is, melyekből idéztünk, elmondják ezt 
világosan. Egyébiránt több a hibás adat Révainak Toldy által 
összeállított életrajzában ; de nem fogunk többé ezekre rámu- 
tatni ; ily kritikai nyomtaték fölös módon szaporítaná jegyze- 
teink számát. 

43) Elegyes Versek. 65. 1. 



Digitized by 



Google 



MŰFORDÍTÁSAI. 67 

Érdekesebb még a következő nyilatkozata: »De 
akármi nehéz légyen is a fordítás állapotja, bizonyos a 
mégis, hogy valakik nagyobb tökéletességre törekedtek 
az írásban, mind fordításokkal kezdették legelőször is 
magokat gyakorolni. « Ez teljesen hibás, s bizonyára 
Hyross vagy Conradi elavult paedagogiájával van itt dol- 
gunk; Révai ugyan fordítással kezdé, de a saját eljárá- 
sát nincs joga szabály erejére emelni. Csak annyi áll, 
hogy a magyar nyelv szorult. rá e korban a fordításokra 
— önnön maga gyakorlására. 

Révainak e fordítása páros hosszú sorú rímekben 
készült, nyelve elég sima, s egészben meglepően csinos. 
Haladása a vers technikájában kézzelfogható. 

A második darab Sonnenfels egyik pásztorjátéka 
'»Az dldozat<í, egy nyilasban (ma yÍ77z^í?;;ai'-t mondanánk), 
melyet a bécsi udvari tanácsos és költő irt Mária Terézia 
születése napjára. Hősünknek ez, mint mondja, any- 
nyira megtetszett, hogy » ürességem telvén reá, azt szü- 
reti mulatságomra magyarban is próbáltam kiejteni. Ha 
pedig mását nem is adhatom édességének, elég nekem, 
hogy csakugyan mégis szép foglalatossággal töltöttem 
időmet. « 

A harmadik is próza, mint az előbbi : ^ztzipió 
Alma, a magyar műfordításoknak azelőtt kedvelt darabja. 
Hogy, hogy nem, e pár lap Miller Ferdinánd kezébe ke- 
rült, kinek Révai a következő évben az akadémián tanár- 
társa volt. Midőn hősünk Nagy- Váradról elmegy, Miller 
kinyomatja a fordítást saját neve alatt. Úgy látszik, 
ez Révainak csak később jutott tudomására s ismét csak 
hosszabb idő múlva volt módjában ezért magát megbő- 
szülni. Ha Révai ezt azonnal teheti, mily indulatos, mily 



Digitized by 



Google 



68 RÉVAI írói föllépése. 

eltipró haragú lett volna ! 1787-ig azonban ráért a dolog- 
hoz hozzászokni s midőn ez évben Elegyes Verseit kiadja^ 
melyekben a Szinyér Váraljai Szüret is foglaltatik — 
mi benne szinte csodálatos, humorosan tud már a dolog- 
gal elbánni: Millernek ajánlja a lapokat egy különben 
kissé nehézkes, de egészben kitűnően sikerült pár sor 
kisér^tében. »Barátom! Úgy megszeretted egyszer Sztzi- 
piónak általam magyarra fordított Álmát . . . hogy azt 
szinte sajátoddá is akartad tenni. Ha úgy viseltetel még 
hozzá, oda adom már néked olyas egy ajándékul, mint 
az írók szoktak barátaiknak Munkáikból kedveskedni. 
Nyilván adom. Neved alatt kibocsátva, hogy azt ány- 
nyival is bátrabban mondhassad tiédnek, még azoknak 
morgások ellen is, kik néked azt a kincsecskét megiri- 
gyelhetnék . . . Frisen légy és jó erőben a Haza 
javára. « 

Hiszen bár Révai mindenre csak nyolcz év után 
felelhetett volna! Mennyi kíntól, mennyi hányatástól kí- 
mélte volna meg magát! Révai bele tudott törődni min- 
denbe, de hozzászokni semmihez — soha sem ért reá. 



V. 



A phisika, A menykó'vek mivoltáról \ miért fordította ezt 
Révai. A műszók. 

Révai 1779-ben hét nagy alagyát és két hosszú la- 
tin elegiát ír — de hát mit csinált voltakép, mivel fog- 
lalkozott? 

Physikával. 



Digitized by 



Google 



PHYSIKÁVAL FOGLALKOZIK. 69 

Molnár 1777-ben adta ki »Magyar Physika avagy 
természetiekről, Newton tanítványának nyomdoki szerint* 
czímü müvét, s ezt hihetőleg azonnal megktildé Révai- 
nak, ki büszkén nevezi magát tanítványának s kivel, 
mint tudjuk, meghitt viszonyban áll. Révai már a kö- 
vetkező évben áttanulmányozta a müvet s ír is felőle 
kedves Molnárjának: 

A Természetiekről is kezd szólani Newton 
Már magyarul s te adod fejtegetésit elö. 

mi nehéz munkát, mi szerencsés tollal, az otthon 
Népnek, mély könnyen, mely Örömére mutatsz ! 

Elhitetél nyilván, a drága tudákosi titkot 

Hogy haza nyelvünkön megmagyarázni lehet. **) 

Ez időtájban adott ki Makó Pál apát és egyetemi 
tanár egy latin munkát a mennykövekről, meljr csakha- 
mar Bécsben kétféle német fordításban is megjelent — 
valószínűleg azért, mert nem volt tudományos. Mert csak- 
ugyan nem az. A Franklin találmánya ellen begyökere- 
zett balvélekedéseket igyekszik eloszlatni; bizonyítja, 
hogy a villámhárító alkalmazása nem istentelenség, hogy 
igen hasznos, és közben számos — külföldi adatokat 
mond el a mennykövek pusztításáról. Dyen a Makó Pál 
könyve, melynek egyik német fordítása Révainak 1779-ben 
» történetképen « kezébe került. 

Épen kapóra jött. A Molnár kisérlete őt hasonló 
törekvésre buzdította. Homerus rendje szerinti verseket 
tud már ő is írni — hátha próbát tenne a tudományt 
szintén magyarul megszólaltatni? Ez szerinte hazafias do- 



**) Elegyeé Venek^ 40. 1. V. ö. Latina, 78 1. jegyzet. 

- Digitized by VjOOQ iC 



70 RÉVAI ÍRÓI FÖLLÉPÉSE. 

log, nemzeti föladat. Eddig a tudomány mindig idegen 
nyelven szólott; azt sem hitték, hogy a mi nyelvünk is 
elbírja a fogalmak és gondolatok terhét. Ha megmutat- 
juk, hogy elbírja, azzal a közjót mozdítjuk elu. így gon- 
dolkodott 6 már Nyitrán, így fejtette ö ki azt nemzeti 
programmjában. 

»Ez (a fordítás) engem, írja, *^) hogy a múlt esz- 
tendőben történetképen kezembe került, megvallom iga- 
zán, igen nyughatatlanná tett.« Látta ^teljesebb boldogu- 
lásunkra az arany időt fölvirradni* s föltette magában, 
»a mennyire tőlem is kitelhetik, a közjót előbb mozdítani. « 
S minthogy az ő lelkesedése e téren nem ismer munka- 
fölosztást, csoda-e, hogy igy folytatja — »most ugyan 
először inkább még hasznos forditásakkal, többire tudá- 
kosi és természettudásbeli dolgokból, mivel még nem 
bátorkodtam magamtól valami nagyobb munkát kiadni. « 

És még egy igen jellemző nyilatkozatot tesz : »E1- 
szégyelettem magamat, hogy sokaknak vélekedések után 
elindulván, annyit tulajdonítottam a külföldieknek, mintha 
alig találtatnék hazánkban valami nemesebb ész, kit 
azokkal egybe vethetnénk. így ártott nékünk előbb ugyan 
a kegyetlenkedő időnek mostohasága, azután a rabság 
alá szokott könnyű hiteladás. « *^') 

Révai hazafias buzgósága túloz. Valóban nem volt 
nálunk még e korban oly nemesebb ész, melyet a tudo- 
mányok bármely terén a külföldiekkel egybevethetnénk. 
Makónak minden tudományos becs nélkül szűköld ő mun- 



45) A inenykövek mivoltáról s eltávoztatásáról való bölcsel- 
kedés, irta Makó Pál, magyarázta pedig Réoai Miklót, — Előszó. 

46) ü. 0. i. h. (a lapok nincsenek számozva.) 



Digitized by 



Google 



A MŰSZÓK MAGYARÍTÁSA. 71 

kaját lefordították ; ebből azonban nem következik-, hogy 
Makó számot tevő tudományos erő — a mint valóban 
nem volt az. De Révai elvi szempontból nézi a doldot, & 
ennyiben igaza volt: »A rabság alá szokott könnyű hi- 
teladás* bizonyára sokat árt a magyar tudomány fejlő- 
désének. Révai saját önbizalmát akarja bele ontani — a 
nemzetbe. 

Révai tehát hozzá fog a fordításhoz. Hogy Molnár 
kész könyve ebben oly jelentékeny segítségére volt, va- 
lóban sajnáljuk — a műszókat tőle veszi át. De mint- 
hogy ezáltal sajátjául fogadja őket, nézzünk egy párt 
belőlük. 

Az electricitás : gyántázat ; a vis electr : gyantás 
erő; az athmosphaera : párázat környék; a cinober: 
sárkány vér ; a gummi : macskaméz ; a cylinder : görgő ; 
a proportió : kelet ; a causa és eíFectus ; ok és munka- 
lódás. 

Nemde mily körülményesek; mily együgyűek, mily 
parasztosak, a mai physikai műszókkal egybevetve ! A 
mozderő és erély^ a rugany és villany ^ ezekkel szemben, 
de meg önállón is kész költői kifejezések. Igaz, de mikor 
ezek a jó régi szók érthetők is akartak lenni ! 

Révai különben a műszók magyarosítását folyton 
ajánlja és gyakorolja. Hét évvel utóbb a studia philoso- 
phia neki : hölcselkedési tudományok^ a theologia : iste^ 
nes tanultsági a poésis lyrica: énekes költés, a poézis: 
költeményesség A vitairatok korszakában a grammatikát 
nyelvtanitásxiSi^s. a philologiát ékesszSszeretésnék^fordiiJB. stb. 

A fordítást, mely 1780-ban elkészült, elküldi Ma- 
kónak, ki azt 1781-ben a saját költségén kiadja; a 
könyv neki van ajánlva. 



Digitized by 



Google 



72 RÉVAI írói föllépése. 

Ugyanez évben *^) jelent meg egy önálló physikai 
értekezés is^ mely szintén neki volt ajánlva. A kis mű 
szerzője a külföldről hozájött Martinovics volt. 



VI. 



Révai akadméiai tanár ; miért megy el innét — Emlék-' 
beszéde Mária Terézia fölött, 

A nagyváradi Akadémia megnyilt. Horvát Mihály, 
az új intézet igazgatója, ^®) elkövetett mindent, hogy 
Révait oda beszerezze. ^®) Ez sikerűit, és a huszonnyolcz 
éves férfiú a philosophiának egyelőre rendkivtili tanárává 
neveztetett ki. ^^') 

A szerzetes független ember lett, a néptanító aka- 
démiai tanár — ha Révai becsvágyó meg lehetett elé- 
gedve. Csakhogy ő nem volt az. 

Révai nem akar valami lenni, hanem valamit tenni. 
És vájjon mit tett eddig? 

A költészet, tudjuk, őt soha el nem foglalta, csak 
szórakoztatta. Neki mindig valami komoly, elméjét gya- 
korló tanulmány kellett. így vándorolt ő eddig tudo- 
mánytól tudományhoz ; foglalkozott történettel, philoso- 
phiával, mathematikával és physikával. Mindegyik tanúl- 



47) Fraknói, M. élete, Századok 1877, 196. 1. 

48) Elegyek Vének, 253. 1. 

49) Latina, 70. 1 jegyzet. 

50) M. 8, 1. a. 



Digitized by 



Google 



MIÉRT MEGY EL NAGY-VARADRÓL. 73 

mányát értékesítette is. Összeírta a csanádí püspökök 
névsorát , tanított philosophiát ; a mathematika alapján 
irt egy könyvet, az építésről; fordított egy physikai 
munkát. És e közben és e mellett folyton verselt. 

Mi ö már most? Historikus vagy philosophus? ma- 
thematikus vagy physikus? Vagy talán épen költő? 

Egyik sem — •S voltakép semmisem; csak akadé- 
miai tanár, 

Es eddig mindenki hathatott reá, mondhatni szinte, 
kénye kedve szerint. Az egyik latin verselésre bírja, a 
másik latin prózára unszolja; az egyik a mathematiká- 
ban vezeti, a másik a physikát adja kezébe. Neki nincs 
semmi állandó központja, nincs voltaképi czélja. Onnön- 
magából eddig nem fejtett ki egyebet, mint lángoló ha- 
zafias érzését. Hogyan, miben öltsön ez alakot? Mit te- 
gyen ? Vagy mindegy neki, ezt vagy azt teszi-e ? 

Midőn 1778-ban fölsóhajt: 

Vajha nevelgetné tüzemet jobb állapot, a hol 

Térebb volna nagyobb pályafutásra mezőm 5i) 

— ő nem a külső pályafutást érti. Néptanitói állásával 
meg volt ő elégedve ; az akadémiai tanárságra bizonyára 
csak Horváth unszolására határozta el magát — hiszen 
alig van ott egy félévig, lemond, önkényt hagyja el biz- 
tos állását és elmegy világgá. 

Ha Révai nem lett volna Bécsben, ez elhatározása 
érthetetlen volna előttünk. De nem is határozta volna el 
magát erre, ha nem lett volna Bécsben. 



51) Elegyes Versek^ 41. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



74 RÉVAI ÍRÓI FÖLLÉPÉSE. 

A bécsi benyomások nem hagynak neki nyugtot, 
ezek zavarják el őt Nagyváradról. Ott látta a könyvtára- 
kat, a könyveket, látott igazi szellemi életet, s azóta 
folyton eszébe vannak »a régi magyarság kincsei,* nyel- 
vünk megoldatlan »titkai«, 8 a közjó, melyet ő minden 
áron » előbb akar mozdítani.* Nem tudja még világosan, 
mit akar; de érzi, hogy Nagy -Aurádon nem marad- 
hat, ha egyáltalán komolyan akar valamit. Tiz éwcl 
utóbb távozásának okát ö maga így adja elő : ^Leginkább 
pedig azért (ment el), hogy a nemzeti nyelv művelését 
a saját munkássága által is alkalmasabb helyen mozdít- 
hassa elő. « ^^) »Alkalmas« helyeji akar tehát élni, hogy 
a saját müveivel is elősegítse a nyelvművelést. Tehát 
más szellemi légkört kell keresnie, mint a milyenben él. 
Nagy-Károlyi barátjaitól ő semmi ösztönzést nem remél- 
hetett ; a nagyváradi papi körök is, melyekben megfor- 
dult, alig elégítették ki ; tanártársai pedig milyenek 
lehettek, mutatja Miller, ki egy pár lapnyi fordítás szel- 
lemi tulajdonát ideginíti el tőle. 

Még csak egy szomorú kötelességet teljesít Nagy- 
Váradon, és azután elmegy — Mária Terézia fölött mond 
emlékbészédet. 

A nagy királyné halála mély gyászt hozott Magyar- 
országra. Az egész ország viszhangzott az őszinte fájda- 
lomtól. Es Révai hő szivének nem is kellé a közgyász- 
ból mélységet, bensőséget merítenie — tudjuk, mily hű 
ragaszkodással viseltetett ő iránta. 



52) »Propterea vei maximé, ut opportuniore esse posset loeo 
ad promovendam magis et sua opera Linguae Patriae Culturam.« 
— Flanum Érig. 84 1. 



Digitized by 



Google 



EMLÉKBESZÉDE MARIA TERÉZIA FÖLÖTT. 75 

Latin gyászbeszéde megjelent később nyomtatás- 
ban. ^^) Van benne emelkedettség^ melegség, de hossza- 
dalmas és fárasztó. Más szókkal, nagyon akadémikus, 
mint szokás mondani. Dicsőíti a királynét, mint az ország 
helyreállítóját és anyját — és szorosan e két szempont 
szerint megy végig uralkodásának tényein. 

A beszéd végjén meleg szavakkal fordul az új 
fejedelemhez: » Látod-e, hogy valamennyien feléd tekin- 
tünk, s egyedül benned látjuk a haza reményét és oltal- 
mát? látod-e, hogy te vagy az egyetlen, kitől üdvünket 
várjuk? — hogy helyre legyen állítva minden időre 
nemzetünk méltósága, nagysága és dicsősége? Hozzád 
fordulunk: emelj föl bennünket, gyámolíts, kedvelj és 
szeress!* ^*) » 

Dyenek voltak akkor a vágyak és remények ország 
szerte . . . 



53) Latina, 151-194 1. 

54) »Vide8ne igitur, Augustae Caesar ! in te unum, atque 
in tuum nomen totam esse conuersam Hungáriám ? Videsne nos 
uniyersos te intueri, te unum inclamare spem praesidiumque Pá- 
triáé? te solum atque unicum esse, in quo nitatur omnis nostra 
solus : quo íirmante perennis sít restituta nostrae gentis dignitas, 
amplitúdó et glória .... Ad tuos pedes provoluti, te obtestamur, 
te obsecramus : ut nos erigas, ut conserves, ut foveas et ames.« — 
Latina, 192—3. lap. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



HAKMADIK FEJEZET. 

RÉYAI MINT NYELVMŰVELŐ. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



I. 

Révai újra Bécsben, III fogamzik még benne a kiadd- 

sok eszméje fölhivása ; a lájszók és közénekek gyüjlése. 

Cornides ; a heraldika, Révai nevelő Looson ; Hédervár, 

Visszamegy Bécsbe. 

Révai hangsúlyozza, hogy IJuklides titkait magyar 
nyelven oldja, hogy az építés tudományát magyar nyel- 
ven Írja meg, hogy a görög méretet a magyar nyelvre 
is alkalmazza, hogy a physika is magyar nyelven szólal 
meg — szóval Révai mindent a nyelv szempontjából néz 
és ítél. 

Mi hát ő neki a nyelvmüvelés? — Annyi mint a 
közjó » előbb mozdítása*, annyi mint népmüvelés. 

Midőn tehát Révai magát nyelvmüvelésre adja, 
szeme előtt voltakép nemzeti agitatió lebeg, tudományos 
és irodalmi — vagy egy szóval: szellemi eszközökkel. 

E czélból a magyar szellemi élet egyetlen központ- 
ját kellett fölkeresnie. Révai tehát ismét Bécsbe ment. 

Hogy megélhessen, nevelösködésre határozta el ma- 
gát. Alkalmasint Károlyi gróf ajánlatára lett ö Bécsben 
a Pálfiék nevelője. ^)' A családot, talán még hősünk be- 



1) M, S 1. a 



Digitized by 



Google 



80 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

lépése előtt, érzékeny veszteség sújtotta : a kis lány elhalt. 
Révai egy hosszú alagyában fájlalja a »gróf kisasszony- 
nak Király falván esett idő előtt való halálát* s hozzá 
teszi ^később Íratott már Bécsben 1781 « ^) — így 
ajánlotta magát a nevelő a családnak — alkalmi költő 
képében. 

Horváth Mihály barátja csakhamar fölszólítja, éne- 
kelje meg KoUonichot beiktatása ünnepéhez. Révai meg- 
teszi, bár szabódik : 

Nec me cogit in hunc, ut nuper, glória campum, 
Et me Romanae iam piget illeeebrae. 

Profuerit longam potius dormire quietem, 
Et mihi tranquillos segnius ire dies. 3) 

Mily változás Révaiban! Inkább alszik egyet, sem- 
hogy verset irjon. A nyelvmüvelés, úgy látszik, sokkal 
komolyabb, hatósabb eszközöket kivan , mint a vers- 
írás. Hiszen próbálta ő ezt már — kiadta Alagyáít, de 
nem tapasztalt semmiféle hatást. Nem is akarja hát többé 
idejét rajok pazarolni. De minthogy annyi az alkalom, a hol 
a müveit és tanúit ember félre nem állhat, legalább 
magyar verseket fog ilyenkor írni. ^) ír ő természetesen 
azért latin verseket ezentúl is — hiszen e fogadását is 
latin versben teszi ! — 



2) Elegyes Versek, 68 1. 

3) »Nem késztet engem már úgy, mint azelőtt e mezőre a di- 
csőség s Roma sem tud többé kecsegtetni ; bizony jobb lett volna 
hosszú álom nyugalmát élveznem s napjaimat csöndesebben ^1- 
nem.« — Latina, 81. 1. 

4) Hoc ictum patrio pollice erit.« ü. o. i. h. V. ö. 103, 1. 



Digitized by 



Google 



CORNIDES DÁNIEL. 81 

Bécsben Révai egy fontos leletet tesz s egy érdekes 
ismeretséget köt — Faludinak egy jókora » papiros 
nyálába* akadt kezébe, s el is tökélli mindjárt, hogy 
kiadja »és pedig minnél előbb « ^) csakhogy érzi, soknak, 
lehet híjával s azért vár még egy darabig, ilinte^y 
véletlenül fűződik már itt össze a kiadással a régiség is — 
Comides Dániel, lemondván kolozsvári tanári állásáról, 
egy ideig Bécsben tartózkodik, megismerkedik hőstínk- 
keP) segy régi magyar éneket, hihetőleg az ^Emlékezzünk 
Regiekről « kezdetűt közli vele '^), ez volt tehát a má- 
sodik régiség, melyet Révai eddig látott. 

De ez és a Faludi már elég az ő buzgóságának 
hogy tettre siessen. A Magyar Hírmondónak 1782. január 
16-ikán megjelent száma közli már névtelenül ^) megje- 
lent fölhívását a közönséghez. »Bizonyos lévén, így 
szól, ^) abban, hogy nem nyerem vissza költségemet, 
csakugyan mégis Hazám szeretetétől viseltetvén, reá 
szántam pénzemet, hogy én is az én részemről vala- 
mennyire felingereljem a Hazafiakat anyanyelvöknek 
mind nagyobb becsűltetésére, mind pedig gondosabb 

míveltetésére Vájjon, a ki csak valamit lát, nem 

veszi-e észre, micsoda kincsek vágynak elrejtve avagy 
csak azokban az énekekben is, melyeket víg asztalaink- 

5) Faludi Költeményes Maradványai, I. k. »Elete és mun- 
kái.* 15. 1. 

6) M. S, 1. a. 

7) Elegyes Versek, 273. 1 — 1783-ban R. már föl is használja. 
8) Magyar Hiimondó, 1782. 38. 1. »Kic8oda az az érdemes 

Hazafi ? Nevét még nem szabad kijelentenem. Elég a hozzá, hogy 
az egy értelmes, tudós Magyar, a ki maga is jeles Poéta. « 
9) ü, 0. 36—7. 1. 

B á n ó c z i. Révai Miklós. ^ 

Digitized by VjOOQiC 



82 ' RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

nál mondanak? Én ugyan vigasztalással olvasgatom gyűj- 
teményemet ; és olyan kincsekhez is férkezvén, a melye- 
ket nem sokan láthattak még, azt végeztem el magam- 
ban, hogy ne csak legeljem azokban kedvemet, hanem 
küzrebocsássam. Ezek a nagy nevezetű Faludinak holta 
után maradott elég számos versei ; azután a császári 
könyvházban találtatott egynehány darabocskák is; és a 
miket még Magyarországban lévén, egybe gyűjtögettem. 
Mikor szintén belé kaptam, eltekéllem magamat arra is, 
hogy Benitzkinek, Gyöngyösinek és egyebeknek is ver- 
seit egybe gyűjtögetvén, újabb kinyomtatásokkal kedves- 
kedném az Édes Hazának.* 

így bővült ki benne egész tervezetté a kiadások 
eszméje. Hogy azonban mennyire nem számit még a 
viszonyokkal, mutatja, hogy sem velőre való fizetést 
(praenumeratiót)« sem pedig a munkáknak » megvételére 
való kötelezést (supscriptiót) « nem kivan, hanem a saját 
pénzén akarja kiadni. De hogy a tervet illetőleg sincs 
még tisztában magával, bizonyítja, hogy mennyit akar 
egyszerre markolni- Nemcsak a régibb költők műveit 
akarja kiadni, hanem »a mostan élőkét « is ; s nemcsak 
az egész költeményeket » hanem az apróságokat is« : ha 
valaki más könyvekből irogatott volna ki oly verseket, a me- 
lyekhez vélnék, hogy neki nem lehet szerencséje, irják le s 
küldjék be neki azokat is gyűjteménye számára. »Sőt a 
közönséges, tréfás, enyelgő, szerelmes énekeket is. . . . 
A szerelmesekből, ha mi szépet foglalnak magokban, 
megtarthatjuk; a mocskát és fertelmeset minden bizony- 
nyal elhagyjuk, hogy botránkozást ne szerezzünk az 
ártatlan erkölcsökben. A közénekekben pedig, a me- 
lyeket, ha az egész hazából együvé küldenek, a ktilönb- 



Digitized by 



Google 



A SZÓEJTÉSEK ÉS KÖZÉNEKEK. 83 

különb vidékekben lakóknak különböző szóejtéseket, ter- 
mészet indulatokat gyönyörködve csudálhatjuk.* ^^) 

A szó ejtések : a táj szók, a közénekek pedig : a nép- 
dalok. Ezeket kivánja tehát ő gyűjtetni. Ez az első föl- 
szólalás a mogyar irodalomban a nép nyelvanyaga és 
költészete érdekében. 

Tegyük azonban mindjárt hozzá: Révai sem a nép 
nyelvét, sem pedig költészetét nem becsülte kellően. A 
tájszók gyűjtése mellett fölszólal nyolcz évvel utóbb még 
egyszer ; a >közénekeket« azonban nem is említé többé. 
Amazokban később becses nyelvészeti anyagot lát; eme- 
zekkel azonban nem tudna mit csinálni. 

A fölhívás e részében nem szabad tehát egy fejlődő 
elvi fölfogás csiráját látnunk , hanem csupán érdekes kép- 
zet-társulást. Révai nemcsak nyomtatott, hanem nyomtat- 
ján » apróságokat* is kivan. Hogy tette, szelleme élénk- 
ségére vall ; érdemül azonban nem tudhatjuk be neki. 

E fölhívásának nem lett eredménye. Révai, úgy 
látszik, ezt nem is fájlalta nagyon. Az ő mozgalmas 
elméje még nem köti magát egy tárgyhoz s az ő lelki 
^energiája több czélra vezető eszközt lát* ez egynél. Most 
fiiírűn érintkezik Cornidessel, e nagytudományú férfiúval, 
ki később a budapesti egyetemen a történet és heraldika 
tanszékét-r töltötte be. Az ő hatása folytán foglalkozik 
most Révai — a heraldikával. »Vajha írja 1784-ben, ^^) 
egyszer nálunk is kapósabb volna ez a gyönyörűséges 
tudomány ! . . . Majdnem minden nemzet gazdagon vagyon 
már ebben is. . . Édes Hazám javára buzgó szeretetem 



10) Hirmondó, 37 1. 

11) U. 0. 1784. 98. 1. 



Digitized by 



Google 



84 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

annyira ébreszgetett ugyan már engem, hogy Bécsben 
lévén, Nemzetem kedvéért igyekeztem ennek a tudo- 
mánynak rövid Leiratását magyarban is előadni. Fáradt- 
ságom zsengéje tökélletességre hozatnék : ha a magyar 
főrend, szabad nemesség czimereit való tétek szerint 
birva és nékem megküldve, elébbre segítene jó szándé- 
komban. « 

íme hogyan teszi ő a heraldikát is a nyelv — 
azaz nemzeti müvelés egyik eszközévé. 

Mialatt azonban éber szemmel kutat föl mindent, 
mi e czélt elősegítené, s fáradhatatlan buzgósággal sajá- 
tít el mindent, hogy a mint szükségesnek fölismert, ter- 
jeszthesse is, 1782-ben már ismét el kell hagynia Bécset. 
Nyilván ugyanaz okból hagyott föl nevelői állásával itt 
is, mint később Viczay grófnál; a nevelő, ha külföldi 
nem volt, nem tartatott többnek cselédnél, ; Révai büszke 
lelke föllázadt ez ellen, összeveszett, elment. Ismét üldözi 
»ezer nyomorúság, bosszúság, szükség, veszedelmek* — 
bátorítja magát : 

Serkenj, bátorkodj, hogy méltó dolgokat űzhess : 
Lásd főkép a bú rajtad erőt ne vegyen. 

Már oda vagy, mihelyest elijedt és gyáva fejeddel 
Súlya alatt lelapulsz, és vele szembe nem állsz, i-) 

Grassalkovich herczeg nevelője, Paintner, Viczay 
grófnak ajánla őt Lóósra, Sopron megyébe; april 14-én 
tehát ide megy. *^) Eleinte jól érzi magát, megelégedés- 
sel írja növendékéről » mindent kardra akar hányni, mi 



i2j ElegyeB Versei, 83 1. 
13) Guzmics u. 0. 7 1. 



Digitized by 



Google 



HÉDERVÁROTT ÉS BÉCSBEN. 85 

nem magyar; jó tüz« — de csakhamar »izetlenségbe 
elegyedett« a ház cselédeivel s elment Hédervárra a 
családi könyvtárt s pénzgyüjteményt rendezni. Hogy 
örömmel tette, képzelhetni. 

A gróftól örökös taxtást remélt, de hiába. Ezért 
elsiet innét, a tárcsái fürdőben tölt néhány napot, * ') s 
azután Bécsbe megy. Mit tegyen, azzal tisztában van. 
Paintner barátját kéri, küldje el neki a Faludit, kit ki 
akar adni, és a Halottas Beszédet, Sajnovitsnak és Falu- 
dinak róla írt értekezéseivel együtt. ^^) A nyelv szem- 
pontja vezeti öt mindkét dologban. A Cornidestöl kapott 
régiség mellett a Hallottas Beszédet is át akarja vizs- 
gálni, hogy a régi magyar írásmóddal tisztába jöjjön. 
Faludiról meg azt mondja : »Mily baj volna a hazai 
nyelvre, ha elvesznék!* 

Útjában Pozsonyba tér, hogy a legrégibb nyelv- 
maradványt eredetiben láthassa. Aradi János kanonok 
•kedvezett mohos kényének« '^ — s készséggel rendel- 
kezésére bocsátja; ő lemásolja magának, s alig hogy 
Bécsbe ér, hozzá fog a munkához. 



14) Elejyes Versek, 98. 1. 

15) Ghizmicf^ 8. 1. 

16) A régi magyarirás módról. Révai kézirata a N. Múzeum 
birtokában, Fol. Hung. 614. sz. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 



II. 



A régi magyar írásmódról, — Révai a Halottas Be^ 
szed kiejtéséről; a szenvedő alakról \ az ikes ige. Az 
igeragok, Révai nem fogadja el a Jinn rokonságot, A ma- 
gyar betűk egyszerűsítése, A szók továbbképzése. Későbbi ta- 
nok első elemei, 

E munkának czime: A régi magyar Írásmódról, 
Az egész 54 nagy ivrét lapból áll és oly tisztán és gondosan 
van leirva, mintha sajtó alá készítette volna. Révai irása 
föltűnően szép, egyenletes, világos és tiszta. Látszik Írá- 
sán, hogy rajzol — s hogy nyelvész. A mit e munkájá- 
hoz később toldott, gyors kézzel van irva ; a kik az írás- 
ból a jellemre szeretnek következtetni, e vonásokból nagy 
energiát, erős akaratot, és ídőkímélő gyors munkásságot 
fognának kiolvasni.^ 

Révainak e munkája azt akarja föltüntetni, hogyan 
változott a magyar írásmód a legrégibb időktől máig. 
Ezért nyitja meg azt a Halottas Beszéd közlése, melyhez 
a folytonos jegyzetek magyarázatokat fűznek. A nyelvi 
magyarázat e munkában épen nem lényeges, hanem csak 
adalék. Révai a régiség elvi fontosságát még nem ismeri, 
nem is sejti, ö e becses maradványt is fölhasználja, va- 
lamint az Emlékezzünk'Qi veigy Faludit. Czélja pedig 
praktikus : a magyar irás módját akarja ő e munkájával 
•könnyebbé és alkalmasabbá« tenni. ^') Ez és a kiadá- 

17) Ujonabb Hirré adatda : a saját kiadandó művei soro- 
zatának végén. 



Digitized by 



Google 



A HALLOTTAS BESZÉD MAGYARÁZATA. 87 

sok az a > hazafias szándék «, melyet már egy évvel előbb 
említ. •«) 

Minthogy azonban Révai a Halottas Beszéd későbbi 
klasszikus magyarázója, érdekes látnunk, hogyan végzi 
föladatát. 

A Halottas Beszédet már ekkor szóról szóra úgy 
olvassa, mint húsz évvel később kiadott korszakos müvé- 
ben. A y>hadlava<i^ szóról már itt mondja » minden bizony- 
nyal az iró elvétette magát, kettős // helyett ^Z és / betű- 
ket tévén. « *ö) A később oly nagy s még máig befeje- 
zetlen, vitát támasztott feze szóról annyit mond, hogy 
Sajnovits hibásan olvassa »/<?;i^«nek, másra nem foghat- 
juk, »ha csak azt nem mondjuk, hogy az iró elvétette 
magát, mint feljebb is a hadíava szóban megjegyzők.« 
— Az eleve alatt áll a következő magyarázat: eve = ő 
a szók végén, teremteve = teremtő. A z^-t tán azért is 
közbevetették, >hogy a meghúzódott hangot jelentse és a 
hosszasan hangzó ö tátatot [hangzót] elkeverték az éles 
hangzású é tátóval, a mint ezt más sok helyeken is 
tapasztaljuk, hogy az e számtalanszor ö helyett vevő- 
dött.« y>k V betűnek csak ennyiből álló helyheztetésétc 
látjuk ebben is : chomoo stb. 

A latiatuc feleym zutntuchel magyarsága másképen 
hangzik, mint a mai — íme hogyan magyarázza ezt 
Révaink '1783-ban : »Nem is hihető, hogy így ejtette 
volna a régi magyar a szót, oly darabosan, oly vadon. 



18) 3>Propositum patriotisticiim « — GuzmicSy u. o. 7. 1. 

19) V. ö. Antiquitaíes 190. 1. »Hic in verbo hadlava aber- 
ravit Scriptor : quod, cum duo II formare debuisset pro horum 
primo d po8uerit.» 



Digitized by 



Google 



88 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

amint esik, ha azt betűről betűre így olvassuk, amint 
vagyon írva. Rágjad bár a szájába még most is példának 
okáért egy magyarul nem tudó németnek a magyar 
szót, elhűlsz bele, miként rontja el nyelvedet. Már száz 
esztendő múlva esküdjék valaki rá, hogy mi szakasztott 
úgy beszéltünk.* 

íme : Révai el sem hiszi, hogy magyar ember 
hagyta fön számunkra a Halottas Beszédet! S midőn 
1805-ben Verseghy mondja, hogy ez tótos magyarság ^ — 
mily indulatos-hevesen kél ki ellene Révai! A mit ö 
ekkor még nem is sejtett, az addig meggyőződésévé lett : 
hogy a nyelv történeti fejlődésen ment keresztül, s hogy 
ennek megvannak a saját törvényei. 

Tudjuk a későbbi Révairól, hogy a nyelvtan terén 
főkép az ikes igék és a szenvedő igealak mellett kardos- 
kodott, s hogy a helyesirás terén az etymologiát tűzte 
ki főelvül. 1783-ban is nyilatkozik már e pontok fölött. 

Az odút hotolm alatt ezeket mondja: »Ebben az 
egész darabban csak kettő az olyan hely, a hol szenvedő 
időszóval kellenék élnünk ; mégis csak a művelő vagyon 
ott. Az első ez : és evev az tilovt gimilsiovl ; tilott^ a minek 
így kellenék inkább lennie Hlatotf^ vagy a mint most 
élünk vele, tiltatott. A második ez: kinek odút hotolm 
oudonia, a minek így kellenék inkább lennie adatott 
hatalom. Talán ekkor még ebben nem volt oly nagy 
figyelem. Talán onnét vagyon, hogy még most is némely 
kiejtésekben gondatlanabbak vagyunk, vagy hogy a meg- 
rögzött szokással nem akarunk ellenkezni. Példának 
okáért fogadott szolga tulaj donképen azt teszi, oly szolga, 
a ki más valakit fogadott, nevi pedig oly szolga, a ki 



Digitized by 



Google 



AZ IKES IGE ÉS AZ IGERAGOK. 89 

elfogadiafotty a mint is valójában így kellenék mondanunk 
fogadtatott szolga. 

Az ikes igék kérdésével szemben sem emelkedik 
magasabb, vagy akár mélyebb szempontra. 

Enidul az ő olvasása szerint: eendeL Ehhez e sza- 
vakat függeszti: »A szenvedő időszavak, és a középsze- 
rűek, sőt a mivelők is, ha ik kimenteit! a gyökér sze- 
mélyök, nem így másoltatnak, hanem úgy, hogy az első 
személy /«, a második pedig / kimenetelű, p. o. igyeke- 
zem^ igyekezel^ igyekezik; a jövendő időben, igyekezcv- 
dem^ ig y ekezen de l, igyekezendik. Tehát eszem j eszel, eszik 
idő szó is így adja eendem, eendel, eetidik, vagy rövi- 
debben is a harmadik személyt ugy mint csak eend,<í 

Révai tehát nem áll elvi állásponton, nem vizsgálja 
a kérdéseket, sőt az ikes igék kérdésével szemben, mint 
látjuk, olyan a magatartása, hogy későbbi nagy nyelvtaná- 
nak alapelvei szerint őt komolyan még csak grammatikus- 
nak sem lehetne mondani. Pedig már is több. Csakhogy 
éles szeme már itt is a nyelvelemek mivoltának helyes 
nyelvészeti fölismerésében nyilatkozik inkább, mint egyes 
nyelvhasználatbeli kérdések helyes philologiai eldöntésében. 

Az Isemucut-Tol szóltában ismétli a köznézetet nyel- 
vünk napkeleti voltáról, s hogy nevezetesen a zsidóval 
egyezik meg sokban » főképen* a szavak összekötése 
módjában. Azután így folytatja: »A zsidók az igéket 
személyekre úgy változtatják, hogy a gyökérhez oda 
akasztanak valamit a személy név másaiból. Hasonlóul 
vagyon nálunk is. írom, irod, irja, irjuk, Írjátok, irjdk: 
kérdem, kérded^ kérdi, kérdjük, kérdjétek y kérdik . . kiki 
nyilván látja, hogy az ir és kér gyökér időszavakhoz a 
többi személyeknek jelentésekre, főképen az egyes szám- 



Digitized by 



Google 



90 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

ban az enyém, tied^ övéj niienk^ tietek^ övék birtokos név- 
másaiból vágynak az utói tagok oda aggatva : mint szinte 
a teljes és vezeték nevekhez is (nomina, substantiva és 
adjectiva), mikor azokban a hivatást is akarjuk jelen- 
teni, mit emezekben: kardokért, kardoni'Od'ja-iink'Otok' 
jok stb. — Az egyes számban birtokos, a többesben 
személyes névmásból: muk, fi, ők láttatnak az utói füg- 
gőket magukhoz venni. Az írunk, irtok, trnak-hsin lát- 
juk nyilván a többes számú birtokos név másának elszag- 
gatott nk, tk, k zárló betűket.* 

Révai Sajnovitsot olvastában ismerkedik meg alkal- 
masint először az összehasonlító nyelvészettel, szorosban : 
a magyar nyelv rokonságának kérdésével. Szinte megle- 
pőnek tartjuk e tekintetben nyilatkozatát, ha Révait min- 
dig kész nyelvtudósnak képzeljük. Sajnovits, úgymond^ 
a 150 magyarral megegyező lapp szónak Írásmódját helyre 
hozta, innét a hasonlatosság, különben soha el nem hin- 
nék. »01y temérdek nagyok, folytatja, kivált oly kevés 
idő alatt és olyan számosan együtt élődő, együtt társal- 
kodó, és a mi több, még azon egy földön, ha ugyan 
valami viszontagságokban is, de oly nagy zűrzavart épen 
nem szerezhető viszontagságokban, mindig együtt ural- 
kodó nemzetnek az ő nyelve soha meg nem változhatott ; 
mint a mennyire Sajnovits leejti a mi nyelvünket, csak 
ezen az egy darabon építvén vélekedése erősségét. « 

Sajnovits tehát »leejtette« nyelvünket! Akár csak 
Orczyt hallanók, midőn » csillagnézők Sajnovits és Hel 
» hibáit* czáfolja. 

Tudom megörültél az atyafiságnak, 

S ily nemes nemzettel való rokonságnak, 



Digitized by 



Google 



A BETŰK EGYSZERŰSÍTÉSE 8 A TOVÁBBKÉPZÉS. 91 

Nagy híre volt mindég híres Lapponságnak, 
Valamint most köztünk a jeles Tótságnak. 

Te pedig csillagász ! bár akárki lehetsz 
Kedves Rokonidhoz töstént vissza mehetsz, 
Vélek száraz halból készült málét ehetsz, 
Mert lám Ítéletet nyelvünkről nem tehetsz. 

Nyilván, a Révai buzgó hazafisága is kicsinjiette 
e rokonságot. 

Müve végén rátér a magyar betűk egyszerűsítésére 
s a helyesírásra. »Epen nem ellenkezünk, úgymond, irá- 
sunk módjáról, ha ezeket a szavakat így írjuk kővettség, 
feslettség. Azután írjuk költs ^ költsék^ bonts ^ ásíts ^ tarts. 
Ekkor azt a föszabást követjük, melyet a grammatiku- 
sok adnak : hogy a szószármaztatásokban a gyökérsza- 
vaknak, a mennyire azt a szebb hangzás megengedi, 
minden betűnket épen megtartsuk. Tehát: irj\ tudj, 
moss stb.« 

Érdekesen íllustrálják a következő sorok, mily gon- 
dos-óvatosan jár el Révai a továbbképzésben. Az tilde t- 
röl szóltában megemlíti, hogy az üld gyökérnek már 
színe sincs. »Nem lehetne-e, kérdi, még most is az idŐ- 
szavakból több ilyen teljes neveket származtatni, hogy 
s betű helyett / betűvel végződjenek : kivált mikor nem 
épen az egyenes mívelést akarjuk jelentem, hanem már 
a miveltetett dolgot: példának okáért, kötés, azaz egye- 
nesen a kötésnek mivelését jelentve : azután kötet, azaz, 
már az a valami, a mi egybe köttetett? Hasonlóul más 
az ábrázolás, látás, vonyás, más pedig az ábrázolat, látat ^ 
vonyat. De hiszen ezt már alkalmasint is úgy cselek- 
szik. Csak azt akarnám mondani, hogy több ilyenekre 
is felbátorodjunk.* — 



Digitized by 



Google 



92 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Révai e munkáját nem adta ki soha, de többször ké- 
szült ezt tenni, mert más-más időből eredő kifejezésbeli 
javitások és toldalékok vannak benne. Figyelmet érdem- 
iének az utóbbiak közöl e sorok: » Méltó ezt a különös 
ritkaságot nagyobb gonddal is megforgatni s megvizs- 
gálni, mert sokat foglal magában.* Ez 1785 után került 
bele, mert mint tudjuk, ez időtől fogva kezdett Révai a 
saját jegyzeteiben a kettős mássalhangzók helyett az öu- 
formálta egyszerűbb alakokkal élni ^^) — e toldása pedig 
ily betűkkel van irva. — Minél nagyobb gonddal vizs- 
gálta azonban ő maga e különös ritkaságot, annál inkább 
látta be, hogy fontosságának ez az ő kidolgozása nem- 
csak ily összefüggésben, de alapjában sem felel meg. 
A saját haladása mellőztette vele e munkáját. 

»A régi magyar Írásmódról* mindazáltal fontos müve 
Révainak — nem a saját tartalmánál fogva, de igenis 
szerzőjének fejlődése miatt. Itt tűnnek föl először azok 
az elemek, melyek hivatásának fölismerésére vezették s 
a » nyelvmüvelés* föladatát vele szószerinti értelemben 
vétették. 

Egy új gondolat iránynyal ismerkedett meg : a ma- 
gyar nyelv rokonságának nyelvészeti kérdésével. Egy 
új eszme villant meg agyában: hogy az ige személy - 
ragjai voltakép névmások. Az egyik őt később a magyar 
nyelvészethez vezette, a második meg a magyar nyelv- 
tanhoz. Révaiban tehát a philologus és a nyelvész ere- 
detét ez időben találjuk meg. S itt lép elénk az iró 
Révainak és egy állandóan megőrzött jellemző sajátos- 
sága : ő a régiséghez kapcsolja a nyelv fejlesztését. Nem- 



20j GuzmicSy u. o 16. 1 



Digitized by 



Google 



GRÁCZBAN NEVELŐ. 93 

csak nyelvérzékkel fog ő a nyelvmüveléshez, hanem 
hogy úgy mondjuk, nyelvtanérzékkel is. 

De megtaláljuk már itt a későbbi nyelvtudós egyik 
legszembeszökőbb tulajdonát is : az élő nyelvhasználat 
rideg és büszke megvetését. Itt hányja már szemünkre, 
hogy a » megrögzött szokással nem akarunk ellenkezni.* 
Előbbre való most már nála a tudós elmélet az élő gya- 
korlatnál, a nyelvtan magánál a nyelvnél. 

Révainak örökké küzdenie kellett az élet viszon- 
tagságaival. Neki élni és küzdeni azonos dolgok. Ezért 
oly elszánt az akarata, oly hajthatatlan az energiája. S 
mert minden átélt napja egy-egy győzedelme — azért 
tartja ő többre az állandó gondolatot az élet változandó 
viszonyainál, az öntudatos akaratot a tunya szokásnál. 
Ilyen ő az életben. Nem azért lett-e ilyen — a tudo- 
mányban is? . . . 



III. 



Révai Gráczban tíevelösködik^ de hirtelen megy el\ 
Ínsége, 

Nincs Révainak egyetlen munkája sem, mely ele- 
jétől végig oly nehézkes, mondhatnók : kuszált nyelven 
volna Írva, mint az épen tárgyaltuk. Szinte meglátszik 
mindéül mondatán, hogy úgy erőszakolta ki azt elméjétől. 

Révai Ínségben élt. Mivel tengette életét 1783 kö- 
zepéig, nem tudjuk. Innét el kell hagynia Bécset — ez- 
úttal nem tudjuk, ajánlás-e vagy a véletlen Gráczba ve- 



Digitized by 



Google 



94 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

tette, — hol Battyány Fülöp grófnál nevelő, ^i) Mint Loo- 
son itt is eleinte jól érzi magát. 

Már most szebbre derült napom, édesb, lelkem is újul. 
Kezdett munkáját újra dologba veszi. 22) 

Sorsa jobbra fordultával lelke is csakhamar vissza- 
nyeri rugalmasságát; s a mint i^úságában az >orkusból« 
kiszabadulta után, Nyitráról már másokat is buzdít, úgy 
van itt is mindjárt fölös lelki ereje, melyből a buzgó 
hazafi örömest juttat társának — most Kreskayt buz- 
dítja, írjon ő is görög méretű verseket, lám, már 

Többen is indulnak seregünkbe felérni naponként, 
Kiknek majd koszorút fűzni fog a nagy idÖ. 23) 

Említi Barótit, Rajnist és Tóth Farkast, kik a verselés 
e nemét gyakorolják, ne elégelje meg ő sem a páros rí- 
melést, — álljon közzéjök s megleli oszlopát. 

» Kezdett munkáját* említi Révai — a kiadásokat 
érti, melyekhez a jóízlés terjesztésére, most már fordí- 
tásokat is akar toldani. Elgondolja, mennyi heverő kincse 
van az irodalomnak, a nyelvnek. Kiadásuk az ő czélját 
»a nyelvművelést* szolgálnák. Faludi kiadása, tudjuk, 
már csak része egy nagyobb vállalatnak; 

Még én is eleget szolgálom, drága Hazámat 

S míg költök seregét tiszta világra hozom. 24) 



21) M, S. la. 

22) Elegyes Versek, 90. 1. 

23) U. 0. 97. 1. 

24) U. 0. 90 1. 



Digitized by 



Google 



HÁNYATÁSA és INSÉQE. 95 

Révai boldogságának azonban csakhamar vége sza- 
kadt. Már július 11-ikén irja neki Horváth Mihály egy 
levelére : » Kedves Révaim ! Elhitesd magaddal, hogy 
mostoha sorsodon nagyon megilletődött szivem. Kötelezem 
magamat, hogy semmit el nem mulasztok, a mi ügyöd- 
nek jobbitására szolgálhatna. Meg ne csökkenjen szived 
a fergeteg időben: bátorkodjál, megvigasztal az Isten. 
En szeretlek- € 2*) 

Révai tehát hirtelen odahagyta állását s ismét ma- 
gára hagyatva áll a világon, — egyedül és segedelem 
nélkül. Mit kisértett meg ekkor, nem tudjuk. Horváth 
egy leveléből látjuk, hogy bizonyítványt kér a váradi aka- 
démiai tanárságáról, melyet ez el is küld neki rögtön, 
>hogy szerencsédnek legkisebb rövidséget vagy tartózta- 
tást ne tegyek. « ^^) Bármi lett légyen a dolog — ered- 
ménytelen maradt Deczember 25-ikén irja neki, hogy 
> mostoha sorsodnak szerencsés kimeneteléről függőben 
voltam. « Ekkor Révai már partot ért — de mit csinált 
addig ? 

A mit tudunk, az végtelenül szomorú. Gráczban 
adós s nincs pénze, hogy fizethetne: ott hagyja zálog- 
ban könyveit és iratait — s a könyvek között voltak 
kölcsönözettek is, ^'') s az iratok közt volt a Faludi kéz- 
iratának másolata is ! ^®) 

így ment el Révai Gráczból. 
. De volt legalább hova mennie — Pozsonyba megy, 
újságot Írni. 



25) Elegyes Versek, 251. 1. 

26) U. o, 252—3. 1. 

27) Quzmics u. o. 11. 1. 

28) U. O. H. 1. 



Digitized by 



Google 



96 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 



IV. 

A Hírmondó a nyelvművelés eszköze \ a kiadásoknak 
újonnan való bejelentése, 

A buzgd Ráth Mátyás alapította 1780-ban az első 
magyar újságot Pozsonyban. A legelső magyarországi 
hírlapot a nagyhírű Bél Mátyás hatvan évvel ezelőtt 
szintén itt adta ki — Pozsony volt akkor az ország po- 
litikai központja, úgy szólván, fővárosa. 

Az első magyar újság alapítása az ébredő szellem 
nyilvánulása volt. A bécsi és magyarországi irók nem 
izgattak hiába ; lassan-lassan érdeklődött a » közönség* 
saját nyelve iránt, s a Magyar Hírmondó ezt az érdek- 
lődést állandóvá tenni iparkodott és terjeszteni igyeke- 
zett. S mily jellemző ! A világfi Bessenyei érzi legelőször 
a hírlap nemzeti fontosságát, ő veszi reá Ráth Mátyást 
az alapításra — és a szerzetes Révai tettel szolgálja e 
czélt és elmegy újságot imí : így találkozott a két kü- 
lönböző irodalmi irány közös középpontjában, a nemzeti 
szellem terjesztésében. 

Mert Révai így fogta. föl a magára vállalt köteles- 
ség szellemét, ő az újságirást a nyelvmüvelés czéljára 
használja föl. 

Az 1784-ik év január 3-kán kezdi meg újságírói 
pályáját. Az első szám elé, mintegy programmúl, a kö- 
vetkező beköszöntő sorokat teszi : -^) 

29) Hlrmoniló 187 L Uj esztendőre való, 1—10, 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



újságírói programmja. 97 

^UJ ESZTENDŐRE VALÓ. 

Igen az elején, 
de azután egyébre is. 

»Te első napja az áldott esztendőnek I mosolyogva 
pillants reám ! éleszsz és ébreszsz, ha csak lehet az egész 
esztendőre vidámabb leleményekkel, a melyek leszede- 
gethessék a fergeteges homloknak szomorú komor rán- 
czait. Ha megint vissza térsz, énekkel foglak üdvözleni 
— nem olyannal, mint mikor rozsdás torokkal, száját 
egy arasznyira megtátotta szomjús falusi mester rekegő- 
sen elrikoltja magát — meg ne ijedj előre! nem olyan- 
nal — hanem, a milyent hajdan ama méz ajakú, ama 
hattyú szavú, szelíd Anakreon édesen énekelgetett. 

»Rajta! már érzem a hevesebb ihletést; sokkal in- 
kább gerjeszt ez engem; hogy sem Lieus szent itala: 
melytől a költők oly sokszor, oly igen tüzesednek, a mint 
magok mondják: quo me, Bacche, rapis? — noha ugyan 
bizony többire nékik is a halhatatlan száj ok csak zöld 
mázos csoportból is szűkön hörpöget — noha sokszor ők 
is szomjúságokat csak azon egy forrásból együtt oltják 
az egész négy lábú baromvilággal. — 

Rajta ! mert ez ám a forróság. Eledett tüzes részecs- 
kék felpattognak már fagy hidege felengedett testemből : 
egészen gőzölőb^n vagyon már lelkecském kunyhójának 
meghevült fedele. Rajtam már az iró-paroxismus. Igenis, 
ön nagysága vagyon már itt: az a fölséges iró mohóság: 
kinek sok szép fendolgú munkákat köszönhet a világ — 
de sok szennyes alacsony firkálásokat is — igen, nem 
tagadhatni, ö vagyon itt. írnom kell, hamar tollat ide! 
tollat! E mai napon lévő furcsa szemlélésimet irom. 

K á n ó c z i. Rérui Miklós. 7 



Digitized by 



Google 



98 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Legelőször is kérdést teszek Kegyelmedhez, Nagy 
érdemű, Tekéntetes, Bizodalmas, Drága Január Uram ! 
Kitől vette Kegyelmed ezt a nevet? — Jánustól — igen 
bizony ! most emlékezem : magam is hallottam ezt már 
egykor : igen bizony, jól mondja Kegyelmed ; attól a 
hajdanában volt hires nevezetes János Deáktól^ kinek 
elöl is, hától is arczája volt. 

»No ! jó dolog, hogy most már többé nem módi két 
arczával járni. Mert nézze csak az ember, egy gyei is 
mennyi a baj. Azóta hogy íUrtösen, haját porozva, képét 
mázolva, homlokát fényesítve jár, kél, enyeleg, hivalko- 
dik mind a két nem — meg nem állhatom — kivált 
hogy a fiú sereg is oly elasszonyosodva gondosan maj- 
moskodik — meg nem állhatom — utánok kiáltom, talán 
használ még, egy Hazáját szerető s hadi dandárok kö- 
zött is a tudományoknak anyanyelvén áldozó Igaz Ma- 
gyarnak gyönyörű és érdekő verseit — talán használ még : 

szegény Ui-fiak ! kik azt gondoljátok, 
Hogy boldogtalan volt üstökös atyátok : 
Es imádván czifra poros fejeteket, 
Hívságra költitek minden pénzeteket : 
Hová visz vakságtok ? ó ti szabad majmok ! 

»Edes B* ! bizony csak nem hallják igaz magyar 
szívből fakadott intésedet ^ maszlagosak — azóta tehát^ 
hogy szavamat ne felejtsem, ej ! mi sok idő telik belé 
csak egy arczával is ! Ebédig alig végezhetik. A másik 
arczát már délután kellenék ékesgetni : s így az egésá 
Isten áldotta nap csak tükörbe való nézdegelés volna. 
Jó a tükör, jó ! ^ — de jobb az olyan, mely az embernek 
lelki mocskát is, híven, igazán, nem hízelkedve, nem ha- 
zudva, azon való létében megmutogatná. 



Digitized by 



Google 



. újságírói programmja. 99 

»Puf neki ! első január napjának szemlélésétől félre 
csapni üstökre, tükörre, patvarra. — De Uráimék! még 
nagyabbat is tudok ám én ugrani. — Nézze csak Ke- 
gyelmetek: ihol azonnal a próbája: felreppenek egész a 
levegőbe, még pedig Montgolfier uramnak égi kocsija nél- 
kül — de csak képzésemmel — ejnye I majd kisebbsé- 
get tettem volna becsületes nevében. 

»Hüj ! de tenger kivánságok lebegnek ide fent : 
nem férnek el a föld színén, mind fölkapaszkodnak. 
Söprőkkel a sok szobaleányok: moslék dézsával a kony- 
hamosogatók : tüz-lapáttal a kemenczefütők : ostorral a 
kocsisok: egész hasokat elfogta, terjedett, nagy szőrű 
kézdugóval az inasok : füles fazekakkal, öblös nagy tá- 
lakkal a szakácsnék: sereg kulcscsal, rakás lajstrommal 
a sáfárok : búbos féketőkkel megtelt lepellel a fürge ko- 
mornak : kurta kardocskákkal a hetyke Íródeákok ; mes- 
teremberek, vargák, szabók, gombkötők, kalaposok, nye- 
reggyártók, szíjgyártók, kerékgyártók, mindgyártók, mind 
egy sorra gyártók, hhh — hadd lehelljem ki magamat — 
patvar vigye ! nem győzöm mind előszámlálni. — Még 
a lajtorjás kémény söprők is ide feut repdesnek. Más- 
ként ezek megszokták jnár a magasan való mászkálást. 
Nagy tér hely kell nekik. Ihol egyike, á bohó ! sebesebb 
mentében meg is döfött lajtorjája hegyével. — Feljebb 
hordozd, bolond! 

»Ne neked! az alatt, hogy itt félre ugrék, ihol lá- 
tom, hogy a csinosabb rendből is fellegesen, ide is 
amoda is, seregeinek. — Csenddel ! csenddel ! — vegyük 
ki, mindezek mit zúgnakbúgnak. — Bezzeg! tenger itt 
mind a kicsiny, mind a közép, mint pedig a fenfokon 
valóktól a sok különböző kívánás. Sok jó is vájjon ben- 



VAROSí K^NV\/TÁR 
riÓKwJA 



Digitized by 



Google 



100 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

nök ; de nagyobboda rossz, helytelen, gonosz, vétkes, kár- 
hozatra való. Nem tűrhetem. Azért is, a mennyire lehet, 
én is éneknek eredvén, vissza kívánom. Leszállok: hall- 
játok tehát már Jó Földiek! 

Ehe ! ehe ! várj még ! 

Előbb köhöntek: 

A torkom is ég, 

Előbb hörpentek : 
Mert sokat fáradtam 

Magas reptemben, 
Fűltem és izzadtam 
Heves beszéltemben. 

Most csak még így kezdem 

Régi pengőre : 

Jobbat ígértem 

De csak jövőre : 
Ihol már sípolok, 

E sem bodzafa, 
Halljad, mit kívánok. 
S ne puffadj ; csak tréfa. 

A prókátoroknak 

Semmi pereket t 

Az orvosoknak 

Semmi beteget : 
Temetőn állóknak 

Semmi ásatót: 
' Szomjú kántoroknak 
Semmi búcsúztatót. 

Kényöken hízóknak 
Sovány abrakot: 
A koczkásoknak 
Mindég csak vakot: 



Digitized by 



Google 



újságírói programmja. 101 

Az iszákosoknak 

Csak vizes korsót : 
A morgó banyáknak 
Egyszer már koporsót. 

Ember megszólóknak 

Megnémult nyelvet 

A kajánoknak 

Megvakult szemet : 
A fösvény dúsoknak 

Szorult Ínséget : 
Hamis kalmáróknak 
Mindig veszteséget 

Az árendásoknak 

Vagy a mint híjják, 

A vérszopóknak, 

Mert azt is szijják, 
Átkozom földjökre 

Ragyát s jégesőt 
Dögöt göbölyökre 
Es meddő esztendőt. 

De csak mind magoknak, 

Hogy kedvök múljék, 

S becsit jószágnak 

Feljebb ne verjék, 
Kótyavetyés árat 

Meg ne nagyítsák : 
A úr földjét, várát 
Többé ne pusztítsák. 

Gyűlöltem sereggel. 
De mit vesződöm ? 
Itt még öklökkel 
Jól meírverödöm. 



Digitized by 



Google 



102 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Jobb lesz, tovább megyek 

A jámborokkoz, 
Innét által kelek 
A kegyesb urakhoz. 

Ezeknek mit mondjak? 

Számát nem látom : 

Hogy bátran járjak. 

Egy útját tudom : 
Kívánok szivemből 

Annyi ezer jót 
Annyit én lelkemből 
És pedig állandót : 

A mennyit hazudnak 

Az újságírók 

S mennyit álmodnak 

A verskoholók. 
Mi ^ sok kevélykedik 

Kölcsön ruhában 
Mi sok hízelkedik 
A nagy udvarokban. 

»Ilyen te-rem-tet-te ! tehát még így is? — De így 
is bizony én, s amúgy is. Hiszen, lám! magammal sem 
bánok igen megkímélve. Csak halkal ! halkal ! mind jó 
végből vagyon ám ez. Hallja csak Nagyságtok, Kegyel- 
metek. 

»A Kegyes Isten, mikor eme veszendő anyag- dara- 
bot, ezt az én testemet oly nemesen össze alkotta : mert 
hála legyen neki ingyen adományiért, sem nem épen 
ijesztő rút a képem, sem nem betegeskedőn megbomlott 
mozgó hajlékom; akkor tehát ő igen csodálatos élesztő 
szent erőt lehellett beléje. Az egy teljes lángolás bennem 



Digitized by 



Google 



újságírói PROGRAMMJ A. 103 

a tudományokra^ de ki váltképen a magyarságra. Erre jó 
régóta buzgóm már, akár deákul tanuljak : akár néme- 
tet, akár francziát forgassak : akár olaszba, akár an- 
glusba, akár a régten virágj okban volt görögökbe bé- 
kukantsak : mindenünnét csak haza térek, s ej ! ej ! Iste- 
nem ! mért nem irunk már mi is így V Az a sűrű felsó- 
hajtozásom reája. Akadok azután itt is, amott is, hasonló 
szikrákkal már előttem is igen gyakorta meglobbant 
villámlásokra: s megint jobban neki hevülök, és már 
mindazon parázs tüzen pörzsölödik szivem feles kiván- 
ságától. 

»Mit volt mit tennem? Ihol, hogy ily viszketős 
kényemet féke megeresztve , jobban tölthessem : mert 
meg kell vallanom nyavalyámat, ez oly nagy erőt vett 
rajtam, hogy miatta alég is vagyok alkalmatos, alég is 
vehetik, kivált ha erőltetnek, egyebütt hasznomat: ihol 
tehát, a hol természetem hajlandósága után látszatósbban 
szolgálhatom a közjót, én bizony ide ülék az újságíró 
jífolczra, oly szándékkal^ hogy annak erdemét magasabbra 
emeljem^ mivel hogy egészen az anyanyelvnek mivelé^ 
^ére akarom fordítani.<t^ 

Es ismét : «Elnyargalok szabadjában, úgymond,^") 
valamerre terül csak előttem a széles világ : megjárok 
eget, poklot: de még is a földet főképen: mert ehhez 
legközelebb is, legkönnyebben is, férkőzhetünk. S nem 
csak a természetieken fogok megállapodni ; hanem még 
a fenyitékes erkölcs oktatóknak is komor szabású osko- 
lájokba bepillantok; de csak futólag, hogy valamit ne 
rontsanak jó kedvemben. Mert igen síkos a feddésre ez 



30) ü, o. 10-13 11. 



Digitized by 



Google 



104 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

a kemény nép: holott többire magok azok a képmuta* 
tók, ama régi deák versként: 

T>Qui curios sinmlant^ et bacchanália vivuni.^^) 

Csak szóval, szem előtt, sanyarú életre sóhajtnak ; 
S mást szól kényekről a zabolátlan homály. 

»Epen ugy esik itt is, valamint hogy a vargáknak 
sincs soha jó lábbeliek. De befalom szavamat, hiszem 
másba kezdettem. 

» Azután tehát haza érkezvén, az egyéb újságokon, 
kivűl : vagy hiszem, ez is mind igen újság lészen ; ugy 
a mint jó órám fogja magával hozni : 

Mert nem mindég nevet a vak ló, 
S nem mindég fog szikrát a tapló. 

amit szerte szélylyel láttam, hallottam, tapasztaltam, szép 
igaz magyarba öltöztetem, hol kurta mentésen, hol csá- 
kósan, hol bundásan : és többire hasát fogta kaczagósan : 
de sokszor juhász kapocscsal is csípősen. 

»A jó urak, ha meg is sértődnek rajta, elengedik, 
azt mondván reája: csak egy újságíró mondja^ s nagy 
hahotával még tapsolnak is neki. Azonban pedig az én 
lelkem örülni fog alattomban, hogy czélját éri. A bölcsel- 
kedést, már egyszer édes anya nyelvén szólítva, itt azután 
lassanként karjai közé szorosabban fogadja az én édes 
magyarom, s összecsokolódzik véle amúgy jó egyenes 
magyar szívességgel. O ! be édes nyájasság ez — már 



31) »A kik úgy tesznek, mintha sok volna a gondjok éa 
dőzsölve élnek.* 



Digitized by 



Google 



ÚJSÁGÍRÓI PROGRAMMJA. 105 

előre is olvadozik a lelkem gyönyörűségében, mint forró 
nyáron az iros vaj — hiszen, lám a szent bölcseség nem 
mind azon szomorú kép: mosolyogva is szól. 

»Igy kedveltette meg magát a mostanság szelib 
karban ülő nemzetekkel, le is ereszkedve, játszódva, s 
nem pedig mindég fenynyen jártatva, és még idegen szón, 
rettegtető méltóságát. Egyedül azok a felvuvalkodottak, 
kik irigylik annak a községhez is lebocsátkozó közle* 
tését, kik csak magok akarnak bölcseknek tartatni, azok 
harsogtatják oly ijesztőre, magában szelíden, és nyájasan 
mozgó ajakit. Szőlő hegyre ezekkel a vázokkal! ott 
rettentsék inkább a seregélyeket, nem pedig itt a böl- 
cseségre mohon kivánkozó Hazánk fiait. Enyelegve is 
tehát, és magyarul enyelegve, mint szabadabb gyermekei, 
édes szent anyánknak le rántogatjuk elrejtetett képéről 
takaró fátyolát: a míg egészen le fedezhessük, hogy 
egyszer azután való létében láthassuk homályunkat tel- 
jesen eloszlató arczáját. 

»Erre azután felébred sok vidámabb ész: és, ha 
meg is támad, ugy készül hozzá, hogy sava légyen, hogy 
nyájas édességgel elegyítse szikrázó gondolatit. Ki ma- 
rad a paraszt goromba czívódás. De ne is bátorkodjék 
közünkbe jönni: mert az olyant mi is azonnal gorom- 
bául, a mint ö kezdette tovább igazítjuk. 

»Már is készítek egynek egy harmincz fontot nyomó 
lauf czédlit^ mint erkölcsben megvesztődött rósz kato- 
nának, propter incorrigibilitatem : a ki már négy esz- 
tendőtől óta irgalmatlanul garázdálkodott érdemes Pre- 
deczessor uraimon. Rövid nap múlva nyakába akasztom, 
eléggé elhalgattatott névvel, csak magát illetve: ő meg- 
érzi ; mi pedig kaczagunk. Elfuthat azután véle, ha szinte 



Digitized by 



Google 



106 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Fetz Marokkóba is. Épen semmit se vesztünk véle. Mert 
azonkivül, hogy szörnyű ostoba gorombaságú, még a 
száját se tudja jó magyarul tátani. 

»Az alatt valamit nyerek abból a csendesebből, 
ékesebből, nyájasabból, bár engem illésen is, mind közre- 
bocsájtom, s azzal azután, hogy ide alkalmaztassam, egy 
ilyen penna-csatát előttem is buzgón kívánó jeles haza- 
finak verseit: 

Fel lármázza pennánk perelő Hazánkat, 
Mutatjuk Földünknek szép Magyarságunkat. 

»Ihol tehát ilyen tarka színbe öltözködve mind ezért 
gnrázodálkodom. Sok nagy fő tetette már magát bolond- 
nak nemes okból : mért ne követhetném én is ebben 
példájokat?« — 

Ezek Révai saját szavai. De jól tudja ő, mily lati- 
nos az ő kora, mily hazafiatlan vélekedéssel vannak sokan a 
magyar nyelv irodalomra való képessége felől. Azért nem 
hittek benne, mert nem éltek vele. Révai keserűen fakad 
ki ellenök: »Nem csak az idegenek, hanem érdeklőbb 
fájdalmunkra még a mieink is sokan azt tartják : hogy 
a mi nyelvünk vadon szóló darabos, mefogyott szegény, 
gyáva erőtelen a felségesebb elmének fenjárását ábrá- 
zolni. Irtsuk ki lassanként előbb magunk közt ezt a 
mocskosító vélekedést, ezután közerővel másokban is,«^^) 

Révai nyelvmüvelése egyik leghathatósb eszközének, 
tudjuk, a kiadásokat nézi. Ezekkel akar ő magyarossá- 
got és nemesebb ízt terjeszteni. Most módjában van 



32) Hírmondó, 95. 1 . 



Digitized by 



Google 



A KIADÁSOK BEJELENTÉSE. 107 

e mellett izgatni és praktikusabban is jár' el: már pénzt 
kivan. »Ilyen szándékom lévén, irja ^^) valahol tudhat- 
tam, hogy nagyobb bécsülőji vannak a haza nyelvnek : 
bátor ugyan magok még nem kivánták hirmondó leve- 
leinket: én azonban a nyakokra küldöm. Ezeknek a 
hazájokat igazán szerető jó uraknak derék dolog eszten- 
dött által az Isten megáldotta jó zacskóból tiz forintocs- 
kát kipendíteni, kivált az ilyen szép dolognak előbbre 
való mozdíttatása kedveért. 

»Küldök a főebb oskoláknak is: Buda -Pestre, 
Egerbe, Zágrábba, Nagy- Váradra, Kolozsvárra, Enyedre, 
Debreczenbe, Sáros-Patakra : minthogy a mint mondja 
egy, én is tudom kicsoda, buzgó hazafi, magyarság fen- 
irású serkentő levele vége felé, itt azok a frizérozatlan 
fejű filosofusok tudnak magyarul, s egyébképen is. Ugyan- 
azon mondja ezt is : a közönséges dolgot közerővel kell 
fogni ; mert különiben hijdban erőszakoskodunk, 

»En valamit kapok, mind ide fordítom. Ha ki 
többet is akar küldeni egyenesen személyemnek, csak 
bátran tegye, s hallja, mibe fogom ide szánt pénzét be- 
verni, hogy még unokája is örömmel láthassa annak bő 
interessel. Ihol én vagyok az, a ki a Magyar Vers Gyűj- 
teményben fáradozom. Messze vittem már a dolgot, ésv 
pedig micsoda készülettel! Vannak poétáink, vannak 
hála istennek; de még sem elégségesek az egész költe- 
ményességnek tettében való megesmértetésére : még sem 
tudjuk tulajdonabbal megkülömböztetve : micsoda a pász- 
tor költés, a mesés költás, a lantos költés,' a vitéz fér- 
fiúi, az oktató, a játszó. Nincs még ezekben kényesebben 



33) TJ. o. Uj esztendőre való 13-16 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



108 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

kimiveltetett íz érzésünk. Hogy egy úttal ebben is telye- 
sebb világot gyújtsak : ihol magyarra fordítottam ktilöm- 
féle ide szolgáló darabokat, a melyeket azután közbe 
közbe fogok vetegetni, úgymint Rolén, Fontanelle, Battö, 
Voltér, s más többeknek írásaikból. Igaz! Voltér nevén 
meg nem kell ütközni: mert ő nem mindég tévelyeg. 
Költőinknek életök folyását is helyén helyén beiktatom. 
Méltó is őket jobban esmérni. És ez mind oly gyönyörű, 
hogy valakinek csak mutatom, azonnal megtelik öröm- 
mel, és sürgeti mennél elébb való kinyomtatását. Ugy ám ! 
de én nem akarnám ezt az oly különös készületet akár 
hogyan is, oly szurkosán, közre bocsátani, mint eddig 
bántanak még legjobb költőinkkel is. Nem érdemelt 
volna e ama halhatatlan Nagy Gyöngyösi is egyszer már 
valaha szebb, és ébresztőbb köntöst, hogy most a többi- 
ről ne szóljak ? így azonnal a kényesebb kezek is inkább 
forgatnák, kiket már széltében hosszában ragad a fran- 
czia szemfényvesztés ilyen fortélylyal is. Mert mind pa- 
pirosa, mind betűje szebb sokszor csak hítványságokban 
is. Én erről is gondolkozom ; de nincsen még elég ilyen 
reá, — (értik az urak, micsoda az, mikor az ember a 
hüvelykét a másik ujján jártatja). Rajta azért segítsen 
Nagságtok, Kegyelmetek, itt is amott is. Ha keveset is adnak 
egyen, egyen, nálam csakugyan többre gyűl össze,, hogy 
azután bátrabban kezdhetem munkámat. Sok apró rakást 
csinál. « 



Digitized by 



Google 



109 



Révai mint újságíró. 

Lássuk most, hogyan szerkesztette Révai az újsá- 
got. Egészen uj oldalról látjuk itt a komoly férfiút, 
Szinte meglepd élénksége, elevensége, jókedve, lelemé- 
nyessége. S azután mi mindenre tudja ö az újságot föl- 
használni! Terjeszt vele tudományt, síkra száll vele a 
babonák ellen, megkedvelteti az irodalmat s buzdít a 
nyelv és nemzetiség mellett. Azután mulattat : ir egy pár 
elme-futtatást, melyek beillenének egy mai hírlap tárczá- 
jába; elmond egy pár adomát úgy, hogy meglepetve 
kérdezzük: hol vette Révai e könnyed, élénk, magya- 
ros stílust. Valóban, nincs senki e korban, ki ö vele e- 
tekintetben mérkőzhetnék. A Bessenyei társai tudtak 
szépen fordítani — de olvassátok csak a mi eredetit 
írtak! Senki sem hinné, hogy Báróczi fordított munkái 
és eredeti előszavai azon egy toUnak termékei. 

Egy mappát vagy » abroszt* mutat be, mely az 
iskolák állapotát tünteti föl Mária Terézia alatt. Elkezdi 
Bessenyei Filoso/usdnak népszerűvé lett alakján, Pon- 
tyin, a ki a török és perzsa háború dolgán igen aggódik. 
»Arra mennek la, az ízé vize felé, minek is híják? Ní- 
lus vize felé, arra le egyenesen osztán Perzsiának : Hi- 
szen a törökök nagy seregből álló néppel egészen elfog- 
lalják Perzsiát a Rajnától fogva egészen a Nílusig : nem 



Digitized by 



Google 



110 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

bolondság tartomány ám ez Sógor Uram ! Ha mindegybe 
gondolja őket az ember. « — Azután így folytatja : 

Quid ridesf mutató nomine de te 
Fabula naratnr. 34) 

»De meg rólad is ám, jó Sógor! a ki így tudod 
Pontyiként a Gyeografiát. De minek ez az abrosz? Hi- 
szem most már másképen vannak az iskolák állapotjok. 
No! ilyen kérdést nem tanácsos a tanultak előtt támasz- 
tani, mert azonnal, nem tudom mi alacsonyát vélnek 
felőlünk. Nem örömest tudjuk-e a múltakat? S nem 
fáj-e szivünknek, ha a valóra nem jöhetünk? Jobban 
gazdálkodjunk mi unokáinknak, mint mi nekünk a mi 
őseink."*^)* 

A külföldi hirek rovatában Francziaországról szól 
egy ízben, itt a legnevezetesebb politikai tény — Mongol- 
fier léghajójának első nagy kísérlete. Remeklő ügyesség- 
gel írja le azt olvasóinak. 

Sári és Róbert felemelkednek, a hidon tenger sok: 
néző volt, köztök a kumberlandi herczeg is, kit egy 
franczia közkatona ment meg az agyonszoritástól ; a her- 
czeg tele erszényét nyújtja neki, ez nem fogadja el — 
neki elég, hogy az angol királyi herczeg életét meg- 
menthette 

E bevezetés után az emelkedő léghajó fametszete 
következik, nyomban utána : Mi a menykő ez ? — Nagy- 
öágtok! Kegyelmetek! méltó, hogy a kiktől veszszük 



34) »Mit nevetsz ? Tégy a helyébe más nevet s rólod szól 
a mese.-* 

35) Magyar Hírmondó, 3^ — 6. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ újságírás. 111 

kenyerünket, azoknak többel is kedveskedjünk, mint 
sem köteleztetünk. En kivált részemről azért is igen 
örömest cselekszem, hogy forrón szeretem Hazámat. Ihol 
ez Mongolfier uramnak égi szekere, már a levegőben 
való mentében. — Ezután magyarázza a rajzot; mi az, 
a hol az A, betű van, a. B, a C stb. Epén hogy ezt 
irom, folytatja, ihol tiszt.. Himer úr, királyi könyvlátő 
(censor librorum) hozzám küldeti egy hazafinak, Horváth- 
nak, kinek jeles munkái nem csak nálunk, hanem a kül- 
sőknél is kapósak, a repülő golyóbisról irt latin elmélke- 
dését. Vájjon nem volna-e jó ezt a darabot magyarra 
fordítani. Hanem nehéz volna még a keresztül kasul 
babonázó algebra miatt. De mivel már egyszer benne 
vagyok, meg is fejtem, hogyan repülhet a golyóbis. 
Igaz-e, hogy az olaj úszik a vizben? Ugy-e azért, hogy 
könnyebb a viznél? Ugyan ily külömbség van levegő és 
levegő között. A meleg levegő könnyebb a hidegnél. Te 
hát a mit megtölt, azzal emelődve úszik is a hidegben. 
Az első tapasztalások csak hólyagokban voltak, aztán 
mentek nagyabbra, bizonyos keletre találgatva. Ke/el 
annyit teszen Molnár urnái mint proportió. Ennek a hal- 
hatatlan férfiúnak a Természetiekről szólván, mindig 
örömest élek velősen szerzett szavaival. Ne tarkázzuk 
szép nyelvünket fele deák szavakkal. A mi nyelvünk 
olyan csodálatos magában, hogy, ha csak reá hagyják, 
a mit a deákba bele veszett kényeskedő tisztábban is 
akar közbe keverni, azt ő bizonyára is valahogyan ma- 
gyar tatátokkal megrontja. így lett Procurator: próká- 
torrá, Incarnatio : karácsonná, Elemosyna : alamizsnává. 
Ha tehát úgy nem tűrheti az idegen szavakat, mért kel- 
lenék azért helytelenül háborodni, hogy ilyen kényét 



Digitized by 



Google 



112 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

nevelve egész tisztán akarunk szólani ? De e megint félre 
csapó ragaszkodása. Ej ! ej ! be síkos a tollam az olda- 
laslagra. Hiszem, egyebekre kell sietnem. ^'•) 

Politikáról ez újságban minél kevesebb szó van. A 
tüzes Révai nem volt politikusnak való. De azután nem 
is értettek még ekkor nálunk Magyarországon a politi- 
kához sehol. Midőn a Hirmondó Barczafalvi s utóbb 
Szácsvai kezébe ment át, több volt benne a politika — 
de nem volt az egyéb a háborús tények színtelen, szá- 
raz és gyakran ügyetlen elmondásánál. A bécsi magyar 
lapok ehhez mindenha jobban értettek — igen ám, mert 
Bécsben akkor történt is valami, nálunk Magyarországon 
pedig még aludtak, vagy csak ébredeztek. 

Révai azonban már épen csak kénytelenségből adott 
helyet a politikai hireknek. Egy ízben »A Német biro- 
dalomból* czím alatt ily » fontos « dolgokat közöl onnét.^^ 

»Dicső érdemét a jó erkölcsnek, a kegyes érzésű 
ember szeretésnek, soha el nem mulatom magasztalni, 9 
követésül ajánlani. A napokban történt Bécsben, hogy 
egy főtisztségnek, csekélyebb zsolddal való, s hat apró 
gyermekekkel körny ül vétetett egyik szegény tagja nehéz 
betegen fekszik vala. Majd csak nem végső Ínségre ju- 
tott már. Ezen egyik tiszt társa igen megilletődvén, mi» 
vei magától nem segíthetett rajta, arra az áldott gondo- 
latra talált jönni, hogy azon főtisztségnél valami segede- 
lem pénzgyűjtést kezd tenni. Alkalmasint előismert jó 
szándékával, bár kevéssel is, de ugyan csak örömest 
adakozának majd mind egyre. Hanem e közt egy fiatal 



36) Magyar Hirmondó, 35—40. 1. 

37) V. o, 101-103 1. 



Digitized by 



Google 



AZ újságírás. 113 

tiszt, egy valódi nemes szív, a többinél sokkal elevenebb 
érzéssel mutatta magát. A mint legelőször hallja ezt a 
dolgot, magát meg se gondolva, kész hamar fogja az, 
erszényét, teljes szeretettel kivett két aranyat, az ö álla- 
potjára nézve valójában nem kicsiny adományt, ilyen 
szavakkal : örömest, igen örömest szolgálok e csekélység- 
gel, avagy talán nem annyiba került volna-e csak egy 
(redut) tánczos mulatságom is! — Te hívság után lepke 
módon repeső i^úság! Látod-e a nagyságos példát? Ne 
merülj el annyira a gyönyörűségekben, hogy erezhessed 
emberszerető egyéb köteleségidet is. 

» Akkor megyek én katonának. 
Mikor leányok verbuválnak, 

»No ! a ki nem szereti a sanyarú katona életet, oly 
biztában, hogy soha napján fog e meg lenni, ne igen 
mondogassa ezt a dalolást, mert bizony még szaván fog- 
hatják. Garázda nép az a verbunk \ hamar reá fogja ő 
az emberre még azt is, a miről a szegény nem is álmo- 
dott: mennél inkább tehát, ha maga is dalolja, bár 
enyelegve is. Már bizony vártálnak is a leányok, s ér- 
teni való, hogy előbb lehetett a verbunk, Metz várában 
furcsa dolog történt, a mint Straszburgból hirlelik. Egy 
ép termetű kis leánynak egy közkatona szeretője volt. 
Ez a szegény egyszer eme sanyarú téli hidegben éjjel 
istrázsát áll vala azon a kapun, mely leginkább ki volt 
a szörnyű kemény szélnek tétetve. S majd csak, hogy 
meg nem fagyott. Azon közben a szomszédból hozzá 
lopódzik szerető leánya, és szíve megesve fagyos vitézén, 
annyira birta reá beszélésével, hogy végre bement a 
házba melegedni, s az alatt helyette a leány maradott 

B á n ó c z i, Bévai Miklös. 8 



Digitized by 



Google 



114 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

az Őr álláson. De váratlan szerencsétlenségökre épen 
akkor talál vala az istrázsát látó járás lenni. Itt a leány 
ijedtében elnémulva, nem tudott felelni. Kisült a fü- 
tödzö dolog, s a jámbor melegedő katonát fogva vitték. 
A haditörvénynek keménysége szerint, tudni való, bogy 
élete vesztével fizet : ha csak a környül állások, s a vár- 
beli főaszonyságoknak közbe vetések nem segít a sze- 
gény jámboron. Ezek igen is érte vágynak. « 

Máskor még az egész nyolcz lapot magyarországi 
dolgokkal tölti meg — Nemes Ugocsa Vármegyében 
dicsérik nagyon a sárga pordohányt ; erről ir tehát ez 
egyszer Révai. ^®) Mi finom, enyelgő, élénk csevegés ez ! 
Minthogy különben is könnyed az egész, álljon itt ere- 
deti helyes Írásában : 

»Te másod nélkül való áldott Dohány leveletske! 
A' te fUstötskédet szopogatva eregeti, a* Nap keleti nem- 
zet heve' enyhülésére ; az Éjszaki melegedésére ; a' He- 
nyélő idő töltésére; a' Mélyen gondolkozó komorsága' el 
oszlotására ; a' Tudós eszmélkedése' fel ébresztésére; a' 
Költő lelke' fel éledésére; a' Bor ivó szomjúsága' öreg- 
bedésére; a Katona koplalása felejtésére; a' Vakoskodó 
szeme' erősödésére ; a' Hízó vastag potrohája' apadására ; 
és gyakorta még a szerelmetes Kényesetske is tsúsza', 
vagy fog fájása' tsillapodására. O áldott leveletske! mi 
nagy lehet a' te érdemed ? Azonbann meg vett téged még 
is majd mind egyre a' Szebb Nem, ugy gyülől, s olylybá 
tart, mint a' Szerelmeskedésnek vesztő] mérgét. Az oly- 
lyasegy ruhát, melylybe bé vette magát a' te illatod, sok 



38) Magyar Híradó 111 -112. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ ujsÁaiRÁs. 115 

képzelődő Szép, sot egynehány alakos Fiátska is, ala- 
tsonyság' jeléül nézi. A' te illatoddal el vegyült lehellet 
nem mér a ékeskedő tükör székhezz, nem mér a' ne- 
mesebb ajakhozz, közelíteni. Ti nyájas Leppendékek ! 
ti! olyly nagy ellenségi a' dohánynak! mit irtóztok any- 
nyira tsókjainktól ? Igáz! a' mi tsókjaink dohány ízűek : 
de kérlek, vegyétek észbe, egyéb piperés imádóitok kö- 
zül sokaknak gyomrokbann, menynyi házak, menynyi 
gőbölyök, menynyi faluk rothatnak el temetődve. Br ! — 
lui irtóztató lehet ezeknek lehellésök' bűze? — r még is 
hogyan nyalogatjátok! s' mitsoda mohón !« 

Révai tud azonban leleményes is lenni. A jégszorú- 
lás és árvizek miatt márcziusban nem jön újság sehon- 
nan. Mit iijon? Épen holdfogyatkozás volt. Fogja ma- 
gát, s a lap felét ennek magyarázatával tölti be : » A 
hold és nap fogyatkozása, a mint a köznép hiszi. Azután 
a mint vagyon a valóságban is.« Kedve jött ez egyszer 
tanítani úgymond. Előlizető uraink és asszonyaink na- 
gyon külömbözők. Nem mind tekintenek beljebb a böl- 
cselkedés udvarába. Ezeknek a kedvökért kötelessége 
néha így is irnia, kivált valahányszor reméli, hogy na- 
gyot ronthat a balitéletekben, a vénasszony regékben, 
melyekért nemzetünknek bizony még alkalmas nagyré- 
szét kaczagja a tanult világ. 

S mily eredeti módon tud elbánni az éretlen tola- 
kodással ! Valaki két hosszú ízetlen verset küld be neki 
közlésre. Révai a fiókjába temeti, a költő sürgeti verseit. 
Erre Révai közli mind a kettőt » Tudományos söpredék « 
czim alatt a sürgető sorokkal egyetemben; maga pedig 
ily megjegyzést told hozzá : »En először a szegény jám- 
bort szántam kikaczagtatni. Már most másodszor, mivel 

8* 



Digitized by 



Google 



116 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

oly megveszettül maga akarja, annyi mint az, teljék- 
kedve. Lássuk mit nyer vele.«'^) A következő számban 
egy pár komoly szóval tér vissza e dologra, s a többi 
közt azt mondja: »Ne tartsák a Magyar Hirmondót oly 
tótfej ü gyáva embernek, a ki gondolóra se vévén a dol- 
got, akármi csömörléssel is megfcinálná a magyarokat. « 



VI. 

Az ujsd^ közönsége. Az írók eredménytelen küzdelme 
a latin nyelv ellen; erőszak kellett, hogy végleg mellőz- 
zék. A germanizáló rendelet. IL József nem volt ger- 
mantzátor; a bizonyító tények. Mária Terézia és IL József 
összehasonlítása. 

A Hirmondó minden szerdán és szombaton jelent 
meg nyolczadrét alakban, rendesen nyolcz, némelykor tizen- 
két lapból állott, s ezt »le vélnek « nevezték. Cziménez volt : 

A Római Császári és Apostoli Királyi Felségnek 
különös engedelmével. 

A Magyar Hirmondó 

1784. 

BOLDOG ASSZONY HAVÁNAK 

3 

NAPJÁN 

SZOMBATON KÖLT 

L 

■ LEVELE. 

- 89) Magyal- Hirmondó, 79—80 1. 



Digitized by 



Google 



AZ ÚJSÁG KÖZÖNSÉGE. 117 

Es így tovább a szükséges kelet szerint. Ára fél- 
évre öt forint volt — nagyon sok abban a szűk világ- 
ban. Révai szerkesztése alatt 200 előfizetője volt a lap- 
nak. Azt Írták neki, ha a nyomtató Patzkó alább szál- 
lítaná az árát, több volna ; ha pedig ő nem irná, ennyi 
sem volna."*") Paczkó át is akarta neki a privilégiumot 
adni, de Révai nem fogadta él — miből is adhatta volna 
ki ő a lapot? Neki csak annyia van mindig, a mennyit 
keres. Most hetenként hat forint jövedelme volt. Ezért 
irta ő az újságot — írta mondjuk, mert akkor a szer- 
kesztést még nem ismerték. Az »uj ságíró « írta meg az 
egész lapot elejétől végig; de Révai azért nevének még 
csak kezdőbettijét sem tette a lap alá, mint a többi szer- 
kesztő. 

Kétszáz előfizető, tán négyszáz olvasó : ez volt Révai 
közönsége. Ennyi ember érdeklődött az újság iránt — 
hány érdeklődött ezek közt a magyar nyelv tigye iránt? 

Bizony, ha a latin nyelvhasználat százados szoká- 
sával a pár buzgó magyar irónak egymagának kellett 
volna megküzdeni, nem szorult volna az még ki a ma- 
gyar hivatalos és társadalmi körökből, legfölebb csak 
évtizedek multán. A nemzetnek pártharczok és véres 
háborúk által való kimerülése s az európai eszme áram- 
Jattól elszigeltsége oly megrögzötté s állandóvá tették 
nálunk a magyar nép jellemének különben is megfelelő 
xsonservativizmust mint sehol Európában. Irtóztak minden 
újítástól, bármily téren lépett is az föl. Ily közszellem 



40) Guzmics, u. o. U. 1. 



Digitized by 



Google 



118 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

ellenében vájjon mit tudott volna kivívni egy pár iró^ 
kiknek közönségök alig^ befolyások meg épen nem volt ? 

Csak kivűlről jövő erőszak lendíthetett az irók — 
azaz a nyelv és nemzetiség ügyén. 

Ls ez csakhamar bekövetkezett. II. József 1784-iki 
május Ilikén elrendelte a német nyelv hivatalos hasz- 
nálatát az egész országban. A holt nyelvvel' élés, monda 
a fejedelem e rendeletében, bizonyos jele, hogy a nem- 
zet tökéletesen még ki nem palléroztatott ; mert ez által 
bizonyítja, hogy neki közönséges szokásban lévő anya- 
nyelve nincsen ; csak a deákiskolákban tanultak tudják 
gondolataikat Írásban kifejezni — maga a nemzet pedig 
oly nyelven igazgattatik, melyet nem ért. 

Kérdjük: nem volt-e Józsefnek igaza? O híven 
ecseteli az ország nyelvi viszonyait. A baj csak az volt, 
hogy ő a német nyelvet rendelte el országos használatra. 
De elrendelhette- e volna a magyart? Megkérdezte ez 
ügyben a kanczellariát ; ez azt monda, hogy a magyar 
nyelv hivatalos országos használatra alkalmatlan. Es a 
kanczelláriának is igaza volt. 

Persze, a kanczellária előre tudta, mit kell felelnie ; 
József egy nyelvet akart egész monarchiájában, s ez nem 
lehetett más, csak a német. Nyiltan kimondá azonban e 
rendeletében azt is, hogy ő a nemzet anyanyelvét eltö- 
rölni nem akarja ; e rendeletének csak az a czélja, hogy 
a kik hivatalba akarnak lépni, nyilvános és a közjót il- 
lető ügyekben a holt deák helyett a németet használják. 
Es mi nem habozunk ezt szó szerinti értelmében venni. 
József egységes nyelvű egyöntetű közigazgatást akart — 
de a magyar nyelvet eltörölni épen nem akarta. 



Digitized by 



Google 



H. JÓZSEF NEM GERMANIZALT. 119 

Valóban különös : Mária Teréziát dicsőitjük, 11. Jó- 
zsefet gáncsoljuk — pedig az előbbi nemzeti életünket in- 
gatta meg, az utóbbi csak politikai függetlenségünket 
támadta meg. Hiszen bajnak baj volt mind a kettő, de 
melyik támadta meg a nemzet belső életerejét ? 

Szokássá lett e korbeli irodalmi és szellemi pangá- 
sunkat II. József rendeletével megokolni, ezt magát 
pedig nemzeti szerencsétlenségnek föltüntetni. Mi ezt nem 
tartjuk helyesnek. Ne legyünk elfogultabbak magánál a 
kornál, melyet sajnálni meg nem szűnünk. 

Mert maga e kor nem félt e rendelettől 5 pontosab- 
ban szólva : mélyen fájlalta az ország politikai függet- 
lenségének mellőzte tését, de nemzetül magát megtámadva 
nem érezte. 

Hadd szóljanak a tények. 

Révai, az újságiró ,a fejedelmi rendeletet lapja hom- 
lokán közli, s e szavakat intézi azután olvasóihoz ^^): 

»Edes magyarim ! Ezen kegyelmes parancsolatnak, 
a mint itt ő felsége maga is mondja, az oka az, hogy 
született magyar nyelvünk elhagyatott, ki nem palléroz- 
tatott, és országainkban közönségessé nem tétetett ; régi 
eleink, magyar vérből származott királyaink, bár követ- 
ték volna más országok példáját, és a helyett, hogy or- 
szágaikban más idegen nyelveket béhoztanak, bár magok 
nyelveiket excolálták, és az ország dolgainak folytatásá- 
ban a deák helyett közönségessé tették volna, most mi 
is, mint más nemzetek, édes született nyelvünkkel dicsé- 



ri) Hírmondó, 349 1. 



Digitized by 



Google 



120 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

kedhetnénk, és e sem volna akármely legszebb, s legvi- 
rágzóbb európai nyelvnél is alább való, talán minden 
nemzet uraságainál és asszonyságainál a franczia és olasz- 
nál kedvesebb és közönségesebb volna; ez ugyan már 
most késő, de azért reményihetünk még is, hogy netalám 
kedves maradékaink elhagyatott édes nyelvünket vi- 
rágzóvá s közönségessé tehetik.* 

íme Révai igen helyesen a múltnak nemzetietlen 
politikáját teszi felelőssé e rendelet miatt; de bár köz- 
vetlenül a csapás után irja e sorokat, mégis utal már a 
jövőre, mely a mienk, ha elhagyatott édes nyelvünket 
virágzóvá és közönségessé teszszük. Eszébe sem jut azt 
hinni, hogy az ő hazafias működése, vagy bármely más 
hazafié immár megvolna akasztva. Vagy elment volna 
különben Révai még ez évben a fejedelemhez, neki egy 
Akadémia fölállítását czélzó javaslatát átnyújtandó ? 

Azt hiszik, épen ez bizonyítja, mily bátor tüzű volt 
ez egyszerű ' szerzetes férfiú — ő e javaslatával felelt a 
germanizáló rendeletre, a mint Dugonics meg nagy ma- 
gyar mathematikájával. *'^) Egyik sem áll. A magyar 
tudákosság könyve már e rendelet ^tó'// jelent meg — 
Révai meg fölmegy Bécsben a fejedelem elé : hiszen már 
Bessenyei is tőle remélte az Akadémia fölállítását, s ő 
sem fél attól, hogy a császár a nemzeti nyelvet akarná 
eltörleni. 

Volt idő — átéltük már — midőn a nemzet a ger- 
manizáló kisérlet ellen hangos szóval és nyomatékos tet- 
tel tiltakozott ; midőn senki, ki hazafinak tartatni akart, 
hivatalt nem vállalt. József korában sem volt kevesebb 



42) Toldy. 



Digitized by 



Google 



CZÁFOLÓ TÉNYEK. 121 

hazafiság a nemzetben, mint ekkor. Es mégis vállaltak 
mindenféle hivatalt — akár ma. 

De, kérdik, nem germanizálta-e József az iskolák 
által a népet? Nem. Révai maga mondja : az iskolák nem 
germanizálnak, a gyermekek tanulnak németül, s ez csak 
hasznukra lehet. ^^) Hazafias előszavát a Jámbor Szán- 
dékhoz pedig szintén József alatt, 1788-ban irta már 
meg — csakis kiadó hiján adta ki két évvel utóbb. 
Kazinczy pedig, a tanfelügyelő, azt mondja 1789-beli os- 
kolavizsgálóihoz tartott beszédében : » Magyarázzák meg 
az urak a helybeli elöljáróknak, a tanitóknak és szülék- 
nek, bogy félre érti ő Felsége szándékát az, ki azt hi- 
hetné, hogy a német nyelv terjesztésével a hazának, 
különösen a magyar nyelv elnyomása vétetik czélba.«^*) 
S ha ki azt hinné, hogy a hazafias hivatalnok Kazinczy 
a kormány akarata ellen cselekedett, midőn hivatalos 
minőségében így szólott, vegye számba a következő tényt. 
Egy évvel Kazinczy e beszéde előtt, 1788-ban, a hiva- 
talos állású Pászthory ráveszi a helytartót, hogy Péczeli- 
nek a Henrias fordítása miatt »a haza oltárára tett 
ajándékát köszönje meg«.^^) íme két előkelő ->> császáriéi 
hivatalnok tiszteli meg inost először a magyar íróban a 
magyar irodalmat hivatalosan, s köszönetet mond neki a 
ha?^ érdekében tett fáradozásaiért ! 1788-ban pedig ér- 
vényben volt még József minden rendelete. — 



43) Kézirat a Nemzeti Múzeum birtokában Oct. Huug. 7* 
12-13. lap. 

44) Toldy Kazinczy és kora, 67. 1. 

45) Kazinczy, Pályám, Tudom. Gyűjtemény 1828, XI köt. 
59. lap. 



Digitized by 



Google 



122 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Fájt a nemzetnek az ország alkotmányának teljes 
mellőzése, a bécsi kormányzás önkénye; fájt neki, hogy 
fejedelme koronáját Bécsbe vitette, a helyett, hogy fejére 
tette volna — ez tette őt gyűlöletessé az országban. Ányos 
gányverse is »A kalapos királyt* emlegeti a koronás 
király helyett. De a germanizálástól nem féltek. 

Nekünk pedig, kik közel száz évi távolságról lát- 
juk a dolgokat, el kell ismernünk, hogy mind Mária 
Terézia, mind II. József használtak nemzeti ügyünknek 
— akaratjok ellenére. A no segítette kiküszöbölni a régi 
szellemet, a férfi kiküszöbölte a régi nyelvet. A királyné 
nélkül lassabban haladt volna irodalmunk ügye; a feje- 
delem nélkül lassabban nemzeti nyelvünk ügye. 

S midőn II. József meghalt, a ország most már 
nemzetül választhatott újra nyelvet. A latin nyelvtől 
elszoktatta őket már némileg a szerencsés erőszak — s 
így az országgyűlés foglalkozott a kérdéssel: vissza- 
helyezzék-e a latin nyelvet, vagy a magyart hozzák-e 
be? Magok az írók egy félszázad alatt sem értek volna 
el ily~ nagy sikert. 



VII. 

Révai akadémiát sürget, IL József és Révai, 

Révai még évközben válik meg az ujságirástól. 
Miért? Nem tudni pontosan. Legvalóbb színű az, hogy 
nagyobb hatást várt buzgalmától ; a nyelvművelést elősegítő 
kiadások dolgában pedig Patzkótól szintén nem remél- 



Digitized by 



Google 



AZ AKADÉMIA A NrELVMÜVELÉS ESZKÖZE. 123 

hetett semmit. Ezért megy el, mindenesetre korábban, 
ínint maga is hitte. Több helyütt mondja ugyanis, *^ 
>hogy a Hirmondó írását azon szándékból vállalta el, 
hogy ott lenne az akadémiai eszmének mind elhirlelé- 
sére, mind pedig előmozdítatására jobb módom és alkal- 
matosságom. « Pedig Rérai a Hirm ondóban az Akadé- 
miát, vagy bár csak ahhoz hasonlót, szóval sem említ 

Tehát Révai Akadémiát akar — ez nyelvmüvelé- 
sének a kiadások mellett második eszköze. És mert ö 
félig nem akar semmit, s a mit akar, azért mindig tevé- 
keny is — elmegy még az évben Bécsbe II. Józsefhez, 
s benyújt neki írásban *') egy tervet a magyar Akadémia 
fölállítását illetőleg. 

Bessenyei már 178i-ben írta meg £gy magyar 
Társaság iránt való Jámbor Szándékát^ de ez nem je- 
lent meg. Révai Bécsben ismerkedett tehát meg az aka- 
démiai eszmével is, alkalmasint magánál a szerzőnél. Az 
ő lánglelke e tervet magáévá tette, s bár hol volt, min- 
denütt buzdított mellette, ö maga mondja ez időről, hogy 
megfordult már néhány magyar főudvarban, s elég nyíl- 
ván értette a nagyoknak egy tudós társaság fölállításá- 
ról való szándékát.*^) A mit a császárnak átnyújtott, 
alig volt egyéb Bessenyei könyvének kivonatánál: ö 
maga azt vallja,'^) hogy Bessenyei terve vitte reá a ma- 
gáénak kidolgozására. 



46) Latina, 125. 1. jegyzet; — Jámbor Szándék »Elöljáró Be- 
szédében. « — Plánum Erigendae. 84. 1. 

47) I'lanum Érig, 9. 1. 

48) Jámbor Szándék. Elöljáró Beszéd. 

4ö) »Bessenyeiáno animatus projecto.« — Hanum Érig. 84. X, 



Digitized by 



Google 



124 RÉVAI MINT NYBLMŰVBLÖ 

A fejedelem és a szerzetes találkozásáról nagyon 
kevés az adatunk. Azt sem tudjuk pontosan, mely hó- 
napban esett meg. Érdekes volna pedig minden szót 
tudnunk, a melyet a két kiváló s annyiban rokon férfiú 
egymással váltott. Mindkettő heves, lánglelkü, erőszakos. 
Az egyiket azonban mérsékelték a kisszerű viszonyok — 
^ másik korlátlan úr volt. Ha Révai születik a trónon, 
ép olyan lesz — de alighanem a nagy fejedelem utolsó 
Önmegtagadása nélkül. — E találkozásról Révai csak 
annyit mond el, hogy a császár kegyesen (gratiose) fo- 
gadta előterjesztését »mint valóban a közjónak gyara- 
pítását czélzó igyekezetet* és hozzá teszi: »De ezt az 
ügyet akkor egyeseknek rosszakaratú törekvése meg- 
akadályozta.*^'*) 

Tehát nem a fejedelem, hanem egyesek rosszakarata 
odázta el ekkor a fontos ügyet — így vallja maga Ré- 
vai. — Es ne higyjük, illemből vagy ildomosságból há- 
rítja csak másokra, mi valójában a császárt terhelné. 
Lesz alkalmunk látni, mily vakmerő nyíltsággal, sőt 
mondhatni : egyenesen túlzással panaszkodik ő Sándor 
Leopold nádornak 1791-ben a kormány habozásáról az 
Akadémia fölállítását illetőleg. Révai senkivel szemben 
sem hallgat el semmit — s legkevésbbé kímélte volna 
József császárt, kinek meg nem bocsáthatta, hogy a ma- 
gyar koronát fejére föl nem tette. Elsiratta ő Mária Te- 
réziát, II. Lipót halálát egy hosszú versében fájlalja, 
I. Ferencz koronáztatását megénekli, Sándor Leopold 



50) ». . . uti conatus vére tendens ad . augendam Publicam 
Felicitatem. Rem tamen hanc tum privatorum molimine prae- 
peditam . . . %« TJ. o. \, h. 



Digitized by 



Google 



RÉYAI ÉS A GBRMAMIZÁLÓ RENDELET. 125 

nádorságát egy költeményével ünnepli — de József ha- 
lálakor egyetlen panaszos szava sincsen. 

Révai ez ügyben tehát nem ért el semmit, sőt ugy 
látszik, barátjainak sem tetszett, a mit nekik buzgósá- 
gában e tárgyról irt. »Ti engem megtámadhattok, irja,^^) 
a mint akarjátok, s a mint magával hozzá buzgóságtok, 
nem bánom, akár jó melegen leforrázva, akár hidegen 
zápor jégesővel. Mind édesen esik nekem ; először, hogy 
tőletek jő; azután, hogy sokat tanulok is.« Es azután: 
»En csak bízom mégis, hogy valamire mehetünk, ha 
nem is a társaság neve alatt, legalább másként. Azután 
a miket hevesebben találtam írni egyebekről is, hiszen 
köztük volt csak írva.« 

Nyilván való, még a tüzes hazafiságú és túlzásra 
és gyanúsításra hajlandó Révai is remélt, még az Aka- 
démiát illetőleg is — az úgynevezett germanizáló rende- 
let megjelenésének évében is! 



vm. 

Révai Győrött, A Költeményes Gyűjtemény hirré ada- 

tása\ az előfizetések. Ellenfelei gyanúsítják \ Ínsége. 

A magyar Amalthea, Hogyan szerzi meg a költséget 

kiadásaihoz. 

Révai tehát visszalépett a Hirmondótól — egy 
reménynyel ismét szegényebb volt. Elég keserűen érhette 
őt a csalódás : annyi buzgóság, és oly kevés eredmény ! 



61) Guzmic9y u. a. 12. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



126 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

De íme, saját szerzetének tagjai azzal a szemrehányás- 
sal tetézik tépelüdésétj hogy pap létére nem rostéit új- 
ságíróvá lenni. Felelhetett-e ö erre egyébbel, mint büszke 
és indulatos megvetéssel ? 

És mely helytelenül buzgódtak ez ellen is egyszer 
S kezdték Révainak már legyalázni nevét : 

Csak néhány alacsony lelkek, kiket ostoba sorsok 
Nálunk oly ragyogó karba, nem érdem, emelt. 

Hírmondót irtam ; sohasem fogok érte pirulni : 
Bár mocskát e rend sepreje mondja reám. ^^) 

Eddig hat forintja volt hetenként, megélt belőle. 
De lemond erről is tervei, czéljai miatt. Azután gondol- 
dolkozik csak azon, merre forduljon most? 

Pozsonyban nem akad semmi. Győrött lakik Raj- 
nis, kivel Hédervárott személyesen megismerkedett^^)' 
s azóta a két derék ember alkalmasint folytonos össze- 
köttetésben állott egymással, ö hozzá megy most Révai. 

A szegény Rajnis pedig épen ekkor vesztette el 
tanári hivatalát s nem maradt egyebe, mint az akadémiai 
templom gondviselése után nyert csekély fizetése. ^^) De 
se baj. A miből egy megélhet, abból kettő is elteng egy 
darabig, Révai úgy sem igen szokott egyébhez. Elníegy 
barátjához. 

Itt éri Horváth Mihály halálának hire. Soha sem 
hangoztatott Révai lantja igazabb és fájdalmasabb han- 
gokat, mint ekkor. 



52) Megyés Versek, 102. 1. 

53) Guzinics^ u. 0. 8. 1. 

54) Toldy költök élete. I. 224. 1. 



Digitized by 



Google 



A KÖLTEMÉNYES GYŰJTEMÉNY HÍRRÉ ADATÁSA. 127 

Ah ! oda Horvátom ! jaj ! mit veszt, a ki Barátrját 
Veszti el ? érzem igen, szivem is érte szakad. 

Érte szakad szivem, s keserű siralomnak eredvén 
Ezt az egyet zokogom holtomig én ezután. 55) 

Révai erős lelke azonban csakhamar fölemelkedik 
újra, s hozzá fog a nyelvmüvelés nagy munkájához, me- 
lyet a Hírmondóban már egyszer bejelentett — a kiadá- 
sokhoz. 

Jól tudja, hogy »merész munkára* szánja el ma- 
gát: ő egy teljesebb magyar Költeményes Gyűjtemény 
kiadása által »az egész házat akarja mozdulóba hozni. « ^0 

Hogye kiadás miből fog állni, azt elmondja 1785-ben 
A magyar költeményes gyűjtemény közre bocsáttatásának 
újonabb hirré adatásában. » Bízom a Hazába, úgymond, 
bízom mindazokba, kik anyanyelvünknek álomba indult 
állapotát fájlalván, felserkennek már.« Nem nyereséget 
óhajt, csak segedelmet kér : fizessenek elő ; minden fogyat- 
kozás és nyomtatós mocsok nélkül fogja kiadni a gyűj- 
teményt. Azt hiszi, annyira kapós lesz ennélfogva mun- 
kája, hogy az élőbbemből való jövedelmen az utóbbik 
darabot mindig kifogja nyomtathatni. A könyveket könnyű 
papiros kötésben adja majd kézhez, hogy azonnal olvas- 
hassák; egy darab ára csak 20 krajczár; mind a három 
egy forint. 

íme, olcsón adja. A könyvárusok drágaságukkal 
leginkább ártottak eddig a hazának. Kicsiny áron, úgy 
hiszi, messzebb terjed a munka. 



55) Elegyes Ver$ek, 100 1. 

56) Faludi Költeményes Maradványai^ F. élete és munkái, 
15. lap. 



Digitized by 



Google 



128 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Ha ki pedig magától akarna többet adni, szabad 
az adakozás. De ö a szabott áron is minden hónapban 
akar kiadni egy darabot; egy esztendőben tehát négy 
(pengő) forinton 12 darabot. Ez bizony oly alku a hazá- 
val, melylyel még egy közrebocsátó se kinálta meg. 
Itt méltó azon vetekedni, ki szereti inkább hazáját. 

Három darabbal akar egyszer kiszállani. Az első 
lesz Faludi. A második lesz Beniczky, Balassa, Rimái, 
három lantos költőnk, s egy ének a XIV. századból, az 
^Emlékezzünk Régiekről. « — Az első kötetben benn 
lesz Batteux értekezése a pásztor versekről ; a második- 
ban ugyanez iróé a lantos költésről; az eredetinek for- 
dításában fölhasználja mindkettőnél Rammler toldásait 
is. — A harmadik a saját elméjének szüleményeit adja. 
A maga versein kivül lesz e kötetben egy értekezése a 
versszerzés két különböző módjairól : a hangmérséklésről és 
a páros véghangzásról ; továbbá egy dolgozata, melyben a 
magyar Írásnak viszontagságait adja elő, annak könnyebb 
és alkalmasabb módjáról való előszándékkal. 

Révai lelkes fölszólitására jelentkezett is 500 elő- 
fizető — bejelentéssel. Azaz bejelentették, hogy ők — 
előfizetnek ; de fizetni nem fizettek egy garast is. S mint- 
hogy Révai, Ígérete szerint, három darabbal fog egyszerre 
kiszállani, várják a könyveket, türelmetlenkednek, s úgy 
érzik, hogy a késedelmezés által jogukban szenvednek 
rövidséget. Győrött úgy sem állott legjobb hírben; »a 
házi nevelés hivataljaból mocskok ragadtak nevére* ^') 
természetes. Pálfy, Viczay és Battyány grófoknál volt 
házi nevelő, s sehol sem állhatta sokáig, azaz; minden- 



57) Ouzmics, u. o. 16. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



ELLENFELEINEK GYANÚSÍTÁSA. 129 

nünnen elcsapták őt ; így törtónt bizonyosan, ö piarista s 
nem tanít s nem él szerzete tagjaival; pap létére elment 
újságot Írni s most, hogy onnét is kikopott, Győrött 
élősködik; istenes dolgok helyett világi költök kiadásá- 
val foglalkozik, s még csak reverendában sem jár — ki 
látott ilyet paptól? 

A könyvnyomtatók is törnek ellene : nem is volt 
még soha nálánál veszedelmesebb versenytárssal dolguk ! 
Gyanúsítják, rósz hírét terjesztik ezek is. Horvát Ádám- 
hoz is elhat Révai rossz híre Füredre. A derék hazafi 
persze tudja, mit tartson a mendemondákról s azt írja 
a gyanúsítottnak : 

S hát fáj, ó nagy magyar ! mikor ellent állnak 
A magyar nyelv egét támogató vállnak ? 
Nem hogy Herkulesként rajtad könnyitnének, 
Hogy csillagink frisebb forgással mennének. 

Sok könyvnyomtatóknak szivét úgy sértetted, 
Mikor titkaikat napfényre kitetted. 58) 

Szegény Révai örömest bizonyítaná, hogy ő »elö- 
fizetöit« dehogy akarja károsítani, de mikor ő maga is 
fizetés nélkül nevelősködik egy uri háznál, csak hogy 
megélhessen ! ^^) Pedig az ember ételből italból egymagá- 
ból nem élhet meg, ha kiadó, s ha oly sokat költ a drága 
postára, mint Révai. ír tehát Teleki grófnak, nem ajánl- 
hatná-e rajztanítónak a győri elemi iskolába?®*') Rátóti 
préposttá lett Paintner barátját pedig arra kéri, szerezzen 



58) Elegyes Versek, 262-5. 1. 

59) Guzmics, u. 0. 15. 1. 

60) A gróf felelete : M. S. 72. sz. 

B á n ó c z i. Révai Miklós. 



Digitized by 



Google 



130 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

neki akárhol akármi állást — : szivesen menne el mér- 
nöknek, lám, Pálfyék mérnökje is piarista. Ha ez nem 
sikerűi, elmegy nevelőnek is; irja ugyan » az udvari dol- 
gokra alkalmatlan vagyok « ®^) — de mit csináljon! 
» Segíts rajtam kérlek, az élő Istenre ! Tartsd jó kedved- 
ben szegény ügyetlen fejemet. Vagyok holtig háládatos 
hived, a szegény Révai. « ®^ 

Van azonban még egy nehézség: a kinyomtatandó 
Faludi Gráczban maradt zálogban. Elmegy tehát Szom- 
bathelyre Szily püspökhöz, ki a kéziratok birtokában 
van, hogy azokat újra lemásolja. ®^) De közönségét is 
meg akarja nyugtatni. Egy újabb hirré adatást bocsátana 
ki — de nincs ehhez sem pénze. Kéri Paintnert, segítsen 
rajta: »Te is halhatatlanná teszed magadat !« irja neki ^*) 
a nyomorában és zavarában is tántoríthatatlan önérzetü' 
férfiú. 

Paintner küld neki e czélra néhány aranyat s ő 
kiadja A magyar Kölieményes Gyűjtemény kinyomtat- 
tatására való ujonabh segedelem - kérését. Föl fogja 
gyűjteményébe venni az élő irók műveit is, irja ; továbbá 
regényeket, színműveket, pásztor- tan és lantos verse- 
ket — és kíván egy félévre hat darabtól két forint és har- 
míncz krajczár előfizetést. 

Alkalmasint igazi előfizetést értett most már — de 
mit törődött ezzel a közönség? Majláth győri kanonok, 



61) ». . . me ad res aulícas esse ineptum.c — Guzmics^ 
u. o. 16. 1. 

62) U, 0. 15. 1. 
«8) V. 0. 14. 1. 

6*) »lmmortalis eris tu quoque !« — XJ, o, 15. 1. 



Digitized by 



Google 



FALUDI KIADÁSA. 131 

neki még Nagy- Váradról ismerőse/*) gyűjtött azonban 
számára annyit, hogy tellett a Faludi kiadásra. Segítette 
volna Pászthory is, ki szintén igen érdeklődött a nagy 
iró maradványai iránt, de ő annyi rosszat hallott Révai- 
ról, hogy ily embert nem akart támogatni. ®®) 

Révainak azonban csak később gyűlt meg baja a 
hatalmas és befolyásos tanácsossal — most nem törődik 
vele: hiszen kiadhatja végre a Faludit! 

Ily fényes kiadást nem látott még idáig a magyar 
könyvpiacz. Bátran mérkőzhetett az bármely akkori 
európai kiadással. Minden lap díszes keretbe van foglalva, 
a nyomás tiszta, a betűk szépek, a papiros kitűnő — 
kissé barnás, de akkoriban egyáltalán nem volt jobb. 

Révai erre kötelezve nem volt, ő azonban megtette 
— hazafias czélja ércekében. Más okokon kivűl, úgy- 
mond, a nyomtatós szeny is elidegenítette nagyjainkat 
könyveinktől, legkivált költőinktől, kik legmocskosabban 
vetődtek ki a fösvény nyomtatók kezeiből. Mily alávaló- 
képen nyomtatódott mindeddig a magyar költő kar dicső 
feje, Gyöngyösi! Nagyjaink franczia szemfényvesztéshez 
szoktak ; úgy lehetünk tehát csak kedvesebbek előttük, 
ha ékesb és tetszetősb a külső szin is. 

Mily praktikus tud ez a szegény szerzetes lenni! 
Minden iránt van neki érzéke, a mi az irodalomnak, a 
nyelvművelésnek ügyét elősegítheti, s meg is tesz ő min- 
dent. Csak a maga érdekében nem tesz ő semmit, nem 
ért hozzá. Végtelenül impraktikus ebben e szegény 
szerzetes. 



ö>) ElegytB Versek, 41—3. 1. 
60) Guzniics, u. o. 14. 1. 



Digitized by 



Google 



132 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Említi is, miért akarja ö a régibb és újabb költőket 
szennyökböl kivetkőztetve, vidámabb színben bemutatni 
— » azzal meg akarom adni a Szentebb Karnak érde- 
méhez képest méltó tiszteletét, ki a haza nyelvnek kimivelé- 
sére és fenmaradására legfoganatosb eszközül szolgált.* 

Bessenyei, a nagy nemzeti izgató, azt monda Jám- 
bor Szándékában: »Igen megcsalatkoznak azok, a kik 
azt tartják, hogy a versirás a legalkalmatosabb eszköz a 
nyelv gyarapítására. A versirás az elmét élesíti, de a 
nyelvet nem formálja.* 

így szól Bessenyei, ki persze nem költő, hanem iró 
ós philosophus. Révai sem költő, de azért sokkal helye- 
sebben itél a nagy kérdésről. 

»Valaki csak, így ir ő már 1782-ben, ^') bár múló 
félben is, megtekinti virágzó állapotjokat a kimívelt külső 
nyelveknek, azonnal tapasztalni fogja, hogy arra első és 
leghathatósb eszköz volt a vers-irógatás. S minden nyelv- 
nek ott tenyészik, mintegy melegágyban, ott nevekedik, 
ott épül minden szépsége, minden kellemetessége s min- 
den ereje. « S ugyan így gondolkodik most is. 

»Meg kell azt esmérnünk, úgymond, ^®) a mit, ha 
nem is tapasztalhatunk még annyira nálunk, de virág- 
zóbb állapotban levő nemzeteknél láthatunk, hogy min- 
denütt a költők voltak a hazanyelvnek első kimívelői és 
előmozdítói.* 

Révai különben kiadásaival még egyebet is el akar 
érni : a nemzet ízlését is, mondja, kényest érzésre akarja 
szoktatni, a ki még nem igen tudja, voltaképen micsoda 



67) Bitmondó, 1782. 35. 1. 

6gl Faludi költ. maradványai, I. k. 130. 1. 



Digitized by 



Google 



AMALTHEA. 183 

a mesés, a pásztor, a lantos, a vitéz férfiúig az oktató és 
a játszó költés — ő tehát egybe gyűjtötte, a mi csak ide 
való lehet s magyarra fordította, hogy azután idővel 
ezekről is már egyszer anyanyelvén értekezhessek nem- 
zetünk.^^) 

Révai tehát nemesebb izlést is kivan terjeszteni — 
látjuk, az ö nyelvművelése felölel mindent, a mi egy né- 
pet csak műveltté tehet. Midőn kiadásbeli késedelmezése 
miatt a tömeg gyanúsítását kénytelen eltűrni, midőn rajz- 
tanítónak, mérnöknek, nevelőnek ajánlkozik, csakhogy 
megélhessen — ugyanakkor tervez ö egy időszaki folyó- 
iratot a nemesebb íz terjesztésére!'^) 

E folyóiratának czíme AmaltAea lett volna; mint 
neve sejteti — a bőség szarúja — alighanem mindenfélét 
közölt volna, verset és prózát, szépirodalmit és tudomá- 
nyost. Kiadása őt még 1785-ön túl is soká és gyakran 
foglalkoztatta. Az Orpheus'^) 1790-ben azt jelenti a 
»literatori tudósítások* közt, hogy »Prof. Révai Miklós úr 
Amalthea nevezet alatt készít egy periodikus irást.« 
Ugyanez évben mondja ő maga a Jámbor Szándékhoz írt 
előszavában, hogy a Hadi és Más Nevezetes Történetek 
kiadói megkínálták őt elég tehetős segedelemmel, hogy 
minél előbb adaá ki akár Magyar Amaltheáját, akár pe- 
dig Anakreon érzésében költetett verseit. És ugyancsak 
az előszóban irja e köayv kiadását illetőleg »Egy hazá- 
ját és nemzetét híven szerető magyarnak erről való (az 
Akademiár<^) Jámbor Szándékáii kiszakasztottam Amal- 



69) Faludi, u. 0. 132 1. 

70) GuzmicSj u. o. 16. 1. 

71) 0rpheu9j I. k. 84 1. 



Digitized by 



Google 



134 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

theémból.< Révai tehát mások müveit is kiadta volna e 
czimen. Egy évvel utóbb is megemlékezik róla, '^) hogy 
van összeszedett anyaga és egész gyűjteménye egy folyó- 
irathoz, melynek czime : Amalthea, a jó íz és magyar- 
ság gyarapítására, 1815-ben végre Helmeczy Révainak 
Homeros fordítását közölvén, azt mondja,''^) hogy azt a 
szerzőnek Amaltheájából nyerte, mely Schedius professor 
úrnál vagyon. '^) — Mindezek után látni, hogy még az 
Amalthea tervével sem jöhetünk tisztába, de azért hozzá 
tartozik ez is e ritka férfiúnak nemzeti törekvéseihez, 
kit nagy czéljaitól még nyomora sem riasztott vissza. 
Mert Révai valóban nyomorog. Baját tetézendő, 
Schogg káptalani pap ki akarja utasíttatni Győrből, 
mert nem hordja szerzete ruháját, s mert — adósságot 
csinált.'''*) A provinciális Königsacker meg azzal fenye- 
geti, hogy Szegedre, vagy pedig kolostorba fogja kül- 
deni.'^®) Emellett Győrött napról napra rosszabb híre lett 
— nem is csoda, hiszen már a kávés nénikéknek esett 
áldozatul! A heves Révai egy oly verssel felel nekik, 
melyet ha azok elolvasnak, aligha ment el volna ön- 
kényt a városból. E vers czíme : » Mérges jambus a 



72) »Tenet collectam et concinnatam jam multam satis se- 
getem operis periodici, cujus hoc est inscriptio . . .« — Plánum 
lEi'ig. 85. 1. 

78) Erdélyi Múzeum, második füzet, 154 1. 

74) Ha ugyan R.-nak minden kézirata a N. Múzeumba ke- 
rült, akkor vajmi kevés maradt hátra olyan, mit az Amaltheá- 
hoz tartozónak mondhatni ; összesen nem több néhány költemé- 
nyénél. 

75) M. ír. 1. a. 

76) U, 0. 



Digitized by 



Google 



A GYŐRI ASSZONYOK ELLEN. 135 

nyelveskedő győri asszonyok ellen. « Voltakép közölhe- 
tetlen. Nincs visszatetszöbb rímbe szedett átkozódásnál. 
De talán hősünk képének teljesebbé tételével menthet- 
jük ízlés elleni vétségünket. A bekezdő sorok a legsze- 
lídebbek ; álljanak itt mutatóképen : 

Ti börharangok, hirt szedő s hordó csodák 

Embert nevében mardosó kutyák, 
Néktek kiáltok : ti fehér nép mocskai 

Ti undorító sunda rút banyák. 

Ez a verse is gyönyörű szépen le van tisztázva az 
Amalthea egyéb töredékeivel együtt,'^) Révai tehát ki 
akarta adni ezt is — a jó íz gyarapítására ! 

Jól mondja egyik költőnk: az asszony angyal és 
ördög is lehet. Szegény Révai! te e szép sort aligha is- 
merted volna el. . . 

Faludi díszes kiadása megemésztette minden pén- 
zét. Patzkó hajlandó olcsóbb kiadásra vállalkozni; 
1876-ban novemberben elmegy tehát Pozsonyba — Königs- 
acker megengedi neki."*®) Itt Nagy Pál kanonoknál » ked- 
ves barátjánál* lakik egy ideig, kinek később ezért való há- 
ládat osságból latin költeményeinek második könyvét aján- 
lotta."^^) A kiadásokat illetőleg terve az, hogy kiadja Gyön- 
gyösitől Keményt és a Murányi Vénusl-^ Faludi Énekeit 
és Porfirogenitusát az író Jegyzökönyvével ^^;^X3Xi\ azután 
a Költeményes Holmit egy nagyságos elmétől; továbbá 
hárotii vígjátékot egy kötetben; vé;]^ül Beniczki verdéit. 



77) R. kézirata a N. Múzeumban, üct Hung. 7. 

78) M. S. 1. a. 

79) Latina. 69-73 1. 



Digitized by 



Google 



136 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ. 

Meg is írja ezt Ráday nak, s kéri, küldené meg neki 
könyvtárából az elsőt és utolsót.^®) 

Közben Révai többfélét próbált, hogy kiadásait foly- 
tathassa: y^A költeményes Gyűjtemény állapotjávaU föl 
szólította újra a közönséget a pártolásra. De mert tudja 
már, hogy ebből nem várhat semmit — kölcsön kérege- 
tett pénzen akar a dolgon lendíteni.®^) Persze nem kap. 
Erre a praktikus ember Németalföld kormányzó asszonyá- 
hoz, II. József nővéréhez Krisztina ausztriai főherczeg- 
nőhez fordul, vállalja el saját költeményeinek ajánlását.®^) 
Rádaynak erre nézve azt írja: »Nein lévén a hazafiak- 
tól elég segedelem, másokhoz folyamodtam.*®^) A her- 
ezegnő csakugyan elfogadta az ajánlást, s egy arany 
»numismát« küldött neki, melyen a saját és a férje képe 
volt. Ez a numisma tíz aranyat nyomott — ennek már 
hasznát is lehet venni, ®^) 

A kiadások 1787-ik év elején megindultak. Faludi 
költeményes maradványait kiadja újra egy kötetben — 
s ingyen küldi szét régi előfizetőinek, hogy az egész 
Költeményes Gyűjteményt egyforma alakban bírhassák ; 
kiadta továbbá Faludi prózai mtmkáit, köztök a Téli 
éjszakákat először; továbbá a Költeményes Holmit^ a 
nagyságos szerzőnek, Orczynak különös engedelmével; 
végre a saját Elegyes Verseit s néhány apró kötetlen 



80) Toldy kézirata az Akad. birtokában »Péczeli napjaimc 
czimmel. 

81) M. S. 24-25. sz, 

82) Kempelen (franczia nyelven irt) felelete a föherczegnö 
nevében megvan M, 5.-ben. 

88) Péezeli vapjaim. 
84) M. S 24—5 sz 



Digitized by 



Google 



A KIADÁSOK OYÁMOLÓI. 137 

írásait is, melyhez függelékül járultak másoknak is né 
mely hozzá Íratott Darabjaik, végre némely Régiségek. 
Mások Darabjait hogy miért adta ki? » A magam vi- 
gasztalására cselekszem. Ha egyebeket el. is ragad tőlem 
az irigy szerencse, legalább Barátimnak hozzám hajló jó 
sziveken való gyönyörködésemet nem ragadhatja, c A régi- 
ségekről meg így nyilatkozik; > Bizonytalan lévén arról 
is, ha folytathatom-e tovább a Költeményes Gyüteményt, 
ebbe az én kötetembe foglaltam néhány Régiségeket, 
hogy mutassak azokból is valamit, s légyen itt is valami 
^ele, hogy ebben sem tartottam csak szóval a Hazát, c 

A gyűjteményt azonban folytathatta. Rajnissal és 
Ráthtal akart kiadni 1788'ban Holmit négy nyalábocs- 
kában évenként,®^) de abban maradt; egy évvel utóbb 
azonban megjelentek a Két nagyságos elmének költemé- 
nyes szüleményei^ mely Orczy és Barcsay verseit foglalja 
magában. Ez volt a gyűjtemény utolsó kötete. 

E kiadásokban akadt gyámolókra: Faludi verseit 
a pozsonyi növendékpapság segítette ^^) a Költeményes 
Holmi költségeit pedig maga Orczy födözte. ®^) Faludi 
Téli Éjszakáit Szilynek ajánlotta — de hiába ; a sokfelé 
igénybe vett püspök nem küldött neki semmit.®®) 

Pedig ő, mint Sándornak írja, már hetek óta nyo- 
morog Pozsonyban. Hogy megélhessen, elzálogosította 
Loewénel, a saját könyvnyomtatójánál, numismáját. El 
fogyott ez is. Ekkor aztán egy másik jó ismerősénél. 



85) Jtf. B. 24—5. sz. 
W) Ghizmics, u. o. 17. 1. 
87> M, S. 24—5. 
•8) Quzmies, u 0. 17. 1. 



Digitized by 



Google 



138 RÉVAI MINT NYELVMŰVELŐ 

Patzkó könyvnyomtatónál, elzálogosította — a Téli éjsza- 
kák valamennyi exemplárjait.®^) 

Ekkor éri a hír, hogy Győrött megválasztották 
rajztanítónak — az év végével elfoglalhatja állását. Kö- 
nigsacker megengedi neki.^®) Ez kilátásnak kecsegtető — 
de hát hogyan éljen meg addig? Elmegy nevelőnek egy 
gazdaságbeli igazgatóhoz ; az igaz , csak öt gyereke 
volt «0 

Ez egész idő alatt pedig még személyes ellenségei 
is keserítették. A mit ö tesz, nem papnak való foglalko- 
zás, szerzetes létére is csupa világi dologba ártja magát. 
Révai azzal felel vissza, hogy mindezt elmondja a kö- 
zönségnek. 

Ezt a szegény jámbort, szorgalmas méhecskét, 
Társaság szerető ártatlan leikecskét, 
Az a dongó darázs rútul háborgatná, 
Szomorú napjait Ínséggel zavarná: 
Tenné mindezeket Istennek lelkével 
Mert gondolna annak az üdvösségével. 

De nem takargatja a részleteket sem : 

Ki nagy vétkes ! mert lett természetnek híve, 
Osak világi gonddal megtelt lepke szíve, 
Az ekétől hátra mert a gonosz nézni, 
S világ tetszésére munkáját intézni. 
Minek ir újságot ? alagyát ? éneket ? 
Minek gyűjt több ilyen káros eszközöket ? 
Még szent ruháját is mi ritkán viseli. 
Csoda hogy már helyét pokolban nem leli. 



89) M. S, 24-5. 

90) M. S. 1. a. 

91) Ouzmies, 18 1. 



Digitized by 



Google 



A HÁNYATÁSOK HATÁSA. 139 

Jól tudja, e had mire volna képes: 

A titokkal vissza élne romlására 
Szent széket inditná kárhoztatására 
Hirdetne czégéres botránykoztatónak. 

Nem engedne, hanem tova elűzetné, 
Ott is áskálódva kétségbe ejtené. ^2) 

A sok üldözés és nyomorgás és munka Révait na- 
gyon megviselték. Harminczöt éves volt ekkor, s mi lett 
már belőle! Leirta ő ekkor »a maga képét* ^^) elfogódva 
s meghatva olvassuk e sorokat. . . 

Azt hitte valaha, sokra viszi — de hazaszeretete 
ragadta el akkor; most már maga is neveti e hívságát; 
romlott testben lakozik már az 6 lelke, nem űzhet ő 
többé ily munkát. Nem szokott ugyan még egészen bele 
alacsony helyzetébe ; lelke néha fölébredez, s panaszra 
fakad — de elaludt már vérének tüzesebb ereje. 

S most képzeljétek a karcsú iQút gömbölyű arczá- 
val, piros ajkaival, szőke hajával és kék szemével — 
mi lett belőle ! Most is magas szál és karcsú teste állása, 
sietve jár — most is mindig, mint azelőtt — de egész- 
sége megromlott, ereje már gyenge, arcza hosszas, ajka 
egyenes, feje előre dűl meggörbedt hátán, és szőke haja 
ritkul búsult homlokán. De szép kék szemében most 
sincs áruló hunyorgás, vagy álnokul szökdöső balforgás 
— tisztán néznek azok most is. . . 

Révai lelke nincs megtörve. Csüggedetlen önérzettel 
néz ő a jövőbe. 



92) KőH. Holmi, Ajánlás. 

98) Elegyes Versek, 170-73. 1. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



NEGYEDIK FEJEZET 



A MAGYAR RENAISSANCK 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



I. 



A magyar renaissance kezdete \ az irodalmi iskolák \ a 

három irány eredete és közönsége, A magyar renaissance 

kiinduló pontja. 

Egy jeles essayistánk azt a megjegyzést tévé, hogy 
történet Íróink nincsenek elég tekintettel a hasonkorú 
külföldi eseményekre, hogy nem vizsgálják, mennyiben 
állnak ezek s a mi nálunk történt, egymást hátráltató 
vagy siettető' viszonyban. Irodalmunk történetét alig 
lehetne ily szemrehányással illetni. Oly annyira vallanak 
némely idevaló tények idegen eredetökre, hogy legföl- 
szinesebb jellemzésök sem mellőzheti ezt hallgatással. 
Talán inkább az a baja irodalmunk történetének, hogy 
nem vizsgálja e tényeknek: a műveknek és irányoknak 
hazai eredetét is. 

Azon korban, melyben Révai élt és fejlődött, iro- 
dalmi irányokat szokás megkülönböztetni, melyeket a phi- 
losophiaí tapasztalatok nyomán induló németek szerint mi is 
iskoláknak nevezünk. A kifejezés találó is, csak azt ne 
feledjük, hogy az irodalmi iskolában nincs mindig irány- 
adó mester és iránykövető tanítvány — hanem hogy itt 
legtöbbször az irók nagyobb vagy kisebb serege egy 



Digitized by 



Google 



144 A MAGYAR RENAISSANCE. 

sajátos szellemi áramlatot követ csak^ sokszor egymás- 
tól függetlenül, gyakrabban egymásra kölcsönösen be- 
folyván. 

Három ily iskola létezett ekkor Magyarországon — 
a franczia, a klasszikus, és a népies. Az első a francziák, 
a második a régi klasszikusok indult, az utolsó pedig — 
itthon maradt. 

Ha ez iskolák irányával meg akarunk ismerkedni, 
elég a szereplőket megneveznünk — nem neveiket, csak 
azt: mik voltak. 

A franczia iskolabeliek katonák, főurak és állam- 
férfiak voltak ; a klasszikus iskola hívei katholikus papok 
voltak; a népies iskolához tartoznak egy generális, egy 
ügyvéd, egy orvos, katholikus és református pap, tanitó, 
jegyző, őrmester. S a mi szintén említésre méltó, mert 
jellemző; a generális földesúr is volt, az ügyvéd meg 
mérnök, a pap professor is volt, és az orvos nyelvész. 

A franczia iskola világlátott férfiai ismerték a kül- 
föld irodalmi mozgalmait és eszméit. Nem voltak mind 
egy helyütt — de azért közös alapon állnak valameny- 
nyien: a nemzet égy részének elfrancziásodott művelt- 
ségének alapján. Ehhez a részhez pedig a nemzet fel- 
sőbb rétegei tartoztak. Ezek az irók tehát szintén innét 
kerültek ki. 

Mellékes kérdés: ki ez iskola megkezdője? A feje 
mindenesetre Bessenyei : a mozgalmat ő indította meg. 
Tudjuk, ez Bécsben történt ; hozzá kell tenni : a franczia 
iskola csak is Bécsből indulhatott ki, mert csak is ott 
fejlődhetett. Ott élt az előkelő magyarság színe java, s 
midőn ez az irodalomban megszólalt, nem adhatott egye- 
bet, mint a mije volt — franczia eszméket és franczia 



Digitized by 



Google 



AZ ISKOLÁK ÉS KÖZÖNSÉGÖK. 145 

formákat. Bécsben ugyanakkor dicsőítették Sonnenfelst 
és Denist — de a bécsi magyar irók reájok ügyet sem 
vetettek. 

Nézzük ellenben Révait ! Néhány hónapig van csak 
Bécsben, s megszereti e német irókat — a franczia, a 
nagyvilági eszmék iránt nem volt fogékonysága. A mit 
ellenben a két ünnepelt bécsi iró mond, nem idegen, 
csak idegenszerű előtte; csakhamar beletalálja magát 
gondolataikba, kifejezéseikbe — nagyon közel állnak 
azok az ő világához. 

Ez a világ, a klasszikusok világa általában pedig 
ódon, szűk és magyar volt. A hazai magyar műveltség 
latinos volt: deákul szólottak és irtak, a deák irodalmat 
alaposan ismerték. A miből ekkoriban a magyar művelt- 
ség állott, ahhoz nem kellett sem a nagy világ, sem a 
külföldi irodalom ; de még csak a magyar társadalmi élet 
sem. Elsajátíthatták mindezt a szerzet falán belül is — 
s ha ki innét szólalna meg, ép úgy hathatna a nemzet 
egy részére, mintha együtt élne vele — s a szerzetes irók : 
a klasszikusok, ép így hatottak is reá. Közös alapon állot- 
tak tehát ezek is : a klasszikus műveltségén, s meii; ez 
volt a nemzet egy részének, pontosabban : a tanultaknak 
is műveltségök, azért találtak is közönségre. 

így talált képviselőjére a hazájától jóformán elsza- 
kadt külföldi előkelő magyarság külföldön — így a tanul 
tak, a míveltek köre itthon. De megtalálta csakhamar a 
nép is : az az okos, józan magyar nép, ki deákul szólván 
is csak magyarul gondolkodott és érzett, a deák művelt- 
séget, hogy úgy mondjuk, ünnepi vagy divatos köntösnek 
nézte csak, melyben hivatalos alkalmakkor vagy mások 
közt jelenik meg — de ha otthon van, előveszi szine- 

B á n ó c z i. Bérűi Miklós. . 10 



Digitized by 



Google 



146 A MAGYAR RENAISSANCE. 

hagyott, gondozatlan, régi, kopott ruháját, sok helyütt 
nagyon is bő, más helyütt meg már szorít, kár is esett 
már benne — de oly kényelmes és kedves és megszokott 
mégis! 

Ennek a népnek támadtak azután irodalmi képvi- 
selői a nép minden osztályában, a generálistól az őr- 
mesterig, a profeszortól a tanítóig, a gróftól a jegyzőig — 
nyilvánvaló jeléül annak, hogy ez a nép egészséges és 
romlatlan volt. 

így talált a nemzet minden rétege a maga szószólóira 
— jóformán megbízóinak értelmében? és nyelvén szólottak 
ezek, közvetlenül a saját embereikhez, közvetve pedig az 
egész hazához. Mindenki a saját álláspontjából nézte és 
Ítélte az egészet, és küzdött és fáradozott az egészért. 

Soha Magyarországon még ily mélyreható szellemi 
mozgalom nem indult meg. Nem a vallásfelekezetekről^ 
nem a költészet vagy próza egy ágáról, s nem egyik 
vagy másik tudományról volt itt szó — hanem magáról 
a nyelvről s mindarról mi vele összefügg : a nemzetiség- 
ről, a jövőről és a múltról. Ezt vitatták és fejtegették ők 
a próza és költészet minden nemében, a tudomány 
és irodalom minden ágában. 

Es e mozgalom a nemzet minden rétegében meg- 
indult. Először a felsőbb körökben, azután a tanultak 
körében, végre az egész nemzetben. Mindig így volt ez 
minálunk. Magyarországon az aristokraczia ment előre 
mindenben s mindenütt : azelőtt ő a nemzet nevében 
szólott — most már a nemzethez szól. A tudós sem 
tartja magát különbnek a népnél, ez pedig megmutatja, 
hogy értette a hívó szózatot: ébred, serken és mozog. 



Digitized by 



Google 



RENAISSANCEÜNK INDULÓ PONTJA É8 CZÉLJA. 147 

Es e mezgalom, mert igazi volt, meg sem szűnt 
többé. Habozott, ingadozott — de meg nem állapodott. 
Mind nagyobb köröket vont be haladásába, és mind na- 
gyobb czélokat tervébe. Kiindult a nyelvből, és biztosí- 
totta a nemzetiséget; kiindult a múltból és biztosította 
a jövőt. 

Ez a szellemi mozgalom a mi újjászületésünk — ez 
a kor a magyar renaissance. 

Nem képletileg értjük ezt, hanem a szó szoros, igaz 
értelmében. — 

Az emberiség egyenlő törvények szerint fejlődik, 
csakhogy nem azonegy időben érvényesülnek azok min- 
den népnél. S amint a viszonyok különböznek, aszerint 
nyilatkoznak is más-másképen e törvények. Nagyjában 
azonban egyenlő jelenségekre bukkanunk. 

A renaissance, melyről Nyugat-Európa kultúrtörté- 
nete szól, nemzeti irodalmat és nemzetközi művészetet 
fejlesztett a népeknél. Ebben a renaissanceben nekünk, 
mint nemzetnek, nem volt semmi részünk. Sem nem adtunk 
hozzá, sem nem vettünk tőle semmit. Ez a renaissance 
hitújítást eredményezett a germán népeknél — ezt be- 
fogadtuk mi is, de az a szellemi mozgalom, mely amott 
azt megelőzte, nálunk meg sem volt. 

A mi renaissanceunk, mely az irodalmi iskolákkal 
kezdődik, induló pontúi és czélúl a nyelvet tűzé ki, a 
legegyénibbet, a legnemzetibbet. Hogy ezt tévé, magya- 
rázzák a viszonyok. De a mozgalomban, mely íme meg- 
indul, önként kínálkoznak az európai renaissanceszal 
egyező vonások. Mi történt az európai renaissance korá- 
ban? Fölébredt a kritikai érzék, mely a formák és tények 
vizsgálatán próbálkozott meg ; egymás mellett fejlődött a 

10* 



Digitized by 



Google 



148 A MAGYAR RELAISSANCE. 

tudós költészet, és a népköltés ; és fölébredt a történeti 
szellem, mely a múlt hagyományaiból gondosan fürkészte 
ki mindazt, a mi a jelent tartalmassá, a jövőt biztossá 
tehette. 

Es nincs-e meg mind ez nálunk is ? Magyarországon 
is ébred a kritikai érzék s a prosodia kérdéseit tisztázza, 
a helyesíráséit egyengeti. Nálunk is egymás mellett 
haladja tudós klasszikus és a szabadabb népköltés — és 
végre nálunk is gyökeret ver a történeti szellem — a 
történeti irodalom mintha csak most születnék meg 
igazán; történettel foglalkozik a tudós, az iró és költő 
egyaránt. 

Renaissanceunk e három pontjára fogunk a követ- 
kezőkben rámutatni. Jelentékeny része van e három 
rendbeli fejlődésben, a melyhez Révai tartozik : a klasszi- 
kus iskolának s mindenek fölött magának Révainak. 



n. 



Az ujtnéretü versek elsősége. Baráti nyelvrontása ; a 
latinos szórend. 

Ugyanazon évben, midőn a királyi testőrség fölállit- 
tatott, irta a kőszegi Rajnis József első »deák« méretű, 
versét. A fiatal jezsuitát Sannasarnak egy verse gyul- 
lasztá lángra, s a középkori latin költő nyomán ö is 
magyar nyelven próbálja Velencze dicsőségét zengeni. 
így született meg 1760-ban az ő verse, mely ép úgy 



Digitized by 



Google 



RAJNIS DEÁK MÉRETŰ VERSEI. 149 

fordítás és eredeti, a mint idegenszerű és magyaros is 
egyszerre. 

Neptunus vízinek kebelében látta Velenczét, 
Melyet egész tenger mint fejedelmet ural. 

Nosszano, már fitogasd tarpéjaí dombodat, úgymond, 
S Marsod kőfalait Jupiter égig emeld, i) 

Négy évvel utóbb újra próbál ilyeneket írni, de a 
mint az önmaga ellen szigorú férfiú mondja »Ez csak 
kevés említést is alig érdemel. «*^) 1773-ban készült már 
el Helikonra Vezérlő Kalauza — barátjai unszolják, adja 
ki; ő azonban Horatius »nonum prematur in annum« 
szavait veszi fontolóra »jobbitgat« müvén, de késik 
kiadni. 

Rajnis sejtette, meg fogják előzni, de nem félt tőle. 
Versenytársa csakugyan akadt — szerzetes társában, 
Baróti Szabó Dávidban. Mi sem jellemzi inkább e két 
férfiút, mint e téren való kezdeményezésök különböző 
módja. Baróti nem magától jön rá, hanem egy jezsuita 
társa kéri föl, próbálna Klopstock példája szerint magyar 
verseket írni, hogy megítélhessék : a magyar hexamete- 
rek és lyrikumok a görög római hangzathoz hasonlí- 
tanak-e inkább, vagy pedig a némethez? Es Baróti e 
társától kér »themát« és mértéket, és — » látta a dolog 
szerencsés sikerét.* így mondja ezt el Kazinczy. ^) Ez 



1) Rajnis József emlékezete. Tudományos Gyűjtemény 1823^ 
IX. k. 6-7. 1. 

2) ü, o. 25 1. 

^) Magyar, utak. Ered. munkái, II. k. 15 — 16. 1. 



Digitized by 



Google 



150 A MAGYAR RENA1S8ANCE. 

1773-ban történt. Rajnis azonban joggal figyelmeztet 
Baróti e sorai: 

Még eszein ágában sem volt, hogy verseket irnék, 
Mig nem adott mérget kedves anyámnak halál — • 

ez pedig 1774-ben történt. 

Ugyanez évben látta a komáromi Holló Márton szer- 
zetes Rajnis új méretű verseit; haza érvén, elmondja a 
dolgot Barótinak *) ki csakhamar a kalanz Írójának két 
új méretű epistolát ir: 

Jobb ízhez szoktál : kertem még ültetem én most : 
Kerted már kifakadt s drága gyümölcsöt hozott. 

Mégis ha kívánod, szárnyára bocsátom. Ha tetszik, ^ 

Verseddel gyarló versemet egybe tehedd. &) 

A másik epistolában pedig ezeket irja neki Baróti: 

Hat szál (mely az idén itten készüle) szövétnek 
Már fogytára siet ; már oda része nagyobb. 

És e még sokkal ékesebb sorokat: 

Ládát is küldök, bérakhatd melybe. Barátom 

Élj ! s vakaríts egy két verset, ha lészen üdöd. ^) 

Képzelhetni a szigorú Rajnis ily poétával együtt kilépni 
restellene. Nem is felel neki. Később személyesen talál- 
koznak a felek s szóvitába elegyednek: — 



4) Kalauzhoz tartozó Megszerzés, 28 — 9 1. 

5) Új mértékre vett különb verseknek három könyvei^ 170 1. 

6) U. o. 171-2. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ ELSŐSÉG KÉRDÉSE. 151 

— Már fiatal koromban ily rámára tekertem ver- 
seimet, mondja Rajnis. 

— Hát mutasd meg; tedd az enyém mellé, feleli 
Baróti. 

— Elhán}i;am, mondja amaz, de a verszerzésben én 
vagyok a király ! 

— Gondolnám mi király! Nem biztak ebre szalo- 
nát. Add okát: mennyivel s miért jobbak; ok nélkül 
senki sem hajt szavadra. 

így vittak kétszer egymással ; harmadszor » szembe 
mikép vélem, nem merő szökni velem. « ') 

Baróti győztesnek tartja magát; Rajnis hideg tar- 
tózkodását gőgre magyarázza, de nem bizván magához, 
Da^g ^gy kisérletet tesz, nem birhatná-e őt együttes föl- 
lépésre. Azt Írja Holló barátjának : 

Intsd meg amazt : a mit főzött, tálalja ki ; máskép 

Megkötöm a kerekét, s hajtok előre magam. 
Nem látom, mit haboz. — 8) 

S minthogy fölszólitásának most sem lett sikere, föllép 
maga 1777-ben Új mértékre vett különb Verseknek 
három könyvével. 

Míg tehát Rajnis már 1760-ban irt görög méretű 
magyar verseket, Révai 1773-ban, Baróti pedig csak 
1774-ben — még is ez utóbbi vívta ki magának e téren 
az elsőséget — a magyar könyvpiaczon. 

Rajnis versenytársának e türelmetlen sietségét a 
nyugodt önbizalom büszkeségével ítéli meg: úgy tesz 



7) TJj mértékre vett különb verseknek három könyvei, 182. 1. 

8) U o. 181. 1. 



Digitized by 



Google 



152 A MAGYAR RENAI8SANCE. 

Baróti, mint az egyszeri paraszt tett, ki hitvány lovai- 
val a legjobb lovakat is megelőzi sebes hajtása által; 
látja a tudatlan varga inas, örül, tapsol — de az okos 
ember tudja, hogy ez csak rövid ideig tartó győzedelem,, 
mert végre még is csak hátraT hagyja a hat lovas uri 
hintó a paraszt szekeret. ^) 

Baróti azonban meg van magával elégedve : Molnár 
kisérlete óta , ő tett először nagyobb lépést e téren. 
Kazinczy, midőn könyvét olvassa, lángol meglátni »a hal- 
hatatlan férfiút ;«^^) fölkeresi s megigéri neki, hogy e 
pályán követni fogja. A közép'Szeríl emberek leginkább 
hajlandók dicsőségöket túlbecsülni — Barótit immár az 
is sérti, hogy Révai a következő évben az ő híre és tudta 
nélkül lép föl. 

S megbántott tüzem, úgy haliám. De te versidet eddig 
Én még nem láttam s nélküled útba menék. 

Nem fér én hozzám te dicsőségedre rohanni, 

Sem nagy Múzsádnak dúlva ragadni nevét, ii) 

így engeszteli meg őt Révai — dicséri nagy mú- 
zsáját, ámbár nem is látta még verseit. Légy első ! mondja 
neki lelkesülten, én hozzád képest kevesebbet adtam 
közre, s az is csak ifjabbkori próbadolog.. Nem tudta 
még ekkor Révai, mily önkényre vitte Barótit a szorgal- 
mas tehetetlenség. , 

Rajnis pedig ez alatt számítja a Horatius követelte 
éveket ; ő a kilencz évet szószerinti értelemben veszi ; 



9) Tud. GyUjL u. o. 26. 1. 

10) Toldy, Kazinczy és Kora 29. 1. V. ö. Jegyzések XI. 

11) Elegyes Versek, 61. l. 



Digitized by 



Google 



RAJNIS ÉS RÉVAI BARÓTI ELLEN. 153 

nem mert Horatius mondja, de mert meggyőződése szerint 
Horatiusnak igaza van. Az irodalom Eajnisnak nem 
könnyű babéraratás, hanem komoly életföladat. Hogyan 
készült a derék ember a Georgikon fordításához ! Azt hisz- 
szük, mesét olvasunk, íróasztalhoz szokott kezét ásóhoz, 
kapához, gereblyéhez törődteti ; háromszor veri el a jég- 
eső kis kertét, nincs már pénze a munkások fizetésére — 
ekkor maga végez mindent, mert »más, tapasztalt dolog- 
ról Írni, mintsem olyanról, melyet csak hallottunk vagy 
olvastunk.* ^*) Csoda-e tehát, hogy tudva szalasztja el 
elsőségét s csak 1781-ben lép föl ? De a mihez joga van, 
megteszi : hivatkozik Barótinak hozzá irt verseire s 
vissza követeli elsőségét. »Nyilván megtetszik,. így szól, 
hogy már akkor elkészült a vacsorám, mikor mások a 
főzéshez fogtak; ámbár azután némelyek elébb tálal- 
tak.* ^^). S kimondja nyiltan, mi kifogása van Baróti 
ellen: tővel hegygyei összehányja a szókat, feledvén, 
hogy a versben sem szabad, a mit a közbeszédben meg 
nem tűrünk. '^) 

. Révainak csak látnia kellett Rajnis és Baróti ver- 
seit, hogy Ítéletet mondhasson fölöttük. ír Kreskay ba- 
rátjának s míg Rajnisban a nyelvművelőt üdvözli, ^^) az 
utóbbiról azt mondja : 

Mesterség ! te nyakas csoda szer ! mit gyötrőd az embert i^í 



12) Tud. Gypjteménr, u. o. 17-18. 1. 

13) Megszerzés, 28-9. 1. 
1^) Kalauz^ 154. jegyzet. 

15) llajnisom ! örvendek neked is, népünknek is, ilyen 
Ritka való kincsén, s nyelvmivelése javán. Elegy. V, 96. 1, 

16) ü. 0. 95 1. 



Digitized by 



Google 



154 A MAGYAR RENAISSANCE. 

Baróti pedig a mesterember türelmes szorgalmával 
folytatja a verselést, kiadja a Paraszti Majorságot, a 
Kisded Szótár tj s 1786-ban a három kötetes Verskoszo- 
rút. E két utóbbit elküldi Révainak Győrré: szerezzen 
neki vevőket ; a Verskoszorú különben is érdekelni fogja 
— benne van Révai üdvözlő verse, a saját felelete, mely 
eldicséri a lelkes kiadót, ki nem kivan pénzt, sőt a ma- 
gáét sem szánja a hazától. ^') 

A költő Révairól nincs e versben egyetlen elismerő 
szó sem. Talán ez adta az érzékeny férfiú kezébe a tol- 
lat, hogy Barótiról egyetemleges ítéletet mondjon. Ha 
6gy volna is — magában ez ítéletben nincs sem harag, 
sem neheztelés, csak lesújtó igazság. 

Tetszik, hogy tudod azt igenis jól, mennyire kényes 
Nyelvünk, s mely vétek tétova hányni szavát« 

Sok vagyon a szóban : szép gondolat általa lészen 
Szebbé; szépségét általa veszti megint. 

Fordult ejtegetéssel ölöd nyelvünket, folytatja; 
szinte sír nyelvünk, annyira sértegeted. Dicsértelek az- 
előtt : munkádat nem láttam ; csak hír után magasztal- 
talak, annak örültem főkép, hogy magyarul írsz vala. 
Ámde hanyatló nyelvünket nem szabad rontanod. Ilye- 
nekkel : > légyen az erkölcsnek képe, tanulni, minö^ ; 
vagy : Teérted vetnek azok ránk de ma görbe szemet^; 
és: ^nem esik fájától messze gyümölcs eU — ártasz 
nyelvünknek, ártasz az írói hírnévnek. Azt mondja az 
ellenfél, hogy mi, kik a nyelvet, főkép az ujabb »ugró 

17) ytriko9zor<i, II. k 60-61. 1 

Digitized by VjOOQiC 



RÉVAI és BARÓTI VITATKOZÁSA. 155 

rendre «, előbbre vinnök, sovány semmire fáradozunk — 
s e megalázó szemre hányásban te vagy a példa. 

Ö vét, nem nyelvünk ; ö feje fájón ezért. 

Mért tudnak Tóth és BoUa és főkép Rajnis »a fő- 
példa* görög méretű verseket, helyes magyarsággal irni? 

És te Szabó ! ha reám ezekért haragudni találnál 

Tudd, hogy ezért szóltam : szép Haza ügye nyomott. 

FeljegyzÜk nyilván az után nyomdoknak ez okból : 
Hogy nyelvrontásid senki se hagyta helyén. 

A később század te miattad meg ne gyalázzon 

Minket is : engednünk nem lehet itt ez okért. ^8) 

Baróti pedig erre azt mondja : ő nem helyhezteti a 
szókat rendetlenül. Csekély magyar az, ki a szóknak 
imide-amoda fölosztásához nem ért. Ha Révai Erdély- 
ben nevekedett volna, hallgatna erről, a kákán cso- 
mót nem keresne, s nem szeleskednék feddő levelével.'^) 

Révai nyugodtan felel vissza: hogy Baróti e hibá- 
ját még védeni is fogja, nem hitte volna; most már 
szánakodik rajta. »Vádolásom sommáját mindaddig vita- 
tom, míg élek, míg Erdélyben és Magyarországban igaz 
magyarok lesznek, mert oly világos az, mint délben a 
tiszta ragyogó nap.«^^) 

így támadta meg Barótit Révai is, Rajnis is. Az 
első a nyelv ügyét nézi csak és azért, bár határozott, 



m Elegyes Versek, 103— ir4. 1. 

19) Közölve ti. o. 266—72. 

20) Í7. o. 267-70. 1. 



Digitized by 



Google 



156 A MAGYAR RENAISSANCE. 

de kíméletes hangon szól. Az utóbbi azonban soha az 
ügyet a személytől megkülönböztetni nem tudja. Rajnia 
hadakozó, támodó természet s e mellett heves és szigorú. 
Mint Ráth Mátyás, a Hírmondó irója elleni vitája bizo- 
nyítja, ő még a dicséretet sem tűri, ha oly módon ad- 
ják, melyet az ő éles logikája helyesnek el nem ismer- 
het. A magáétól eltérő véleményt csak az oly férfiú 
részéről fogadja nyugalommal, kit alapos készültségíl 
tudósnak ismer el. Ezért fért ő oly jól össze Révaival — 
ezért támadt ő ki oly kiméletlenül Baróti ellen. S nem- 
csak a nyelv ügye miatt; Rajnis ezzel könnyen végez. 
Sokkal fontosabb kérdésnek tartja ő a prosodiai elveket, 
melyektől az új verselésnek sikere függ. 



m. 



A prosodiai elvek. Molnár natúr alistikus eljárása. 
Baróti prosodiáját a magyar hangsúlyra alapítja, Raj- 
nis az uj méret magyar eredetét vitatja ; ingadozó elmé- 
lete. A prosodiai harczok. 

A klasszikus iskola e három írója meg volt arról 
győződve, hogy az új versszerzés csak úgy terjedhet el 
s csak az által nyerheti meg a hozzáértők helyeslését, 
ha okát adják eljárásuknak. Mindegyikök tehát proso- 
diával együtt adta ki első müvét. S minthogy más-más 
úton jártak, ezért más-más a prosodiájok is. 

Molnár mindössze ennyit mondott a Jeles Epületek 
bevezető levelében: »A versek készítésében Qsak a ter- 



Digitized by 



Google 



BARÓTI PROSODIÁJA. 157 

mészét volt szemeim előtt; a mely szót kettőztet, meg- 
hosszabbit; azt hosszasan ejtem ; a mit megrövidít, azt 
megperdítem én is.« Ez jó bevezetésnek, de nem fogla- 
latnak; az igaz, ő csak néhány sornyi próbát közölt. 

Baróti azonban egy egész kötettel lép föl — neki 
már körülményesen kellett eljárásáról számot adni. E 
számadás pedig fölötte érdekes. 

»A szók mértékjeinek rövid útja«^*) következő fő- 
pontokba foglalható:^ 

Nem számlálja egyedül a tagokat, hanem azoknak 
tulajdon mértékjeire vigyáz. 

Hosszú mértékjük azon magánhangzóknak van, me- 
lyek hosszan ejtetnek ; továbbá : 

Ha oly két mássalhanzó következik a magánhangzó 
után, hogy a kimondásra hosszabb idő kivántatik. 

Hosszúak az an^ en, in^ on stb. kimenetű határozók 
és esetek, mivel az ilyen féléket a magyar hosszan 
ejti ki. 

Ny, gy, sz, cs, ez, ty rövidek, mert az előttök való 
magánhangzóval csak rövideden mondatnak ki. 

Az ilyenek: egekre, darabra^ karodra, garatra, 
— rövidek vagy középértékünk, mert a meg nem éke- 
zett magánhangzó a br, dr, gr, kr, pr, ir, mássalhang- 
zók előtt a magyaroknál nem nyújtatik meg, hanem rö- 
viden, vagy legfölebb középszerű idővel mondatik ki. 

Azokkal a szókkal, melyek a derék magyar szájá- 
ban is különböző mértékre vétetődnek, szabadon élhet 
a versszerző. 



21) TJ^ mértékre vett K. Verték ; Bevezetés. 

Digitized by VjOOQ IC 



158 A MAGYAR RENAISSANCE. 

Ebben a sorban > Vedd kezedhez pénzed^ máskép fog 
jöni kezemkez<i a h különböző értéke, ha jól fölvesszük 
a dolgot, a közönséges kimondással is megegyez. 

Az elisioval bár ritkán, de élhetni, főkép akkor, ha 
a közönséges szapora beszédben is helye vagyon: tudn* 
illik: gazd' asszony \ szinf annyi \ odaadta stb. 

» Gondolnám, igy végzi, hogy ezen prosodiával a 
kitett értelemben kiki is bízvást élhet. Se nem igen sza- 
bados, se nagyon nem szorongat. A mennyire lehetett, 
okát adtam mindennek, arra vigyázván kiváltképen, 
hogy se egy, se más ellenkező résznek szája ízét meg 
ne sértsem; hanem inkább kedvére járjak. « 

íme a legelső rendszeres prosodia. S mi itt voltakép 
az új méretű verseknek alapja? — Láttuk Baróti mindenütt 
a magyar kiejtésből indul ki, mindenben ahhoz szabja 
magát, s csak a hol a kiejtés különböző, ott talál ő 
prosodiájában is középmértéket. Szóval: Baróti ki a 
latinos szórendet törekszik verseiben meghonosítani^ 
prosodiáját a magyar hangsúlyra alapítja. 

Révai, tudjuk, szintén önállóan lép föl. Prosodiáját 
1778-ban adja elő röviden, bevezetéséül Magyar Alagyái- 
hoz. A mi szabályt fölállít, mind »igen közös « a latin- 
nal — csak az elisiót, a hangkitörlést, küszöböli ki. 
Megengedi azonban, hogy a caesurák, az új-hegyek, sok 
helyen rövid hangzásnak is lehetnek »kivált példáim 
lévén a rómaikban is. « A // Révainak még mássalhangzó ; 
a prosodia neki magyarul: »Az hangmérséklés. « 

Ismét más úton jár Rajnis — ö nem kezdte önál- 
lóan e verselést, mint Révai, de nem is indult első kí- 
sérletében Klopstock és Denis, hanem Sannasar után. 
S midőn később megismerkedik Molnár elvével, csak- 



Digitized by 



Google 



RAJNIS PROSODIÁJA. 159 

hamar tapasztalja, hogy az útmutatásnak etégtelen. így 
ő.is kénytelen prosodiáját önállón megalkotni. 

Elmésen indul. A verseihez toldott megszerzésben 
azt bizonyítja, hogy az új méret nincs is idegen nyelv- 
ből véve, hanem hogy »a magyarok a közbeszédben is 
mindenféle versekkel élnek. «^^) Lássunk egy pár példát: 

Adonicum : Semmire kellő ; egy fa nem erdő. *A/k*' 
mán; Nem bíznak az ebre szalonnát. ^ Pentameter "^ Eb 
sem rágódik csonton, ha húsra talál. Hexameter \ Adj az 
ebednek aranyt, hájat fog váltani rajta. *Alkeus: Szólj 
igazat, ne hazudj rovásra. Coriambus : Jó pap holtig 
tanul. 

Föltűnő, hogy az anapestust a magyar közbeszéd 
mindig rosszul skandálja. *^^) De meg azt is elnézte Rajnis, 
hogy a példaszók nem hangzanak szóról szóra úgy, mint 
ő írja. A *-gal jegyzett példák ezt világosan mutatják. 
Az elmésen összeállított és igen gondosan megvizsgált 
példák tehát csak egyet bizonyítanak: hogy a magyar 
népnek erŐs érzéke van a rhytmus iránt. Tudjuk, Arany 
János is fejtegetett néhány példabeszédet e szempontból 
— de ennél többet ő, a magyar rhytmus nagy mestere, 
sem hozott ki. 

A » szótag mérséklésben « szerinte kalauzunk a be- 
széd és írás módja ; ha e kettő e port el nem igazítja : a 
szóeredés ; ha e három sem : a jólhangzás ; s ha e négy 
sem, akkor kiki a maga tetszését követheti.^*) 



22) Kala'&z 42-64. 1. 

23) L. a példákat u. o. 49 1. 

24) Mmiö irá8, 9. 1. 



Digitized by 



Google 



160 A MAGYAR RENAISSANCB. 

A hogy Rajnis a magyar prosodiát Kalauzában ki- 
fejti, abból világos, a mit ez elvéből úgy is sejthetni, 
hogy az nem egyöntetű egész. Leginkább a görög s ró- 
mai mértékhez köti magát, s az elisio mellőzését azzal 
okolja meg, hogy azt e népek is csak »ok nélkül kapták 
föl.« De a magyar hangsúly szabályozó volta alól sem 
bír menekülni, s ez ingadozását végre az önkény teljes 
prosodiai zavarrá teszi. így megengedi, hogy a szó utolsó 
szótagja hosszú lehessen, bár magánhangzó következik 
utána; szabad továbbá a többtagú szó elején vagy végén 
a hosszan hangzó tagot megrövidíteni, vagy a röviden 
hangzót meghosszabítani ; így lehet a körül kívül utolsó 
szótagja rövid is, vagy az első hosszú.'^^) 

Sokkal határozottabb Rajnis, Baróti prosodiai elvé- 
nek czáfolásában. Hogy a »szólásmódja« a szótagok mér- 
séklésére elegendő és biztos alapot szóigáltatna, kereken 
tagadja. Az élesen megtámadott Baróti írói hírnevét látja 
fenyegetve, s megírja védőiratát: ^ Ki nyertes a Hangmér - 
séklésben ?<c Ellenfelét, mint támadót mindenütt » felpe- 
resnek* mondja, figyelmezteti az utánok kelendő vers- 
szerzőket, hogy egynek vagy másnak tekintetéért utat 
ne téveszszenek — de magának az útnak egyengetéséhez 
nem igen járul hozzá. Ismétli előbbi elveit, és számos 
példával iparkodik helyességöket kimutatni. Rajnis így 
ír, bírom, paízs, pipa, szűnik, alig, — Erdély azonban 
ellenkező^ módra szól, ezért veszi Baróti rövidnek. Raj- 
nis így ír, és skandál : alal, felet, míat, füg, job — Ba- 
róti meg annyira ragaszkodik a kiejtéshez, hogy így ír: 
baráttság, rúttsdg, kéltség, Irna-e Rajnis így, ha nem 



2S) Kalauz, 157.— 8. 1. 



Digitized by 



Google 



RAJNIS ÉS BARÓTI VITATKOZÁSA 161 

könyvekből tanulta volna a magyarságot? S mily szigorú 
Rajnis! »Száraz ebéddel kínálja meg vendégeit. «*^'') ö 
azonban nem akarja az Agy is szoros korlátban járó 
poétákat még inkább megkötni; Kedvezzünk a mennyi- 
ben lehet mind a két résznek. 2") 

Baróti ismét elárulja tehetetlenségét — védelemre 
szorítkozik egyedül, pedig Rajnis ingadozó, habozó elvé- 
nek mennyi a gyengéje ; s ö ezeket még csak nem is 
látja. Csak egy pont iránt van neki élénk érzéke : a sze- 
mélyes megtámadások iránt, s e téren bár nem ügyesen, 
de elég szemesen forog — csakhogy ellenfele túltesz 
rajta e pontban is. 

Miért felelt Baróti oly későn? ez Rajnis első kérdése. 

A ki nyertes szerzője azt állítja előszavában, hogy 
már 1783-ban készült volna el e müvével, de nyomtatója 
szóval tartotta s a kézirat nagyobb részét » elrekesztette «. 
Midőn Rajnis 1789-ben legközelebbi müvét, a Magyar Vir- 
gilius első kötetét kiadja, egy -» Sisakos^ pajzsos^ kardos 
Mentő irdst<í csatol hozzá Baróti ellen. Már a czíme is 
szerzőjére vall — Rajnisnak voltakép a mi korunkban 
kellett volna születnie, melyben as irodalmi kritikának 
is van már helye. Az ő korabeli irodalmi viszonyok közt 
azonban nem tud mit csinálni erejével, hevével. Innét 
müvei czimeinek erőszakos nyomatékossága, innét erővel 
teljes nyelvének túlzó szer tel ensége. 

A Mentő irás nem hiszi el, hogy a nyomtató 
volna oka a Ki nyertes késő megjelenésének. Hiszen 
Landerer 1784. óta kiadta Ba^rótinak két más müvét, 



26) Ki nyertes, 76. 1. 

27) U. 0. 25-6. 1. 

B á n ó c z i. Révai Miklós. 



Digitized by 



Google 



162 A MAGYAR RENAISSANCE. 

mért ne adta volna ki ezt is ? Vagy más a nyomtató ? 
Mert Baróti ezt meg sem nevezi ; nevének helyén N. N. 
áll — de akkor még miért nem adta át Landerernek? 
S ha ez nem akart reá költeni, hiszen a szerző Verskoszo- 
ruját is a saját költségén adta ki ! A késedelmezés va- 
lódi oka egészen más volt — Rajnis súlyos betegen fe- 
küdt s ekkor Kazinczy meg is látogatta ; 6 mondotta cl 
Barótinak c szomorú esetet. Jó hír volt ez az ellenfél- 
nek: örült és neki bátorodott mint amaz állatok, melye- 
ket Phaedrus említ a beteg oroszlánról való költeményé- 
ben; nem tartott már attól, hogy a kőszegi poéta meg- 
czáfolja. De íme fölgyógyult, s bár erőtlen a teste, de 
erős a lelke. Ti azért Barótinak követői, ójjátok maga- 
tokat ! A kőszegi poéta békesség szerető, de jaj annak, 
a ki őtet megbántja !^^) 

A Mentő irás tartalma azt akarja bizonyítani, hogy 
Baróti oly magyar poéta, kit poéta poétának, magyar ma- 
gyarnak nem tarthat. 2^) Az utóbbit megtette már részben 
Révai is, kit Baróti azért » tehén úton czammogónak* 
mond ; de mit lát, a ki azt nem látja, hogy a magyar 
szórend latinossá tétele valóban nagy oktalanság? Baróti 
deákul gondolkodik, s gondolatait szóról szóra fordítja 
magyarra. ^^) És e magyartalan szórendjét Rajnis egy 
ügyes sorpárral nevetségessé is teszi: 

Észre de vette, midőn Szolimán, a kapcza magyarnál, 
Hogy szoros, és menedék nincs helye semmi sehol. 



28) MenVÓ irds, 90.-92. 1. 

29) U. o. 24. 1. 

í»o) U. 0. 35-8. 1. 



Digitized by 



Google 



BACSÁNYI VÉDELMEZI BARÓTIT. 163 

Hogy rosz poéta, azt Rajnis igen elmésen és igen helye- 
sen bizonyítja egyes verseiből — sokkal jobban bizonyítja 
azonban ezt maga Baróti bármely* müvével, s azért érde- 
kesebb fölemlítenünk Rajnis általános itételét ellenfeléről : 
Baróti jó hazafiá, buzgó keresztény és jámbor pap, kinek 
szeme héjáról, mint maga bizonyítja, a kelevény csoda- 
képen takarodni kezdett, mihelyt áhítatos verseket irt, s 
kit elhagyott hideglelése, midőn — s ezt ismét maga 
Baróti mondja — a sasvári szent szüzet meglátogatta. 

A Baróti »követői« kiket Rajnis említ, az 1788-ban 
megindult Kassai Magyar Muzeu7n dolgozó társai. Révai 
megírta Bacsányinak ' — a kör fejének — hogy Rajnis- 
nak vannak kifogásai a társaság ellen. Minek vették föl 
magok közé Barótit, a kinek inai a szükséges erő nélkül 
szűkölködnek? 3 ») Min^k bízták a Milton fordítását ő 
reá, minthogy nem tud hozzá? De a fordítás szabályait, 
melyeket Bacsányi állított föl, szintén nem hagyhatja 
helyben. 

Baróti föltette magában, hogy többé nem válaszol 
ellenének »mocskolódásaira« ^'^) — de a fiatal Bacsányi, 
ki ekkor elhatározó befolyással volt a régi vei'sszerzőre, 
a fordításról adott szabályait védtében fölvette az ő ügyét 
is, és sikra szállott Rajnis ellen, »Ez az egyenes itélet 
tételed, irja neki, ^^) többnyire nem egyéb, hanem csak 
társunk ellen törekedő nehéz szivednek, és a dicsőségre 



31) A Virgiliut 1* kötetéhez csatolt Toldalék 4. 1. 

32) Kazinczy^ Magyarországi utak, Munkái II. 18. 1. 

33) K. Magyar Múzeum J789, 276. 1. 



11* 



Digitized by 



Google 



164 A MAGYAR RENAISSANCE. 

kelleténél felettébb vágyakodó elmédnek hirtelenkedve 
hozott gyümölcse.* 

E támadó védelem már névleg is elejtette az elvek 
tisztázását: így csapott át csakhamar ez első magyar 
irói vetélkedés a puszta személyeskedés dicstelen terére. 
Midőn Bacsányi e sorai megjelentek, Kazinczy azt irja: 
» Egyedül Rajnis, az sx/j^okog Rajnis az, kiről nem hiszem, 
hogy még egyszer ne szóljon ; mert őt oly oroszlánnak 
ismerem, a ki a mellette szeliden átmenőket nem bántja 
ugyan, de a ki belékap, összeteperi, s nyugodalmasan 
megyén tovább.* ^^) Kazinczy helyesen sejtett. Alig hogy 
Rajnis Bacsányinak sorait elolvasta, úgy találta, hogy 
foglalatjuk » gorombaság, tudatlanság s nevetésre méltó 
kevélység* — és csakhamar elvégezte magában , hogy 
e vad iró deákot méltó válaszadással meg fogja szelidi- 
teni, ^^) s elkezdette irni az i>Apulejus tükörét^ melyben 
a kassai Proteusnak képét és annak sokféle csúfos tü- 
nés eit láthatni y huszonhét jelenésben<i> — de midőn a 
huszonnegyedikig ért, a Martinovics-féle pör miatt elfog- 
ták Bacsányit is. A nemes Rajnis félbeszakitotta mun- 
káját, és soha ki sem adta. — 

Hy véget ért a prosodiai harcz. Az irodalom e kez- 
detleges korában meg volt még az Írókban a fejletlenség 
azon járuléka, mely hiba és erény egyszerre : olyanok 
voltak a nyilvánosság előtt is, mint magán körükben. 
Helyesebb nézetet és kényesebb ízlést akartak terjesz- 
teni, s csakhamar megfeledkeztek a nézetekről és a kö- 



34) Magyarországi útak^ i. h. 

35) Tud. Gyűjt. 1823. IX. k. 17. 1. 



Digitized by 



Google 



A PROSODIA ÉS ORTHOGRAPHIA ÖSSZEFÜGGÉSE. 165 

zönségröl egyaránt. Verseghy 1791-ben »egy jó szívből 
költ satirában« azt mondja nekik és rólok : 

Szelídség 
Nélkül a tudomány bé nem hat az emberi szívre, 
íme ! kiket most is gyengébb ízlésre vezetni 
Tiszteletérdemlö szívvel törekedtek, a mint 
A viadalt hahotálás közt szemlélni megunták, 
Szint azon útra megint seregenkint vissza ménének. 



IV. 

A helyesírás kérdése ; az elvek és elvtelenségek \ a re- 
formáló törekvések. Révai befolyása. 

A prosodia különböző elveinek mérkőzésében, lát- 
tuk, ismételve tértek rá az irók a helyesírásra. Nagyon 
természetes. Helyesírása szerint változott a szó hangmér- 
séklése is — s innét van, hogy Rajnis és Baróti, midőn 
még nem ezivakodnak, hanem vitatkoznak, ép oly heve- 
sen védik egymás ellen helyesírásukat, mint proso- 
diájukat. 

E két kérdés szorosan összefügg egymással. A he- 
lyesírás kérdése később grammatikai fontosságra emel 
kedett — most csak prosodiai jelentősége van, de azért 
nem kevésbbé érdekes most már. 

Az íróknak ekkoriban s még jóval utóbb is volta- 
kép nem volt semmiféle helyesírásuk. Az ékes és gondos 
nyelvű Báróczyról azt mondja kiadója Kazinczy ^®) : 

36) Munkái, I. k. »Az olvasóhoz. « 

Digitized by VjOOQ iC 



166 A MAGYAR RENAlSSANCE. 

^Egyedül orthographiájáról hittem, hogy eltávoznom sza- 
bad, mert neki orthographiája nem volt s vaktában kö- 
vetvén s minden figyelem nélkül hol a helyes, hol a 
helytelen példákat, tulajdon képét e részben ki nem 
nyomta. « — Tulajdon képét \ ez volt e korbeli helyes- 
írás egyenetlen voltának alapoka. A hány ház, annyi 
szokás — csak a legszembeszököbb s gyakran a legele- 
mibb helyesirásbeli hibák elkövetésében — az akkori 
helyesirásról szólunk — tapasztalhatni bizonyos lehan- 
goló egyetértést. 

A régibb költők és irók ujabb kiadásai rendesen 
simítva és igazítva mutatják be nekünk az eredetit — 
hagyján, ha csak munkáikról van szó ; de így történik 
ez rendesen, levelezéscikkel is, s ez a mily fölösleges, ép 
oly sajnos.- — Kazinczy különböző levelei azonban ily 
tényeket magyarázás tárgyává tesznek, s így sokszor 
meglepő dolgoknak jutunk tudomására. 

Csokonai például azt írja hallhatatlan \ halhatatlan 
helyett ; azután dicsösség, tőllej játtszik stb. ^^) Kis azt 
Írja: nyelvel e helyett nyelvvel, és mond, kezd: mondd^ 
k^zdd helyett, továbbá : kedvessen, szállasz stb.'*®) Aranka 
így ir: ütéletilnk, stb., mire Kazinczy azt irta neki, ne 
dicsekedjék az erdélyi magyar társaság nyelvmiVéléssel^ 
hanem tanuljanak grammatikát és orthographiát. ^^) 

Ha különben az eredeti kiadásokhoz, nevezetesen 
klasszikus iskolánk íróihoz fordulunk, szintén csak za- 
varral találkozunk — de öntudatos zavarral legalább- 



^'^) Kazinczy levelei Szent-Györgyihez stb. 375—6 1. 
»8) Kazinczy Kishez, I. k. 32. 1. és 346—8. 1. 
39) ü. 0. 17. 1. 



Digitized by 



Google 



RAJNIS ÉS BARÓTI HELYESÍRÁSA. 167 

Rajnis, Baróti és Révai, iskolázott szerzetesek lévén, 
egyaránt ügyeltek a nyelvtanra, csakhogy kiki a ma- 
gáéra. Az első Kalauzában terjedelmes orthographiát 
is közöl s keserűen panaszkodik az orthographiai bábel 
ellen, melyet az irók » gondatlanságának vagy tudatlan- 
ságának « tulajdonit. Kikel az on-en-ön kettőzése ellen, 
a hoz-hezi is csak Q^y z-vel akarja iratni, a kettős más- 
salhangzók használata iránt a szóeredésre figyeltet, föl- 
hozza végtére részletesen, hol használhatja az iró kénye 
szerint az egyes vagy kettős mássalhangzókat: melly és 
mely^ kell és kel^ itt és it stb. — Rajnis valamint proso- 
diájában, úgy itt is két elvnek akar egyszerre megfe- 
lelni: a szóeredés és a kiejtés elvének, s innét nála a 
rendszere tlenség e téren is. 

Baróti egészben Tótfalusi és Tsétsi után indul, a 
hol következetlen, az önállóság kedvéért tette. A múlt 
idő jegye kettős /, tehát : szürkűltt, döltt^ megtiyült stb. 
továbbá pontosa n : őrömmel, csök kai és reménnyel \ de 
szakaft és hordta^ Jövennye és kinnjaij szanaszétt és 
sebess, — így irt Baróti 1777-től 1784-ig; ez azon or- 
thographiája melytől, hogy utóbb elállott, Kazinczy saj- 
nálta. '"') Baróti e pontbeli változásai nem érdekelnek 
bennünket ; elég lesz megjegyeznünk, hogy ő folyton 
fúrt és faragott a helyesirás egyes tételein, s végre uj 
betűk öntését tartá szükségesnek — a meglevő készle 
már nem is volt elegendő újításainak megtestesítésére. 

Kazinczy nem ok nélkül dicséri Baróti helyesirását 
— ő maga is azt követte pontról pontra, csak hogy kö- 
vetkezetlenségei másnemüek. Mint Rajnis és Baróti, ot- 



40) Ered. Műnk II. 19—20 1 



Digitized by 



Google 



168 A MAGYAR RBNAISSANCE. 

tista volt ő is, ámbár ráállott Bacsányi követelésére, 
hogy a Kassai Magyar Múzeumban az jj^-nak kell helyet 
foglalnia. *') 

Révai helyesirása folytonos változást mutat, mely 
nagyjában fejlődés is ; úgynevezett elemi hibákkal azon- 
ban nála is találkozunk. így 1778-ban: lantal, jöven- 
deszsz\ 1781-ben is: gombalj állitasson, — Tótfalusi 
kettős /-jét soha nem használta ; következetes maradt 
azonban Elegyes Verseinek 1787-ben történt kiadásáig a 
Tsétsi féle hozz^ bann, utánn stb.-hez. Ellenben 1731-ben 
a rövidített alakokat használja ezekben : annyi, melly ; 
míg 1784- tői fogva így ir : anynyi, melyly, olyly, s ez 
alakot meg is tartja a kiadásokban és Verseiben is. — 
A kiilönirást illetőleg négy rendbeli Írásmódot különböz- 
tethetni meg nála: 

1778 — Alagyák első könyve : szálljameg, ö-is. 

1780 — Lantos dal Molnárhoz : szállj avteg^ öis, 

1781 — Mennykövek mivolta: szállj a-meg , ö-is. 
1784 — Pozsonyi Hírmondó: szállja meg, ö is, 

E példák mássára használta a többi összetételeket 
is a megfelelő időkben. — A második rendbeli megle- 
hetősen el volt terjedve még tíz évvel utóbb is. Báróczy 
Védelmeztetett magyar nyelvének czímlapján olvasható : 
>A Deákság mennyire szükségesvollárólvaló kettős be- 
szélgetés. « — Az utolsó sorbeli különválasztást Révai 
szigorú következetességgel vitte keresztül]: Ki mivelö, ki 
kelet, egyéb ként, rend kivUl, elö mozditó, leg fogana- 
tosb, mind azon által, szem fény vesztés, — 



41) ira«íwcr?/,Pályám emlékezete. Tud. Gyűjt. 1823. Xl.k 61 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



A MAGÁNHANGZÓK MAI HELYESÍRÁSÁNAK FEJLŐDÉSE. 169 

Valamennyi iró azonban két pontban egyezett meg 
egymással, s a klasszikus iskolabeli triász még egy har- 
madikban. Az első a ts és tz használata a mai cs és ez 
helyett. A második az, hogy a görög és római neveket 
magyarossan irták; Bakkus, Nimfa, Tzüszeró, Sztzipió, 
Kvintilius, ritmikus, suffikszumokat, — A kisebb körre 
terjedő harmadik pont az összetett mássalhangzók egy- 
szerűsítése volt, melyre Révainál nagyobb gondot senki 
nem fordított. Már 1783-ban tisztázta ő e kérdést, és 
húsz évvel utóbb is ugyanezen javaslattal lépett föl, sőt 
ugyanazon betűkkel is. 

A magánhangzók Írásának szegletességeire is vetet- 
tek már ügyet — de kevés erednjénynyel. A Pozsonyi 
Hírmondó 1781-ben hagyta el először az a é.^ e fölött a 
hiányjeleket (cC e'), de nem talált követőkre. Ugyan e 
lap ajánlotta és használta ekkor az egyszerű o-u-i az ö 
és ú helyett is — hála Isten, szintén sikertelenül. Az 
o és ti használata ellenében meg Baróti 1786-ban aján- 
lotta és használta először az ékezet elhagyását és pusz- 
tán a rövid ö és ü megtartását, szintén eredménytelenül. 
A Debreczeni Grammatika tette az ö és ííí alakokat ál- 
landókká — noha nem ez, hanem Kalmár György a 
^veszprémi filológus* ajánlotta azokat először 1770-ben. 
Rajnis még ^képtelen magánhangzóknak* mondja, s azt 
hiszi, akkor volnának csak szükségesek, ha az ö és ü-t 
meg kellene négyeztetni: ödoo\ üüilii, 

A helyesirás vitás kérdésének eldöntésére Révai 
már ekkor elhatározó befolyást gyakorolt. 1790-ben azt 
mondja Kazinczy,^-) hogy a Baróti-Bacsányi orthographiá- 



42) Orphens, I k 48 49. 1 

Digitized by VjOOQ iC 



170 • A MAGYAR RENAISSANCE. 

jávai az irók »hála légyen az igazabb Ízlésnek és Révai- 
nak* nem élnek már. Es így folytatja: »Révai nem ho- 
zódott oly véggel elö, Jiogy az ö említése által [Baróti] 
Szabó urnák titkos döfést adjak, hanem egyedül azért, mivel 
Révai mind újság - leveleiben és verseiben, mind pedig 
az általa közrebocsátott magyar poéták munkáiban s az 
oskolai könyvekben is világos jelét adta annak, hogy ő 
ezen tárgyat vizsgáló szemekkel fogta. « 



Révai magatartása a frosodiai harczban ; a magyar és 
a latin prosodia különbségei', a h betű kérdése. Révai 
a mai prosodia megteremtője. 

A helyesírás alakulására Révainak elhatározó be- 
folyása volt — a prosodia vitás kérdését pedig el is dön- 
tötte véglegesen. Bár a vitába ő elegyedett legkevésbbé, 
neki tulajdonítandó mégis, hogy az meddő nem maradt ^ 

de nem csak ez: neki, Révainak köszönjük a mai 

magyar prosodiát is. — 

Mennyiben vett részt e vitában Révai, tudjuk. Ö 
és Rajnis együtt voltak ekkor Győrött, s alkalmasint ez 
vitte Kazinczyt arra a hiedelemre, mintha Révainak be- 
folyása alatt támadta volna meg Rajnis Barótit oly he- 
vesen, a mint tette. Kazinczy egyáltalán helytelenül ítéli 
meg e két férfiúnak a prosodiai harczhoz és egymáshoz 
való viszonyát. 1789-ben azt írja ^^) »Révai, midőn utó- 



43) Ered. Műnk. II. k 18. 1. 



Digitized by 



Google 



MENNYIBEN VOLT RÉVAI BEFOLYÁSSAL RAJNISRA. 171 

szor vele* voltam, sajnálkozva beszélt e dologról, s azt* 
állította, hogy erre a nemtelen viadalra, ha elszenved- 
hette volna a nyilvánságos megbánt ást, sohasem szállott 
volna. « Öt évvel utóbb azonban Kazinczyt ezt elfelejtó 
már. »Csak Rajnis verseit kell olvasni, így ir 1794-ben. 
Kisnek ^^) s akkor lehetetlen tőle megtagadni a tiszteletet, 
ha szintén magát Ráthon és másokon Révainak biztatá- 
sából elmocskolta is.« És ugyanez évben ^^) : » Hát Rajnis 
mit csinál ? Haragszik-e még Ráthra ? és ki ellen készül 
most? Mert ő nincs bajvívás nélkül, kivált ha Révaival 
tart s általa tüzeltetik.« 

Lnnek ellentmondanak a tények. Guzmics Révai 
leveleinek alapján írja le Rajnissal való első találkozá- 
sát Hédervárott 1782-ben. » Azokról szólottak, mikben 
nem egyeztek. « » Kényes dolog, mond Révai, de azért ba- 
rátságosan és szelíden iníéztük el.« Valóban csuda dolog 
két heves és makacs tanult között. Kétségen kívül a 
viszont becsülés tévé e csodát. De Révai helyben nem 
hagyhatá Rajnis kemény tollát a Hírmondó ellen, ki 
Rajnis Kalauzát megbírálta, s azért, hogy itt s ott nem 
elég kedvezőleg szólott, az ingerlett költő azokat is meg- 
támadá, miket jól mondott. Midőn Révai az eféle vag- 
dalkozás eránt kedvetlenségét jelentené, Rajnis feleié: 
»Az ujságirót senkisem rendelte bíróvá; ő, Rajnis, csak 
tudós férfiakkal akar az ilyenekben értekezni, kik közé 
számlálja Molnár után Révait Í8.«'*^) 1789-ben Sándorhoz 



44) Levelek, I. k. 6. 1. 

45) u. o. 14 1. 

46) »Delicata res et tamen superata amice, et placate.«— ; 
Chizmics, u. 0. 8 — 9. 1. 



■Digitized by 



Google 



172 A MAGYAR RENAI8SANCE. 

intézett egyik levelében pedig panaszkodik Révai »Rajnis 
diktátorságán és gorombaságain.**^) 

A dolog ugy áll, hogy Révai a prosodia kérdésében 
Barótival teljesen ellenkezett, Rajnishoz pedig közel állott. 
Már 1779-ben írja amannak : ^®) 

Mindenben versem törvényei hogy nem egyeznek 
A te szabásiddal, hallom, iránta buzogsz. 

Nem szerzettük együtt S a nyelvjárása különbőz, 
Én is mást láttam benne lerejtve, te is. 

S említi itt már, hogy ő a ogörögökre tekint.* S 
midőn később megismerkedett Barótinak verseivel, s a 
magyar hangsúlyra alapított prosodiájával , határozott 
állást foglalt ellene, s hallván, hogy Baróti Rajnis ellen 
készül föllépni, azt írja neki *^) : 

Penna csatát kezdez? Vesztesz vele; tiszta valóság: 
Félre csapásiddal nem leszen ügyed igaz. 

Nem rágtam hangmérésed törvényeit, értsed : 
Ellenem azt védvén hasztalan a te heved. 

S midőn 1791-ben őt akadémiai tagnak ajánlja, azt 
írja róla többi között : *^) » A magyar prosodiáról is írt egy 
elég bő, de alkalmatlan értekezést.* Rajnisról pedig írja^^): 
»Kitünő magyar prosodiai szabályokat állított föl ; a gö- 



47) M. S, 24—5. sz. 

48 Elegyes Versek 61—2. 1. 

49) U 0. 113. 1. 

50) Plánum Érig, »Scripsit et dissertationem satis labor ib^ 
sam et molestam de Prosodia Hnngarica.« — Plán. Érig, 83. 1. 

51) U. 0. 81. 1. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI PROSODIÁJA. 173 

rög méretekért őt fogják első helyen dicsérőleg említeni, c 
Révai tehát épen nem szorált rá, hogy Rajnist tüzelje — 
elmondotta ő maga is elég nyiltan, mi kifogása volt Ba- 
róti ellen; ép oly kevéssé szorált pedig az ő tüzelésére 
a folyton heves és csatára kész Rajnis. 

Révai különben már 1781-ben nyilatkozott tüzete- 
sen a prosodia kérdéseiről és — szokása szerént — a 
kapcsolatos kérdésekkel együtt fejtegette azt ily czimű. 
müvében: »A verselés két különböző módjáról^ a hang- 
mérséklésről és a páros véghangzásról íratott vetekedés.^ 
Tudjuk, ki is akarta adni, de abban maradt — mind 
máig. ^^) 

Egyébb nyilatkozataiból s verseiből mindazáltal oly 
pontosan tudhatni, melyek az ő nézetei ^ magyar proso- 
diáról, hogy e m(í a kérdés eldöntésére, bár fölötte ér- 
dekes volna, épen nem szükséges. 

Révai, mint Rajnis is, elejétől fogva voltakép a 
latin és görög prosodiából indult ki. Csakhogy Rajnis 
nem szabadulhatott a magyar hangsúly befolyása alól — 
Révai ellenben csakhamar azokat a pontokat is meg- 
állapította, a melyekben a magyar és latin prosodia nem 
egyezhetnek. 

Az első az elisió — erről már szóllottunk. 

A második a h betű kérdése a magyarban. 

Mássalhangzó-e a h, vagy magánhangzó ? Ba- 
róti azt mondotta róla : »En az ilyen szillabával ké- 



52) Toldy Irodalmi Berkének I. kötetében, akarta kiadni, 
de azután kritikai zsengéit foglalta e kötetbe. Ma Révai müve 
Toldy kéziratai között az Akadémia birtokában van, de egyelőre,- 
a kéziratok rendezetlen volta miatt, még hozzá férhetetlen. 



Digitized by 



Google 



174 A MAGYAR RENAISSANOE. 

nyemre élek« — tehát hol hosszú, hol rövid. Rajnis 
hasonló nézetben van, csakhogy pontosabban állapítja 
meg a h kétféle értékét: »Az előtte lévő egyes magán- 
hangzót nem késlelteti; de ha mássalhangzó áll a h betű 
előtt, akkor hosszú.* 

Révai 1778-ban szintén így használja még. De Ele- 
gyes Verseinek előszavában említi, hogy most »A méi-- 
séklés szabásait bizonyosabban határoztam el. Legneve- 
zetesebb az benne, hogy a h betűnek természetét jobban 
és gondosabban megvizsgálván, vastagabb lehelésnek 
találtam nálunk lenni, mint más nemzeteknél, s azért 
mindenütt, mind a szó közepén, mind a szó kezdeten, 
mássalhangzó betű gyanánt veszem már. Nemzetünk úgy 
is annak tartja. . . A Régiek is oly tulajdonságúnak talál- 
ták lenni — « és idézi Sylvester János alagyás sorait. 
» Főképen ezen vélekedésemben lett változásom, folytatja, 
kimondhatatlan, mi nagy változást tett verseimben is. Úgy 
szólván, mind más formába öntődtek, kivált alagyáim.« 
Es e változások valóban a mily számosak, sokszor ép 
oly gyökeresek is. Összehasonlítván az 1778-iki Álagyák 
első könyvét kilencz évvel utóbb kiadott Elegyes Verseú 
vei, iigy találjuk, hogy ritka az a sor, mely teljesen 
érintetlen. maradt volna, sőt egyes alagyák majdnem egé- 
szen uj alakot nyertek.*^) 

Révainak e nézete meglehetős mozgalmat keltett : 
az írók mellette vagy ellene, de állást foglaltak vele 
szemben. Először Bacsányi nyilatkozott ^^) — a A betűt ő 



53) V. ö. p. 0. 1778. IX. al. és 1787. X. al. ^ továbbá a 
XIII. al. 8tb. 

5A) M. Múzeum, 1788-9. L k. 199. 1. 



Digitized by 



Google 



A H BETŰ KÉRDÉSE. 175 

ia mássalhangzónak mondja ; de föltűnő, hogy Révait 
nem említi. — Rajnis nem fogadja el Révai nézetét és 
egyenként czáfolja okait: megvizsgálta ő is, úgymond, a 
// betű természetét, s úgy találta, hogy a szó elején csak 
könnyű lehelés, mint a görögöknél és rómaiknál; a mi 
meg az írás módját illeti, világos, hogy valamint »az 
hivek« írásából nem következik, hogy magánhangzó, ép 
úgy neín »a hivek« írásából, hogy mássalhangzó : az írás 
tehát nem dönt ; Sylvesternek meg végre nem hajt fejet, 
nem volt poéta, s még csak a hosszú hangot sem tudta 
a rövidtől megkülönböztetni. ^^) — Baróti is pontosab- 
ban szól ezután a ^-ról ; rövidnek veszi rendesen , de 
»a tehetősséget jelentőkben (potentialia)« megnyújtja és 
»így közép s talán legjobb úton jártam. «*®) 

Az írók vagy versszerzők egyébiránt — Rajnis né- 
zetét követték. Ö mellé állottak Molnár, Birsi, Tót, 
Berents, BoUa, Nagy János — és Kazinczy is ^") ; vala- 
mennyi között őt, Kazinczyt, birta talán a verselésben 
való nagyobb könnyedség tekintete leginkább arra, hogy 
Rajnishoz szegődjék. Kazinczy érzi ugyan, »hogy a görög 
módra irt versek fentebb szépségű zengéssel zengenek, 
mint a kadencziások« ^^) — de nem hiszem, hogy volna 
a magyar irodalomban író, ki ő nálánál rosszabb és 
ügyetlenebb görög méretű verseket költeményei közé 



56) Mentő írás, 78—9. 1. jegyzet. 

öfi) Orthographiai és grammatikaheli észrevételek^ 3<S. 1. 

57) Orpheus, 1790. II. k 130—1. 1. V. ö. epigrammját a ^-ról 
Ered. Műnk. I. k. 157. 1. 

59) Levelek Kishez, I. k 77. 1. 



Digitized by 



Google 



176 A MAGYAR RENAI8SANCE. 

fölvett volna — ő még az elisiót is helyesli ! íme egy 
példája; -az ö verselésének : 

Utálja a poétát számban Baki s mondja poétát 
S venni, így szól, rövid e-t nem szabad éta helyett. 

Prosodiájának eredetét illetőleg Révai határozottan 
nyilatkozik: » Nyelvünk, minthogy hangzatosabb, aj verse- 
ket illetőleg majdnem ugyanazon szabályoknak van alá- 
vetve, mint a görög és latin; az illető szabályokat e 
nyelvektől kölcsönöztük. «^^) Ez a »majdneiu«, tudjuk, az 
elisió és a A betű körül forog. - Még pontosabban szól 
nagy grammatikájában, hol ismétli okait a /i mássalhangzó 
volta mellett ; említi, csak ott van elisió, hol a közbeszéd 
behozta : haladás y gazdasszony ; végre az egytagú szó- 
kat : ha^ de, te, ki, mi stb. sem kell némelyek példájára 
hosszúaknak venni ; »mi nem hajlunk erre igen könnyen* 
lehet a vers e nélkül is igen folyékony. »Hogy iróink a 
prosodiát illetőleg egymással meg nem egyeznek, onnét 
van, hogy az etymologiát vagy elhanyagolják, vagy pedig 
eléggé nem tanulmányozzák* mondja ugyanitt, s említi 
B^z a e {az ez) szókat, melyek e szerint egyaránt lehet- 
nek hosszúak is, rövidek is. ^®) 

Hogy a prosodiai eltérések oka valóban az etymo- 
logia lett volna egyedül, vagy csak főképen is, tudjuk,. 



59) »Lingua nostra, quia vocalior est, iis fere regulis con- 
cluditur, quoad carmina ad pedes Graecorum et Latinorum more 
exigenda, quas ab his accepimus.« — Latina^ 128 — 9. 1. jegyzet. 

60) »Quae est inter nostros de prosodia dissensio : ea ab 
etymologia venit, vei neglecta, vei non consentiente studio per- 
vestigata.« — Elah, Qramm, I. k. 149—50. 1. 



Digitized by 



Google 



MIÉRT LETTEK E KORBELI HAZAFL4K KÖLTÖK. 177 

nem áll. Csak Rajnist és követőit illetőleg helyes Révai- 
nak e nézete, de nem akkor is, ha Barótit tekintjük, a 
kinek iránya és elve prosodiánkat egészen más alapra 
fektette volna. 

Ez azonban nem érinti a fődolgot, azt, hogy a mai 
magyar prosodiát Révai vívta ki számunkra. 



VI. 

A tudós költés ; a düetanttzmus ; az iskolák fölbomlása. 

A mit Révai magasztalólag mond a franczia iskola 
Íróiról, hogy »a dülö magyarság alá hajultak támogató 
vállaikkal« — az áll a klasszikus és a népi iskoláról is 
egyaránt. Erezték, tudták ők valamennyien, hogy a nyel- 
vet, nehogy végkép elhaljon, használni kell — még pedig 
ugy, hogy mindenkihez szólhasson, azaz : poézisre kell 
használni. 

Nem a hivatás, és nem is a tehetség vezette e fér- 
fiak java részét a tollhoz, hanem a hazafiság. Igazi köl- 
tői tehetség alig volt köztök ; a kiben — mint Ányosban 
és Dajkában van is igazi érzés, nem teremthet magának 
elég közvetlen kifejezésmódot, s nem a nyelv tehetetlen- 
sége, hanem az uralkodó formalizmus miatt, mely alól 
ők sem tudnak menekülni — az egyszintező szellemi 
áramlat az egyikre bénitólag, a másikra emelőleg hat, s 
így egyesülnek valamennyien közös eszközökkel egy 
közös czélra. 

B á n ó e z j, Révai Milílós, 

Digitized by VjOOQ IC 



178 A MAGYAR RBNAI88AN0B. 

Az eszköz a nyelv használata; a czél a nyelv mi* 
velóse. Az eszköz a nemzeti izgatás ; a czél a nemzetiség. 

Abból a mit ezek a lelkes férfiak tettek, következ- 
tethetni arra, mit tettek volna más viszonyok között, ha 
az érzett szükséglet tehetségöknek előre utat és irányt 
nem szab vala. Az egyik historikus, a másik philosophus, 
a harmadik próza-iró, a negyedik és ötödik philologus és 
nyelvész, a hatodik meg épen semmi, azaz : közönség 
lett v^lna — így pedig valamennyi — iró lett, vagy 
költő ? Nem. Hanem hazati. 

A hazafiság minden időben mást-mást követel 
híveitől. Egyszer élnünk, máskor meg halnunk kell a 
hazáéii; ; egyszer cselekvéssel, másszor részvétlenséggel 
használunk többet. Ebben a korban a hazafiság nem te- 
hetett egyebet, legalább nem jobbat, mint azt, hogy 
tollhoz fogott. 

így lettek a hazafiak irók. tí a mint e hazafiak 
müveit vagy tudós vagy tanúit férfiak voltak inkább, a 
szerint csatlakoztak a franczia, a klasszikus, vagy a 
népies iskolához ; — Bécsben müveitek lettek, itthon a 
szerzet tudósokká, az iskola és önképzés meg inkább 
tanultakká tette őket. 

A klasszikus iskola a tudósok egyesülete volt. Az 
uj mértékű versek elsőségeért oly vita folyt köztök, mint 
akár egy tudományos fölfedezésért. A prosodia kérdését 
egybekapcsolják a helyesírás kérdésével, s mind a kettő 
fölött tudós viták és harczok folynak közöttök. 

S nézzétek csak, mily jellemző öntudatlansággal 
vallják ők ugyanezt önnön magukról! Rajnis útnak bo 
csatja Kalauzát: »Nosza tehát! így szól, siess könyvecs- 
kém! járjad meg a magyar világot; -- elég dolgod va- 



Digitized by 



Google 



A KÖLTÉSZET ELKORCSOSODÁSA. 179 

gyon! — Akárhol találsz tudós magyarraj nála légyen 
szállásod.*^') — Baróti »Isteni, versi, tudákos és más 
tudomdnyróU szól. *^^) — Révai a költés-tudomdny szót 
alkotja meg^^) és megelégedéssel mondja az uj verse- 
lésről: »Ez uj életre ébredt tudomány mai napság szá- 
mos kitűnő elmét kiválóan foglalkoztat.* ®^) 

A hol pedig a költés tudomány, ott a forma csak- 
hamar fődologgá lesz. így korcsosult rövid időn forma 
lizmussá az európai renaissance tudós költészete ; így tör- 
tént ez a magyar renaissance elején is. Baróti, kiben a 
három közül legkevesebb a tehetség, a ki még a költői 
érzéknek is teljes híjával van — ő lesz természetesen az, 
kiben a formalizmus valódi tivornyát csap. Szinte hihe- 
tetlen, mi mindent követ ő el hexameterekben. ír egy 
» Szomorújátékot « három »megjelenésben,« melyben hat 
játszó személy szerepel. Czime : Zrínyi Sziget VárdnáL^''') 
Mint máshol a játszó személyek egymás jambus sorait, 
akkép egészítik itt ki egymás hexametereit. A szöveg 
alatt pedig szerepelnek a tudós jegyzetek ; hogy kinek 
szól ez vagy az a hexameter, hogy a szóló mit csinál: 
— »A szolgához* — »a fiúhoz* — » veszi az atyja kapd- 
ját és megcsókolja* — »térdre esik Alapival* — >ezt 
felteszi* — » Kardot ránt 375 társaival.* Vagy nézzétek 



61) Kalauz^ Elöljáró Beszéd. 

62) KöUeminytB Munkáig III. k. 81. 1. 

63) Faludi kiadá»a, I. k. 133. 1. 

64) Nostra verő aetate suscitatum hoc stúdium praeelare 
distinet complura excellentia ingenia.* — Elab, Gramm, I. kötet. 
148-9. lap. 

65) Ver»koífZorii 8-36. 1. 



Digitized by 



Google 



180 A MAGYAR RENAISSANCE. 

Kisded Szótárát. A ^közrendű szólás alacsonyságábóK 
akarván még Szótárában is fölemelkedni^ hexameterekbe 
szedi szavait. Álljon itt példakép az első, egy középső 
s az utolsó sor: 

Alkalom, ámolygás, al, aprósodom, árbocz, alattság. 
Megtöltözni, mokány, magatartás, marha, morotvány. 
Zárla, zajos, zúgódni, zömök, zsákmánylani, zubony. 

S Baróti, fájdalom, ódákat is ir. Egy adomát szed ő 
sapphói s egy életképet alkeusi strófákba — hogy forma 
és tartalom élő egész, arról fogalma sincs. 

A támadó Rajnis még nem is elégszik meg a saját 
iíjdonkölt formalizmusával, hanem neki ront a rimbeli 
formalizmusnak is. »Vedd tehát jó nevén verseimnek 
zsengéjét Kegyes Olvasó! meg ne vessd azért, hogy a 
végső szótagocskákat nem felelgettetem úgy, mint a rit- 
misták, a kiket ekkorig poétáidnak tartottál. Uralkodjék, 
ha úgy tetszik, uralkodjék ezután is a felelő Ekhó : tisz- 
teld a régi s mostani ritmus-szerzőket, de a poétái 
tudományért, nem ám a ritmusért, a mely bizonyára 
nem^ nagy ékessége a poétái tudománynak. Csuda, hogy 
ekkorig is annyi tudós magyarok a drága időt ily gyer- 
meki dologra vesztegették.* 

Bár másképen, de ugyanez nyilatkozik Révaiban 
is. Varjasnak <^-betűs elégiája miatt tisztelője lesz; a 
franczia és klasszikus iskola egész különbségét a versek 
más-más formájában látja ®^) ; Gyöngyösit leoninusai miatt 
ajánlja akadémikusnak ; megérdemli, úgymond, e tisztet, 



66) EUgyti Versek, III. k IV. alagya, 89—97. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ ÉRZELEM HIÁNYA A KÖLTÉSZETBEN. 181 

mert ő nagy szorgalommal és kettős fáradsággal szerzetté 
e verseit, »hogy közönségünknek annál jobban tessék.**^) 

Es ugyan-e formalizmussal találkozunk a népies is- 
kolában is — a mely tartalmi terjengése és izetlensége 
mellett a forma mesterkélt voltában látja utóbb az iga- 
zabb költészetet. 

E formalizmus eltemeti az érzést valamennyiben, s 
csak néhány kiválóbb Íróban marad meg a hiány sej- 
telme. Minél hozzá férhetőbb lett a poézis, annál na- 
gyobbra vannak némelyek Anakreonnal, kit az érzelem 
költöjeként szóval ünnepelni meg nem szűnnek. Bacsányi 
szerint ^^) azok érdemlik meg leginkább a kikaczagta- 
tást, kik egyre Horatiusokat, Hyppolitusokat stb. másol- 
nak »sőt szentségtörő « kezeikkel önnön magát Anakreont 
illeti nem irtóznak. « Révai meg dicsekedve mondja ma- 
gáról, hogy ő ültette át Anakreon szellemét irodalmunkba.®^) 
Rajnis is fordítja a görög lyrikus néhány versét, Baróti 
pedig a lelketlen próza őszinteségével mondja ellenfelé- 
nek e munkálkodásáról: 

Azt, kivel ö bíbelődik, igen jól ismerem : olyan 
Szerzőtől btinös lelkemet ójjad Uram. 70) 

Bacsányi már 1788-ban akarja Anakreon másolóit 
sújtani — de a másolók serege folyton nagyobbodott, a 
költészet puszta ügyességgé sülyedt, a dilettantizmus el- 
hatalmasodott. Midőn Verseghy 1793-ban megírja: *Mt 

67) »Ut tauto magis placeat popularibus nostris.« — Flan, 
Érig. 74. 1. 

68) Kas92ki Magyar , Múzeum, I. k. 113. 1. jegyzet. 

69) Plánum Érig, 85. 1. 

70) Jjj mértékre vett különb versek, 181. 1. 



Digitized by 



Google 



182 A MAGYAR RENAISSANCE. 

a poests, és ki az igaz poétái <f^ czímű müvét, e szókkal 
l^ezdi.^') » Azóta, hogy nyelvünk egynéhány esztendők 
előtt buzgóbban műveltetni kezdett, a magyar versszer- 
zők annyira megszaporodtak, hogy méltán tartani lehet: 
netalán a poézis, minek előtte nálunk középszerűségre 
emelkedhessen, a sok Hivatlanok kezei között elfajuljon 
. . . Ideje tehát, hogy ezt a fölséges mesterséget egyva- 
laki a gyalázatos veszedelemtől helyes tehetségével, sőt 
még fegyveres beszéddel is megoltalmazza . . . hogy az 
igaz poétát a Pegazuson nyargaló majomtól, a tulajdon- 
képen való verset a sántitó és melodiátlan beszédtől meg- 
választani kezdjék.* — 

A mi az élő szervezetben az idegen testek elszapo- 
rodása, az a költői iskolákban a dilettantizmus elhatal- 
mazása : kórság jele, mely a közelgő föloszlást hirdeti. 
Az iskolák fölbomlottak ; a melyet élesztettek : a nemze- 
tiség, fölébredt s az irodalmi renaissance csakhamar a 
politikában és társadalomban is érvényesült. A hazafinak 
nem kellett többé iróvá lennie ; szolgálhatta a szent ügyet 
más téren is. 

Az irodalmi renaissance eddigi alakulásai fontos 
nyomokat hagytak magok után : együtt véve szorosabbá 
tették, mondhatni szinte, megkötötték a próza és a költés 
nyelvét, és szorosabb határt vontak a kettő közzé ; — 
külön-külön pedig a franczia iskola idegen eszméket 
hozott be, a klasszikus iskola idegen formákat, melyekbe 
azonban nem tudott nemzeti szellemet önteni — ezt a 
népies iskola fejlesztette leginkább, csakhogy nem talált 
hozzá való művészi formát is. 

7í) ü. X. 1-2. 1. 



Digitized by 



Google 



KÉVAI MINT KÖLTŐ. 183 

VII. 

Révai költői viéltatása. 

Vessünk most egy tekintetet Eévai költői mivoltára. 

A klasszikus iskola triászában kiemelkedik ö mint 
költő is. Baróti voltakép aprólékoskodó philologusnak 
született s bármily gyarló a grammatikája, sokkal jobb 
mégis költészeténél. A másik két társa nélkül, latinos- 
szórendé által a magyar hexametei-t bizonyára tönkre 
teszi. Annyira beleélte ő magát a hexameter perdülésébe, ' 
hogy a technika uralkodik nála a nyelven és tartalmon 
egyaránt. 

Rajnis erős, eleven és energikus tennészet, van 
benne elmésség és magyaros íz, de müveit izIés nélkül 
szűkölködvén, sokszor nyers 5 e mellett még sincs ő min- 
den eleganczia nélkül — csakhogy a bárdolatlanság ele- 
gancziája az egyedül; van iróniája s néha föl-fölcsillám- 
lik benne a humornak egy igazi árnyékldta is. Erőa 
logikus fő, birálő ész, csatázó temperamentum — szü- 
letett prózaíró ő egyszóval, kinél magyarosabb izü é& 
könnyedébb modorú — a fordítókat nem véve tekintetbe 
— az egyetlen még mindig mellőzött Verseghyt és még 
Kármánt kivéve, egy sem volt Kazínczyig. Van azonban 
neki igazi költői érzéke is, sőt ha a triászban valakire 
minden áron rá kellene fogni, hogy született költő, a 
megszorult kritikus legtöbb joggal Rajnist nevezhetné meg. 

Révai volt köztök a legtermékenyebb, vagy helye- 
sebben szólva: a legszorgalmasabb, ö, tudjuk, mindig^ 



Digitized by 



Google 



184 A MAGYAR RENAISSANCE. 

dolgozott s nemcsak nappal, de mert kevés álmú volt, 
éjjel is. '^*^) Ha belefáradt a gondolkodásba, szórakozott 
— azaz verseket irt. 

Alagyáit ismerjük. Nincs ugyan annyi erő bennök 
mint Rajniséiban, de elég simák és perdülékenyek. Neki, 
mint maga vallja"^) mindig nagyobb hajlandósága volt 
deák méretű verseket irni — de irt ő rímeseket is, me- 
lyeket ódáival együtt éneknek mond. 

Énekeit a »magyar szépeknek« ajánlja. Költőnek 
mond engem a haza, így kiált %V'% de hogyan .bitan- 
golhatnám e szentséges nevet, ha valamit nem énekelnék 
a nők számára is? Dicsőséges állapot borostyánnal fe- 
deztetni; de bár tiszteljenek is meg vele, ha a ti neme- 
tek is ide nem nyújtja, megvallom, inkább szomoritani 
fog engem, hogy sem vigasztalni e tisztelet. Meggyaláz 
a jövő nyomnál, hogy oly hideg költő voltam, kiben el- 
zsibbadott a sziv legédesebb érzésre. Pedig jaj ! mi hit- 
vány szer a költő érzés nélkül. Tehát légyen számatokra 
is verseim között. « 

Különös csalódása ez Révainak, melyet csak a 
forma iránt táplált túlságos tisztetete tesz érthetővé. 
Minta az alagyákban érzés nem is lehetne! mintha az 
ódák és rímes sorok, mert ilyenek, költői érzés nélkül 
már nem is lehetnének ! 

Pedig azok nélkül valók. Ö maga monda Ítéletet 
maga fölött : bizony hideg költő Révai alagyáiban és éne- 
keiben egyaránt. 



7á) Guzmics, u. o 39. 1. 
73j Ujonabb hirvé adatás. 
74) Elegyes Versek, 117-18. 1 



Digitized by 



Google 



RÉVAI MINT KÖLTŐ. 185 

Révaiban nincs költői érzés, hanem csak erős köl- 
tői érzék — ezt a kettőt ő összezavarja. S nem csoda, 
hogy teszi. Ismeri kora költőit, s alig talál egyet is, ki 
őt fölülmúlná. Mint kiváló s nagy tehetségű emberek 
rendesen, Révai is csakhamar beletanult mindenbe. Midőn 
soká foglalkozik egy folytában Anakreonnal azt irja : 
»Úgy súgja valami nekem, hogy inkább vagyok én a 
természet által is az ilyenekre elkészítve, mint egye- 
bekre. « '^^) S midőn soká foglalkozik egy folytában ar- 
chitektúrával és rajzzal, elismeri, hogy ezekben » jártasabb 
még mint a poésisben.« ^^) 

Révai ismételve igérte, hogy még több kötetnyi 
éneket és saty rakat fog közrebocsátani, '*'') s Horvát em- 
líti is, hogy több, idegen írókból szedegetett érzékeny 
darabjai vannak kéziratai között. '®) Hová lettek ezek, 
nem tudjuk. De nem hisszük, hogy másnem üek lettek 
volna kiadott énekeinél. Egy harminczöt éves lyrikus 
nem fejlődik már tovább, s a ki ezen koráig nem lett 
lyrikussá, ezentúl sem lesz az. 

Van Révainak egy pár szerelmes verse is, melyek 
nincsenek könnyedség nélkül csinálva — csinálva mond- 
juk, mert hogy az a költői nevű Lucza, kihez ő szerel- 
mes verseit irja, nem létezett, szinte magától értedődik. 
Révai nem volt szerelmes soha — csak a győri nőkkel 
ismerkedett meg közelebbről, s hogy ezek mily heves 
ódára tüzelték őt, tudjuk. 

75) M. S. 24-5. sz. 

76) ü. 

77) Elegyes Versek, 118. 1. és Plánum Érig. 85. 1, továbbá 
M. S 52. sz. 

78) H. Tudósitások, 1807. 290. l. 



Digitized by 



Google 



J86 A MAGYAR KENAISSANCE. 

Révai megénekli »Lucza szépségét* "^) s érdemes 
nézni, mily szigorú pontossággal végzi thémáját. Az első 
szakasz szól szépségéről általában; a második dicsőiti 
homlokát és arczát; a harmadik szemét, a negyedik aj- 
kát, az ötödik állát, nyakát és vállát ; a következő mellét 
és emlőjét ; a hetedik kezét és ujját, testét és termetét és 
lábát. Minthogy a költő a hajat elfelejtette, a fület és 
orrot meg egy szerelmes versben nagyon prózainak találta, 
Luezának minden része immár híven le van irva, s igy 
csak egy befejező szakasz kell még keretül, mely az 
elsőnek feleljen meg: megírja ezt is ; tartalma : valahány- 
szor látja, bámulja, örökös rabja neki. 

Egy másik költeményében a szeretet — s nem a 
szerelem ! — énekét dalija : ®^') 1 . strófa : a szeretet ha- 
talma nagy az egész természetben ; 2. érzik a madarak 
és vadak; 3. a halak is; 4. leginkább pedig az embe- 
rek ; 5. és 6. nagy a hatalma a királyon ; 7. és 8. a ve- 
zéren is; 9. és 10. a bölcsön szintén; 11. és 12. a papon 
hasonlókép — és így tovább, a míg a költő bele nem 
fárad. 

Ep ily pontos ő különben latin verseiben is. Elmondja 
egyszer Paintnernek,^*) kinél betegen feküdt, mi volt 
tulajdonkép a baja: ámbár Pointner ezt nagyon jól tud- 
hatta e verse nélkül is. — Először is tehát az aranyér, 
azután vagus humor fogta el szemét, utóbb tagjait, elhat 
a fejébe, a térdkalácsba, a karokba, a tüdőbe ; betegsége 
tehát ebben állott : volt láza, köhögése és pituitosa phy- 



79) Elegjes Versek, 128. 1, 

80) U. 0. 135. 1. 

81) Carmina quaedam, 10. 1 



Digitized by 



Google 



RÉVAI MINT KÖLTŐ. 187 

tise. — Kár hogy elhallgatja mily orvosságot használt ; 
nagyon érdekes lett volna az is. 

Révai ügyes alkalmi versire alagyáiban, és ügyes 
rímelő énekeiben. Semmivel sem több. Ha ma születik, 
soha egy versét kiadni nem meri ; eszébe sem jutott 
volna neki. 

De mint alkalmi költő is, kiválik ő a többi közöl : az 
által a hazafias vonás által, mely valamennyi verseit jel- 
lemzi. Józsát buzdítja : nem két embered, de a két haza 
vár tőled valamit. Bollának elmondja egy alagyában, 
hogy Írjon : és a haza fpg nevével dicsekedni ! 

Hogy énekei közt egy-kettő beválik, nem csoda 
ily nagytehetségű és a techiaikában jártas író részéixJl. 
A. ISzökevény Kupidét tartjuk legjobb énekének; a hang 
jól el van találva, játszi és enyelgő. 

Tehát lelkem ! még is vidulsz ? 

Öröm napod támadott: 
Szebb életre majd felújulsz, 

Reménységed nyújtatott 

Ködös homály és fergeteg 

Nincsen mindig az egén : 
Hogy bús voltál s haló beteg, 

Mondották azt elegen. 

Egy másik közel jár a Himfy édes csevegéséhez : 

Mi kesergő sok gondolat 

Terheli bús fejemet ? 
Sérült szivem ott nem mulat, 

Hol töltöttem kedvemet : 
Mindent megun minden sérti, 
Az örömszót már nem érti. 

Nem találom helyemet ! 



Digitized by 



Google 



188 A MAGYAR RENAISSANCE. 

Hozzá tartozik Révai költői méltatásához, hogy gö- 
rögméretíí ódairóink közői időszerint ö egyike a legelsők- 
nek. De minthogy kevés ódát irt, e nembeli technikája 
is fogyatékosabb'; ily nemű »énekei« tehát nem is kö- 
zelitik meg »alagyáit«. Egy kéziratban maradt ódája 
azonban, bátran versenyezhet e kor ódaköltőjének. Virág- 
nak is bármely^ ily fajú versével. **-)Rajnistdicsőitő, tehát 
alkalmi költemény ugyan ez is — de az eleje, az egésznek 
mintegy bevezetése, magában kerék egész s Révai azt 
magának később épen így másolta le. ®^) A forma tiszta- 
sága, a hangulat egysége s a tartalom mélysége e verset 
a kor legkiválóbb költői termékei közé emelik — az 
ó-klasszikai nyugalom s ir kori mélázás megható vegyülete 
ömlik el rajta. 

igaz tükör, csoda fény, együgyű 
Puszta természet ! mi keserves átok 
Vagy gonosz jelben születés nyon.org at 
Annyi sok ember ? 

Mennyien vágynak, kik elöl homályban 
Rejtezik fényed : tapogatva járnak 
A vakok sűrűn feketűlt setétben, 
S nyegnek utánad. 

Kitka oly boldog sok ezer közül is, 
A kinek pillant valamely szikráeskád, 
Századok szülnek csak egyet, ki téged 
Láthat egészen. 

82) Az óda 1787-böl való: »egy estének szerencsés szüle- 
ménye* mint Révai mondja. Kézirat a Múzeumban, Bévai Miscell, 
1444. X. k. 

83) 1794. vagy 1795-ben. Révai Miscell IV. k. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ítélete Önmagáról. J89 

Hogy Révai magát igen jeles költőnek tartja, ter- 
mészetes. Mért is tagadná meg magát épen e téren erős 
önérzete ? Midőn kiadja Elegyes Verseit^ elmondja a kö- 
zönségnek az előszóban, hogy az Alagyák I. könyve 
» kimondhatatlanul tetszettek sokaknak* — mi tudjuk, 
kik voltak ezek. S midőn később magát akadémiai tag- 
nak ajánlja, megemlíti Elegyes Verseit s a következőkép 
itél ezekről és magáról. ®*) »E költeményes gyűjteményben 
a Haza az ő verseiből egy kiváló kötettel bir, a mely 
minden helyesen itélő állítása szerint fényesen bizonyítja, 
hogy szerzőjük nemcsak a közönségesebb elméknek való 
magyar versek szerzésébeij szerencsés és könnyű tollú — 
hanem még azok közt is jeles és kiváló dicséretet érde- 
mel, a kik mostanában a görög és latin hangmérséklés 
ügyében küzködtek.« — 

A klasszikus iskola triászát mint költőket, egymás 
mellé állítván, azt mondhatjuk: Barótiban van technika, 
Rajnisban tehetség, Révaiban fogékonyság. Az első pedáns 
profeszor, ki verseket farag. A második iró, kiben köl- 
tői ér van. Révai pedig tudós, ki költészettel foglal- 
kozik. 



84) »In hac Poetica Collectione Patria habét e suorum Car- 
minum Tomulum singularem : qui omnium recte intelligentium 
judicio luculenta exhibet testimonia, eum non modo in scribendis 
populari genis Versibus Hungaricis facilem et felicein esse ; sed 
etiam ad pedem Graecűm et Latinum exigendis inter eos, qui 
hoc nunc laboré decertarunt , singularem et perspicuam me- 
reri laudem.« Plánum Érig. 85. 1 



Digitized by 



Google 



190 A MAGYAR RENAISSANCE. 

VIII. 

A magyar renaissance irodalmi fejlődése. Révai a tör- 
téneti szellem megtestesítője. 

Az iskolák fölbomlottak ; a gazdagabbá lett szellemi 
élet más kifejezést kereaett, és más irányokat is. De 
azért az irodalom megmarad a nemzeti és szellemi élet 
vezetőjének — az irodalom fejlődött. 

Nem tartozik tárgyunkhoz a renaissance irodalmi 
fejlődését tovább is kisémi. De hogy tisztán megértsük, 
mily szellemi mozgalomba esik Révai utóbbi működése, 
hadd fessük e fejlődés képét lehető vagy vonásokban 
legalább. 

A magyar renaissance kezdődik Bessenyei föllépté- 
vel s tart Kisfaludy Károlyig, Megindul az irodalomban 
1772 ben, s a politikai és társadalmi életben 1790 ben. 

Bessenyei föllépése után csakhamar három irodalmi 
irány vagy iskola szerepel, mely a nemzet három rend- 
beli rétegének kifejezése. Ez a három iskola változik, 
fejlődik, de meg nem szűnik — a míg a nemzet egye- 
sülő proczeszusa be nincs fejezve : azaz, a míg az ari- 
stokraczia is meg nem szűnik francziának lenni, a míg 
a tudós föl nem hagy egészen a deák irodalommal, a 
míg a nép nem művelődik a saját nyelvén nyújtotta is- 
meretek által. A míg azonban e proczeszus tart, addig 
az első három szellemi irányban marad a mozgalom, 
csakhogy más-más alakban jelenik meg a változott vi- 
szonyok szerint. Ezek között pedig itt elengedő a leg- 
fontosabb tényezőre rámutatni, arra, hogy II. József óta 
nálunk a német nyelv és irodalom ismerete mind nagyobb 
körökbe hatott. 



Digitized by 



Google 



A RENAISSANCE IRODALMI FEJLŐDÉSE. 191 

Ezek az irányok tehát folytatódnak — de nemze- 
tibb alakot, nemzetibb jellemet öltenek. Terjed a művelt- 
ség és ízlés folyton, nemcsak a közönség, hanem az irók 
között is, s így lassanként művészibb lesz a nyelv, 
művészibb a forma. Ez a forma ismét kezd simulni a 
nemzeti tartalomhoz, s így emelkedik a fejlődés harma- 
dik és utolsó mozzanatában az irodalom művészeti és 
nemzeti tekintetben is magasabb fokra. 

Ha az e korbeli irodalom fejlődését e szempont 
szerint tagozzuk, megszűnik, úgy hisszük, a zavar a 
fölött, melyik iró hová tartozik, kik az ő előzői és szel- 
lemi rokonai. 

A renaissance irodalmi fejlődésének sorrendje tehát 
a következő volna. 

I. II. m. 

1. Franczia iskola — Péczeli — Kazinczy Ferencz. 
t. Klasszikus iskola — Virág — Berzsenyi Dániel. 
3. Népies iskola — Csokonai — Kisfaludy Sándor. 

Kisfaludy Károlylyal kezdődik az újabb irodalom 
második^ az egységes nemzeti irány korszaka, s tart Arany 
Jánosig bezárólag. A fentebbi három irány módosult, 
nemzeti és művészeti lett, de nyomai ebben a korszak- 
ban is föUelhetők. Képviselőik: Kisfaludy Károly, Vö- 
rösmarty Mihály és Arany János. Valamint amott, úgy 
itt is a népi elem diadala zárja be a korszakot. — 

De talán ártanánk inkább a dolognak, ha csak e 
körvonalakat is legalább valamennyire pontosabban akar- 
nók kiemelni. Részletes kimutatás kellene ide, hogy e 
szemponttal megbarátkozzunk. Erre lehetetlen itt rátér- 
nünk. De kiemelhetjük még egy pár szóval a harma- 



Digitized by 



Google 



192 A MAGYAR RENAISSANCE. 

dik pontot, melyben a magyar és a nyugat európai re- 
naissance találkozik: a történeti szellem ébredését. 

A korban, melyről szólunk, a hazafiak költészettel 
foglalkoztak — és történettel. Bessenyei Agisával Spar- 
tába megy vissza. Hunyadi Lászlójával és Buda tragé- 
diájával a magyar nép múltjába merül. Péczeli megirja 
a régi és új história válogatott darabjait. Dugonics el- 
regéli Trója veszedelmét és Ulysses történetét, elmondja 
a római és szittyiai történeteket s az ö Etelkája is 
Árpád idejében szerepel. Gvadányi megirja a világnak 
közönséges históriáját, Virág a magyar századokat, Ver- 
seghy a világnak és az emberi nemzetnek közönséges 
történeteit és Palóczi Horváth Hunniása szintén a múltat 
rajzolja közönségének. Az irók a múltból merítenek tanul- 
ságot és erőt és reményt. Ez a történeti szellem, látjuk, 
egyenlően mozgatja a különböző iskolákat. Oly férfiak, 
kiknek gyakran ép oly kevés hivatásuk van az iroda- 
lomra, mint a történetre, íme, mint a kettővel fog- 
lalkoznak. 

Révainak is, tudjuk, első tanulmánya a történet 
volt. Es lassan-lassan megérlelődött benne a kiadások és 
régiségek gondolata. Nem foglalkozik többé a történet- 
tel, de eltölti őt a történeti szellem s viszi öntudatlanul 
nyomról nyomra, előbb a régi költőkre, azután a régi 
nyelvre — s a hol senki sem kutatott, senki sem sej- 
tett semmit, onnét hozza fel ő — a magyar renaissance 
történeti szellemének megtestesítője — a kincses, a tör- 
téneti gondolatokat, melyek örök dicsőséget hoznak neki 
és örök fényt derítenek hazájára. 



Digitized by 



Google 



ÖTÖDIK FEJEZET. 

Tíz ÉV KÜZDELMEI. 



B á n ó c z i. Réyai Miklös. 



19 



Digitized by 



Google 



Digitized by VjOOQ iC 

.1 



Révai Győrött rajztanító ; ismeretségei; Fengler püspök. 
Viszálya tanitóiársaival\ az ügy elintézése. 

Kt, 1787-iki tanév megnyíltával Révai megkezdette 
működését az újonnan fölállított győri rajziskolán, mely 
a nemzeti iskolával összeköttetvén »a jó ízlésnek gyara- 
pítására, a kézi mesterségeknek tökéletesítés ökre, és a 
hazabeli kereskedésnek virágoztatására rendeltetett.* ^) 
Révait, tudjuk, nem a hivatás, hanem a szükség hajtotta 
ide. Az ö czéljai és az iskoláéi nem voltak azonosak, de 
ő azért itt is, mint mindenütt, teljes lélekkel szX)lgálja a 
magára vállalt ügyet, tudván, hogy ezzel is a haza javát 
mozdítja elő. 

Révai eleinte elhagyatottnak érezte magát az akkor 
még németes városban. Csak az egyetemi templom gon- 
dozója, Rajnis, s a Hírmondótól prédikátornak ide került 
Ráth Mátyás társasága élesztették, ^) de megismerkedik 
később Balogh Sándorral, a gymnásium igazgatójával, és 



1) Vitéz Imre, a nemzeti iskolák főigazgatója, Révaihoz 
Fény falvi, u. o. 208. 1. ' . ; 

2) M. 8. 24-5 sz. 



13* 

m 

Digitized by VjOOQiC 



196 Tíz Év KÜZDELMEI. 

Fábchichcsal a gymnásium egyik tanárával, ki görög 
méretű verseket is irt. Alkalmasint Győrött ismerkedett 
meg személyesen a komáromi prédikátorral Péczelivel is, 
kinek Zairjét már a Hirmondóban magasztalva bemu- 
tatta. Révai a hazafias iróval győri tai'tózkodása óta foly- 
tonos összefüggésben maradt, s midőn hallja, hogy ez a 
Mindenes Gyűjteményt megindítja, azt kivánja neki, 
hogy » szerencsésebb folyamatja légyen, mint az én igye- 
kezetemnek volt.« Kéri tóle eddig megjelent müveit »én 
oly szegény voltam eddig, hogy munkáidra szert nem 
tehettem « — ő pedig elküldi neki a Költeményes Gyűj- 
temény eddig megjelent köteteit — cserébe. ^) 

Ugyanitt kötött Révai még egy másik uj és reá 
nézve fontos ismeretséget. — Fengler piarista papot 
II. József győri püspöknek nevezte ki, s Révai egy latin 
elégiával üdvözli a tudós és finom műveltségű főpapot, ^) 
és a két kitűnő férfiú csakhamar szorosb viszonyba lé- 
pett egymással. Barátság nem fejlődhetett e különböző 
jelleműek között, de egymásra utalta őket a nemes hiú- 
ság az egyik, s a helyzet szorúltsága a másik részről. 
Az Ausztriából ide került férfiú, ki művelt püspöki udvart 
akart magának teremteni, ki kedvelte a költészetet és 
becsülte az irodalmat és szeretett patronizálni — keresve 
sem találhatott volna magának alkalmasabb férfiakat 
Rajnisnál és Révainál, mind a kettő költő és iró, az első 
azonfelül ügyes zeneszerző, a második meg ügyes festő 
és rajzoló — s mind a kettő örökös szükségben és folyto- 
nos anyagi zavarokban. 



S) Péczeli levelei, slz Akadémia birtokában. 
*) Latina, 110—115 1. 



Digitized by 



Google 



VISZÁLYA TANITÓTÁRSAIVAL. 197 

Ekként Révai lassanként csak föltatálta magát a vá- 
rosban, de nem ott is, hol ez legszükségesebb lett volna : 
az iskolában. Már 1788-ban panaszkodik, hogy tanító- 
társai mind gyáva emberek ; ^) a következő évben pedig 
nyíltan összevesz Haller Gábor társával és igazgatójával. 
Takács Jánossal is. ®) Nem csoda. Révai, a szellemi óriás, 
nem volt közéj ök való — hogyan férhetett volna velők 
össze? És Révai nagyon lelkiismeretes és szókimondó 
ember is: az iskolában sok volt a hiány és fogyatkozás, 
hiába tárja ő föl ezeket az igazgatónak — nyiltsága fejé- 
ben ez nyugtalan elmének, sőt boszús és alávaló ember- 
nek mondja; Révai végre a főigazgatóságot tudósítja 
mindenről, mire ez őt hivatalosan részletes jelentés té- 
telre szólítja föl '') — képzelhetni mennyi boszúságot 
szenvedhetett ő mindezekért, s mily indulatossá tehette 
őt türelmetlensége és hevessége. Fölötte érdekesek e so- 
rok a főigazgató későbbi leiratában : »A Révai Miklós 
rajztanító és Haller tanító által használt pórias kifejezések 
szinte meglepők az olyan férfiak részéről, kiknek tanító 
létökre még legjogosúltabb fájdalmukban is jóindulatot 
és jóakaratot kellene tanusítaniok ; e póriasságuk miatt 



5) M. 8. 24-5. sz. 

6) M, S, 1. a 

7) M. S. 43. sz. »Die Schuld des Zeichenlehrers Niklas 
Révai, dass er auf Befehl des königlichen Studien-Oberdirectors, 
die bei dieser Schule eingeschlichenen Mángel offenherzig ange- 
zeígt habé, kann demselben zu keiner Last fallen.« — És; »R. 
hat diese Eingaben, die er auf Befehl seiner Vorgesetzten verfasst 
hat, dem Takács allé offenherzig mitgetheilt und dieser hat ihn 
dafür für einen unruhigen Kopf, ja einen boshaften und nieder- 
trachtigen Mensehen erklárt.« — A pécsi főigazgató hivatalos 
leirata 



Digitized by 



Google 



198 Tíz Év KÖZDELMEÍ. 

mind a két ellenfél megfeddendő. Minthogy azonban erre 
Haller tanitó adott alkalmat az ő kétszínű magavisele 
által stb.«®) Az igazgatóról pedig ez áll : »Az egész gyű- 
lölködésnek szülőoka pedig az elemi iskola igazgatójának^ 
Takácsnak boszuság által táplált önfejűsége.« ^j 

Révai tehát nem volt oka e viszálynak; öt az 
iskola fogyatkozásai birták a fölszólalásra ; tanítótársa 
pedig ennek fejében személyes harezot folytatott ellene^ 
és a lelkiismeretlen igazgató boszantotta és keserítette. 
Az hazafias és érzékeny lelke azonnal általános szem- 
pontból nézi a dolgot, elgondolja, hogy az ily iskolák 
mily fontosak lehetnének a nemzet művelődésére s íme^ 
hogyan fogják föl hivatásukat ! Elgondolja, hogy maga 
a magyar közönség sem törődik a haza sorsával — cserben 
hagyhatták volna-e különben őt, midőn kiadásai által az 
alvó nyelvet akarta éleszteni? az egész hazát akarta 
mozdulóba hozni, s az eredmény az lett, hogy nyomora 
ily kisszerű és ellenséges viszonyok közé sodorta. De 
mit is törődik ő a haza sorsával? nyelvének szomorú 
állapotával? Miért hajtja épen őt a hazaszeretet? » Vajha 
ez az érzés, irja Sándornak, nem volna bennem oly 
eleven ! Azonnal nyugalmasabban élhetnék csak ezért is. 



8) »Die pöbelhaften und von Mánnern, die als Lehrer auch 
in ihrem gerechtesten Schmerze, ein Beispiel der Leutseligkeit 
gebén sollten, nicht erwarteten Ausdrücke, derén sieh der Zeich- 
nungslehrer Niklas Révai und der Lehrer Haller bedient habén 
sind zwar beiden Gegnern zu verweisen ; da jedoch hiezu der 
Lehrer Haller durch sein zweideutiges Verfahven den Anlass gé- 
gében hat« stb. ;*,^ 'r:^ . . , . / 

9) »Der durch Grroll dbféröbté' -ÉJgensinn des Normalschul-Di- 
rectors Takács ist die Ur.quellé allér diescr Gehíissigkeit « 



Digitized by 



Google 



KÜLFÖLDRE KÉSZÜL. 199 

De igen fel tudok háborodni hazánk éfe nyelvünk ha- 
nyatló állapotján.« ^^) 

Az elkeseredett Révai külföldre készül ; Gácsor- 
szágban az újonnan fölállított Zámorszky Akadémián a 
mathematikai tanszék még nincsen betöltve : oda folya- 
modik s hogy ügyét sikeresebben előmozdíthassa, július 
8-án fölmegy Bécsbe.^*) 

Itt hajlandók voltak kérésének helyt adni, ha Buda 
nem ellenzi. Lejön tehát ide, s útjában — minthogy még 
mindig nem mondott le végkép kiadásairól, fölkeresi a 
péczeli könyvtárt — így készül Révai külföldre ! Budát 
azonban hiába járta meg: Révai Pászthoryt ugyanez év- 
ben ellenségének mondja, *^) talán az ő befolyásán szen- 
vedett ügye hajótörést. 

Pesten szomorú kötelességet teljesít egyúttal. JuHub 
28-án meghalt Orczy. Révai jelen van a derék hazafi 
temetésén s őszinte fájdalommal búcsúztatja el egy versében. 

Pártfogó 8 irótárs volt nyelvünk ügyében, 
Értékkel és tollal fáradt érdemében. 

Mire visszatér Győrre, átszolgáltatja neki Balogh 
Sándor Vay iskolai fóigazgatónak július 10-én kelt leiratát, 
melynek értelmében ő, a gymnasium igazgatója, bízatott 
meg az egész ügy szigorú megvizsgálásával^ s mely 
Révainak teljes elégtételt szolgáltatott. 



10) M, S. 24-5. sz. ■ 

12) U. o. \ ^ PIÖKJA 



3 



Digitized by 



Google 



200 Tíz Év KÜZDELMEI. 

A hivatalos leirat hátlapjára pedig az örvendő Révai e 
sorokat irja: ^•) 

Feltűnt az igazság ! 

Melylyel az álnokság 

Czégerés vétkével 

Czimborás lelkével 
Rút bűzébe zavarni 
Igyekezett lemarni. 

Pirul most pofátok 

Bédugódik szátok. 

Ti ember szólásra 

S hamis vádolásra 
Osszve ugató kutyák, 
Egymás karmoló macskák ! 



II. 



//. József visszavonja rendeleteit. A szent korona Győ- 
rött; Révai ünneplése, 

1790-iki január 20-án II. József azt irta egyik mi- 
niszterének : »En a magyar és erdélyi rendeknek pana- 
szait egyszerre meg akarom szüntetni. Szivemből kivánom, 
hogy Magyarország boldogságában és a jó rendben ez 
által annyit nyerjen, mennyit én rendeleteim által kiván- 
tam neki szerezni minden ügyeiben. « S két nappal utóbb 
visszavonta ujitásait, s február 18-án útnak indult a ma- 
gyar korona haza Magyarországba, ős Buda várába. 

13) M, s. 24-5. sz. 



Digitized by 



Google 



A KORONA FOGADÁSA GYŐRÖTT. 201 

A nemzet lelkesedéssel fogadta önállóságának szent 
jelképét, s a merre a korona ment, harangzugás és ta- 
raczkdurrogás és ünnepi díszben öltöztetett nép fogadta. 

A korona útjában Győrött hált meg. Kivonult elébe 
a város magyar polgársága két zászló alatt, a német 
polgárság "külön, szintén két zászló alatt; a papság és a 
városi tanács ékes magyar öltözetben voltak jelen. A 
nemzeti iskola ifjúsága is künn állott sorban s e fol- 
kiáltással üdvözölte a koronát: Éljen a magyar sza- 
badság ! 

Volt zavar is. A nemesség az öreg templomba akarta 
a koronát elhelyeztetni, miután a város főbb utczáin végig 
vitetett. A papság ellenben a kaputól egyenesen a várba 
törte útját a népen keresztül, s a püspöki épületnél le 
akarták emelni. A nemesség azonban nem engedett : az 
öreg templomban van helye, így szóltak, azon az oltá- 
ron, a hol sz. László király koponyája tiszteltetik, a 
mely fün valaha a sz. korona már nyugodott. S így 
lett. Ki is tettek, hogy a nép kegyelettel járulhasson a 
szent ereklye elé. Este pedig fényes kivilágítás volt. Leg- 
szebb volt a városház, hol két koszorús oszlop csillogott. 
De volt ezen kivűl is sok említésre méltó kivilágítás a 
városban hazafias föliratokkal. A könyvtár fölött egye- 
bek között ez állott: A józan kövyv olvasás neveli a 
szabadság érzését. Igen díszes volt a rajziskola is. A 
közép ablakon kékes egén arany lángú nap ragyogott, 
melyet ily fölirás tetézett: Napunk virradása\ alatta 
állott: Egünk derülése. A két felsőbb ablakban ragyogó 
lángokkal ez állt: Törvényünk ereje\ Hazánk újulása; 
Szabadságunk épsége \ Nemzetünk élete, — 



Digitized by 



Google 



202 Tíz Év KÜZDELMEI. 

Kell-e mondanunk, hogy mindez Révaitól ered? ó 
látta el transparentekkel az egész várost; ő monda meg 
mindenkinek, mit hogyan lehet legszebben csinálni. Es 
ez nem volt még elegendő az ő hazafias szivének. A 
szegény elemi rajztanító jó eleve fölfogadta a magyar 
hegedősöket, hogy a korona hintaját kövessék a bevonu- 
láskor, azután az apróbb i^úságnak külön muzsikát tar- 
tatott : hadd értsék meg ők is, hogy ez nagy nap Magyar- 
országra. S minthogy a városnak ez egy magyar bandá- 
jánál többje nem volt, oda gyúlt az ő udvarába nemcsak 
a polgárság, hanem a nemességnek is nagyobboda. Mind- 
nyájan örömmel nézték öt, és többea meg is csókolták, 
ö pedig magyar ruhában járt kelt köztök — később 
Rajnist és Fabchichot is rávette, hogy kövessék e példá- 
ját, de a püspök csakhamar eltiltá őket az új divattól*') 
— s azután hegedőseivel az udvari kápolna elé ment, a hol 
a nemesség színe és a városi tanács a koronát őrizte, s 
ott ismét három magyar nótát vonatott. *^) 

így ünnepelte meg Révai a politikai renaissance 
kezdetének nagy fontosságú tényét. 

Később egy költeményt is irt a hazatért magyar 
koronának öröm-ünnepére. A múlton kesergő s a jövőn 
örvendő lelkes hazafi szól e verséből : 

Távolléted kára : nyelvünk kiveszésc 
Hitvány gyülevészszel tisztünk megtelő fe. 



»4) Tud. Gyűjt, 1823. IX. k. 81. 1. jegyzet. 
>5) Hadi és már nevezetcM Történetek, 179 0, 2-ik szakapz 
265-71. 1. 



Digitized by 



Google 



A KORONÁT ÜDVÖZLŐ VERSK. 203 

S a szomszéd néphez fordulva, mondja : 

Már megkapták, iigymond, cs^cseze bábjokat 
A síró gyermekek, s űzik játékjokat. 
Nem báb a korona, szegény nyavalyások ! 
Nem gézengúz zsibság e szent rendtartások ! 

S József császárról szólva : 

A mi vállainkon nyugodt örökséged 
Kiért mit fizetett hideg keménységed ? 
Rütúl megvetetted arany koronánkat 
Elkeserítetted azzal jó hazánkat 
Árnyékod is érzi, hogy nagyot vétettél. 
Azzal jobbíts rajta, hogy a más világon 
Örülj a feltámadt magyar méltóságon. 

Izgalom vagy hiilés következménye volt-e — Révai 
megbetegedett. A győri püspök az elhalt császárért ün 
népi. gyászmisét készül tartani s egy díszes castrum do- 
lorist készíttet ez alkalomra, de ez lassan készülvén, föl- 
kéri Révait, segítse festeni. A beteg engedelmeskedik s 
még rosszabbul lesz a munkától. '^) Ekkor írt versében 
így kiált föl: 

Szakaszsza a halál életem fonalát 

Magyar boldogságnak láttam már hajnalát i?) 

Fölgyógyulása után serényen b jókedvűen hozzá lát 
megszakított munkájához. Szive tele van nagy remények- 
kel, elméje nagy tervekkel; s midőn azokat ápolja s 
ezeket érleli, Anakreon fordításával pihenteti erejét. Leg- 



16) M, S. 24-25. sz. 

17) Lit. Hung. 7. Kévai kézirata a N, Múzeum birtokában. 



Digitized by 



Google 



204 Tíz Év KÜZDELMEI. 

sikerültebb Anakreon - költeményeinek egyike e szép 
dal, melyet azért is érdekes olvasnunk, mert híven festi 
a különben komor férfiú derült nyugalmát. ^®) 

Ha egyszer meghalok 

E köztörvény alatt. 
Ügy jöttem e világra: 

Már eltölt napjaim 

Miként folytak, tudom; 
De végem függ homályban. 

Komor gondok tehát 

Tőlem távozzatok, 
Mert nincs idom reátok : 

Mig meglep a halál 

Mosolygok s tánczolok 
A szép Bakkus fiúval. 

Ekkor szólítja föl Streibig győri könyvnyomtató, 
folytassa Heltai krónikáját a kinyomás évéig. Révai nem 
fogadja el az anyagi haszonnal járó munkát — neki meg- 
kezdett nagy müvét kell most folytatnia, mely a hazának 
fog végtelen hasznot hozni. A korona itthon van, a nem- 
zet ébred — ha ez sajátjává teszi a nyelvmüvelés nagy 
eszméjét, a nemzetiség jövője biztosítva van, a nyelv vi- 
rágzik, a haza megújul. 

Révai megkezdi izgatásait az Akadémia fölállítása 
érdekében. 

Egy karból kívánják édes takarmánynyal 
Kényedet nevelni sok jó találmánynyal, 
Haszon, gyönyörűség, nyelved virágzása, 
A miket ígérnek hazád ujúíása. i^) 



18) U. 0. Anakreon XXIV. éneke. 

19) U. o, A nagy magyarhoz. 



Digitized by 



Google 



ELŐSZAVA A JÁMBOR SZÁNDÉKHOZ. 205 



IIL 



Bessetfyei Jámbor Szándéka; Révai akadémig^i izgatá- 
sai. Eszter házi József gróf és Sándor Leopold főherczeg. 
A helytartó tanács leirata ; Révai Budára megy, 

Bessenyeitől vette Révai az Akadémia eszméjét és 
tervét egyaránt. Csakhogy a volt testőr egyikökkel sem 
tudott mit csinálni — a lánglelkü Révai pedig terjeszti 
minden nemesi »udvarban«, a hol nevelősködik vagy meg- 
fordul, elmegy vele 11. József elé, miatta lesz ujságiróvá 
és végre fölhívja reá a figyelmet országszerte, izgat mel- 
lette • a kormánynál, az országgyűlésnél, a nagy közön- 
ségnél. 

1785-ben veszi Révai a tudósítást, hogy Bécsben 
elejtették az akadémia eszméjét. '^) Mihelyt azonban a 
kfadás gondjaitól szabadulni kénytelen, s Győrött ál- 
landóan letelepedik, megírja Bessenyei Jámbor szándéká- 
hoz Siz Elöljáró beszédet 1788-ban. Bármely ismerősével 
való személyes érintkezését fölhasználja az akadémiai 
eszme terjesztésére. — Révai a magánkörben ugyanaz, 
mi a nyilvánosság előtt: a hazafias izgató, a nemzetiség 
ébresztője, a nyelvmüvelés apostola. Midőn a Kassai 
Magyar Múzeum 1788-ban megindul, azt mondja Bacsá- 
nyi az Előszóban : Társaság kell nálunk is mint Franczia- 
és Olaszországban. 2*) S midőn egy évvel utóbb Péczeli 



20) Guzmics^ u. o. 14. 1. 

21) U, i. E1Ö3ZÓ. XIX. 1. 



Digitized by 



Google 



206 Tíz Év KÜZDELMEI. 

megindítja Mindenes Gyűjteményét, azt irja első levelé- 
ben: ha volna neki is 900 — 1000 előfizetője, mint a bécsi 
Kurírnak, 1000 tallért fordíthatna évenként a magyar 
literatura virágoztatására ; legjobban szeretné pedig, ha az 
a nyelv pallérozására fölállítandó kis társaságnak tőke- 
pénzűi szolgálna. *^) 

1790-ben »azon örömhéten, melyen meghált nálunk 
a hazánkba visszatérő szentséges korona« megírja Révai 
a Jámbor Szándékhoz az előszót, s kiadja a munkát Bécs 
ben a Hadi történetek hazafias íróinak költségén. Besse- 
nyei neve sehol a munkában nem fordul elő. Révai el- 
mondja, hogy a könyv szerzője nem talált kiadót, mert 
e tervében a fölállítandó társaság részére könyvnyomtató 
műhelyt is kíván, s a fölszólított kiadó attól félt, hogy 
ez azután az övét megronthatná. » Talán, irja Révai, más- 
ként lehetne ugyan most ezekre az időkre nézve a tárgy- 
ról írni, mint akkor azokra a környtilállásokra irt ez a 
jó szándékú hazafi; de hagyjuk meg szerzőjének meg- 
érdemlett dicsőségét.* 

Az ország boldogságának, így fejteget e nagy ha- 
tású mű, legfőbb eszköze a tudomány (ma »müveltséget« 
mondanánk) ; ez mentül közönségesebb a lakósok közt, 
az ország is annál boldogabb. A tudományok kulcsa 
pedig a nyelv ; minden országnak a maga született nyelve. 
A mely nemzet a maga lakosai között a tudományokat 
terjeszteni s ezek által azoknak boldogságát munkálkodni 
kívánja, annak legelső dolgának kell lenni a nyelvnek 
tökéletességre vétele. 



25^) U. t. 1789, első negyed, 4. 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



r^ 



BESSENYEI JÁMBOR SZÁNDÉKA. 207 

Ámde a magyar nyelv a tudománynak sem előadá- 
sára, sem bevételére nem alkalmas; no hát a nyelvet 
kell előbb alkalmatossá tenni: igyekezni kell kiszélesíté- 
sén és pallérozásán. 

Hogy a magyar a nagyobb tudományoknak ízét nem 
érzi, az oka, mert a maga nyelvével nem kóstolhatja. 
Ideje volna, hogy nyelvünk ügyét helyesen fölfogva, a 
köztünk lakó németeket és tótokat is magyarokká ten- 
nők. Szükséges továbbá, hogy a magyar a saját nyelvén 
törvény ezhessék. 

. Nincs azonban még kipallérozott nyelvünk. Az 
eddigi szerzők az idegen nyelvek tanulásával a magokét 
egészen elrontották; a mi meg a fordítókat illeti, bizony 
azok, kik ebből élnek, meggondolhatnák, hogy vannak 
ártatlanabb nemei is az életnek. Társaság viheti csak 
előbbre a nyelvet. A tekintetes és nemes magyar hazá- 
nak kegyelmes és nagyságos főrendéi járuljanak hozzá 
ily társaság megalapításához; de láthassák a tudósok is, 
gondoljanak ki ezek is valamit, miként állíthatnák talpra 
annak a nagy haszonnak minél előbb való munkálkodá- 
sára, melyet az ilyen társaságtól bizonyosan várhat a haza. 

E munkának nagy volt a hatása. Péczeli József tíz 
aranyat ajánl föl a társaság fölállítására,^^) a második 
adakozó, Botth Ádám urasági igazgató pedig száz rhénes 
forintot.**) A Mindenes Gyűjtemény erre azt ajánlja: 
nevezzenek ki országszerte minden egyes megyében 
gyűjtőket s a társaság csakhamar meg fog alakúihatni. 



23) Mindenes Gyűjtemény, 1790. 344 l. 

24) U. o. 498-9. 1. 



Digitized by 



Google 



208 Tíz Év KÜZDELMEI. 

Révai a Jámbor Szándék kiadásánál nem állapodott 
meg: söt most indítja csak meg akadémiai izgatásait 
országosan. 

Miután minden győri ismerőse megannyi elvtársa 
lett, részletesebb tervet készít és elkezd levelezni Mol- 
nárral, Dugonicscsal, a Kassaiakkal, Teleky és Ráday 
grófokkal és Péczelivel. Nem ir a maga, hanem a több* 
ség nevében s oly hangon, mintha a merész terv már is 
sikerült volna. így irja Péczelinek, ^^) hogy érdemei őt 
a társaság első rendbeli tagjává tették meg. »Meg ne 
vesd ajánlásunkat, folytatja, ereszkedj le hozzánk s ve- 
lünk összetett válókkal, eleven buzgósággaf munkálkodj 
ezen Társaságnak mennél előbb lehető felállítatásában.« 
Megírja neki, hogy Teleky és Ráday is tagok lesznek, s 
azokra a mozgalmakra utalva, melyek a buzgó Aranka 
vezérlése atatt Erdélyben is egy társaság fölállítását czé- 
lozzák, kérdi : ne legyen-e inkább e kettő egygyé ? 

Réyai praktikus ember* Jól tudta ő, hogy még két 
tényezőt kell megnyernie, ha sikert akar aratni — első 
helyen az udvart, és azután az országgyűlést. Igen jól 
Ítélte meg ő a viszonyokat, midőn a kormányt : a hely- 
tartótanácsot egyelőre kihagyta számításából. Ha a sze- 
gény szerzetes országosnak állított ügyét a kormány elé 
viszi, nyilván meg sem kérdezik soha, mit akar ő voltakép ? 
Az országos ügyek elintézésére ott van az országgyűlés ; 
egyes emberek óhajaival és honboldogító terveivel pedig 
a kormány nem ér rá foglalkozni. 

Révai tehát Eszterházy József grófnak — a »buzgó 
hazafinak* mint Révai mondja — ir s fölkéri, nyerné 



25) Péczeli levelei az Akadémia birtokában. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI LEVELE SÁNDOR PÖHERCZEGHEZ. 209 

meg n. Lipót fiát, Sándor főherczeget a Társaság protec- 
torának. A gróf június 18-án tudatja vele az örvendetes 
tirt, hogy czélt ért. »Ily módon reménylem, teszi hozzá, 
togy mind ő fölsége bele egyez kérésünkbe, mind pedig 
a. herczeg kegyességét részünkre megnyerjük.* ^^) 

Erre azután Révai maga is ir az ifjú főherczegnek. 
Az egész hazában, úgy mond, elterjedt a kellemes hir, 
hogy a főherczeg különös szorgalommal méltóztatik nyel- 
Tünket tanulni; kimondhatatlan, mi igen megvigasztaló- 
dott ezen nemzetünk. Az a társaság is, mely már régóta 
törekszik a nyelv mívelése mellett a szép tudományokat 
is hazai nyelven kóstoltatni a nemzettel, ezért bátorkodik 
öt Oltalmazó Fejének alázatosan kivánni s megkérni, ha 
ama társaság öregbedésére is helybenhagyását kimunká- 
lódni méltóztatnék.*'*^) Az aláirás igy hangzik: » Alázatos 
engedelmes hiv szolgái Révai Miklós s. k. és a többi 
társak. « E levelével együtt benyújtotta ö a Társaság 
tervét is »röviden és csak vázlatosan. « -^) 

A siker Eszterházy gróf buzgósága folytán bizo- 
nyosnak látszott. Csakhamar, július 30-kán, a budai hely- 
tartótanács meg is szólal. Zichy Károly gróf azt feleli 
Révainak : a felsőbb helyen benyújtott terv kiegészítendő 
ahogy »az ily Akadémiának terve készíttessék, világosan 
^s pontosan meghatározva minden részében; a telek és 



^^) »Tali modo spero, quod et Sua Majestas Fpetito acquie- 
«ceret et una Principem optimum nobis devinceremus.« — Péczeli 
kézirata; u. o. 

27) Flanum Érig. 91—2. 1. 

28) ». . . breviter et in genere 8olum.« U. o. 7. 1. 

u 
B á n ó c z i. Bévai Miklós. 

Digitized by VjOOQ IC 



210 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

a hely is kijelöltessék, hogy az előkészületek megtörtén- 
hessenek.* '^^) 

Fölkéri egyúttal, hogy »azon társak neveit is, kik 
ezen társaság fölállításának tervében közre működtek, 
közölni szíveskedjék; egyúttal pedig adja elö nézeteit 
is. « ^^) Kérdezi továbbá, nem mondana-e le a Társaság 
a külön nyomdáról, nem használhatná-e a budai egye- 
temi nyomdát ? 

Az utolsó kérdés elárulja ugyan, hogy nem igen 
hatottak be Révai fejtegetéseibe ; de az egész levél a 
legjobb akaratot s a legnagyobb készséget mutatja. Es^ 
Révai, ki a vakácziót Sándorral együtt Svájezban vagy 
amannak jószágán akarta tölteni, ^^) e levél vétele után 
Budára megy püspökével együtt. 



IV. 

A renaissance a politikában és a társadalomban. 

Ez évi június 6-kán nyílt meg Budán azon ország- 
gyűlés, melylyel történetünkben kevés vetekedhetik fon- 
tosságra és eredményeire nézve. Ez az országgyűlés a 



89) ». . . clara distincta et omnibus absoluta Academiae 
stius módi Imago eíFormetur, Fundusque el Locus destinetnr 
praeliminaria parari possint.* — Hanum Érig. 94. 1. 

^0) ». . . Sociorum quoque illorum, qui in piano hoc for- 
mandae Societatis operám nauarunt Nomina mihi indicare et opi- 
nionem depromere velit.« — ü. o. 95. 1, 

«) M. 8. 24-5. sz. 



Digitized by 



Google 



A BUDAI ORSZÁGGYŰLÉS. 211 

nemzeti függetlenséget és a raagyar alkotmányosságot 
biztosította, a protestánsok vallás szabadságát törvénybe 
iktatta, a görög nemegyesülteknek államjogot adott, az 
örökös jobbágyságot eltörölte, több nagyméretű reform 
kezdeményezésére pedig kebeléből egyes választmányo- 
kat küldött ki. 

Az országgyűlés többsége az úgynevezett túlzó 
aristokrata párthoz tartozott ugyan, mely a nemzet sza- 
badságán csak a saját előjogait és kiváltságait értette ; 
de volt itt egy mérsékelt aristokrata párt is, sőt — a 
mi első példa történetünkben — volt egy demokrata 
párti kisebbség is, mely teljes egyenlőséget követelt és 
az emberi és polgári jogok mellett lelkesedett — ehhez a 
párthoz természetesen a fiatalok tartoztak. Nem vívtak 
ugyan ki semmit, sőt még csak küzdéseik sem igen 
hagytak nyomot magok után, de létezésők ténye jobban 
bizonyítja bármi egyébnél, hogy az irodalmi renaissance 
íme nemcsak politikai renaissancet szült, hanem társa- 
dalmit is. Az irodalom fölébresztette a nemzet féltékeny- 
ségét nyelve és léte iránt: s a nemzet siet nyelvét és 
létbiztosító alkotmányát megvédeni és szilárd alapra fek- 
tetni. Az irodalom fogékonynyá tette az elméket az uj 
eszmék befogadására: az i^uság meg volt hódítva az uj 
szellemi áramlatnak. így indult meg a politikai és a 
társadalmi újjászületés egyszerre. 

Amaz alapjait ama hetvennégy törvény czikkben 
rakta le, a melyeket az 1790-iki országgyűlés megalko- 
tott; emez pedig számos jelenségben nyilatkozik, melyek 
valamennyien azt mutatják, hogy a társadalmi élet 
magyarrá készül lenni. Nem is egyéb a társadalom renais- 



Digitized by 



Google 



212 Tíz Év KÜZDELMEI. 

sancea, hanem az, hogy magyarrá lesz a társadalom 
nyelvében, szokásaiban, érzelmeiben egyaránt. 

Ez megindult — most először, mióta Magyarország 
fenáll. Nagy Lajos és Mátyás fényes udvarai nem ismer- 
ték és nem ápolták a magyar nemzeti szellemet; az 
aristokraczia nemzeti volt érzelmében mindig, de nyel- 
vében és szokásaiban annál ritkábban. A müveitek és 
tudósok és tanultak mind vagy a latin, vagy ujabban a 
franczia és német nyelv és irodalom befolyása alatt állottak. 
— A nők pedig híven utánozták a férliakat ; ők is fran- 
cziáúl és németüQ beszéltek, néha latinul is, a magyar 
nyelvet megvetették s gyermekeiket is ily szellemben 
nevelték. 

Most mindez mintegy varázsütésre megváltozni 
készül. Nők és férfiak a nemzeti viseletet teszik álta- 
lánossá, sőt megbeszélik, nem gátolhatnák-e meg e viselet 
állandósítása által is a magyarnak idegen népbe olvadá- 
sát ? A társalgás nyelvévé mindenütt a magyart teszik : 
A magyar irodalom iránt érdeklődni kezdenek — Gryő- 
rött megalakul az első magyar kölcsönkönyvtár s a 
közönség mohón kap a könyvek után, s nemcsak a fér- 
fiak, hanem — ez udvarias kor elnevezése szerint — 
már a » magyar nimfák« is. ^'^) Kazinczy Bácsmegyeije 
8 Dugonics Etelkája egy nemzeti tény fontosságával bír- 
nak — e müveket országszerte olvassák s kezdenek 
hinni egy magyar irodalomban is. A közönség érezni 
kezdi azt is, hogy az irodalom eszméitető hatással is 
lehet — s Bessenyei Pontyiján nevet az egész ország, 
de utóbb észre veszi, hogy mint Révai mondja »Mít 



»2) Hadi történetek, 1790. 2. szakasz. 67. 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



,^^ 



A RENAISSANCE A TÁRSADALOMBAN. 213 

nevetsz? A mese rólad szól.« Az a szükkörü, korlátolt, 
ósdi, jószívű, tehetetlen Pontyi nem egy olvasót ejtett 
gondolkodóba. S most föllépett Gvadányi az ö Peleskei 
Nótáriusával s a közönség azonnal elértette : így szövő- 
dött benső és igazi viszony az irodalom és 'a közönség 
között. S ne mondjuk, hogy az irodalom itt vagy amott 
» leereszkedett « a néphez, a mi azután az ízlésnek vagy 
műveltségnek esett volna rovására. Dehogy esett; s az 
irodalom dehogy ereszkedett le. Közönség és irodalom 
majdnem ugyanazon színvonalon állottak. S ha ez nem 
is föltétlen dicséret az irókra nézve, de magyarázza hatá- 
sukat — s épen e hatás az, a mi e kor irodalmát nem- 
zeti fontosságra emelte. 

S ugyanekkor indult meg a magyar színészet ügye 
is. — Kelemen László társasága először mutatja be Buda- 
pestnek a magyar Tháliát. Hogy a szinészetnek nemzeti, 
társadalmi hivatása van, érezték sokan, de senki azt oly 
világosan ki nem fejtette, mint Révai : 

Magyar játékszínnel rakd meg várasidat 
Hódítsd oda hazatérő leányídat. 
Ne félj, férjeiket mind oda vezetik, 
Egyszer valójában ha azt érezhetik. 
Mi furcsák lehetnek tréfás alakosid, 
Mi szivet érdeklök komor játékosid, 
Mi ékes a nyelved az éneklésekre, 
Mi erő száll azzal a gyengült szívekre 33) 

Igaz — e több helyen egyszerre megindult társadalmi 
mozgalom csakhamar ismét lankadni kezd. Nagyon ter- 



33) Lit. Hung. 7. sz. Révai kézirata a Múzeum birtokában 

Digitized by VjOOQ iC 



214 Tíz Év KÜZDELMEI. 

mészetes. Nincs realistikusabb és conservativebb mint a 
társadalom ; az ö lelkesedéseinek perczei ritkák és rövi- 
dek. Ilyenkor neki lendül, rombol és épit, de csakhamar 
visszahanyatlik lassú, habozó járásába s örül, hogy a 
politika : az állam, föloldja a sokat gondolkodás és sokat 
tevés fárasztó munkájától. Minél kezdetlegesebb pedig a 
társadalom, annál inkább ilyen. Magyarország társadalma 
egészen ilyen volt. De megmozdult — ez a nagy vívmány ; 
megmozdította az irodalom — ez a nagy eredmény. 



V. 



Kedvezőtlen fordulat az Akadémia ügyében, Révai föl- 
ír ata a helytartó tanácshoz; kik voltak az akadémiai 
eszme kifejtöi. Fölterjesztése a nádorhoz, 

Révai még Győrből küldött le Budára nyolcz- 
szász példányt a Jámbor Szándékból, ^^) hogy azt ott, 
különösen a karok és rendek közt osztogassák. Midőn 
tehát Budára ért, útját egyengetve látta már, különösen 
egyes buzgó hazafiak közreműködése folytán. Augusztus 
30-kán azt írja Péczelinek : ^^) biztatnak bennünket, több 
ezer forintot fognak adni évenként a tanulmányi alap- 
ból, adnak továbbá külön typographiát és lakóhelyet is ; 



34) Féczéíi levelei ; Révai e levele június 20-ról kelt. 

35) U. o. 



Digitized by 



Google 



U. LIPÓT ÉS AZ AKADÉMIA. 215 

Orczy Józsefet megkérte, legyen » igazgató fejünk,* a 
báró elfogadta. A nagyságok, folytatja, adakozni fognak 
bőven, a helytartóságnál is igen nagy hajlandósággal 
viseltetnek hozzánk. Közöld ezeket Barótival is, így 
rekeszti be e levelét ; ma Teleki Józsefnél ebédel ; három 
hétig itt marad még. 

E három hét alatt pedig nevezetes fordulat állott 
be. Épen szeptember 5-kén irtak föl a rendek II. Lipót 
királynak harmadszor is, hogy jogaikat nem ugyan az 
ö, de utódainak önkénye ellen biztosítani akarván, 
ragaszkodnak uj hitlevél kiállítását sürgető kérdmökhöz, 
mielőtt a királyt megkoronáznák. II. Lipót boszankodott 
a makacsság fölött, s e hó 20-kán újra kijelenté, hogy 
ö meg ragaszkodik előbbi álláspontjához, a melynek értel- 
mében nem engedi, hogy a trónöröklés kérdése vita 
tárgya legyen, hogy a katonaság szervezetében módosítás 
történjék, vagy hogy a végrehajtó hatalomnak korlátokat 
szabjanak, a sérelmekre és kivánatokra is majd csak a 
koronázás után fogja megadni válaszát. 

A kényes ügy, tudvalevő, úgy dűlt el, hogy a ren- 
dek végre engedtek a királynak s csak azt kötötték ki, 
hogy a nádor a koronázás előtt választassék meg. De az 
a fordulat, mely az Akadémia fölállításának ügyében 
beállott, nyilván azt mutatja, hogy Sándor főherczeg az 
élesebbé lett viszály idejében tudósította fölséges atyját 
az ügyről. A király fogalmai a magyar Akadémiáról külön- 
ben sem lehettek igen tiszták. Egy magyar mágnás előtt 
úgy nyilatkozott róla, hogy ő ellent nem mond egy ily 
társaság fölállításának, csakhogy úgy ne járjon ez is, 
mint némely olaszországi tudós társaságok, melyeknek 



Digitized by 



Google 



216 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

foglalatosságok nem lévén, végtére pasqiiillusok írásával 
töltötték idejöket. «^) 

September 17-kén a helytartótanács részéről Csáky 
József gróf irt Révainak egy rövidke levelet, melynek 
rendőri hangja föltűnően ellenkezik Zichy grófnak néhány 
héttel azelőtt kelt soraival. E levél így hangzik : ^'') 

» 22586. Tisztelendő Atyám! 

A f. év július 30-kán kelt 19837. sz. rendelet foly- 
tatásául a hazai nyelv kiművelését czélzó tervre ő Felsége 
kegyes parancsából azt kell közölnöm Atyaságoddal, hogy 
világosan adja elő először, kik tagjai azon társaságnak,, 
a melynek tervét Atyaságod előterjesztette; a mint ez 
már az említett szám alatti rendeletben is meghagyatott ; 
— másodszor, mi módon, mikor és kinek tudtával állott 
össze ama társaság. 

^Melyek után vagyok Atyaságodnak 
Budán, 1790 szeptember 17-én jó akarója 

P, Piarista Révainak, gróf Csáky József. 

Mit csinált volna Révai ezek után még Budán? 
öt a lelkesedés vezette ide, hogy a haza ügyét előmoz- 
dítsa, s íme, egy titkos, tán rendfölforgató társaság fejé- 
nek nézik, mely a közjó ellen tör. 



86) Decay^ Pannóniai Féniksz, 148—9. 1. jegyzet. 

87) »Reverende in Christo Páter ! 

»In continuationem dimissae abhinc die 30ma Julii a. e. 
sub Nr. 19837 Dispositionis, intuitu Plani, quod ad excolendam 
Linguam Hungaricam tendit, Paternitati Vestrae id adhuc de Be- 
nigno Jussu Regis committendum habeo ; ut isthuc genuine refe- 
rat, primo, ex quibus Individuis Societas illa, cuius Nomine Pa- 



Digitized by 



Google 



AZ AKADéMIA ESZME KIFEJTÖI. 317 

Haza ment Győrre, de nem azért, hogy hallgasson, 
hanem hogy még hangósabb szóval követelje, a mit 
belátása nemzeti szükségletnek fölismert. 

Egyszerre felel a helytartótanács két rendbeli leve- 
lére, s bőven előadja tervét. Arra a kérdésre, hogy kik- 
nek a nevében szól, azt feleli, hogy huszonketten van 
nak, kik e tervet aláírják, bár vannak többen is, kik 
magokévá tették ; előterjeszti az Akadémia azon tizenkét 
tisztviselőjének nevét is, a kikben az aláírók megegyeztek ; 
megbeszélték ők a dolgot kölcsönösen, némelyek közii- 
lök gyakrabban össze is gyülekeztek. ^®) 

A neveket Révai nem említi a nyilvánosság előtt, 
sőt sajnálkozását fejezi ki, hogy e tekintetben az olvasók 
vágyának eleget nem tehet. Minthogy azonban Révai 
maga mondja ^^) hogy e 22 férfiú író volt, könnyen 
kitalálhatni, kik ? valamint azt is, kik gyűltek össze a dol- 
got megbeszélni — praesenter et saepe coUecti. — 
Nyilván a győriek: Rajnis, Balogh, Fábchich, Ráth, 
Majláth és a Győr mellett lakó Nagy János; Révai 
később mindezeket tagokúi is ajánlja ; a távollevők pedig, 
kik csak leveleik által — solum per literas — vettek 
részt a terv kifejtésében, hihetőleg ezek voltak : Péczeli, 



ternitas Vestra attactum Plánum exhibuit, constet; prout id jam 
in Litteris sub praecitato dato expeditis dispositum fűit ; secundo : 
quomodo, et quando, cujusque cum praescitu eadem Societas coa- 
luerit. Queis maneo Paternitatis Vestrae stb.« — Plánum Érig, 
95—6. lap. 

38) Plánum Érig, 60. 1. 

39) U, o. 113. 1. 



Digitized by 



Google 



218 Tíz Év KÜZDKLMEI. 

Kazinczy, Horváth Ádám, Dugonics, Ráday, Virág, Tóth 
Farkas, Kreskay, Bolla, Görög, Kerekes, Molnár,' Baróti, 
Földi és Bacsányi. Mindezeket Révai vagy személyesen, 
vagy írói müködésök után ismerte. A tizenkét tisztvi- 
selőt nevét is össze lehetne némi hozzávetéssel állítani. 
Bizonyos, hogy Orczy volt az elnök, majdnem bizonyos, 
hogy Révai volt az ajánlott titkár, s valószinü, hogy 
Ráth Mátyás volt a typographia inspectora, Kultsár a 
színházé, Rajnis a könyvtárőr — hogy Dugonics volt a 
dirigens matheseos purae, Rácz Sámuel a dirigens medi- 
cus, Molnár a dirigens historicus stb. 

A második kérdésre a társaság egyesülését illetőleg 
azt feleli Révai : hogy az egyesülés még nem történt 
meg, de az országban levő kisebb társaságok mielőbb 
egyesülhetnének. Ily kisebb társaságok pedig : a két 
kassai társaság, a Múzeum és az Orpheus írói köre; a 
bécsi Hadi történetek írására gyűlt társaság , a komáromi 
Mindenes dyUjtemény írói ; a győri és több más írók 
társasága. Mindezek pedig nyiltan működnek, az egész 
világnak szemeláttára! »Bár, így folytatja^") a kijelölendő 
nemeseknek és más tehetősebb polgárainknak száma elég 
nagy és tisztességes volna, ha ezt nem akadályozná az ő 
szerénységök vagy abbeli félelmük, hogy az időbeli és ' 
személyes egyenetlenség viszálkodást eredményezhetne. 



40) »Quamquam esset nobis et Magnatum, aliorumque Po- 
tentiorum Civium nominandorumampla satis et honorifica copia: 
bí per eorum liceret, seu modestiam, seu metum etiam aliqaem, 
ne iniquitate vei hominum, vei temporum in individiám adducan- 
tur. At metus is est potius, gravis omnino, ct quo jam duduin 
acerbe maceramur.« — Plánum Érig, 1Ü4. 1. 



Digitized by 



Google 



PÖLIRATA A HELYTARTÓ TANÁCSHOZ. 219 

D^ inkább csak minden esetre komoly félelem az és 
általa már régóta kínoztatunk. « S vakmerő bátorsággal 
folytatja hazafiúi elkeseredésében :« **) »A magyar név- 
nek és méltóságnak ellenei nemcsak a mi nemzetünk 
iránt vannak méltányosság híján, de a királyi fölség ellen 
is vakmerösködnek : mert ezek régebben azt a kelletlen 
gyanút terjesztették, hogy a fölséges ház annyira ellen- 
sége a magyar nyelvnek, hogy azt elnyomni és kiirtani 
igyekszik. Ez pedig, minthogy a magyar nemzetnek is 
leendő kiirtását láttatá előre, a magyaroknak igen kese- 
rűen eshetett. Annál kegyetlenebb volt pedig ez, mert 
ez igaztalan és csüggesztő hír némi megerősítést nyert 
nemeseink magaviselete által : a mennyiben azok mint- 
egy félve mertek csak a hazai nyelv művelőinek segít- 
ségére lenni. « 

Erősíttessék meg tehát mindenek előtt a társaság, a 
tagok is úgy neveztessenek ki, hogy lássák ezt nagyjaink 
s fölszabadítva a félelemtől, a' magok részéről is nyíltan 
járuljanak hozzá az ügy támogatásához. így azonban, 
folytatja keserűen, a helytartótanács második levelére 



41) »Hüstes Nominis et Dignitatis Hungaricae. non so- 
him in Gentein nostram injurii, sed in ipsam etiam Majesta- 
te'm Kegiam temerarii, hanc pridem commoverunt ingratara suspi- 
cionem : Aulám Augustam adeo adversam esse Culturae Linguae 
Hungaricae. ut eam opprimere etiain et extinguere contendat. 
Haec res, quia et ad ipsam Gentem Hungaricam olim penitus de- 
lendam intensi conatus quaudam prae se ferre videbatur speciem, 
non potuit iisdem Hungaris non quam acerbissima esse. Tanto 
autem ferocius hoc erat : quod hic rumor iniquus et animos exa- 
sperans quodam modo confirmari putabatur etiam extorto illó et 
laté vagante inprimis Magnatum nostrorum metu : ut trepidavint 
Linguae Patriae Cultoribus aperte auxilio adesse.« — U. o. 10.5 1. 



Digitized by 



Google 



220 Tíz év KÜZDELMEI. 

utalva »ök újra haboznak « — illi verő hesitant iterum 
— és így »a haza ismét kínosan nyög!« — vehementer 
ingemiscit iterum Patria. — Kérve kéri tehát a hely- 
tartótanácsot : vessen már véget a félelemnek, melyet a 
gonosz emberek lármája a polgárok keblében keltett. 
Hiszen nyilván megmutatja a benyújtott terv, hogy törek. 
vésünk teljesen ártatlan (innocens) s hogy egyedül a 
közjó s a nemes tanulmányok elősegítését czélozza. '*-) 

November 10-kén elküldi Révai e föliratát, a mely- 
hez hasonlót alig vett valaha a budai helytartótanács. 

Két nappal utóbb megválasztotta a Pozsonyba áthe- 
lyezett országgyűlés a 18 éves Sándor Leopold főhercze- 
get nádornak. Révai egy melegen írt latin verssel üd- 
vözli őt. ^^^ Le fogod csendesíteni, így szól, a zajló habo- 
kat, ki fogod engesztelni egymással a hazát és királyát. 
Elmondja neki, hogy gonosz emberek mocskolódásai 
gyanúsították mindig nemzetét. Ismerd meg — így kiált 
föl — a népet magát, hatolj be nyilt szivébe! Szeresd 
nyelvünket' s adj uj díszt ruházatunknak; szégyenítse 
meg a te példád az elkorcsosúltakat, kik őseik nyelvét 
megvetik. 

Elküldi neki e verset — és a helytartótanácshoz 
intézett fölterjesztésének kivonatát is. S mit vonatolt ki 
Révai? Azt, hogy országszerte híresztelik, hogy az Udvar 
a magyar nyelvet el akarja nyomni, hogy a mágnások 
félelemből nem is merik az írókat nyíltan támogatni, s 
liogy e gyanút azzal lehetne legsikeresebben eloszlatni, 
hogy a társaságot megerősítik. így azonban »ujra reszket 



42) Plánum Érig. 107. 1. 

43) Latina, 115-20. 1. 



Digitized by 



Google 



PLÁNUM ERIGENDAB S0CIBTATI8. 221 

a haza, s újra hallatszanak a megújított fájdalomnak 
sóhajtásai és nyögése.***) 

Bámuló tisztelettel állunk meg e nagy alak előtt. 
Soha szentebb ügyet nem védtek nagyobb önmegtagadás- 
sal, bátorsággal és kitartással, mint Révai az Akadémia 
ügyét. Teljesen azonosítja magát kitűzött czéljával s az 
akadályokat, melyekbe ütközik, lelki, egyéni fájdalmaiként 
érzi. A magyar renaissance nagy harczosa küzd az egész 
nemzet helyett, és érez az egész nemzet helyett .... 



VI. 



Az Akadémia terve^ czélj'a, költségvetése és alapja; az 
Akadémia jelöltjei, Révai miért nem kandidálja Besse^ 

nyeit, 

Révai még ugyanez évben adja ki részletesen kidolgo- 
zott tervét a magyar tudós társaság felállításáról: Plánum 
erigéndae eruditae societatis hungaricae alterum etabo- 
ratius. (Második pontosabb terv egy magyar tudós tár- 
saság fölállítása iránt.) A költségeket ismét Görög és 
Kerekes, a Hadi történetek irói fedezik. 

E mű magasan áll Bessenyeié fölött. A Jámbor 
Szándék egész tartalma Révainál csak a bevezetés, s az 
is jobban van fejtegetve. Említi, hogy hazai nyelven kell 
tudományt és műveltséget terjeszteni. Az angolok, fran- 
•cziák, németek tudnak szintén zsidóul görögül és latinul. 



^) ». . , iterum contremuit Patria, audiuntur denuo priora 
renovati doloris suspiria,« — Plánum Érig. 114. 1. 



Digitized by 



Google 



222 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

de azért náluk csak az a domestica eruditio, a mi nem- 
zeti nyelven van irva. Nálunk azért idegen a tudomány 
és művészet, mert idegen nyelven tárgyalják. Ezen akar 
a fölállítandó társaság változtatni ; ezért nem csak hasz- 
nos, hanem szükséges is. Fejlődik majd azután nálunk is 
minden, s a mi müveinket is majd lefordítják maguknak 
a külföldiek. Nem hiányzik a magyarban sem az ész, sem 
a tehetség, csak fejezhesse ki jól az iró a mit érez, s 
meg fogunk róla győződni közönségesen. 

A társaság czélja a nyelvmüvelés. A régi és elha- 
nyagolt szókat föl kell éleszteni, uj szókat a nyelv alka- 
tához mérten kell föltalálni és szorosan meghatározni, 
— novis (vocibus) ad indolem linguae inveniendis certo- 
que definiendis ^*) — továbbá a régi és uj szóknak volta- 
képi és ékes használatát kell kimutatni. 

A tudományok és művészetek terjesztésére legjobb 
volna egyelőre az ó- és uj-kor müveit nemzeteinek egyes 
kiváló munkáit lefordítani. Ezek alapján azután sokkal 
készültebben és szerencsésebben fog a társaság a nem- 
zet szelleme szerint írt munkákat létesíthetni. — 

Négy osztálya legyen a társaságnak: nyelvészeti, 
philosophiai^ mathematikai és physikai. Az elsőhöz számítja 
az aesthetikát, történetet, földrajzt, archeológiát, festésig 
zenét és rajzot stb. — A másodikhoz a jog egész körét 
és a paedagogiát. A harmadikhoz az építést is. A negyedik- 
hez az összes természettudományokat. 

A társaság tűzzön ki évenként jutalmakat egyes 
kérdések megfejtésére; a jónak itélt műveket adja ki a 
saját nyomdájában. 



45) V, o, 14. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ AKADÉMIA TAGJAI. 223 

A társaság igazgatásának gondja lesz egy szinház- 
nak is létesitésére, mely erkölcsös és jóczélú drámákat 
fogna teremteni; a társaság dijat tűz ki eredeti drámák 
megirására vagy a jelesebb és híresebb külföldiek lefor- 
dítására; a fődolog itt egyebek közt az volna, hogy a 
szinház a hazai nyelvet kiművelné s főkép az olyanok- 
kal is elfogadtatná, kik hibás nevelésöknél fogva idegen 
szellemmel telvék. 

A társaság határozatlan számú tiszteletbeli, harmincz- 
hat fizetett rendes és akárhány rendkivüli tagból áll; 
vannak még alumni societatisy fiatal kezdők, kik máris 
kiváló munkák által tűntek ki. Mindenkinek feddhetetlen 
jelleműnek kell lennie és magyarul kell tudnia ; a válasz- 
tást kerületenként ejtsék meg, hogy minden nyelvjárásnak 
meg legyenek képviselői. Minden tudomány-ágnak lega- 
lább két-három alapos készültségű képviselője legyen, 
ezek készítik majjd az illető szakbeli műszókat, mert nem 
tudja ezeket jól magyarul kitenni, csak az, ki a megfe- 
lelő tudományban vagy művészetben teljesen jártas. — 
A protestánsoknak is kétségkívül helyet kell adni a tár- 
saságban, de a világiak se legyenek a papok ellen; napról 
napra mind nagyobb tért hódít az a sértő nézet, hogy a 
papok komoly tudományra alkalmatlanok, vagy hogy 
»malitiosi«, mintha a ruhától mocsok szállna reájok ! S 
nem mutatja e korunk elég példája, hogy vannak olyan 
papok is, kik szerény és békés emberek? 

A társaság Budán vagy Pesten legyen; azon épü- 
letek egyikét, melyek a megszűntetett szerzetek után 
üresen állnak, engedje át e czélra a kormány. A társaság 
épületében lakik a titkár, könyvtárőr és a nyomda fel- 
ügyelője ; a nyolcz osztályelnök lakásáról szintén a társa- 



Digitized by 



Google 



224 Tíz Év KÜZDELMEI. 

ság gondoskodik; legyen továbbá az épületben könyvtár^ 
természetrajzi és találmányok tára, nyomda és könyv* 
kereskedés. 

A nyomda fölállítására különös súlyt fektet ő is, 
mint mindenki, ki a társaság eszméjével vagy — az 
irodalom érdekeivel foglalkozik. Decsy is szemökre 
hányja a könyvnyomtatóknak, hogy Ők akadályozzák 
leginkább a magyar tudomány előmenetelét; minden 
nyomtatott árkusért még ő nekik fizet az iró tíz, és még 
gyakran több forintot ; a szerző hire nélkül a magok szá- 
mára is nyomtatnak, s ezeket adják el előbb : igy szedik 
ők az epret, a szegény Íróknak meg koppan a szemök. *^) 
Révai szerint is ártanak az eddigi nyomtatók az iroda- 
lomnak: drágítván az árakat, elriasztják a közönséget a 
vételtől, az íróknak meg nem fizetnek semmit. A mit a 
társaság ki fogna adni, abból a tiszta haszon kétharmada 
az íróé legyen, az utolsó harmada pedig az alap nagyob- 
bítására fordíttassék. 

fi A részletes évi költségvetés összesítő tételei ezek. 
Kell : 

Díjazásokra 17,000 frt. 

Jutalmazásokra 6,300 » 

Egyébb kiadások . . . ^_ J^700_^ 
Összesen . 27,000 frt. 

Ez sok pénz, elismeri, de elő lehet teremteni. A 
tanulmányi alapból kér 17,000 frtot — a többi 10,000 frt 
legnagyobb részét fedezni fogják a typographia bevételei ; 
a hiányzó részt pedig a tehetős hazafiak bizonyára össze 



m Decay, u. o. 116-7. és 209. 1. 



Digitized by 



Google 



A NYELVMŰVELÉS MINT NÉPMŰVELÉS. 225 

fogják .gyűjteni . . . íme, mily kevéssé bizott még Révai 
az akkori közszellemben. Álmodni sem merte, Hogy egy 
emberöltő alatt a nemzeti szellem annyira meg fog erősödni 
hazájában, hogy az akadémia fölállítása tisztán közada- 
kozás utján biztosíttatik s ismét egv emberöltő múlva az 
ö távol születéshelye, Nagy • Szent-Miklós is gyűjt, hogy 
szoborral tisztelje meg nagy fiát és ezzel önönmagát is. '*^) 

Révai a nyelvművelést tűzi ki a tudós társaság czél - 
jául s épen e művéből, melyben ezt behatóan fejtegeti, 
tűnik ki ismét és legvilágosabban: hogy az ő nye/vm.ű.- 
velése «^művelés is. Ha a tudós társaság fölállításáról 
irt könyvét részleteiben is tekintjük, kitűnik, hogy a mit 
ö fölállíttatni óhajt, nem lett volna pusztán akadémia, 
hanem múzeum és művésziskola, könyvtár és könyvkiadó- 
vállalat, színházi bizottság és könyvnyomda- társulat, sőt 
még irói segélyző-egylet is — szóval mindaz, mire egy 
nemzetnek szüksége van, ha művelődni és haladni akar; 
mindaz, a mi az ő korában hiányzott. — 

Révai izgatásainak az volt az eredménye, hogy a 
helytartótanács átküldte az Akadémia ügyét az ország- 
gyűlésnek, ez pedig kiadta a tanúimányi ügyekben ki- 
küldött választmányának. »Adja a Mindenható, így kiált 
föl Révai ^^) hogy f terv, mely a hazára nézve oly fö- 
lötte üdvös, ujabb akadály által ismét meg ne gátoltassék.« 

Révai azonban további működését nem teszi az or- 
szággyűlés határozatától függővé. A következő évben kiad 



47) T. Adattár, II. k. 364—5. 1. 

*8) >Faxit, Deus optimus maximus, ne res haec, tam salu- 
taris patriae, aliquo iterum obice pvaepediatur." — Latina, 125. L 
jegyzet. 

Bánóczi. Révai Mikl<5s, 1^ 



Digitized by 



Google 



226 Tíz Év KÜZDELMEI. 

ismét egy kis füzetet, melyben elsorolja az Akadémia 
jelöltjeit és kiadja a főherczeghez és utóbbi nádorhoz^ 
valamint a helytartóhoz irt fölterjesztéseit Zichy és Csáky 
leveleivel egyetemben. E füzet mint akadémiai tervének 
kiegészítő része, folytatólagosan lapszámozva de külön 
czimlappal jelent meg: Candidati erigendae eruditae 
Societatis Hungaricae et Ratio facti in ea fromovenda 
progressus, Győrött nyomatott, alkalmasint a saját költ- 
ségén. A múlt év végén annyi pénze sem volt ugyan^ 
liogy 6gy Péczelihez irt levélének postáját megfizethette 
volna *^), de most Sándor pénzt küldött neki ^^) — s mit 
csinálhatott volna vele Révai egyebet? 

E füzetében nyolcz tiszteletbeli és negyven rendes 
tagnak közli nevét, irodalmi működését, elmondja érde- 
meit, s külön megjegyzi mindegyikről, hány nyelvet tud. 
Az elsőhöz tartoznak a mágnások közül Gvadányi és 
Ráday ; a papi rend közül Molnár és Majláth és Nagy 
János; a nemesi rend közül Barcsay, Báróczy és Ka- 
zinczy. 

A rendes tagok nevei ablc-rendben vannak fölso- 
rolva. Egynémelyiknek nincsenek irói érdemei, de a 
praktikus Révai más okból veszi föl őket: Balogh Sán- 
dorról mondja, hogy könyvtárát és ásvány gyűjteményét 
a társaságnak fogja ajándékozni ; Fábchich könyvtárát 
adja majd oda ; Görög Bécsben terjeszti a társaság esz- 
méjét és költ is reá, a rézmetszést is ő mozdította elő- 
hazánkban először nagy költséggel. Horváth Ádám füredi 
mérnök sok mágnást nyert meg az eszmének s most 



49) Péczeli levelei. 
60) M. S, 24-5. sz. 



Digitized by 



Google 



DACSÁNYI KÉVAIRÓL. 2^7 

tanúi németül és francziáúl; Nagyváti János Pesten az 
ország nagyjai közt igen hathatósan terjesztette a társu- 
lat eszméjét. — Kettőt nyilván Baróti ajánlata folytán 
vett föl : Nóvák István kassai tanárt, ki most dolgozik 
egy magyar nyelvű jogi munkán és Simái Kristóf 
piaristát, ki Kassán rajztanitó volt — A negyven tag 
közt meg van az iró mind, Verseghytől Tóth Farkasig 
— csak egy hiányzik, a kinek maga Révai is le -van 
kötelezve, az akadémia eszme ujabb megindítója: Bes- 
senyei György, — 

E névsor, természetes, nem találkozott az ország köz- 
tetszésével. Bacsányi azt irja ez ügyben Rádaynak: »A 
tudós társaságra való candidatusokat Révai kiadása sze- 
rint, nem kétlem, látta már Nagyságod. Nagy vakmerő 
szélességnek tartják sokan Révainak ezen cselekedését. « ^ ') 
Valahányszor Bacsányi Révairól szól vagy róla hallgat, 
midőn szólnia kellene, mindig érezzük, hogy ő a nagy 
férfiúban versenytársát látta és örömest szól felőle, ked- 
vezőtlenül. Nem ismerjük még eléggé Bacsányi életét, 
hogy jellemét és lelkét pontosan megitélhetnők. A meny- 
nyit a Révai adatok szempontjából látunk, nem szól 
mellette. Bacsányi uralkodni és vezetni akar; tekintély 
akar ő lenni ízlés és fordítás, irás és nyelvészet dolgá- 
ban egyaránt. A gyámoltalan Baróti teljesen az ő befo- 
lyása alatt állott ; Kazinczy csakhamar elválik tőle ; Ver- 
seghyn is erőszakoskodott egy ideig. Láttuk, hogy a h 
betű mássalhangzó voltáról szólván, szántszándékkal hall- 
gatja el Révai nevét, ki e nézetet először vallotta és bi- 
zonyította; az Akadémia dolgában is önállón kíván ő 



51) Péczeli napjaim, Tóldy kézirata. 

Digitized by VjOOQ IC 



228 Tíz Év KÜZDELMEI. 

eljárni, ö is felmegy a királyhoz ez ügyben s oly módon 
szól »a beadott és újonnan kidolgozott plánumról« mintha 
abban Révainak sem volna több része, mint neki. ^ ) 
Hogy tehát Révai eljárását » sokan « tartották volna » vak- 
merő szélességnek « alig kell szószerint vennünk. 

Egy ujabb író, ki a testörökről annyi érdekes 
adatot kutatott föl, hogy belőlök jó könyvet csinálhatott 
volna, idézi Bacsányi e sorait és megtámadja Révait: 
» Valóban vakmerő szélességgel, pajtáskodással állítá össze 
Révai e canditatusok sorozatát. Erre a sok érdemetlen, 
névtelen, jobbára Győr vidéki candidatus mellett ele- 
gendő bizonyíték az, hogy Bessenyeit és Bacsányit, az 
akadémiai eszme legfőbb munkásait ajánlandó tagokúi 
egy szóval sem hozza föl.« ^^) 

Oly kevesen foglalkoztak nálunk eddig Révaival 
s a kik tették is, oly hiányosan hordták össze s oly 
elégtelenül dolgozták föl még a pusztán életrajzi anya- 
got is — hogy hajlamunk ellenére is megállunk egy 
szóra Révai megtámadójával. 

A »pajtáskodást« nem látjuk Révai eljárásában; a 
negyven ajánlott tag közt mindössze négy van győri s 
ezek közt a két számot tevő iró, Ráth Mátyás és Raj- 
nis. Bacsányit meg igenis ajánlja Révai ; igen melegen 
szól róla, fölsorolja egész addigi működését, s még azt 
8 fölemlíti, hogy tud latinul és németül és ért olaszul. ^^) 



52) Bacsányi költeményei, Toldy kiadása 250 — 1. 1. 

53) Ballagi Aladár. A magyar királyi testőrség története, 
255. 1. jegyzet. 

54) Plánum Érig. 68—69. 1. 



Digitized by 



Google 



MIÉRT NINCS KANDIDÁLVA BESSENYEI. 229 

De áll az, hogy Révai egy szóval sem említi Bes- 
senyeit. 

Hogyan lehet ezt magyarázni ? 

Nézetünk szerint igen egyszerűen : Bessenyei föl 
volt véve eredetileg a társaság tiszteletbeli tagjai közé, 
de neve a saját kértére maradt ki Révai müvéből. 

A bevezetésben ugyanis olvassuk, hogy Révai nem 
idézheti a tiszteletbeli tagokat mind » részint szerénysé- 
gük , részint a beállható viszálkodástól való félelmük 
miatt. ^^) Előttünk kétségbe vonhatatlan, hogy Bessenyei 
is ezek közé tartozik. Hiszen Révai a Jámbor Szándékot 
mint Bessenyei munkáját adta ki s az előszóban ma- 
gasztalva említi őt; hiszen Révai ugyané müvében, 
melyből Bessenyei kimaradt, említi, hogy ennek terve 
birta rá, hogy az ügyet II. József elé vigye. S vegyük 
tekintetbe azt is, hogy kimaradt Révai jótevője : Fengler 
és kimaradt Révai barátja : Paintner — ezek is bizonyo- 
san csak á saját kértökre — valamint, ismételjük, Bes- 
senyei is. 

Mindez mintegy magától értetődik. Révainak nem 
volt semmi oka síkra szállani ily módon Bessenyei ellen, 
kiről mindig a legnagyobb tisztelettel s a legmelegebb 
elismeréssel szól. S ha tán lett volna is oka, a mint nem 
volt — még ez sem magyarázná e tényt. Révai kandi- 
dálja Barótit, kit nyíltan vádolt nyelvrontásról, sőt 
ajánló soraiban sem felejti el fölemlíteni, hogy kandidá- 
tusának prosodiája »nagyon nehézkes és alkalmatlan ;« 
Révai kandidálja Rozgonyit, ki csak ekkor jött haza 



55) »Partiin ob eorum modestiam, partim ob metum etiam 
aliquem, ne aliquo modo in invidiam adducantur « — U. o. 61. L 



Digitized by 



Google 



230 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

külföldi Útjáról, eddig nem tett semmit, sőt még azzal 
sem volt tisztában : vájjon philosophiára, mathematikára 
vagy statistikára adja-e magát? Es ugyanez a Révai, ki 
az ügyet nézi mindig, a személyt soha, — épen Besse- 
nyeit hagyta volna ki szántszándékkal ! 

S ezek után hadd lássuk, hova tévedhet az oly 
író, ki a tények egészének számba vétele nélkül festi 
hősének lelki állapotát. » Hozzávegyült Bessenyei elkese- 
redéséhez azon óriási igaztalanság, mit rajta Révai elkö- 
vetett, midőn az akadémia kandidátusai közül kihagyta. 
Még ha reménye utolsó szála nem szakadt volna el, 
ugyan mi jót várhatott oly intézettől, melynek még 
méhében létekor vezetői a pajtáskodásnak oly hallatlan 
példáját adják. Ez eljárás Bessenyei önérzetét a legfá- 
jóbban sebzé stb. stb.« ^^) 

Révai alkalmasint azt remélte, hogy ajánlatainak 
nyilvánosságra hozatalával az akadémia föllállitásának 
ügyét siettetni fogja. Fáradozása, reménye hasztalan volt. 
A rendek választmánya a tervezetet be sem nyújthatta 
n. Lipótnak — 1792-ik évi márczius elsején a fejede- 
lem meghalt. Révai, mihelyt a hírt veszi, egy latin ele- 
giát ír, ^*) melyet bár a bécsi Hadi történetekben és a 
pesti latin újságban is kiadott, fölvett latin költeményei 
közé is, hogy »e fölbuzdulásommal is még több jelét 
adjam az osztrák ház iránt való kegyeletemnek.**®) 
Csakhamar alkalma van I. Ferencz királyt üdvözölni*^) 



56) Ballagi. u. 0. 266. 1. 

57) Latina, 133-6. 1. 

58) ». . . et hac accensione plura essent meae in Austria- 
cam domum pietatis argumenta.« — U. o. 138. 1. jegyzet. 

59) U. o. 137-40. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ AKADÉMIAI ESZME RÉVAI UTÁN, 231 

kinek a nyelv ügyét köti szivére — eredménytelenül. 
Midőn az országgyűlés az Akadémia ügyét sürgette, a 
fejedelem azt felelte :. Küldessék vissza e javaslat a rend- 
szeres bizottsághoz. 

És ezzel az egész ügy el volt ejtve. Az ország 
csakhamar belesodortatott Nyugat-Európa háborújába, s 
igy a nyelvmüvelés kérdése háttérbe szorult — sokára. 
Csak az irók nem feledkeznek meg róla. Verseghy egy 
ethymologiai szótárt tart szükségesnek s úgy hiszi, hogy 
» az e czélra fölállítandó tudós Társaság elkészíthetné. « **") 
A Debreczeni Grammatika megemlíti előszavában, ®*) 
hogy a nyelv pallérozására s épségben tartására szüksé- 
ges egy magyar tudós társaság fölállítása. De mi haszna, 
hogy az írók és tudósok emlegetik? Egyesek jámbor 
óhaja marad csak — az elfoglalt s majd kimerült nem- 
zet nem vesz róla tudomást. De hogy tudomást vett róla, 
az Révai örök érdeme. 

De minek külön méltatnunk Révainak e téren 
Taló elévülhetetlen érdemeit? Elmondottuk a tényeket 
— méltatásukat bízzuk az e tekintetben egyetlen szak- 
avatott tollra ; magára Révaira. 

» Senki tőlem így szóP'^) föltűnő szemtelenség nél- 
kül azt a dicséretet el nem vitathatja, hogy a nemzeti 
nyelv kiművelésére szánt magyar társaság fölállításában 



60) Proludium, 1793. 87. 1. 

61) Debr. Gram, 1795. XXII. 1. 

62) »Hanc saltem laudem nemo mihi, nisi egregie impudens 
infioiatum érit : me in Societate Hungarica ad promovendum Ser- 
monem Patrium erigenda, jam dudum et prae ceteris acriter eni- 
8um fuisse Certum est me aliquot Stationes splendidissimas, ubi 



Digitized by 



Google 



232 ► Tíz Év KÜZDELMEI. 

már régen és mások előtt igyekeztem. Néhány igen 
fényes állomást csak azért hagytam el, hogy minél 
alkalmasabb helyen lehessek ezen saját munkásságom 
által nyilvánossá tett s — ha nem csalódom — a hazá- 
nak bizonyára leghasznosabb ügy gondozására.* 



vn. 



Révai az egyetem aesthetikai tanszékére folyamodik \ 
Bécsbe megy ; saecularisatiója. Viszálya a várossal ; ellen- 
ségei és üldöztetése, A numismatika tanszékére pályáz. 
— Esztergom, 

Révai nem érezte magát jól tanítótársai között ; a 
közttik lezajlott viszály is változást óhajtatott vele. Es 
csakhamar kinálkozott is erre alkalom. Werthes Frigyes 
a pesti egyetem aesthetikai professora 1790-ben nyuga- 
lomba lépett és visszatért Németországba. ^^) — Fengler 
püspök ösztönzi Révait, folyamodjék ez állásért, és Révai 
megteszi, ^^) de eredménytelenül; 1791-ben a német toUii^ 
de magyar érzelmű Schedius Lajost nevezték ki ez ál- 
lásra, a mi Révainak igen zokon esett. Még a következe 



privatis meis rebus insigniter potuisset consuli, deseruisse tamen 
propterea vei maximé : ut minus impedito essem loco ad euran- 
dum et mea opera hoc Publicum, et Patriae, nisi ego fallor, sane 
utilissimum negotium « — Latina^ 124 - 5. 1. jegyzet 

63) Fejé'^^ História Academiae Scientiaruro '^ázmánianae, 
18:35, 132 és 170. 1 
: 61) M, S. 24-5 sz. 



Digitized by 



Google 



KÁROLYI GRÓPNÉTÓL ASZTALPÉNZT NYER. 233 

évben is panaszkodik az ország birója ellen, ki protec- 
tiójával Schediust »tolta be« a kathedrára; a nádorralis 
szólt e tárgyban, sőt a királyijai is, de ez utóbbi »kény- 
telen volt ezt tenni. «^^) A múlt évi vakácziót Sándor 
jószágán töltötte, az 1792-ikit pedig Bécsben, hol három 
hétig marad s az architecturai leczkéket járja; a követ- 
kező télen is rajzolgat folytonosan — »sine fine.**^*^) Nyil- 
ván belátta, hogy ő neki, bár akarata ellenére, egyelőre 
a rajz mellett meg kell maradnia, tökéletesbiti tehát ma- 
gát benne, annálinkább, mert e tanévben uj tisztséget 
vállalt : a királyi akadémián is ő lett a rajztanító. ^'') 

Révait Bécsbe még eg/ czélja vezette: elment az 
özvegy Károlyi grófnéhoz és 150 forintnyi asztalpénzt 
nyert tőle, arra az esetre, ha elagg vagy máskép szorulna 
rá. így minden eshetőség ellen biztosítva, megírja a pro- 
vinciálisnak : engedné meg neki, hogy a saecularisatióért 
folyamodhassék. Ez az engedély megérkezett Győrre 
1793-iki november 3-án. ^®) A következő év márczius 18-án 
Révai már világi pap, ®^) és Fengler püspök őt utóbb 
egyháza megyéjébe fogadja. 

Hogy Révait e lépésre mi vezette, nem nehéz kita- 
lálnunk. A szerzetes élet nem felelt meg természetének 
— s íme már tizennégy éve, hogy nem szolgálja szerze- 
tét és nem is lakik a szerzet házában, öt a piaristákhoz 



65) M. S. 24—5. 1 
6ö) U. o. 

67) M. S. 1. a. 

68) U. 0. 

69) M. S. 24—5. gz. — M. S. 30. sz. szerint a saecularisatió 
1794-iki február 7-én adatott ki Romában és a győri consistor 
riumban márczius 28-án hirdettetett ki. 



Digitized by 



Google 



234 Tíz Év KÜZDELMEI. 

nem kötötte már, hogy úgy mondjuk, egyéb puszta külső- 
ségnél. Ha megírja folyamodását, vége ennek is — meg- 
szabadul a szerzetesi kötelékektől, melyek mindig nyom- 
ták és szorították. Szemére hányták, hogy szerzetes létére 
újságot ír és anakreoni verseket költ, iQiisága éveit sem 
felejté el — szóval, neki a szerzetesi élet eleitől fogva 
csupa bajt és kellemetlenséget hozott. Miért ne szabadul- 
jon tehát — ha teheti? 

Es ne feledjük azt sem : Révai elégedetlen győri 
állásával — úgy az állásnak mint saját magának természe- 
ténél fogva. Hogy jobbra méltó, érezte ; hogy egy helyen 
neih tűri őt soká nyughatajblansága, azt is érezte. Szaba- 
dulni akar a szerzettől, hogy elmehessen Győrről is. Mint 
világi pap, kaphat ő akármily más állást. 

Találkozik is még ugyan ebben az esztendőben. 
Győrről azt irják neki, h-ogy exhortatornak fog küldetni 
valahová — a mit ő mint természetével meg nem férhe- 
tő t, szépen megköszön. "") Majd azt hallja, hogy győri 
szónoknak van kandidálva, de ebből sem lett semmi, és 
Révai ennek is megörült, mert szabadulni akar innét. 

Volt is reá oka untig. Viszonya a rajziskolához tűr- 
hetetlen kezdett lenni; most nem társai, hanem a város 
miatt. az iskola érdekében megtett mindent, sőt sok- 
kal többet, mint kötelessége lett volna. A város fölállí- 
totta az uj iskolát, de még a legszükségesebb rajzszere- 
ket sem szerezte be ; Révai, a szegény Révai, megvette . 
a szükségest a saját pénzéből. ''^) Az elemi iskola negye- 
dik osztályának nyolcz hónapig nem volt tanítója ; Révai 



70) Gtízmics, u. o. 19. 1. 

71) U. o. 19. 1. 



Digitized by 



Google 



VISZÁLYA A VÁROSSAL. 235 

mgtgára vállalta ez osztályt is és tanította a mathemati- 
kát, geometriát és történetet nyolcz hónapig minden díj 
nélküL '^'^) E mellett az iskolát példás rendben vezette. 
Bachmann királyi inspector megdicséri öt a helytartótanács 
nevében 1793-ban "^) a bécsi rajzakadémia pedig 1795-ben. 
Ez utóbbinak elismerő sorai e szókkal kezdődnek: »E 
rajziskola valamint egész berendezése kitűnő* — és a 
végok: »Csak azt kivánjuk, bár méltányolnák felső he- 
lyen a tanító ügyességét és ernyedetlen buzgalmát, és hogy 
ez iskola a többi nemzeti iskolák mintaképéül említtes- 
sék.*^^) De azért a város nem »áldozott« egy krajczárt 
sem az iskola érdekében. 

E mellett Révai a tanácsosokkal és a polgármester 
családjával, de még a hajdúkkal és ezeknek feleségeik- 
kel is az iskola udvarában folytonos vitában élt. '''^) » Pa- 
naszt tön a tanácsnál a rajta tett méltatlanságokért, még 
rosszabb lett; nyilván gúnyoltatott, mocskoltatott. Mind- 
ezek arra vitték az érzékeny férfiút, hogy iskoláját be- 
zárá. Tettének okait elmondá a tanácsban ; ez el akarván 
mellőzni a törvényes utat, a püspökhöz adta a dolgot. 
Révai ezt az itélöszéket el nem fogadta, mert a tanács 
vissza akart élni a püspök tekintetével. A püspök felfor- 



72) M. S. 52. sz. és .78. sz. 

73) Fény falvi, u. 0. 205. 1 

74j »Diese Zeichnungsschule ist vortrefflich, so wie die ganze 
Einrichtung derselben. — Es bieibt nur der Wunsch tibrig, dass 
die Geschicklichkeit und die ra«tlose Bestrebung des Lehrers 
hoher Orten möchte bemerket und diese Schule allén übrigen 
Nationalschulen zum Muster aufgestellt werden.« — ?7. o. 206 — 71. 

75) Quzmics, u. o. 23. 1. itt »kamarások«-ról és a »város 
Gazdájáról* van szó. 



Digitized by 



Google 



236 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

tyant Révai ellen, hogy tekintetét megvetette. Révai- a 
tanácsot törvényes útra igazítá : » Keressen meg engem a 
tanács a maga helyén; mondja ki a főigazgató, mondják 
ki Szerdahelyi és többi ellenségeim nyiltan a törvényszék 
előtt, melyek az én nagy vétkeim «. '*^) 

» Szerdahelyi és többi ellenségeim* — ez az egyet- 
len homályos pont Révai életrajzában. Mennyire keserí- 
tették és üldözték őt személyes ellenségei s hogy kik 
ezek, tudjuk — de hogy miért ellenségei, erre nincsenek 
tényeink. 

S mily sajátságos ! Ellenei azelőtt megannyi jó 
emberei voltak. Szerdahelyi, kit e helyen említett, a hely- 
tartótanács referense volt tanulmányi ügyekben ; Révai 
elküldötte neki 1792-ben megjelent latin verseit, s ez 
felel a szerzőnek egy pár meleg udvarias sorban s többi 
közt azt is Írja neki, hogy örömest szolgál majd Révainak. "') 
Balogh és Fábchich, kiket ő 1791-ben akadémikusoknak 
ajánl, most elkeseredett ellenségei. Az előbbi azt mondja 
Révairól, hogy még latinul sem tud és az iskolában még 
grammatikára is elégtelen. '^^) Már 1792-ben Révai azzal 
okolja meg a Latina kiadását : ő semmi nagyobbat elérni 
nem akar, csak azt akarja bizonyítani, hogy igenis tud 
latinul. ^'^) 



76) »Querat me Senatus suo loco; loquatur Superior Direc- 
tor ; loquatur Szerdahelyi et caeteri hostes palám in judicio, quae 
8int tanta mea erimina. « Guzmics, i. li. 

77) Fénij falvi, 197. 1. 

78) Guzmics^ u. o 19 1. 



79) Latina, 8. és 9 1 



Digitized by 



Google 



GYŐRI ÉS BUDAI ELLENSÉGEI. 237 

Győri és budai ellenségei kezdik most saecularisa- 
tióját gyanúsítani; azt fogják reá, hogy a király tudta 
nélkül és alattomos fortélylyal nyerte azt ki ; e mellett 
azzal rágalmazzák, hogy megromlott erkölcsű s kétes 
vallású lévén, épen nem tanitónak v^,ló. Révai Bécsbe 
szándékozik önvédelmére, de nincs se pénze, se embere. 
Kéri Paintner segítségét — épen születése napján ír neki. 
A boldogtalan férfiú keserűen kifakad önmaga ellen : 
» Születésem szomorú napján irok, a mely bár soha meg 
sem lett volna — bár volnék/ mintha nem lennék. «*"') 

Paintner valami Kurznak ajánlja őt Bécsbe — Révai 
» felvergődött, « de mikor megérkezik, temetik Kurzot. 
»Most már csak a más világon segíthet ügyemen, Bécs- 
ben már nem!«®^) — kiált föl a kétségbeesés fájó hu- 
morával. Most a bécsi urakhoz folyamodik, a kik a hely- 
tartótanácshoz utasítják — Révai fél Budától és csak 
miután' a királynak átnyújtotta folyamodását, jön ide 
jogos ügyét védelmezni. Ellenei elemi iskolára vagy káp- 
tónságra akarják kárhoztatni — Révai önérzetesen mondjai 
hogy többre tartja magát érdemesnek s hogy joga van a 
királynak is rerfényleni megerősítését.®-) 

E közben ismételve tett kísérletet, hogy Győrt oda 
hagyhassa. A budapesti egyetemen megüresedett a nu- 
mismatika tanszéke, melylyel a régi geographia tanítása 
is össze volt kötve. — Révai habozás nélkül pályáz erre 



80) »Natali die mihi tristi quem fere opto numquam exsti- 
tisse; fuissem, quasi non essem.c — Guzmics, u. o. 19—20. 1. 

81) »In coélis aget itaque rem meam non verő Viennaelc— 
U. o. 20. 1. 

82) ü. o. 20—21. 1. 



Digitized by 



Google 



238 Tíz Év KÜZDELMEI. 

Í8,®^) s Paintnertől idevágó könyveket kérvén®^) hozzá 
fog nyomban a készüléshez. Elleneinek befolyása azon- 
ban ismét megbuktatta, s a tanszékre egy Katancsics 
nevű szent ferenczrendü szerzetes neveztetett ki. ®*) Majd 
meg azt hallja, hogy a következő évben, 1796-ban több 
változás fog történni; Révai Budára siet, hogy magát 
jókor jelentse. »Itt azt vévé tanácsul, hogy ha a pozso- 
nyi exhortaturát 500 forint díjjal . elnyerni akarná, folya- 
modnék a primás érsekhez. Megtéve a lépést; Pray se- 
géllé öt s a berezeg kedvezni látszott. De íme jönnek 
ellenségei és dörgések, menykövek, kétségbeesés vonódtak 
össze hirtelen szegény Révai feje fölött. Révai, kiálták 
ezek, épen nem szolgálhat tudományos körben: mert az 
ifjúságnak botránkoztatója, melynek épségére most kel- 
lene leginkább fölvigyázni; mert anakreoni verseket ír; 
több az orthodoxiával ellenkező dolgokat kever írásai 
közé ; kinek azért sem religiója, sem erkölcse nem lehet 
jó — mert^csavargó, állhatatlan, ki a piaristákat elhagyta ; 
a koronáról írt versei nyilván pártütésre mutatnak. Ezek 
mellett már vénhedik és az iskolai fundusnak terhére 
rövid szolgalatja miatt nem lehet. A normális iskolák 
mellett tett szolgalatjai a várostól s nem az iskolai 
fundustól várhatják jutalmokat. Ha a város nem teszi^ 
ott a püspök, patrónusa, kedvelője, adakozója.*®^) 

A város vagy a püspök! Pedig az egyik határo- 
zott ellensége, a másik meg nem igazi jóakarója. . . 



83) M. S. 1. a. 

84) Ouzmicsj u. O. 19. 1. 

85) Fejér, u. o. 132. 1, 

86) Guzmics, u. 0. 21—22. 1. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ÉS PENGLEK. 239 

Révainak tehát vissza kellett mennie Győrre s 
hogy »tengődhessék«, k/)sztosokat akart fogadni. De Ba- 
logh ki tudta vinni, hogy ne kapjon, a mit annál köny- 
nyebben tehetett, mert Révai a városban gyűlölt s^iemély 
volt. Midőn a rajziskolát bezárta, magához vette a köny- 
veket és metszeteket, melyeket úgy is ő vett a saját 
pénzén, és a rajzokat is, melyeket ő csinált és tanítvá- 
nyai — az iskola pusztán állott.^^) Képzelhetni, mennyire 
felbőszült ezen a . város hivatalos része. Nem-hivata- 
los része pedig annál könnyebben tette sajátjává ellen- 
ségeinek róla való vélekedését, mert Fengler kedveltjé- 
nek tartották — ő szenvedett püspöke miatt. Pedig a 
» változó kedvű és kéjű« főpap nagyon különös patrónusa 
volt. Egy ízben azt monda neki : » Ich gebe dir immer 
wenig, Man muss den Vogel nicht iiberfütternj dass 
er immerfort singé — mindig keveset adok; nem sza- 
bad a madarat hizlalni, különben nem énekel többet. — 
Révai mélyen érzé az ebben rejlő lealacsonyitást. Most 
pedig, midőn leginkább szüksége lett volna reá, ez elhagyta 
az elkeseredettet. A püspök szüntelen szemrehányások- 
kai illeté, hogy miatta már annyiszor kellé pirulnia, 
valahányszor érdekében tett ajánlatai mellőztettek. S mi- 
dőn Révai a pozsonyi exhortaturáért folyamodott s Feng- 
lertől ajánlatot kért, ez oly módon teljesítette kérelmét, 
a mint nem kívánta — nem annyira ajánlá őt, mint in- 
kább elbocsátá megyéjéből.®^) Ez a szegény Révait, ki 
ez egész idő alatt folyton betegeskedett is, mélyen kese- 



87) cr. 0. 24 ]. — 1800 jun. 2-án visszaajándékozta önszán- 
tából a rajzszereket és rajzokat is. M, S, 57. sz. 

88) U. 0. 22-3. 1. és a jegyzet. 



Digitized by 



Google 



240 



Tíz ÉV KÜZDELMEI. 



rité. Már egy évvel előbb írta Sándornak a várossal való 
viszálya fölötti boszuságában, hogy lemond minden ma- 
gyarságról, mert az neki mindeddig csak bajt szült ^^) — 
most pedig végkép elkeserítve és kétségbe ejtve, azt írja 
Paintnemek, szerezzen neki megyét — Ausztriában. » El- 
hagyom, így kiált föl, hálátlan hazámat, hol szándékom 
és akaratom ellenére az egyik bujdosásból a másikba 
merülök. ««") 

Ekkor hallja Révai, hogy az esztergomi gymna-. 
siumban tanárra van szükség. Fölmegy Bécsbe ez okból 
és azért is, hogy saecularisatiójának királyi megerő- 
sítését végre kinyerje. Paintner ajánlotta öt a be- 
folyásos Somogyihoz, utóbb udvari tanácsoshoz,^^) kiben 
Révai csakhamar hatalmas pártfogóra talált. Balogh 
azonban gondoskodott jó előre, hogy Révainak ujabb, 
ellenségeket támaszszon — azzal fenyegetik, hogy neki 
mint a többi szerzeteseknek is, ezentiil sem lesz szabad 
önálló végrendelkezést tenni — vagyonáról, mire Révai 
azt mondja: »Nem törődöm vele, hogy nem engednek 
végrendelkezést tenni; régóta képtelenné tett már erre a 
folyton belém kapaszkodó s engemet ily keményen érintő 
szükség. «^ 2^ Nem is oly jogot, hanem jogát keresi ő; 
eljárásának tisztaságát, ügyének igazságát akarja ő elis- 



89) M. S. 24-5. sz. 

90) »Desero ingratam mihi Pátriám, in qiia ex errore uno 
in alium immerens et nec cogitans vei invitus protrudor.« — 
Ousmicsj u. o. 23. 1. 

91) M. S. 32. sz 

92) »Nihil me movet negata testandi facultas, quam dudum 
mihi denegavit perpetua et adhaerens mihi dura egestas.« — 
Guzmics u, o. 25. 1. 



Digitized by 



Google 



TANÁR LESZ ESZTERGOMBAN. 241 

mertetni rainden áron. — » Elveszek inkább, úgymond, 
semhogy a jogtalanságot tovább is tűrjem. «^^) 

S Révai makacs állhatatossága győzedelmeskedett 
a viszontagságokon. A helytartótanács s a királyi kan- 
czellaria saecularisatiója^ ügyében melléje állottak s arról 
is biztosították, hogy az esztergomi tanárságot ö nyeri el. 

S úgy lett. Révai ujjong kitörő örömében. » Vissza 
vagyok adva önmagamnak, a tudománynak, , a természet- 
nek, némileg már mosolygó géniusomnak ; mintegy bi- 
rodalmamba vagyok vissza helyezve. S képzeld még ehhez, 
folytatja Paintnerhez írt levelében, a kellemes helyet, a 
kegyeket, völgyeket, a berkek édes magányát, a pata 
kok és madarak vidám csevegését, a mellette folyó 
nagyszerű Dunát , Budának és Pestnek közelségét s 
mennyi minden, a mi nem jut most az eszembe! Oh én 
kedves esztergomi magányom! Mit nem fogok én róla- 
tok énekelni — hisz oly sokkal tartozom nektek sorsom 
miatt !«»0 

A sokat hányatott és üldözött férfiú végre meg- 
pihenhet. 



93) »Pereo potius quam iniqua amplius feram.€ Ouzmica^ i. h. 

9*) »Ipse mihi redditus sum, studio, naturae genioque meo 
admodum arddenti, quasi regno meo restitutus. Adde loci amoe- 
nitatem montium, convallium, nemorumque dulce recessum ; jucun- 
doB rivulorum, aviumque strepitus ; praeterfluentem ingentem 
Danubium ; Budaeque Pestique vicinitatem, et quae non vacat 
omnia memorare. dülce secessum Strigoniensem ! quae ego 
de vobis canam, tam bene de me, meaque fortuna meritis.« — 
U. o. 26. 1, 



B á n ó c z i. Bévai Miklós. 16 

Digitized by VjOOQ iC 



242 Tíz Év KÜZDELMEI. 



vm. 

A Martinovics féle mozgalom, . Latina, Angulorum^ 
Trisectio. 

Mindeddig, mondhatni bátran, sem nemzeti sem 
kiválóbb politikai esemény Kávainak figyelmét el nem 
kerülte. Az utóbbiakat illetőleg elmondá nézeteit, óhajait 
— az előbbiekben meg oly tevékeny részt vett, mint 
bárki más e korban. Voltak nálánál befolyásosabbak, de 
nem volt egy sem lelkesebb és lelkesitőbb, buzgóbb és^ 
buzditóbb mint ő. 

E viszontagságos évei azonban a beteges férfiút 
folyton önnön magára utalták — azt sem tudta mindig, 
miből tengődjék; lelki erejének java részét elfoglalta 
megtámadott jelleméért és világi-papi állásáért való küz- 
dése, és fogyasztotta és emésztette az elkeseredés és két- 
ségbeesés. Az a férfiú, kinek minden tettében egyetlen 
óhaja és czélja a haza jóléte volt, végre külföldre akar 
menni — kell-e több e ténynél arra nézve, hogy meg-^ 
értsük, mért terjed figyelme és részvéte kisebb körre^ 
mint azzlőtt? 

Pedig Magyarországot ez időben nevezetes esemé- 
nyek foglalták el. Bécs e közben indította meg a hábo- 
rút a franc zia nemzet és a magyar demokrata párt ellen.. 

Az 1790-ben megindult politikai és társadalmi renais-^ 
sancc lassan lassan nevezetes foglalásokat tett, és a kül- 
földi, nevezetesen a franczia eszmeáramlat nálunk is- 



Digitized by 



Google 



MAR:riNOVlCS És TÁRSAI. 243 

egyre többeket vont körébe — s a mi e ténynek jelen- 
tőséget kölcsönöz: — az i^ú nemzedéknek komoly, tö- 
rekvő, müveit és hazafias tagjait. Arról, ki magát utóbb 
e párt titkos fejévé tette, kimutatta Fraknói, hogy nem 
volt sem ideális gondolkodású, sem hazafias érzésű. De 
Martinovics kétséges jelleme nem vet árnyékot azokra 
is, kik vele szövetkeztek. Ez az egész mozgalom termé- 
szetes eredménye volt az irodalom befolyásának, általá- 
nosabban: az eddigi fejlődésnek. Hogy Martinovics lett 
vezetője és feje, csak azt a régi tényt bizonyítja, hogy 
a számitó becsvágy és a hiú egoizmus mindig ki tudják 
zsákmányolni az idealizmust és a lelkesedést. Martinovics 
nélkül e mozgalom nem fajúit volna el az elméleti jako- 
binizmusig, és Thugut nélkül senkinfek sem jutott volna 
eszébe e mozgalmat összeesküvésnek bélyegezni. A ma- 
gyar természettől conservativ. A franczia forradalmat 
csinál, hogy uj alkotmányt teremtsen — a magyar azért, 
hogy a régit megvédje. 

A megindított vizsgálat bele vont az » összeeskü- 
vésbe* négy irót is, kiket természetesen elitéltek. Ba- 
csányit ezért ítélték el, mert önvédelmében veszedelmes 
elveket árult el; Szentjóbít, mert valamikor a társaság- 
hoz tartozott ; Kazinczyt, mert a bűnös kátét magának 
leirta ; Verseghyt meg azért, mert elolvasta. Mind e négy 
férfiú pedig szerette a hazát, s nem volt egyikben sem 
annyi politikai gyűlölet és tetterő, hogy forradalmat 
csináljon. 

Révaiban valóban több volt meg ezekből, mint 
mind a négyben együttvéve. Hogy mégis a Martinovics- 
féle pörbe, vagy — mint akkor országszerte nevezték — 
» szerencsétlenségbe « nem keveredett, úgy hiszszük, a vélet- 

IG* 



Digitized by 



Google 



244 Tíz Év KÜZDELMEI. 

lenen kivül leginkább ez időbeli viszontagságos életének 
tulajdonitható. 

Révai nem ért reá franczia eszmékkel foglalkozni 
— a mi ideje és ereje maradt, azt a' tudománynak 
szentélte. 

Sok nem maradt, és nem is tett sokat. Barátainak 
unszolására összegyüjté latin verseit ; 1789-ben megírta 
már hozzájok az előszót, 1792-ben végre kiadta Latina 
czim alatt. 

Igazi költői tehetséget ezekben is hiába keresünk. 
Hogy jól kezeli a latint, azon sem csodálkozhatuiiK, 
hiszen jó formán második anyanyelve volt neki. Az elé- 
giák technikájában ügyesebb itt, mint a magyarban — 
folyékonyabbak már azért is, mert a latin szókötés sok- 
kal szabadabb a magyarnál. Ódáiban azonban még any- 
nyi ügyességet sem mutat, mint a magyar nyelven Írot- 
takban — ritka az olyan ódája, melynek ne lenne egy- 
egy oly versszaka, mely csak formailag bevégzett egész, 
míg nyelvileg még csak vesszővel sem választható el a 
következőtől — egyszerűen folytatása ez az előbbi mon- 
datnak. Horatius ódáiban is van ugyan néha ily vers- 
szak — de nem ily sűrűen s azután, itt — Révaiban 
van. A mi a költőnél megengedett szabadság, az a vers- 
írónál technikai fogyatkozás. 

A mit az egész idő alatt teremtett, mindössze egy 
nem egészen harmadfél lapnyi értekezése, melyről ké- 
sőbb fogunk megemlékezni. Esztergomban azonban vissza 
volt adva, mint mondja, maga magának és a tudomány- 
nak és vasszorgalommal látott ismét csakhamar a munka 
után. S alig tölt itt egy évet, kiadja egyetlen mathema- 



Digitized by 



Google 



ANOULORUM TUISECTIO. Z^b 

tikai kis munkáját T>Anguloruvi trisecHo et covsectaria 
cir etilt quadrati<í czím alatt Bécsben 1797-ben. 

Nagy kedvet érzett magában többször, így szól az 
előszóban, mathematikai problémákkal foglalkozni ; de 
elnyomta azt benne hivatala, mely inkább arra vitte, 
hogy a rajzmesterséget és magát a müépitést — ipsam 
erchitecturam elegantiorem — tegye magyarjai előtt kö- 
zönségesebbé éjjeli tanulmányaival és nem megvetendő 
rajzolásbeli ügyességével. Vajha, igy kiált föl, azt, mit ^ 
két nemben ernyedetlen szorgalommal egybe gyűjtöttem, 
valamikor a világ elé bocsáthatnám ! Midőn, így folytatja, a 
győri rajziskolát sok viszontagság után oda hagyta, a ké- 
nyelmesebb helyen lassan-lassan visszatért testének és el- 
méjének ereje s ezzel a régi ösztön, hogy ő is próbáljon 
valamit a legnehezebb dologban, mely sokak ítélete sze- 
rint megoldhatatlan volna. 

Révai a czímiapra neve után hozzá teszi: csanádi 
magyar, Hungarus Csanadiensis. Ebből is, de az előszó köz- 
lött helyeiből is kitetszik, hogy ö e müvet inkább a külföldi 
tudós világ számára írta. Ezért választotta a latin nyel- 
vet. Várt is hatást e müvétől, de csalatkozott. Nem igen 
vették azt figyelembe — sem külföldön, sem Magyar- 
országon. 

Pedig e kis munka megérdemli a szakértők osztat- 
lan figyelmét ^^). Határozott mathematikai tehetség lép 
elénk, melynek gondolatja menetét érdekeltséggel követ- 
jük elejétől végig, bár oly úton halad, mely nem vezet 
sehová. 



^^) A következő adatokat t. barátomnak, Éberling József 
mathematikusnak köszönöm. 



Digitized by 



Google 



246 TÍZ Év KÜZDELMEI. 

A tárgy, melylyel Révai foglalkozik, régi. Már a 
görögök is fejtegették — ők is akarták már a körnek 
három egyenlő részre osztását, és másodszor : a kör négy- 
szegüsitését egyedül a körnek és vonalzónak segítségével 
megoldani. 

E két problémát azonban ily segédeszközökkel 
megoldani lehetetlen. Tudták ezt már a görögök is, kik 
hyperbolával és parabolával fejtették meg. Ujabban talál 
tak erre más módot is' — de a mathematikusok tudják, 
hogy körrel és vonalzóval megfejteni nem lehet. Az első 
problémát nem, mert harmadfokú egyenlethez vezet, 
melyet körrel és vonalzóval szerkeszteni nem lehet. A 
másodikat szintén nem, mert a t a Ludolf-féle szám, 
irrationális. 

Révai visszatér a sokat hányatott kérdésre s azt 
hiszi, hogy megoldotta. Csalatkozik — az elsu pont- 
ban ugyanis oly aránylatot használ, melynek jogosultsága 
nincsen kimutatva ; a másodikra nézve pedig az előadott 
szerkesztés a kör területét csak megközelíti. (Naherungs- 
construction.) — 

Ezzel a mathematikai müvével Révai munkásságá- 
nak egy korszaka záródik be. Eddig » nyelvmüvelés* volt 
a czélja, s ennek szolgálatában volt ő költő és újságíró és 
kiadó és nemzeti agitátor. Változó munkásságának min- 
den egyes ága azonban egyre közelebb hozta uj czéljá- 
hoz, mely az előbbinek : a nyelvmüvelésnek csak meg- 
szorítása, mondhatni, folytatása volt. Révai lassan fejlő- 
dött. A mihez fogott, teljes erejével tette, lánglelkónek 
egész hevével tette — s épen ez késeitette fejlődését. 

Azt mondjuk: fejlődését. Mert mi Révaiban azt lát- 
juk a mi lett, s nemcsak azt a mi volt. A mi nagysá- 



Digitized by 



Google 



RÉVAI KÜLSEJE. 247 

gát teszi, azt keressük folyton, első ifjúságától fogva 
mindaddig, míg fényének delelő pontján nem áll, és 
sokszor csodálkozunk, hogy erre oly későn akadunk. E 
természetes hajlam gyakran teszi türelmetlenné az olva- 
sót, a mint bizalmatlanná teszi eleinte az ily fejlődés 
kutatóját önmaga iránt. De a tények végre is legyőzik a 
hajlamokat s nem marad hátra egyéb — meglepetésnél. 
Ilyenkor, mintegy hősünk iránti öntudatlan előszeretet- 
ből, analógiák után nézünk. S nem hiába. Kantban senki 
sem sejtette ötvenhét éves koráig a » mindent összezúzó « 
philosophust. — Révai negyvenöt éves, midőn voltaképi 
tehetségének tiszta öntudatára ébred. 

Negyvenöt éves csak — de már egy évvel előbb 
érzi, hogy egészsége meg van törve. ^®) 

Egy volt esztergomi tanítványa így festi Révait ez 
időből: — 

» Karcsú és elég magas termet. Hosszas ábrázat, 
elől kopasz, hatul ritka szőke egyenes hajjal födött fő. 
Épen nem sűrű szemöldök, beesett kék szemek. — Jó- 
kora horgas sovány orr, vékony ajkak, beálló áll, kevéssé 
görbedt hát. Járása eleven, az arczban gondot és boszú- 
ságot jelentő vonások. Az öltözetben tisztaság, az ételben 
finnyásság és mértékletesség. Bort ritkán ivott, erősebb 
italokat soha. Társalkodni csak nagyokkal és tanultak- 
kal szeretett. Szüntelen dolgozott. Azt akarta, hogy 
tanítványai se heverjenek soha. Azért az iskolai leczké- 
ket a szabott órákon kivül egy-kettővel megtoldotta. E 
végre gyertyatartókat vitetett az iskolába, és téli napok- 
ban este felé ilyes világnál is tanítgatott. Szoros rendet 



96) M, S. 31. PZ 



Digitized by 



Google 



248 Tíz Év KÜZDELMEI. 

szabott mindenben. Szünnapokon rajzolni tanitott, néme- 
lyeket a maga házánál. Sétálni pedig az egész iskolát 
maga vezette néhányszor, és a rövid gyermekjáték után 
a klasszikusokat magyarázta.* ^") 

Ilyen volt ekkor Révai. Oda van iQúságának nyers 
tüze, oda férfikorának vállalkozó ereje is. Az élet harcza 
már-már megtörte testének erejét — de szelleme azon 
erős a milyen volt: megmaradt lángelméje, meg haza- 
fisága, meg önérzete. 



97) GuxmicB, u. 0. 39. 1. 



Digitized by 



Google 



HATODIK FEJEZET. 



EEVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



I. 



Hogyan lett Révai nyelvészszé. 

Mathematikai müvének kiadása után Révai fejlődé- 
sében egy uj korszak kezdődik — más czélokkal és 
más eszközökkel. ír ugyan verseket ezentúl is, ki is ad 
néhányat — ráért szórakozni és hálálkodni. Komoly 
foglalkozása azonban nem ölel föl ezentúl több tárgyat 
vagy több tudományt, hanem csak egyet. Belátja, érzi, 
hogy a nyelvművelés nagy czélját nemcsak több rend- 
beli, hanem egyféle munkássággal is elő lehet mozdítani. 
Ide vonzza őt hajlama, fejlődése, belátása — egy szó- 
val : tehetsége. Czélja nem többé a nyelvmüvelés, hanem 
maga a. nyelv. 

Révai nyelvész lett. — 

Hogyan lett azzá ? 

Irodalmi működését iskolai könyvek szerkesztésé- 
vel kezdi s minthogy minden tárgyra készít egy-egy 
iskolai könyvety ír magyar nyelvtant is. 1779-ben azon- 
ban említi már a régi magyarság kincseit s nyel- 
vünk titkait — ez Révai nyelvészeti fejlődésének első 



Digitized by 



Google 



252 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

nyoma ; ez évtől számítja ö maga is nyelvészeti kutatá- 
sait, midőn 1799-ben említi, hogy húsz éve immár, hogy 
nyelvtani mefigy éléseit folytatja. ^) Cóakhogy ne feledjük : 
visszafelé nézve, minden más színben tűnik föl — az eset- 
legest hajlandók vagyunk szándékosnak, a mellékest 
lényegesnek tartani. Mert Révai ez időben nem »foglal- 
kozott« még a magyar nyelvvel, különben maradt volna 
nyoma; elmélkedett róla, ennyi az egész. 

Két évvel utóbb megfogamzik benne a kiadások^ 
eszméje és láttuk, hogyan szövődik ez össze a régise-' 
gekkel. Majd a magyar írásmódot akarja egyszerűsíteni' 
s e czélból történetileg kívánja fejtegetni a magyar írás- 
mód fejlődését. így kerül a sor a Halottas Beszédre — 
ismét csak, hogy úgy mondjuk, külső oknál fogva, de 
nem nyelvészeti czélból. Révai író levén, helyesen akar 
írni — így kerül a helyesírás elveinek tisztázásához. 
Révai írja a Hírmondót, és fordítja Batteuxt — így vet 
ügyet a magyar próza színvonalára. Deák méretű ver- 
seket ír s vizsgálja a prosodiát — így kerül ő a ^ 
betű mássalhangzó voltának megállapításához. 

Ezen időszerinti czéljai tehát oly neműek, hogy 
figyelmét mellékesen nyelvi vizsgálatokra is irányítják 
— mellékesen, de folytonosan is. . 

A kiadások kényszerűit befejezése után e mellékes: 
nyelvi vizsgálatok mindinkább előtérbe lépnek — kezd 
már rólok szólni is, eleinte ugyan inkább csak elvétve, 
de később már határozottan. 



i) M, S. 52. sz. 



Digitized by 



Google 



A NYELVMŰVELÉS ESZKÖZEI. 153 

1790-ben említi egy latin versében, hogy a pannon- 
lantnak akar halhatatlan dicsőséget szerezi^i, s ekkor szól 
először prózájáról is: 

Ausum plura satis docet et sermone soluto 
Aucta meis studiis Hungara Cognitio. 2) 

Ugyanez évben adja ki tervét a magyar tudós tár- 
saságról. Itt csillámlik föl másodszor határozott nyelvé- 
szeti tehetsége. 1783-ban ismeri föl először a magyar 
nyelv fejlődésének egyik legfontosabb tényét : hogy afc 
igeragok névmások. Azóta tovább szőtte gondolatainak 
sorját, általánosabbá tette az ekkor fölvetett kérdést. Azt 
kutatja: mi minden szükséges ahhoz, hogy a nyelv mű- 
velése biztos és sikeres legyen? Felelete: föl kell élesz- 
teni a régi szókat; — igenám, de e czélból föl kell őket 
előbb keresni is. Uj szókat, így folytatja, a nyelv alka- 
tának megfelelően kell képezni ; — igenám, de nem kell-e 
ez esetben előbb tudnunk, miben áll a nyelvnek alkata ? 
A harmadik eszköz, így végzi, a régi és uj szók volta- 
képi és ékes használatának kimutatása. S hogyan tör- 
ténhetik ez ? 

Révai szerint három dolog által : nyelvi fejtegetések és 
nyelvi megfigyelések és végre anyaggyűjtés által. »Bő anya- 
got kellene az egész hazában összegyűjteni s az ország 
minden részében a közhasználatot s a népies dialectust 
szorgalmasan, figyelemmel s éles ítélettel kell megvizs- 



2) »Hogy többet mertem, eléggé mutatja az, hogy folyó- 
beszédben is törekedtem a magyar tudományosságnak öregbíté- 
sére. « — Latina, 130. 1. 



Digitized by 



Google 



254 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

gálni.« ^) S ha mindez megtörtént, mondja Révai, akkor 
Írassék meg a magyar nyelv grammatikája és teljes 
szótára. 

Eltekintve ezúttal e gondolatok helyes és érdekes 
voltától, minden esetre azt bizonyítják, hogy Révai töb- 
bet foglalkozik most a nyelvvel, mint bármikor azelőtt, 
hogy immár magát a nyelvet tette elmélkedéseinek tár- 
gyává. Nem többé mint idáig : a nyelvet zs ; de még 
mindig nem : csak a nyelvet. 

Midőn 1791-ben az akadémia jelöltjeinek névsorát ki- 
adja, ajánlja magát is és, mi nálatermészetes, saját magáról 
ír legtöbbet. E sorok mindenképen igen becses adalékot 
szolgáltatnak úgy jellemének, mint fejlődésének megítélé- 
séhez. Elmondja ekkor mivel foglalkozik : »Kiválóbb ta- 
nulmányai : a Nyelvtudomány, még pedig első sorban a 
hazai nyelvé; azután a Paedagogia, Physika és Mathe- 
mathika.« ^) 

Nyelvészeti fejlődése ezentúl gyorsabb lendületet 
vesz. A következő évben ily czímü műve készült : »Bre- 
vis Institutionum linguae ungaricae Adumbratio«,*) mely- 
nek tartalmáról, fájdalom, nem mondhatunk még semmit. 



3) »Ampla ad hoc matéria per totam Pátriám coUigenda, 
diligenter, curiose et acri cum judicio explorando singularum: 
Regni Partium usu communi et dialecto papulari.* — Hanuia 
Érig. 14. 1. 

4) »Potiora sünt ejus studia : Philologia, et ea imprimis 
Patria; denide Paedagogia, Physica et Mathesis.« ü. o. 86 1. 

5) Toldy azt mondja Révai életrajzában (213. 1.) » 1792-ben 
a magyar nyelv tanmódjáról irt egy vázlatot, mely nem tudom 
kijött-e ?« S a jegyzetben hozzáteszi : ^Kéziratai közt csakugyan 
találtatik egy a nemzeti múzeumban ily czímmel : Brevis Insti- 



Digitized by 



Google 



A hírmondó toldalékja. 255 

Ez időtől fogva, úgy látszik, főkép nyelvi vizsgálatok 
foglalták el idejét — sok, igaz, nem maradt a folyton 
üldözöttnek és fcjyton nyomorgónak. 

1795-iki mártius 20-án a bécsi Hírmondó — a Hadi 
történetek uj czimen való folytatása — egy Toldalékkal 
jelent meg, mely első helyen egy hosszú verset közöl, 
aztán egy czím és aláírás nélküli rövidke értekezést, s 
végűi néhány vegyes hírt. A kis értekezés, mely két és 
fél lapnyi, Révaitól ered*) — öt év alatt ennél többet 
nem írhatott; ez azonban fontos nyelvi kérdéssel fog- 
lalkozik. 

> Sokan felakadtak, úgy kezdi, a már elég szeren- 
csésen behozatott Tsétsi János orthographiáján, mely az 
etymologián épült. Isten neki ! ezen nem annyira akadok 
fenn. Hanem azért haragszom, hogy a szenvedő idösza- 
vakban, in verbis passivis, a harmadik személyt oly 
szörnyű solecismussal írják. Mi az? iratasson, olvastas'- 
son, s több e féle. Az Erzsébet gyűszűje eladatasson és 
elosztassák a szegények között. Már mért eladatdsson? 
ha jól következik reá az elosztassák. Ez jól vagyon, de 
az eladatasson nem. Úgy megrémülök, hogy magamon 
kivűl vagyok, ha azt az eladatassoni , parancsoltasson^ 
mondatassoni hallom. « 



tutionum stb. Budae typis Unió, 1792. Ez-e az ?« — Honnét vette 
Toldy az első adatot, nem tudom s igy'tanácsosabbnak tartottam 
mellőzni. Magához e kézirathoz pedig, mely R. nyelvészeti fejlő- 
désére egyben-másban nagyobb világot fog vetni, még nem fér- 
hettem. A pontos idézet minden esetre bizonyítja, hogy Toldy 
látta, s ezért nem haboztam e tényt a szövegbe is fölvenni. 
6) Hírmondó 1795. márczius 20. Toldalék, 396—98. 1. 



Digitized by 



Google 



256 RÉVAI MTBLVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

Ezután közli a szenvedő és ikes ragozás schémáját^ 
úgy a mint vele később' nagy nyelvtanában is találko- 
zunk. » Teregette! így folytatja, eladatasson^ elosztasson^ 
hivatásson^ s több ilyen csoda úgy-e? Haragszom. De 
majd azt mondják sokan, haragudjon ö kegyelme nem 
gondolunk vele. Mégis ha azt mondanák, haragudjék ő 
kegyelmej örülnék neki, mert Pázmán, Károlyi, Eáldi, 
Sylvester János, Pesti Gábor után mondanák.* 

Ezek után az óhajtó mód schémáját közli szintén 
úgy mint később s így folytatja: — 

» Tudom Verseghy is botorkázott ebben, de többet 
nyomnak előttem a régi magyar írók, a kiket felljebb 
említek, s több mások is, a kiket most nem említek, 
Verseghy Proludiumjánál. A többi apró grammatisták 
tekintetbe sem jöhetnek. Bizony csak jó volna, az igen 
igen régi könyveket elő venni, szorgalmatosan általol- 
vasni. Jó azokban a conjugatio, ha mindjárt az ortho- 
graphiájok nem a legjobb is. Az a kézzel írott régiség, 
melyet Sajnovits is Koller is hibásan adott elő, bizony 
jobb conjugatiót mutat, a későbbiek is jobbal szolgálnak. 
Én ezt a különös régiséget ízenként és a mint bizom, 
szerencsésen fejtegettem. Vajha közre bocsáthatnám ! Ta- 
núihatnának belőle a mi grammatistáink.« Idézi ezután 
a Halottas Beszédből az ennék, Szt. Margit életéből a 
haraguvék s Heltaiból az áldoznék szót, s azután így 
végzi: »De a mostani grammatista azt tanítja áldozna! 
áldozna! Nem érek többre. « 

E pár sor mindenképen igen érdekes. Révai » ha- 
ragszik* azokra, kik az övével ellenkező nézetet valla- 
nak; annyira »megrémül« az ilyen állításokon, hogy 
»magán kivüK van; lakonikus rövidséggel biztosítja ol- 



Digitized by 



Google 



EDDIGI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSÉNEK EREDMÉNYEI, 257 

vasóit, hogy 6 az ilyenek miatt » haragszik. « Azután a 
sorok végén a fölkiáltó jelekbe fektetett, vagy mondhat- 
nók: a dióhéjba szorított epés gúny és indulatos türel- 
metlenség, mely csak azért nem fakad ki, mert szerző 
»nem ér többre « — íme a későbbi nyelvész Révai, a ki 
ellennézeteket megtámad. A sok üldözés elkeseredetté 
tette, a sok ellenség gyanakodóvá, a nyomasztó szegény- 
ség érzékenynyé, és a folytonos betegeskedés epéssé és 
türelmetlenné. így indul meg Révai nyelvészeti pályáján. 
Fontosak is azonban e sorok Révai fejlődését 
illetőleg. A régiséget mint tekintélyt itt idéii elő- 
ször — s nem használja többé, mint 1783-ban, fejtegeté- 
seinek ékesitésére, hanem eszközéül s bizonyít velők a 
a korabeli grammatikusok ellen. Két pontban teszi ezt: 
a szenvedő alakot és az ikes igéket illetőleg — ugyan- 
ezt a két pontot vizsgálta ő 1783-ban már, ekkor még 
mint két külön, egymástól független pontot — most tudja 
már, hogy e kettő összetartozik : a conjugatio szempont- 
jából. S a mit most megállapít, ahhoz ragaszkodik ő 
ezentúl állandóan s későbbi működésének java részét e 
két pontnak megállapítására fordítja. 



II. 

A nyelvtan Révai előtt. Pereszlényi ; a Proludium ; a 
Debreczeni Grammatika, 

Imént közlött soraiban Révai, láttuk, a grammati- 
kusok ellen fordul — ő, a nagy grammatikai újító pon 
tosan ismerte mindazt, a mi nevezetesebb e téren az ő 
föllépéséig történt, 

B á n ő c z i. Bérai Miklós 17 



Digitized by 



Google 



258 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

Nem is volt az oly kevés, a mint rendesen hiszik 
s nem is oly rósz, a mint rendesen mondják. Gramma- 
tizáltak eleget s nem is eredmény nélkül — csakhogy 
kevés volt a tulajdonképi fejtegetés: nem igen törődtek 
az elvekkel és kevés gondot fordítottak az anyag teljes- 
ségére vagy csak bőségére is. 

Az ujabb magyar nyelvészetet egy nagyérdemű 
írónk Tóth falusival kezdeti meg. ") Alig hiszem, hogy 
akadna nyelvész, ki ezt helyben hagyhatná. Tóthfalusi 
megállapítja ugyan Tsétsivel hosszú időre a magyar he- 
lyesirást — de ez minden érdeme. Vitatkozhatni ugyan a 
fölött : van-e egyáltalában a nyelvészetnek jogosan köze a 
helyesíráshoz? Akárhogy dűljön el azonban a kérdés, 
tény, hogy a helyesirás — nem nyelvészet. 

Az újabb magyar nyelvészet Pereszlényinek 1682-ben 
megjelent Grammatica Linguae Ungaricae-^éy^l kez- 
dődik." Ez nagyjában a latin nyelv után indul ugyan, 
de nem ragaszkodik is hozzá mint Komáromi Csipkés. 
Elénk érzéke van a magyar nyelv sajátosságai iránt ; 
egynémely dolgokat megállapít végleg, másokban nagy- 
érdemű kezdeményező s még tévedéseiből is az tetszik 
ki, hogy grammatikai gondolkodású elmével állunk szem- 
ben. — O szól először al-, föl- és középhangokról és 
eredeti s származtatott fő- és melléknevekről. Ekkép lesz 
ő megkezdője a szónak gyök- és képzőre való fölosztá- 
sának. Geleji is említi ugyan a »schémákat«, melyekre 
nem ügyelni »nagy otrombaság* , de Pereszlényi tárgyalja* 
először e fontos tényt tisztán nyelvészeti szempontból. 
Megemlíti a főnévi képzőket : igazság : tgazh6\, vadász i 



7) Toldy, Corpus Grammaticorum, Előszó XV. 1. 

Digitized by VjOOQiC 



PERESZLÉNYI GRAMMATIKAI TANAI. 259 

vadhóly kulcsár \ kti/cshól'^ a melléknévi képzőket: ö, 
ú, as, OS, lan, s megfelelő párjaikat; említi az igékből 
lett főneveket: ás, at, mány, lom, képzővel; s végül a 
részesülőkből s igék multidejéből ó, t, ott, a, andó-vdX : 
látó, járt, költ ember, szél kergette polyva, látandó va- 
gyok. Egy függelékében említi a ka, cska, csa kicsinyi- 
tőket is. 

Fölötte érdekes a ragok tana. A b, g, j, k, m, p, r 
végű nevek /-t vesznek föl : dobja, rtigja ; az /végűek lly-i : 
hallja \ a d\ gy, adgya\ t: tty, mulattja \ s, sz és z pe- 
dig kettőztetnek : hozza, ^) Ugyanez állásponton áll utóbb 
Verseghy is — a különbség köztök csak az, hogy az 
utóbbi ugyanezt tisztábban fejti ki. 

Az ige gyökeréül Preszlényi is, mint már Molnár, 
az egyes szám harmadik személyét veszi — így tettek 
Verseghy, így Révai is. A közép igékben — in verbis 
neutris — a gyökér játsz és nem játszik — így tanítja 
Révai is. Pereszlényi négy igeragozást különböztet meg; 
az első és második a mai tárgyas és tárgyatlan alak ; a 
harmadik a szenvedő — e háromnak schémáját akár 
Révaiban olvasnók. A negyedikhez néhány közép ige 
tartozik, melyekből nem lehet szenvedő; ide tartoznak 
11 melyeknek harmadik személy ök rendes : szolgál, 
^/; 2. a harmadik személy í'/^-be végződik: aluszom, 
'ól, 'ik\ 3. ha en^^ végződik: leszek, -esz, -en. 
Ez íme Pereszlényi igeragozásának egyetlen pontja, 
melyet a Révai nyelvtanának szempontjából zavarosnak 
és — a 3. rendbeli igéket vévén tekintetbe — helytelen- 
nek mondanánk. Végre a lesz ragozása szerint említi 



8) Corjpiis Gramm. 444 — 8. 1. 

17* 



Digitized by 



Google 



260 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

grammatikusunk a következő igéket : teszek^ veszek j jö- 
vök^ szövők^ megyek, hiszek^ mi éles grammatikai tekin- 
tetet árul el. 

Érdemes lesz végezetül megemlítenünk, hogy Pe- 
reszlényi a magyar nyelv idegen eredetű szavaira is vet 
már ügyet; említi, hogy az István görögből lett, az 
ispitály és istrdzsa pedig csehből ; — s hogy ő nemcsak 
az élő hanem az irodalmi nyelvre is hivatkozik, idézi 
több helyütt a biblia fordítást és Pázmányt is. 

Pereszlényi nyelvtanából tanúit a grammatikus Ré- 
vai legtöbbet — e kimagasló müvet ezért is érdemes 
volt terjedelmesebben bemutatnunk. Pereszlényi utódait 
hallgatással mellőzhetjük. Sem Tóthfalvi, sem Kövesdi, 
sem Tsétsi őt még csak meg sem közelítik, a nyelvtan 
ügyén nem lendítettek semmit. Kövesdi a szenvedő alak- 
ban dőzsöl, bár sokkal mértékletesebb, mint Komáromi 
Csipkés, kinek vergölöddógeltethetek alakja is van; az 
ikes igéket nem ismeri, evek, ivek nála a tárgyatlan, 
evém^ ivám a tárgyas alak: így fejtegette azt később 
tőle függetlenül Verseghy is — ^ e két pontja jellemzi leg- 
inkább az Elementa linguae hungaricae-X^ mely minden 
esetre nyelvtan. Tóthfalusi és Tsétsi azonban az ortho- 
graphia kérdésével foglalkoznak egyedül. 

Pereszlényi müve óta csakis a Verseghy 1793-ban 
megjelent ProludiumB, jelez nevezetesebb haladást a ma- 
gyar nyelvtanirás terén, ö az első, ki a főnévi, mellék- 
névi, igei és határozói képzőket pontosan és teljesen 
igyekszik fölsorolni. ^) A szenvedő alak második sze- 
mélye nála is ol-el ragot vesz föl ; ugyanez alak vala- 



9) rroludium, 53—56; 59—60; 64. 1. 

-- Digitized by VjOOQ iC 



HOGYAN KÉSZÜLT A DEBRECZBNI GRAMMATIKA. 261 

mint a óhajtó mód harmadik személye nála on-en. Az 
ödik'ödik alakot külszenvedövé tétetni nem engedi. ^^) 
Az ikes igéket mint ilyeneket nem ismeri. A helyesirást 
nem fejtegeti, de a ragok módosulásait, mint említők, 
úgy adja elő mint Pereszlényi. 

Ugyanazon évben, midőn Révai az ikes igék külön 
ragozását először vitatja — bár külön mint" ilyeneket 
még ki nem emeli — jelent meg Bécsben a Debreczeni 
Grammatika^ mely minden előzőjét nagyban fölülmúlta 
teljességre és hatásra egyaránt. 

Görög és Kerekes, a Hadi történetek írói, húsz 
aranyat ajánlottak föl egy magyar nyelvtan megírására; 
Nunkovich szerb püspök hozzá adott még harminczat s 
így tűzetett ki Magyarországon 1790-ben az első tudo- 
mányos pályadíj. 

Öt pályamű érkezett be ; e zek megítélés végett Er- 
délybe küldettek a kolozsvári s nagy-enyedi tanárokhoz, 
a honnét azután Debreczenbe kerültek. Itt a bírák hár- 
mat jónak találtak, s a mi jegyzetet bírálat közben írtak, 
azokat az egyik nyelvtanhoz hozzá akarták toldani 
Végre abban állapodtak meg: készítsenek magok egyet, 
melyben a magyar nyelvet nemcsak históriai, hanem 
philosophiai módon is előadnák. A jutalompénzben a 
leendő írók nem kívántak magoknak részt. — Görög és 
Kerekes az ajánlatot elfogadták, de az ötven aranyat 
mégis kiosztották , huszonhatot kapott a legjobb. Földi 
Jánosé ; a többi huszonnégyet egyenlően osztották föl Ke- 
rekes Mihály debreczeni lakos, Benkő László nagyenyedi 
theologus, Gyarmathy Sámuel és Veres Mihály gyulafehér- 



10) Prolvdium, 40 1 



Digitized by 



Google 



262 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

vári pap között, a kinek Kassai József volt segítségére.^^) 
— Az átdolgozok voltak: Domokos Lajos törvénybíró, 
Szikszay Gryörgy prédikátor és Benedek Mihály super- 
intendens. '^) — A kiadás költségeihez végre Szécheny 
Ferencz gróf 300 forinttal járult, a többit a Hadi törté- 
netek írói fedezték. '•'') 

így jött létre ama grammatika, melyről tévesen hi- 
szik, hogy nyelvünknek ártott volna. A nyelvtan lehet 
akár jó, akár rósz — a nyelvnek azért se nem árt, se 
nem használ egyik esetben sem. Ep oly joggal mondhat- 
nók, hogy a fény tüneményének régi elmélete ártott a 
fénynek, a hajós-mérnök pontatlan mérései ártanak a 
tengernek és a természetrajz a természetnek. A Debre- 
czeni Grammatika csak Révai nyelvtani elméletének dia. 
dalát késleltette. 

De van benne különben tévedés és zavar elegendő 
főképen az igetanban. A mit ma tárgyas és tárgy atlan 
ragozásnak mondunk, ott segítékes és ragasztékos forma, 
mi magában csak ügyetlen elnevezés volna, de egybe 
állítva a ^harmadik formával*, az igeragozást már eleje, 
tői fogva összezavarja. Ez a harmadik forma a csonka, 
melynek első személye például : szeretlek^ másodika : sze- 
reiéi — a harmadik szerencsére hiányzik. E szerint má- 
sodik személyek volnának tehát: ölöl^ kerülőig hallóig 
irol, a mi ugyan »sok igékben szokatlan, ámbár ez a 
következtetéssel épen nem ellenkezik «. ^^) Van továbbá 



11) Dehr, Gramm. Előszó. 

12) Kazinczy^ Magy, régiségek és ritkaságok XXX— XXXÍ, 1. 

13) Dehr, Gramm, Előszó 

14) U. o. 87. 1. 



Digitized by 



Google 



A NYELVTUDOMÁNY RÉVAI KORÁBAN. 263 

három aligmult ideje : fogok vala^ fogék, és fogék vala. 
Az ikes igék itt középszenvedök. A szenvedő alak a 
tat 'tét miatt » csupa zürzavar« ; '*) az ódik -vdik ellen- 
Iben ily bajt nem okoz, ez legyen tehát a szenvedő alak 
formája is — igy nyert tudományos szentesítést és tekin- 
télyt egy oly alak, melyet akkoriban az élő nyelv hasz- 
nált, melylyel Révai is élt valamikor •**) s a melyet, mint 
láttuk, Verseghy támadott meg először. 



III. 



A nyelvtudomány állapota Révai korában: a zsidó és a 
magyar nyelv rokonsága, 

így állott a magyar nyelvtan ügye, midőn Révai 
egész erejét a nyelv vizsgálatának kezdé szentelni. Előzői 
használtak neki mindenképen : a régiek positive, az ujab- 
bak negative — amazoktól, különösen Pereszlényitől so- 
kat tanúit, ezek ellenében meg síkra szállott és tanaikat 
czáfolván, belemélyedt a vitapontok legapróbb részletéibe. 

Révai azonban nem volt csupán grammatikus, ha- 
nem nyelvész is. Mint ilyen is, színvonalán állott ő korá- 
nak és tudományának. 

Milyen volt e színvonal? 

Midőn a legtágasb értelemben vett nyelvtudomány 
Európában a XVI-ik században megindult, minden kivá- 



lt) Btbr. Gramm. 114. l. 

16) Hirmo7idó: kinyomtatódott; 14. 1.; temetödtek el, 22. 1. stb. 



Digitized by 



Google 



264 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

lóbb klasszikus philologus tudott héberül is. így állt elé 
a kérdés: vájjon e két nyelvcsoport nem szintén rokon-e 
egymással, valamint a latin és a görög nyelv az ? A kér- 
dés eldöntésére nagy befolyással volt az, hogy a keresz- 
ténység is magáévá tette a biblia azon hagyományát, mely 
szerint az emberi nyelvek egy közös nyelvből, őseredeti 
nyelvből erednek. Melyik volt azonban ez ősnyelv? 

A septuagintához idők jártával még három görög- 
fordítás csatlakozott, melyek egymástól eltérvén, szüksé- 
gessé tették, hogy magát a héber eredetit tanulmányozzák. 
S miután Reuchlin a héber nyelvet az európai tudo- 
mányba behozta, lassan-lassan alkotó része lett az a ke- 
resztény tudománynak, a protestantizmus pedig — a 
bibliára nagy súlyt fektetvén — ezt az irányt jó sokára 
megállapította. Hogy tehát a bibliának igaza legyen, el- 
fogadták az ősnyelv föltevését, s minthogy a biblia nyelve 
a héber, elfogadták, hogy a héber az ős nyelv. 

Ez a nézet általánosan el volt terjedve s oly mély 
gyökeret vert, hogy Leibnitz hiába küzdött ellene. NenL 
is volt még e kornak módjában e föltevést tudományosan 
megdönteni — mint ellenfelei, Leibnitz is csak philoso- 
phált a nyelvről, de mégis tények számbavétele alapján. 
A nyelveket ő két főágra osztja s ez ágak egyikét ismét 
két részre : szittyára és keltára ; az elsőhöz tartozik sze- 
rinte a szláv, a török, mongol, finn, lapp és magyar nyelv 
is. Leibnitz azonban csak néhány tudóst téritett nézeté- 
hez — a nagy többség tovább is vitatta, hogy minden 
nyelv a héberből ered. A XVIII-ik század irodalma azon- 
ban megtanította az embereket arra, hogy a bibliát is 
elfogulatlanul, biráló szemmel, szóval tudományosan vizs- 
gálják, s így ingattatott meg a héber ősnyelvi voltának 



Digitized by 



Google 



A HÉBER és A MAGYAR NYELV ROKONSÁGA. 265 

alapja. De valójában csak akkor kezdette e nézet hitelét 
a nyelvtudományban is veszteni, midőn a sanskrit nyelv 
tanulmányozásából kitűnt, hogy e távol ázsiai és a legfőbb 
európai nyelvek egymással rokonok. 

Ez pedig jó későn, csak Bopp föllépése után tör- 
tént, e század első negyedének végével. 

Nem csodálhatni tehát, hogy a magyar nyelvészek 
is, így már Sylvester és Tsétsi nyelvünk » napkeleti* voltát 
emlegetik. Verseghy külön is tárgyalja a zsidó és magyar 
nyelv rokonságát. ^') Senkisem használta föl azonban ko- 
rának e tévedését rendszeresebben és, mondhatni, tudo- 
mányosabban, mint Révai. Hogy a zsidó és magyar nyel* 
vek rokonok, előtte föltétlenül bizonyos, kétségbe vonha- 
tatlan igazság. A hasonlatosságot kérdés tárgyává tenni? 
neki annál kevésbbé juthatott eszébe, mert épen a héber 
nyelv képzésének analógiája vezette öt a magyar nyelv 
titkának megoldásában — teljes sikerrel mint ő hitte, 
ritka szerencsével mint mi mondjuk. 

Tudjuk, Révai már 1783-ban találta ki, hogy a ma- 
gyar igeragok névmások. Örök bizonysága marad ritka 
nyelvészeti tehetségének, hogy ezt függetlenül és teljesen 
önállóan fedezte föl. Nem hallott még ekkor Horné Too- 
keról, ki először állitá, hogy minden végzet eredetileg 
jelentős szó — s nem is gondolt még ekkor a héberre. 
De minthogy e nyelvet ő is értette '®) s nyelvészettel fog- 
lalkozván, mint e korban annyian, ő is azt hitte, hogy a 
magyar nyelv mivoltának tudományos megállapítása a 
héber nélkül lehetetlen — ezért foglalkozott szorosan a 



17) Proludium, 48-50 1. 

18) Plánum Érig, 86. 1 



Digitized by 



Google 



266 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

héber philologiával is. Es Schroedert, Vatert, Loe^chert 
stb. tanújmány ózván, arra a gondolatra jutott, hogy a 
magyar és héber igeképzés teljesen azonos módon örténik. 
S a mit 1783 ban csak sejtett, most bizonyossá lett előtte 
— elindult a héber nyelv nyomán s a mit talált, azt 
alkalmazta a magyarra. »Hogy az igék hajlitásában, 
mondja ő maga^^) az igékhez járuló személyes ragok 
személyes névmások, már régóta sejtettem ; valamivel kö- 
rülményesebben tanulhattam ki ezt régiségeinkből, szá- 
mos bővült és puszta személyekből. De még nem voltam 
ezzel eléggé tisztában, a míg a héber nyelv tanulása vala- 
mivel merészebbé oem tett. Mert ennek nyelvtanai hatá- 
rozottan tanítják, hogy a személyragok valódi személyes 
névmások.* 

Révai megismerkedett Sajnovits munkájával is, 
mely a magyar és lappnyelvet túlozva mondja azonos- 
nak — idem esse. Tudjuk, Révai hazafisága is röstel- 
lette a halszagú rokonságot. Baróti ^") és Rajnis ^') elfo- 
gadták — de az ő biráló eszének, az ő nyelvészeti érzé- 
kének több kellett. 

S nem is hitte most sem, hogy nyelvészettel foglal- 
kozik, öt a héber nyelv foglalja el teljesen. S még 



19) »In verborum per personas inflexione terminationes quae 
addi solent, pronomina esse personalia, quod dudum supicabar, 
aliquanto uberius didici antiquitatis nostrae studio. ex personis 
noDBullis auctioribus, et adhuc rudibus. Nondum verő idem in om- 
nibus tam clare vidi. Sed Hebreae me Grammaticae hic paulo auda- 
ciorem reddiderunt. Distincte enim docent, quae verbis accedunt 
ad formandas eorum personas, ea reuera pronomina esse perso- 
nalia.* — Elah. Gr amin. I. 40. 1. 

20) Uj mértékre stb. 137-8. 1. 

21) Kalath, 75. 1. 



Digitized by 



Google 



NÉZETE A HÉBER NYELV ROKONSÁGÁRÓL. 267 

1800-ban is, midőn Somogyinak megmutatja nyelvtani 
vizsgálatainak eredményeit — az Antiquitates kéziratát 
— így ir: »Ti most láttok, de balgatagság fog bennete- 
ket elborítani s aligha fogjátok érdemeinket kellően mél- 
tányolni. De mit csináltok? — kérditek; arabokat csi- 
náltok belőlünk? — Be fogjuk bizonyitani, hogy nem 
ugyan ezek, de a többiek mind amaz ősrégi héberektől 
vagy inkább chaldoktól származnak, kiknek, mielőtt 
Ábrahám a chald ZTrba költözött — igen egyszerű s 
egytagú szavaikért, kiváló, csodálatos nyelvök volt. E 
nyelv hagyományait leghívebben őrizték meg az arabok 
és — a min csodálkozni fogsz — a mi magyarjaink. Oly 
nagy megegyezés van köztük, hogy a kettőnek ugyan- 
azon származását senki sem fogja tagadni, hacsak nem 
esztelen. Meg fogod látni, ha Isten engedi, hogy az ál- 
talam kifejtett magyar szavak közöl több mint ezer ro- 
kon a héberrel, chalddal, syrral s arabbal. Sőt még 
tovább is megyek s kimutatom, hogy a mi nyelvünk 
természete egészen héberes.« ^^) — A finn rokonságot 
tehát még ekkor sem említi! 

így ír Révai, midőn grammatikája főbb tanait már 
írásba is foglalta, midőn Antiquitateseihez az előszót már 



22) Vos nunc videtis, sed postea stupor vos obruet, et 
nostris meritis vix dignam redditis mercedem. Sed quid agitis ? 
Arabes ne nos facitis ? Non hos quidem, sed utrosque ostendimus 
descendere ab hebraeis illis primis vei potius chaldaeis, quibus 
ante Abrahami migrationem in Ur Chaldaeorum simplicissima 
fűit lingua, monosyllabis vocibus insignis et miranda ; cujus reli- 
quias arabes fidelius retinuerunt, et quod mireris, nostri etiam 
hungari. Tanta est consensio, ut easdem utrorumque origines 



Digitized by 



Google 



1 



268 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

rég megírta s újra átnézte s Mártonfi püspöknek *^) már 
a censurán átesett kész kötetet küldi — igaz, csak kéz- 
iratban. Ha Eévainak elég pénze lett volna e fontos mű- 
vét most már kinyomtatni, nyilvánvaló volnajminden olva- 
sója előtt e tekintetbeli fejlődése. így is azonban világos, 
hogy Eévai a héberből indult ki s midőn később a íinn 
rokonságot elfogadta — nem változtatott elvein és ered- 
ményein semmit, hanem csak azt kereste a rokon nyel- 
vekben, a mi mellettök bizonyít. S csoda-e, hogy az ő 
nagy szelleme és éles esze megtalált mindent, a mit 
keresett ? 



IV. 



A pesti és bécsi kéziratok. Révai és Kulcsár, — Ko- 
márom, Nyugalmaztatásáért folyamodik. Sopronyban 
lakik ^ utóbb Bécsben. 

Bécsben fogamzott meg Révaiban a kiadások esz- 
méje, onnét hozta az Akadémia eszméjét, onnét nyelvé- 
szeti első benyomásait — onnét egész nyelvészetét. Révai- 
nak minden ujabb bécsi útja egy-egy foka az ő nyel- 
vészeti fejlődésének is. Oda ment ő 1789-ben, 1790-ben 



nemo neget, nisi insanus. Videbis, modo Deus faveat, mea opera 

evoluta vocabula hungarica, amplius mille hebraicis, chaldaicis, 

syriacis et arabias cognata. Ego verő etiam ultra progredior : 

lotam linguam nostrae indolem doceo haebream.« — Guzmics^ u. 

o. 29-30. 1. 

23) Hazánk, I. k. 359. 1. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ÉS KULCSÁR. 369 

is a korona lehozatala előtt, ^*) s midőn hat évvel utóbb 
saecularisatiojának ügye szintén oda vitte, s a sok üldö- 
zés keserítette és kétségbe ejtette — ugyanekkor ráért 
ő a bécsi codexet, a magyar biblia fordítást, vizsgálni ^^). 

Esztergomban megpihen — de mihelyt elég erőt 
érez magában, leró egy régi kötelességet hajlamai: ön- 
maga iránt, megírja 1797-ben mathematikai müvét s 
azontúl tisztán nyelvészettel foglalkozik. 

Most már az évközti rövid iskolai szüneteket is uj 
czélja érdekében használja föl és a következő év májusá- 
ban, tehát a pünkösdi vakácziók alatt, lemegy Buda- 
pestre, hogy Jankovich az ő kéziratait neki »reversalis 
mellett « használatra átengedné. Ez az ügy azonban nem 
dűlt el azonnal s Révainak nem volt már miből élnie — 
de segített magán: a belvárosi plébánia templomban 
»misézgetett és gyóntatgatott« ez idő alatt. Fölmegy ez 
évben Bécsbe is — alkalmasint a nagy vakácziót 

tölti ott 26). 

Esztergomban együtt tanároskodott Kulcsárral a 
Hazai Tudósítások utóbbi derék szerkesztőjével. Kin 
múlt, nem tudjuk, de a két férfiú nem fért össze. Révai 
leveleiből csak annyi adatunk van e >pörről«, hogy Kul- 
csár Amberg József német grammatikust buzdította föl 
ellene, adná fel őt a consiliumnál. A megtámadott Révai 
erre a consiliumnak » vastagon irt« s ezért ha igaza volt 
is, megpirongattatott. Nem felejti azonban el, hozzá tenni : 



24) .¥. 8, 1. a. 

25) Bé^sai, A magyar deáki történet. Tud. Gyűjt. 1833. II. k. 
78. lap. 

26) 3f. 8, 1, a. 



Digitized by 



Google 



270 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

a fődirector neki nem jóakarója -'') — Révai ismét csak 
másokban keresi a hibát. 

A pör vége az lett, hogy mindketten elhagyták az 
esztergomi gymnasiiimot. — Kulcsárt fölmentették a taní- 
tástól, Révait pedig áttették Komáromba. A bizonyítvány, 
melyet uj rendeltetése helyére magával visz, fölötte hi- 
zelgő Révaira nézve. Az igazgató elismeri, hogy nagy 
eredménynyel oktatott, s magasztalja feddhetetlen vise- 
letét '-^s). 

Révai, mihelyt szerét ejtheti, ismét elmegy Bécsbe, 
hol a bibliafordítás kéziratát másolja. Ez idő alatt a szt. 
István templomában mondott misékből » éldegélt « mint 
maga irja ^^). Komáromba kelletlenül megy vissza; csak 
néhány hónapig volt itt s már érzi, hogy a város, »nem 
kedvez egészségének « — a télen kétszer is volt nagy 
beteg ^") s így elhatározta, hogy nyugalmaztatását kéri. 

Bécsbe ment tehát kész folyamodványával — tar- 
talmasabbat ennél alig nyújtottak be valaha ily ügyben. 
Révai kéziratai közt föltűnően sok a folyamodvány — 
de ennél érdekesebb nincs köztök egy sem. 

Nyugalomdíja ekkor 30Ö forint volt, az egész neki 
később járandó összegnek két harmada; kéri az utolsó 
harmadnak, tehát még 150 forintnak kiszolgáltatását. 
Említi, hogy ő már többször nyújtott be kérelmet ez 
ügyben: most utoljára teszi. Nem érdemli-e meg? Nem 
követelheti-e joggal ? Négy és fél évig tanároskodott ő 



27) M. S. 24-5. sz. 

28) M. S. 69. sz. 

29) M. S. 24-5. sz. 

30) Hazánk, i h. 



Digitized by 



Google 



NYÜGALMAZTATÁSÁÉRT FOLYAMODIK. 271 

a piaristáknál ; tizenkét évig a nemzeti iskolákban Nagy- 
Váradon és Győrött; amott félévig akadémiai tanár is 
volt; három évig tanított Esztergomban s egy évig Ko- 
máromban. Eléggé szolgálta tehát e téren a közügyet. 

De vannak neki írói érdemei is — tudja az egész 
haza. Kiadta Faludi maradványait és Téli éjszakáit, a 
saját Elegyes verseit, a Költeményes holmit, és Két 
nagyságos elmének szüleményeit. Azonkivül még a saját 
költeményeiből három kötet várja készen a sajtót, de 
egyelőre nincs módja azokat kiadni. 

Foglalkozik ő nyelvészettel is ; mi hasznos műkö- 
dés ez, kitűnik, ha tekintetbe veszik, milyenek mai 
grammatikáink. »Ma ugyanis épen úgy írnak tudósok 
és tudatlanok nyelvtanokat mint verseket.*^') O azon- 
ban uj úton jár — győződjenek meg róla : benyújt ím 
folyamodása mellé több értekezést; tartalmuk 1. Forma 
Conjugationum^ numerorum, temporum et cumprimis 
personarum. (A hajlításoknak, számoknak, időknek s 
különösen a személyeknek alakja.) — 2. Fasciusculus de 
pronominibus possessivis, origines et formatio. (A birto- 
kos névmásokról, eredetükről és képzésükről.) — 3. De 
infinitivis et participiis. (A határozatlanokról és igenevek- 
röl.) Van neki ezeken fölül kész müve is : Antíquttaies, 
volumen primum (Régiségek első kötet), mely már kész 
s át is van nézve. 

Ez a nagy és szakadatlan munkássága megtörte 
egészségét. Három betegsége van. 1. aranyérben szenved; 



31) »Scribunt nempe ■ grammaticam hodie, ut et poemata, 
docti indoctique.« 



Digitized by 



Google 



272 RÉVAI NYBIiVÉSZETI PBJlSdÉSE. 

2. szembaja van a sok nappali és éjjeli munka és a 
tizenkét évi rajztanítás következtéb en ; szemei most már 
majdnem állandóan vérrel teltek, alig lát ; 3. rhenma 
talgiája van a karokban, a fejben s a szemekben, ezen 
fölül nagy köhögés bántja. — Nem ö mondja ezt, olvas 
sák el a mellékelt orvosi bizonyítványt ; ez elmondja, 
hogy baja sokszor ágyhoz szegzi s főkép a fejét támadja 
meg, mely már egészen kopasz, s a mi legveszedelme- 
sebb: a sok tanítás s ezzel összekötött sok beszélés a 
tüdőt támadta meg; az orvos azt rendeli neki, hogy 
teste elgyengülése következtében a tanítással hagyjon föl. 

ö nem dicséri magát — de olvassák meg a ko- 
máromi igazgató bizonyítványát 5 kitűnik abból, hogy 
köteles tárgyain kívül a magyar nyelvet, rajzolást és 
szépírást is tanította, s hogy jóllehet sokat volt beteg, 
mégis pontos és szorgalmas volt; hogy Esztergomból 
hozott jó hírnevét erényes élete és feddhetetlen erkölcse 
által megőrizte és öregbítette is. ^^) 

Bécsbeu voltak neki jóakarói. »A magyarság az 
oka, írja Mártonfinak, hogy pártomat fogják. Deák osko- 
lára, így mondanak ők, találunk embert, de a kik a ma- 
gyar nyelvben annyira mentek volna, mint Révai, nin- 
csenek oly sokan. Megkíméljük tehát őtet, nyugalmát 
szerezzük, hogy inkább itt szolgáljon a míg él. Ne öljük 
meg az oskola terhével. Az Isten segítse őket jó szán- 
dékjokban ! Ha boldogulok, Sopronyban veszem lakáso- 
mat, hogy Bécstől se legyek messze a censura miatt. 
Hazámtól se szakadjak el egészen. «^^) 



32) M. S. 44. sz. másolata 62. sz. 

33) Hazánk, 359. 1. 



Digitized by 



Google 



HOGYAN ÉL SOPRONYBAN. 273 

E levelet Révai Rátótról írja 1800. augusztus 27-én, 
hol Paintner barátja prépost volt. Már júniusban vált meg 
Komáromtól^*) s folyamodásának benyújtása után a budai 
császárfürdőbe ment, hol fölgyógyult ; innét Füredre szán- 
dékozott, de a savanyúvíz ártott. volna nyavalyájának. 
Ezért ment Paintnerhez — nála és Zirczen jól érezte 
magát; de alig hogy fölüdült, csakugyan elment Sop- 
ronyba. 

Szeptemberben itt lakik már, egyelőre i^úkori barát, 
jánál, a már említett Tóth Farkas gymnasiumi igazgató- 
nál. Hogy állandóan a városban maradhasson, csakhamar 
külön lakást és kosztosokat fogadott; két uraság bizta 
reá fiát, fejenként 300 forintnyi fizetés mellett; ígértek 
külön eleséget is s a rajztanításért külön fizetést. ^^)' 

Az év vége felé Révai folyamodványa kedvezően 
intéztetett el. De a nyugalomdíjt azért nem kapta meg 
— Szerdahelyi s többi ellenségei úgy intézték a dolgot, 
hogy a pensió kifizetését húzták, halasztották. pedig 
a mi kevés pénze volt, ez idő alatt növendékeire köl- 
tötte s a legnagyobb szükséggel küzködött. »Kérlek, írja 
Paintnemek, ^^) annyira szegény vagyok, hogy még reve- 
rendát sem szerezhetek magamnak, hogy vele egyéb 
rongyaimat eltakarhassam, t Azt ajánlják neki, engesztelje 
meg Szerdahelyit egy versével. — »Ha bennem a szív, 



34) Qazniict, u. o. 26. 1. 

35) ü. o. 28. 1. 

36) ^Obsecro te, tam sum egens, ut ne véstem quidem talá- 
réin mihi procurare possim, qua floceos reliquos tegerem.« — Guz- 
micSj u. o. 29. l 

B á n ó c z i. Béyai Bliklős. 18 

Digitized by VjOOQ IC 



274 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

feleli,^") megmozdulni nem tud, nem is fogok hizelgést 
színlelni. Múzsámat sem akarom annyira lealjasitani, 
hogy érdemetlenek kegyelmét koldulja.* 

Végre megnyeri pensióját, a barátjai részéről nyert 
segedelemmel ez épen elegendő — eddig csinált adóssá- 
gainak lefizetésére. Mit csináljon? Az élet Sopronyban 
nagyon drága volt, szabadulni siet kosztosaitól. >Igen el- 
némultam, írja*'*®) a szörnyű nagy drágaságon levő elré- 
mültömben is : mely itt főképen Sopronyban annyira fel- 
ment, hogy a bécsit is sok dolgokban felül haladja. 
Bezzeg megjártam az urfiaknak tartásokkal ! Kárát láttam 
már annyira, hogy egynehány esztendőkre egészen meg- 
romlottam volna: ha jókor el nem állottam yolna tőle. 
Itt a nagy urak sokat Ígérnek, de kevésben állják szavo- 
kat. Engem ugyan többé már reá nem szednek. A 
magamé vagyok már és úgy maradok.* 

De nem maradt az soká : újra kénytelen kosztoso- 
kat fogadni. Már Bécsre gondol, s hogy ott megélhessen. 
Görög és Kerekes mellett — újságot akar írni, de ezek le- 
vélben lebeszélik róla.^*) Ekkép alkalmasint huzamosb ideig 
maradt volna itt mégis, ha nem hat közre még egy kö- 
rülmény, hogy Sopronytól elsiessen. A királyi helytartó- 
tanács Tóth Farkast és Révait kérte föl Vályi, budapesti 
egyetemi tanár magyar nyelvtanának megbirálására. Révai 
»nem akart a dologba mélyen ereszkedni; nem akará 



37) »Si adfectus in me loqui non potest, simulare blandi- 
tias non növi. Nec tam vilem volo esse musam meam, utfavore* 
ab immerentibus emendicem.« — Ouzmics, i. h. 

38) Hazánk, 361. 1. 
89) M. 8. 24—5. sz. 



Digitized by 



Google 



BÉCSBEN. 275 

találmánya titkát időnek előtte kifejezni, hogy fáradozá- 
saival mások kérkedjenek. « *^) Azzal mentette tehát magát, 
bogy roncsolt egészsége helyreállítása végett Badenbe 
megy^^) — s elment Bécsbe. 

»A mikre szenteltem életemnek végső napjait, írja 
innét Mártonfi püspöknek ugyanez év október elsején, *-) 
azokat Bécsben inkább tehetem. Egészen a magamé 
vagyok: a bibliothekákban tölthetem minden időmet; a 
nyomtatásban is könnyebb módom van itt, mint Magyar 
országnak akármelyik városában. En ugyan ezzel sietek 
már, hogy a közelgető halál velem együtt el ne temesse 
sok fáradsággal készült munkácskáimat. — Nagy örömöm 
telik abban is, hogy itt Bécsben csak egy héten is több 
magyarokkal nyájaskodhatom, mint Sopronyban a hénczek 
között egy egész esztendeig. Nagy a részről is az én 
örömöm, hogy itt Bécsben kegyes párfogóimnak kebelek- 
ben inkább újulok, mint Magyarországnak, az én igen 
mostoha anyámnak kebelében épülhettem. « 

Levelét e sorokkal fejezi be : »Ha méltoztatol ter- 
hes foglatosságid közt engem egykét sor irásocskáddal 
boldogítani : már ide utasítsd kegyes leveledet, im Bi- 
schofgassel, beym silbernen SchifF, im 4-ten Stock. Lá- 
tod, micsoda magasan lakom, kevés jövedelmeim nem 
engedik, hogy alacsonyabban lakhassam. De jobb úgy 
magasabban lennem, hogy közelebb érhessem a meny- 
országot. Isten veled Édes Barátom ! Kegyes Pártfogóm ! 



40) Guzmics, u. 0. 30. 1. 

41) U. o. 1. h. 

42) Hazánk, 362. 1. 



Digitized by 



Google 



276 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

Szeressed téged holtig tisztelő és igazán szerető szegény- 
Barátodat.* 

Bécsben Révai ekkép jól érezte magát. Forgách 
gróf leányát oktatta a magyar nyelvben, a miért havon- 
ként három aranyat kapott; e mellett volt 300 forint 
nyugalomdíja s ha épen megszorult, nyitva állottak neki 
3> valamint a könyvtárak, úgy több barátinak és jótevőji- 
nek kebeleik.* ^^) 

Nyitva állottak a könyvtárak : Révai dolgozhatott 
kénye szerint — ez volt reá nézve a legfontosabb. 



V. 



Az Utas fordítása ; Carmina quaedam ; német ódája, — 

Beregszászi és Gyarmathy, A torok nyelv rokonsága ; 

mi vezette erre, — Adelung, 

Révai azonban nem feledkezhetett meg oly könnyen 
— a nyelvmüvelésről. On revient toujours á ses premiers 
amours, főkép ha még nem estünk tőlök nagyon messze. 

Révai nagy munkába kap : az Iliást kezdi fordítani. 
Be akarta-e végezni ? nem tudhatjuk. 1801-ben készült 
kéziratának czímlapján megemlíti, hogy az »az I. 11. III. 
könyvet foglalja magában*, de csak az első készült el, 
mely 1815-ben meg is jelent.'^ ^) — E fordítás nem igen 
szerencsés. A vers technikájában Révai, daczára a hosszú 



43) Ouzmics, u. o. 30. l. 

44) Erdélyi Múzeum, 2. k. 154. 1. s. k. 



Digitized by 



Google 



CARMINA QÜAEDAM. 277 

szüneteknek, jártasabb most mint azelőtt. De hiányzik 
az egészben az epikai hang — inkább versbe szedett 
krónikának tarthatnék, mint eposnak. Megemlíthetjük azt 
is, hogy az Iliásból 456 sor Révainál 577-et tes^. Neki a 
műfordításhoz nem volt sem hivatása, sem tehetsége. 

Ugyanez évben adta ki a legutóbbi időkben irt 
latin verseit Carmina quaedam (Néhány vers) czím alatt. 
Fölvette ide az iíjszázadot üdvözlő ódájának német for- 
dítását is »a püspökömnek azután a bécsi atyafiaknak 
is kedvökért« 'í^) mint mondja. Kitetszik ebből, hogy 
Révai jól tudta kezelni a német nyelvet, de annyi rit- 
kábban használt szót halmoz, oly keresett ékességgel 
fejezi ki magát, hogy kitetszik, hogy az mégis idegen 
nyelv maradt rá nézve. E német fordításon kivül fölveszi 
még a kis füzetbe Paintnernek és Mártonfinak hozzája 
írt magasztaló verses sorait is. 

De dolgozott — ez a legfontosabb. A bécsi könyv- 
tárakban megtalált ő mindent, könnyebben mint akárhol. 
• Két fontos magyar nyelvészeti mü jelent meg ek- 
koriban — ezeket tanulmányozta Révai. Az egyik Be- 
regszászi müve volt, mely 1796-ban Bécsben jelent meg 
e czím alatt Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen 
Sprache mit der morgenldndischen, nebst einer Entwi- 
ckelung der Natúr und manchen bisher unbekannter 
Eigenschaften ; — a másik Göttingában jelent meg 
1799-ben a magyar Scaligertöl, Gyarmathy Sámueltől : 
-» Affinitás linguae hungaricae curii lingiiis fennicae 
originis gratnviatice dcmonstrafa.<ü 



45) Hazdnic, 360. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



278 KÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

A mit az első vitatott, nem volt előtte uj : ő is, 
tudjuk, az egész magyar nyelvet a héberből akarta szár- 
maztatni. De a második igen nagy, sőt döntő befolyással 
volt reá. Gyarmathy könyve figyelmeztette őt Rudbeckre 
és Hagerre, ez győzhette csak meg Révait a finn rokon- 
ságról s 1800-ból közlött nyilatkozata után bátran mond- 
hatjuk, hogy csak ekkor, tehát egy évvel utóbb és Bécs- 
ben ismerkedett meg e müvei. 

E mü hatását Révaira pontosan meg lehet határozni : 
elfogadta a finn rokonságot és megtanulta az éjszaki 
nyelveket. 1791-ben, tudjuk, Révai magyarul és németül 
beszélt, francziáúl és olaszul eléggé értett s a görög és 
zsidóban is eléggé jártas volt. Boldogréti azonban már 
dicsekedve említi, hogy Révai tud magyarul, latinul, 
görögül, francziáúl, olaszul, tótul, ráczúl, oláhúl, s érti a 
napkeleti és éjszaki nyelveket is. ^^) 

E hatás továbbá abban nyilatkozott, hogy lemondott 
teljesen arról, a mit azelőtt tanított, hogy nyelvünk ter- 
mészete egészen héberes. Gyarmathy vonta el tehát őt 
attól, hogy nem esett ő is nyelvtanában Beregszászi 
túlzásaiba. 

De tudjuk, nyelvtanának nagyrésze 1799 ben már 
kész volt, habár csak vázlatosan is ; az Antiqidtates első 
kötete ekkor át is ment már a censurán : említi, hogy 
-az már teljesen kész és át is nézte. 

Mit csinált tehát Révai Gyarmathy müvének ha- 
tása után? 

Azt, a mire őt ugyancsak Gyarmathy figyeltette. 
Ez azt mondja müvének előszavában *"), hogy a tudni- 

4«) Boldogréli^ Verseghy megcsalatkozott okoskodása; 136. l. 
47) Affinitás stb. XII. í. 



Digitized by 



Google 



GY'ARMATHY BEFOLYÁSA. 279 

vágyó olvasó sok olyant fog találni Beregszászi művében, 
a mit nyelvünk keletről kölcsönzött — mit vett nyelvünk 
az éjszaktól, annak kimutatása az ő müvének föladata. 

Es e műben közölve van a híres Schlözernek is 
egy levele, melyben azt írja a szerzőnek : » Legyen rajta, 
hogy kutatásait a közönségnek minél előbb bemutathassa, 
főkép azért, hogy nemzete tudósainak becsületét meg- 
mentse.*'*^) Ez is sokat nyomhatott Révai szemében. 
Schlözer bizonyára nemcsak a müvet, de az előszót is 
helyesli. A mit pedig ez mond — az az egyetlen, a mi 
Révai zavarán segíthet. 

Megmarad mindaz, a mit eddig fejtegetett a kizá- 
rólagos héber rokonság alapján — de ki kell azt bőví- 
teni a finn rokonság tekintetbe vételével is. Kutatnia kell 
tehát: vájjon az igeragok is névmások-e? S' mindaz, a 
minek mását eddig hasonlítás útján megtalálta a zsidó 
és arab és chald és perzsa nyelvben : azt meg kell talál- 
nia az uj rokonságban, az éjszaki nyelvekben — is. 

Es Révai csakugyan így járt el. A mit ezentúl ta- 
lált, azt egyszerűen hozzáírta ahhoz, a mit már azelőtt 
megállapított. A héber nyelv azonban neki ezentúl is 
» elsőrendű rokonságnak « tetszett ^^); nagy grammatikájá- 
ban is, Sajnovits és Gyarmathy összehasonlításait említ- 
vén, így szól : » Örömest jártam én is azon az ösvényen, 
s huzamosabban, leginkább keleti fáklyák fénye mellett, 



48) »Eilen sie diese Ihre Untersuchungen ins Publikum zu 
bringen, hauptsachlich um die Éhre der Gelehrten Ihrer Nation 
zu retten !« — U. o.\, h. 

49) Fényfalvi, 44. 1. 



Digitized by 



Google 



280 RÉVAI NYBLVéSZBTI FEJLŐDÉSE. 

hogy a már bizonyos nyolvrokoaságból mindkettőnek 
megerősítésére kölcsönös támasztékokat találhassak. « ^") 

De Révai semmiben sem puszta másoló. Bármit 
kölcsönzött ő idáig mástól, nemcsak magáévá tette ön- 
álló gondolkodása által, de bővítette is kiváló éleselmű- 
sége által. így tett a Gyarmathy müvével is. 

Ez a munka tagadja a török-tatár nyelveknek 
a magyarral való hasonlatosságát. Révai elíogadja roko- 
noknak ezeket is — s így ő lett az első, ki a magyar 
nyelv rokonságának egész körét állította és fejtegette. 

Csakhogy ez nem történt elvi szempontból. Hogy 
a magyar és a török nyelv rokonok, azt Révai állította ; 
de hogy a török és a finn nyelv is rokonok, hogy e 
nyelvek egy családot képeznek, azt Révai nem tudta, 
nem is sejtette. Azért hasonlítgat a törökkel, mert e nyel- 
vet is ismerte. S nem is az éjszakig hanem a keleti nyel- 
vekhez sorozza azt. ^') 

Ez sokat levon ugyan a tény becséből, de nem ér- 
dekességéből is. Minden esetre érdemes kutatnunk, mi 
vitte Révait a török nyelvnek is kutatására? 

Révai Győrött Rajnissal volt együtt; — mennyi 
vitapont lehetett e két támadó és vitatkozó természetű 



^0) »Eandem inire semitam et mihi piacúit, et longius etiam 
in ea progredi, accensa praesertim ab orientalibus face: ut, ex 
linguae affinitate jam certa, mutua eruercm subsidia ad utrasque 
certius figendas.* — Eiáb, Gramm, L k. 51. 1. 

51) Segedelemkérés, 1806, 11. 1 ekképen hirdeti kiadandó szó- 
tárát : »vocabula Hungarica cognata Orientalibu$, cumprimis He- 
braicis, Chaldaicis, Syriacis, et Arabicis, Tur cicis item, et Persicis. 
Quibus intersecta sünt etiam SeptemtrionaJia, Lapponica, Pennica 
et Esthonica, utrisque affinia.« 



Digitized by 



Google 



A TÖRÖK NYELV ROKONSÁGA. 281 

férfiú között, részben tudjuk, részben elképzelhetjük. 
Vitájuk a h betű fölött már tisztán nyelvészeti volt. 
Hozzá járul, hogy Rajnis elfogadta a finn rokonságot, 
Révai nem. Amaz sokfélével foglalkozott, sok nyelvet 
tanúit meg s » némileg jártas volt a törökben « is, mint 
Révai róla mondja, midőn akadémikusnak ajánlja. ^^) 
Hogy Rajnis sokszor összevethette vitatkozásaiban a törö- 
köt a magyari'al, több mint valószinü, mert Révai maga 
is később így szól: » Számos segédeszközt nyújtanak az 
ázsiai nyelvek is a hazai nyelv mivelésére, mert ez is 
ázsiai eredetű. Ezért tehát sokszor igen szükséges azok 
közül néhányat ismerni, főleg a hébert és a törököt.* ^^) 
A magyar — és a héber — és a török — ez a 
három benső összefüggés nélkül élhetett még ekkor Révai 
elméjében : azután elszunyadt egy időre végkép. De íme, 
most Gyarmathy műve felkölti e gondolatát újra — s Révai 
fejtegetvén Antiquitateseiben az ysa szót, azt már a 
török iszsze-\^ veti össze s így ír: »Ezen szavunk is 
közös lehetett hajdan a törökökkel, mert a történetírók 
bizonyítása szerint, velük egy eredetűek vagyunk ; sőt 
ma is sok szavunk él az ő nyelvükben.*^*) 



52) Plánum Érig, 82. l. 

53) »Multa praeterea subsidia repeti possent ad excolendum 
imprimis Sermonem Patrium ab Asiaticis quoque Linguis : quod 
et nostra origine Asiatica sit. Quare et harum aliquarum, inpri- 
mis Hebreae et Turcicae, notitia in nonnullis necessaira esset.« 
— U, o, 28. 1. 

5*) »Et istam quidem olim communem cum Turcis habere 
potuímus : quid, ut Historici quidem volunt, et origine cum iis 
communi sumus; et multa vei hodie nostra apud illos supersunt 
vocabula.« Antiquitaief, 82. 1. 



Digitized by 



Google 



282 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

Még egy nyelvész volt Révaira nagy hatással — a 
német Adelung. Már Verseghy az ő Proludiumját »ad 
systema Adeluugianum « — Ad. rendszeréhez — alkal- 
mazta. Ad^lungot említett nálunk ekkor mindenki, ki 
tudósnak akart tartatni, s Kazinczynak minden magyar 
nyelvész a » magyar Adelung « volt — előbb Révait tisz- 
teli meg e névvel, 1817-ben már Pápay Sámuelt is. 

Révai maga így nyilatkozik *^) e nagyhirü nyelvész- 
hez való viszonyáról: »En ugyan mielőtt Adelungot olvas- 
tam volna, ezen rendszerhez csak azon fáklyácska világá- 
nál jutottam, mit nekem a mi nyelvünknek s a napkele- 
tieknek tanulmányozása gyújtott — oda jutottam továbbá 
a miénknek az éjszakiakkal összehasonlítása által a ter- 
mészet vezetése mellett. Azután pedig, hogy láttam, hogy 
oly ritka tudományú férfiú elvei is megegyeznek az enyéim- 
mel, szándékomban még jobban megerősödtem. « 

Adelung azt tanította, hogy a nyelv mindjen szavát 
alkotó részeire kell fölbontani, hogy meg kell különböz- 
tetni bennök az eredetit a származottól, a lényegest a 
mellékestől. A puszta analógiák után induló etymologia 



55) El ah. Gramm. TI 1060. 1. »Ego vero, antequam Adelun- 
gum legissem, illa tantumfacula, quam mihi accendit orienta- 
lium linguarum stúdium, etfacta cum his, nostrae, et semptentrio- 
nalium comparativ, spente mea perveni ad hanc rationem, 
naturae ductum secutus : sumque postea inpropositio meo tanto 
magis confirmatus. Viri tam rari scientia adeo cum meis princi- 
piis conspirante.^ — V. ö. Verseghy mocskolódása, 54. 1. : »Igeii 
megörült rajta [Révai] s feltételében még inkább megerősödött : 
hogy későbben ezen az utón találta Adelungot is, azt a legjele- 
sebb német nyelvtanítót, csak egyedül az útnak jóságáért s 
ugyan a zsidó nyelvtanítóknka pcldájoR után « 



Digitized by 



Google 



ADELUNG. 283 

nem vezet semmihez : csak a zsidó nyelv járt a helyes 
úton — ezt kövessék más nyelvek is. Így — szólott Adelung ; 
tetteiből azonban nem látszik ki egyéb a XVIII-ik szá- 
zad szokott nyelvészeti eljárásánál, mely abban állott, 
hogy a fogalmilag hasonló szóknak csak hangzásbeli ha- 
sonlatosságát kutatták. így állítja 6 MMrida^eséhen a 
sanskrittal rokon nyelveknek a perzsát, a latint, a szlávot, 
de még a sémi, sőt a török, magyar stb. nyelveket is. 
Adelungnak az összehasonlító nyelvészetről fogalma sincs. 

Említi ő a régiséget is : vizsgálja a góth nyelvet — 
de csak szótári és régiségi szempontból. Adelungnak a 
történeti nyelvészetről sincs sejtelme. 

Révai azonban dicsőíti Adelungot, foglalkozik mű- 
veivei, egyet át is dolgoz — úgy járt ő Adelunggal, mint 
ez a saját útbaigazítójával : Adelung hivatkozik Meinerre, 
ki neki útját egyengette : Révai meg Adelungot magasz- 
talja ugyanezért. így tulajdoníthatná művészete nagysá- 
gát a műépitő a kőművesnek, a szobrász a kőfejtőnek. 

Ez az egyetlen pont, melyben Révai magát kelle- 
ténél — kevesebbre becsülte. És miért tette? Mert 
Révai saját már idézett szavai szerint, a magyar » annyit 
tulajdonít a külföldieknek, « mert a magyart »a rabság 
alá szokott könnyű hiteladás « jellemzi. 



Digitized by 



Google 



284 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 



VI. 

A Theresianum. — Vályi meghal. Révai folyamodása az 

egyetemi magyar tanszék ügyében. A helytartótanács 

ajánlata egy gram?natika megírása ügyében. Révai 

meghivatása. 

Mialatt Révai szorgalmasabban és eredményesebben 
dolgozott mind valaha, bécsi barátjai nem szűntek meg 
őt tettel és tanácsosai támogatni. Kerekes rá akarta venni, 
folyamodnék a Theresianumhoz a magyar nyjEíívi oktatás 
elnyeréseért — ez az intézet hihetőleg akkor is évente 
keresett ez állásra uj erőt, csakúgy mint ma. Révai haj- 
landó volt pályázni, de Somogyi lebeszélte — csak- 
hamar azonban arra szólitá föl, venné át gyermekének 
nevelését. »A háladatosság engedni* parancsolt, bátor az 
alkalmatlanságok tudva voltak. «^") 

Ekkor halt meg Vályi, a budapesti egyetemen a 
magyar nyelv tanára. Budai barátai biztaták Révait, 
folyamodnék a fejedelemnél e tanszék elnyeréséért. Révai- 
nak tetszett az ajánlat, megírja folyamodását, melylyel im- 
már harmadszor készül kisérletet tenni: nem juthatna- 
be ő is az egyetembe? 

Erejét, így kezdi Révai, azon foglalkozásnak szen- 
teli ő egyedül, mely a megürült egyetemi tanszék betöl- 
tésénél megkívántatik. Nemcsak az ifjúságnak volna ö 
nagy hasznára, mely hallgatná — hanem patriae univer- 
sae, az egész hazának. 

56) Guzmits, u 0. 31. 1. 



Digitized by 



Google 



FOLYAMODÁSA A MAGYAR TANSZÉK ÜGYÉBEN. 285 

Több rendbeli kiadatlan költői müvein kivül készen 
birja ő már »több kötetben a hazai nyelv valódi alka- 
tának, ha nem csalatkozom, legbehatóbb vizsgálatát. «^") 
S így folytatja : »Már régóta és nem méltatlanul vetik sze- 
münkre orthographiánk következetlenségét. Szemünkre 
fogják vetni s teljesen méltán, szabályaink ingadozását, 
visszásságát, miket mostanában iróink önkénye néhány 
év óta rohamosan fogadott el. Ha ez a veszedelmes buz- 
góság tovább is így tart, a hazai nyelv tisztasága lassan- 
ként szörnyű barbárságba fog átmenni.*^®) 

íme, ily hangon indítja meg Révai a nyelvharczot 
Verseghy ellen — a királyhoz irt folyamodásában! S 
csakugyan : ez nagyon udvarias, fölötte szerény és igen 
türelmes hang ahhoz képest, a melyet tőle csakhamar, 
bár nem többé meglepetéssel, de még is megütközéssel 
fogunk hallani. 

Révai okát is adja állításának s most említi elő- 
ször a finn nyelveket is. » Beláttam úgymond ^^), hogy e 



ö7) ». , . in voluminibus pluribus genuinam Linguae Patriae 
indolem ex ipsis visceribus, si opinione mea non ludor, penitius 
erutam « — M, Sr 49. sz. 

58) »Dudum et merito objicitur nobis inconstans orthogra- 
pliia ; objicientur et non fixa immo jam praepostera pláne digna 
Praecepta; quae modo praesertim, ab annis aliquot, Scriptorum 
nostrorum intemperantia ingenti nisu obtruduntur. Patrii quidem 
sennonis puritate, si iste perversus durat fervor in monstrosam 
barbariem sensim abeunte.* Ü, o. 

59) »Sensi haec vitia inde esse : quod Seriptores nostri pro- 
prium Linguae Patriae genium non noscerent ; neglecta nimium 
quae haec plurimum facérét, antiqui Sermonis nostri cognitione; 
neglecto et orientalium Linguarum, Finnicarumque auxilio. Tanto 
huic malo opportune occurri posse putavi : si his omnino subsi- 



Digitized by 



Google 



286 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

hibák onnan származnak, hogy íróink nem ismerik a 
hazai nyelv szellemét, hogy elhanyagolják — pedig ez 
nagyon fontos — régibb nyelvünk ismeretét, el a keleti 
és finn nyelvek segítségét is. Ennyi és ily nagy bajnak 
azáltal véltem elejét vehetni, ha általában mind ama segítő 
eszközökkel élve, főleg azokat, a mikben a mieink nena 
bírnak megegyezni, különféle kutatásokkal valamivel szor- 
galmasabban megvizsgálom; s ha már kellő vitatkozás 
után az igazság el lenne döntve, akkor egy hazai gram- 
matika állíttassék össze, mely végre egészen biztos tör- 
vényeket szolgáltasson. « 

»Már ez köríílbelöl huszadik éve, így folytatja, hogy 
e végtelen tengeren hajóra szálltam. Sok fáradsággal szer- 
kesztettem össze észrevételeimet, miket kettős nevezet 
alatt fogok kiadni, ha Isten s O Felsége kegyessége en- 
gedni fogj a « — s megemlíti az Anttquitates-i három s 
Disquisiiiones Gra?nmaitcas-i (Grammatikai Vizsgálatok) 
négy kötetben. 

Ha pedig nem nyerné el az állást, legalább járuljon 
hozzá Felsége » kegyes adományozással ezen munkáim- 
nak már-már megjelenő kiadásához* •*'). 



diis adbibitis ea cumprimis, de quibus iuter uostros non convenit, 
variis disquisitionibus paulo diligentius excuterentur ; et cum satis 
fuisset disceptatum, veritasque satis eluceret, turn enim verő 
Graminatica Patria concinnaretur legibus tandem certissimis cir- 
cumscripta. Jam prope vigesimus labitur annus, ex quo passa dedi 
vela ingens hoc maré ingressus. Multo laboré congestas habeo 
Observationes duplici titulo edendas, si Deus et Vita Sacratissi- 
maeque Majestatis Clementia faveat.« — M. S, 49. sz. 

*>ö) ». . , pensionis beneficio ad hos labores meos, sensim jam 
edendos.« — U. o. 



Digitized by 



Google 



JÓAKARÓINAK PÁRTFOGÁSA. 287 

Somogyi azonban nem tanácslá e lépést — s Révai 
nem küldötte el folyamodását. Úgy találja, hogy a ho- 
nestum otium neki mégis legkedvesebb, melyben nyu- 
godtan dolgozhatik®'). Eközben a helytartótanács Tóth 
Farkas véleményét kérte ki Révai felöl; s az ö meleg 
ajánlatára csakhamar beérkezett egy hivatalos fölszólitás : 
írná meg Révai a magyar grammatikát, de ugyanazt a 
módszert kövesse — methodum eandem sequatur — 
melyben Meidinger olasz és franczia nyelvtana van meg- 
írva ; s ha elkészült, bocsássa a helytartótanács Íté- 
lete alá«2) 

Révai hajlandó az ajánlatot elfogadni, de megma- 
rad a mellett, hogy a tanárságért nem folyamodik. »Ha 
azonban, írja Paintnernek *^^), a helytartótanács a maga 
jószántából szólítana föl, nem tudnám visszautasítani. 
Lásd, mit mond rólam Tóth. Talán jobb gondolatra ve- 
zethetné a tanácsot, arra, hogy engem magára a tanári 
székre is meghívjon. De én mégis inkább óhajtozom a 
nyugalom után, melyet meg kezdettem ízlelni.* 

Ellenségei azonban most is » nyomták.* Az egyetem 
Dugonicsot, a referens. Szerdahelyi, Czinkét » iparkodtak 
a magyar Kathedrára tolni.* De mellette volt Bécsben 
Somogyi, Budán a helytartótanács — az eredmény nem 
volt többé kétséges. 



61) Guzmics, u. o. 31. 1. 

62) M. S. 38. sz. 

63) »Si tanén consilium, proprio motu me provocaret, recu- 
sare non possem. Vide quid de me Tóthius nugetur. Hocfortasse 
Consilio mentem meliorem posset injicere, ut me provocet ad 
ipsam etiam cathedram. Ego tamen quietem, quam gustare coepii 
praeopto.« — Guzmicit^ u. o. ói — 2. l. 



Digitized by 



Google 



288 RÉVAI NYELVÉSZETI FEJLŐDÉSE. 

Budapesten ekkor híre terjedt Révai halálának. Mi- 
dőn Kulcsár ezt meghallja, ír Tóthnak, szerezné meg 
neki Révai commentárját a Halottas Beszédhez és Ruth 
Könyvéhez — ezekért s a nagy férfiúnak bármi csekély 
jegyzetéért örömest adna két száz forintot®*). 

Révai azonban régóta nem érezte magát oly jól, 
mint ekkor. Jól esett neki tudnia, hogy becsültetik, s 
midőn Paintner neki nagy jövőt jósol, Révai nem szerény- 
kedik, hanem azt feleli : » Vaj ha kedveznének a te sze- 
retednek a menybeliek és meghallgatnák ki vánságodat* ^'^). 

1802-ik évi augusztus 16-án ®*^) Révai beiktattatott 
a budapesti egyetemen mint a magyar nyelv és irodalom 
rendes tanára. 



64) u. 0, 32. 1. 

65) U. 0. 

66) Guzmicsj u 0. 84. sz. 



Digitized by 



Google 



HETEDIK FEJEZET. 



A MAGYAR NYELV SENDSZERE. 



B á n ő c z i. Bévai Miklós, 19 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Beköszöntő fölolvasása. Betegsége, — Müveinek kiadá- 
sát sürgeti; mennyi nyereségre számit, — A veszprémi 
káptalan és Marczibányi segélyezése, — Megjelennek az 
Antiquitates és az Elaboratio Grammatica, Miért irta 
1^ ezeket Révai latin nyelven, 

1802-ik évi november 8-án tartotta Révai a buda- 
pesti egyetemen beköszöntő fölolvasását ^De praejudicio 
communi et noxio, natis hungaris stúdium tinguae pá- 
triáé non esse necessarium^ — azon közönséges és ártal- 
mas előítéletről, mintha a született magyaroknak a hazai 
nyelvet nem kellene tanúlniok. — Annyira meg van ő 
győződve elveinek egyedüli helyességéről, hogy a rövid 
bevezetés után tárgyára térvén, ez ép oly merész, mint 
őt jellemző szókkal kezdi : 

»Nem tudunk magyarul! Mert úgy beszélni ma- 
gyarul, a mint a legtöbben közönségesen beszélnek, nem 
érdemli meg a tudás nevezetet !« ') 



1) »Nescimus Hungarice. Sic certe Hungarice loqui, ut 
vulgo loquimur prelique, non est dignum hoc sciendi nomine.« 
£rolu9Íone9, 5 — 6. 1. 

19* 



Digitized by 



Google 



292 A MAGYAR NYELV RENDSZERB. 

Még ez év deczember havában írja meg nagy nyelv- 
tanának előszavát, s készül nyelvészeti műveinek kiadá- 
sához. E szakadatlan munkássága közben megújul régi 
baja — sokkal hevesebben mint ezelőtt. »A halál belém 
vágta már kaszáját, írja Mártonfinak ''^), csak azt várom^ 
mikor ránt le egészen a talpamról.* Az aranyér daga- 
natja szörnyű fájdalmak után megfakadt, de rossz útát 
vágott magának s ö fistulát kapott. Az orvosok meg- 
akarják metszeni, de ö ettől irtózik, elélhet még a síppal 
is jó ideig. »A jó Isten csak annyi időt engedjen már^ 
hogy kiadhassam munkáimat ! « 

Azonban egyre rosszabbul lesz, s már végrendelke- 
zést tesz irományairól : Takácsot rendeli örökösül, s meg- 
bízza azzal, hogy dolgozatait halála után adja ki. ;^ 

Szombathy orvos azonban kigyógyítja — »01y jól 
érzem magamat, írja ekkor az örvendező Révai ^) mintha 
halhatatlan volnék, vagy mintha újra születtem volna. A 
halhatatlan férfiú bennem nem a beteget gyógyította meg^ 
hanem az elveszettet mintegy új teremtéssel állította helyre 
— önmagamnak, a barátoknak, a Hazának !« 

Mihelyt hozzá láthat a munkához, műveinek kiadá- 
sát kezdi sürgetni, s mint ez időben írt leveleiből kitet- 
szik, jóformán mindenütt: »Nagyon biztattak, hogy a 
felségnek kegyelmes rendelése szerint a közönséges er- 
szényből veszem segedelmemet a kinyomtatásra. Csak 



2> Hazánk, u. 0. 363. 1. 

3) »Immortaliter valeo, quasi reuatus. Vir immortalis noit 
me aegrotum curavit, sed perditum nova creatioue recentissimum 
restituit, mi ipsi, amicis, Patriae « — Guzmics, u. o. 37. 1. 



Digitized by 



Google 



MŰVEINfiK KIADÁSA. 293 

1000 forintocskával fenyegettek. Megörültem neki, s noha 
meg nem fogtam még a madarat, már is mellyesztettem. 
Jól biztomban adósságtétellel kezdettem a kiadást. Azon- 
ban jelentik: hogy azt a szegény közönséges erszényt 
igen meglikasztotta a franczia háború, az ánglus és más 
ezer szükség! megjártam volna a tánczot minden pengő 
eszköz nélkül : ha Paintner barátom rajtam nem könyö- 
rült volna. Sok dús magyar nagyságnak szégyenére az 
^ kész adakozása neki ragadta el a halhatatlan dicső- 
séget. « ^) 

Révai tehát elesett az ezer forintnyi segedelemtől, 
melyet a fejedelem neki az egyetemi nyomda alapjából 
rendelt, de ennek pótlására az az ajánlat tétetett neki, 
hogy a nyomda ki fogja adni müvét s fizet is a szerző- 
nek ívenként 6 forintot s a müböl kap 50 példányt. ^) 
Révai nem állott reá — azt hitte ö még ekkor, hogy ki- 
adandó müvei neki ép annyi dicsőséget, mint anyagi 
hasznot fognak hozni. Pedig inkább keserűséget hoztak 
neki, s hogy nem vesztett anyagilag, csak annak tulajdo- 
nítható, hogy nem volt mit és miből vesztenie. 

A különben praktikus Révai a saját müveinek sike- 
rét mindig nagyobbnak képzelte, mint a milyen valóság- 
gal volt. Hogyan számított ő s mennyire csalódott azután, 
érdekese^ mutatja a következő egybeállítás, melyet magá- 
nak készített, midőn nyelvészeti munkáit — melyeknek 
egy részök meg sem volt még írva, s nem is íratott meg 
soha — szándékozott kiadni. ^) 



4) Hazánk, u. o. 364. 1. 

5) Guzmics, u. o, 35. 1. 

6) M. S. 13: sz. 



Digitized by 



Google 



A MA^GYAR NYELV RENDSZERB. 





A kiadandó mnn- 
káknak nemeik 


Árok 


Az előfi- 
zetők 
számok 


Adako- 
zások 


Jótevők 
adako- 
zások 


Nyomta- 
tás 
kMtsége 


AlOO-tóI 

Sfrt 
jutalom 


Tiszta 

.nyeres- 
ség 






Elab. Grammat. 


6 frt. 


1,000 


6,000 frt 


1,100 frt 


2,300 frt 


150 frt 


4,650frt 






Antiqnítates 


5 r, 


1,000 


5,000 „ 


410 „ 


1,700 „ 


150 „ 


3,560 „ 






Yocabnla Hong 


5 n 


1,000 


5,000 „ 


- 


1,700 „ 


150 , 


3,150 „ 






Compehd. Grarom 


2 n 


2,000 


4,000 , 


- 


1,840 „ 


225 „ 


1,435 „ 






Magyar Deákság 


5 „ 


2,000 


10,000 „ 


~ 


3,780 „ 


225 „ 


6,695 „ 






Összesen 


28 frt 


- 


30,000 frt 


1,510 frt 10,820 frt 


1050 frt 19,640 frt 1 



Milyen jövedelmezőnek tartotta Révai a magyar 
tudományt! Számítja már a művei után járó tiszta nye- 
reséget, pedig egyelőre még az Antiquitates-ok^i és a 
Grammaticát sem adhatja ki! 

Paintner közbenjárása a veszprémi káptalan főbb 
agjaihoz fordult segedelemért. — »Az első esztendővel, 
írja ekkor Kapuvári odavaló kanonoknak,"^) igen sokat 
kell küzködnöm : mert nehezen bírhatom puszta szegény- 
ségemet. Jól mondják, hogy a költözködés mindannyi tűzzel 
való megégés. Sokat költöttem Bécsben a hivatalomra szük- 
séges orientális és finnus drága könyvekre. Fel kelletett ma- 
gamat valahogyan ruháznom is. Sokat evett meg lejövete- 
lem. Sokat kivan gyarló egészségem megerősödésére a 
fbrdés s a szükséges orvoslás. Új gazda létemre holmi 
ingó jószágocskát is kell szereznem, amin ülhessek, irkál- 
hassak s megnyughassam.« Látni való, neki magának 
nincs pénze a kiadásra, ezért kér — igenis, kér, de nem 
koldul. » Valamit adandanak, írja nemes önérzettel,^) azzal 



7) A levél másolata az Akadémia birtokában van; Toldi/ 
kézirataival került oda. 

8) U. o. 



Digitized by 



Google 



A VESZPRÉMI KÁPTALAN ÉS MARCZIBANYI. 395 

a Hazának tesznek áldozatot ; ugyan a Haza szolgájának 
csüggedő terhes állapotján oly készséggel könnyebítvén, 
és ötét hivataljának nehéz kezdetén ugyanannak kelleme- 
sebb folytatására felébresztvén.* A kegyes adományt 
pedig küldje a főtíszteletü kanonok ur posta útján szál- 
lására : In der Ungargasse, bey Adalbertus Rőmer Hafner 
Meister, Nro. 421. in oberem Stock. — Mennyit kapott 
mindössze, mutatja a táblázat. 

Az Antiquitates első kötetét Paintnernek akarta 
ajánlani, ^) ki neki külön a nyomtatás költségeire is kül- 
dött 60 forintot. De később az ajánlás elmaradt. »Nevet- 
tem s képzelheted magadnak, mi igen jóízűen nevettem 
— magyarázza ezt Révai Mártonfinak, ^^) hogy Marczibá- 
nyit, udvari tanácsos és gazdag magyar földesurat bántani 
kezdette az irigy bánat : mert hogy egy német nevű sze- 
gény Prépost lett a magyar igyekezetnek e mostoha idők- 
ben oly jeles pártfogója. Boszút állott rajta; s nekem a 
második darabnak mennél előbb való kinyomtatására 
500 forintot adott. Hallom, hogy még mások is buzog- 
nak, hogy Paintnert megtorolják. De ugyan Paintner is 
úgy örvend ezen, hogy majd kibújik a bőréből. « 

1803-ban kiadhatta tehát végre Pesten első nagy 
müvét, mely e czim alatt jelent meg: Antiquitates Lite- 
raturae Hungaricae, Volumen I. quod compleditur duas 
allocutiones funebres^ genuinae veteri pronunciationi r€s- 
iitutas et commentario grammatico illustratas. Monu- 
mentum inter jnanuscripta hungarica, quae sciuntur^ 
omnium vetustissimum. Studio et opera Joa/nnis 

9) Guzmics, u. o. 35. 1. 
10) Hazánk, u o. 364. 1. 



Digitized by 



Google 



296 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

Nicolai Révaifprésby tért sec. dioecjaurinens. Linguae 
ac Literaturae Hungaricae Professoris pubL ord. in 
Regia Scientiarum Universitate Pestinensi, — Magyar 
irodalmi régiségek. I. kötet, mely két, a régi igazi kiejtés 
szerint közölt és grammatikai magyarázattal ellátott Ha- 
lottas Beszédet tartalmaz, a melyek valamennyi ismeretes 
magyar, kézírat között a legrégibbek. Révai Miklós János- 
tól, a győri egyházmegye saecularizált papja, a magyar 
nyelv és irodalomnak nyilvános rendes tanára a pesti 
királyi tudományos egyetemen. — 

S még ugyanez évben jelent meg második munkája : 
^Elaboratior Grammatica Hungarica. Ad genuinani 
patrn sermonis indolem fideliier exacta^ affiniumque 
linguarum adminiculis locupletius illustrata. — Dua 
volumina in totidem Tomos subdivisa. Volumen I. Tu- 
rnus I. IL — Bővebb magyar grammatika, a hazai nyelv 
igazi természetéhez híven alkalmazva s a rokonnyelvek 
segítségével bőven megvilágosítva. Két kötet ugyanannyi 
részre fölosztva . Első kötet. I. és 11. rész. — [A harmadik 
rész 1805-ben május végén ^^) jött ki. Később uj czim- 
lapokkal s némi megtoldásokkal bővítve kiadta újra e 
három részt két kötetben s a czímlapra ezt írta : Tribus 
voluminibus comprehensa — az egész mű három kötet- 
ből áll. — A harmadik kötetet azonban már nem adhatta 
ki s nem is jelent meg az soha. 

Révai e két müvét latin nyelven irta, mert mint 
nagy nyelvtanának előszavában mondja, más nyelvű pol- 
gáraink inkább értik a latint, mely a nyilvános iskolák- 
ban, gymnásiumokban és akadémiákban különben is még 

11) Boldogréti^ 77. 1. jegyzet. 

Digitized by VjOOQ IC 



MIÉRT IRTA E MÜVEKET LATIN NYELVEN. 397 

mindig a tudomány nyelve. A különböző nemzetiségű ifjú- 
ság is könnyebben él a latin műszavakkal és a latin nyelv- 
vel. De ajánlatos egyáltalában a komoly férfiaknak, kik 
grammatikáról írnak, hogy a mi kevésbbé ismert nyel- 
vünket más ismereteknek segítségével fejtegessék — az 
ismeretlen nyelv, ha ismerthez hasonlíttatik, könnyebben 
fogható föl — s vájjon micsoda nyelv ismeretesebb isko- 
láinkban a latinnál? 

De a mit ö magyar nyelvről ír, annak a külföldiek 
miatt is nagyobb tért kivan szerezni. Hadd szűnjenek 
meg végre a rágalmakkal szomszédos igazságtalanságok, 
melyekkel egynémelyek nyelvünket illetik — hadd lép- 
jenek végre helyökbe helyes és igaz ítéletek nyelvünk 
dicséretére és ajánlására. — '^) 

E két mű korszakos jelentőségű a magyar nyelvé- 
szetnek — általánosabban : a magyar tudományosságnak 
terén. Soha Magyarországon még nem jelent meg mű 
magyar embertől, mely eljárásában ily módszeres, fejte- 
getéseiben ily tudományos, eredményeiben ily örök becsű 
lett volna — mint Révai e két munkája. általa, Révai 
által, lépett föl először a magyar tanúitság mint igazi 
tudomány — Révaiban követel magának először helyet a 
magyar ész, a magyar szorgalom az európai tudományos 
nemzetek körében — Révai által nyúlt bele először a 
magyar tudomány az európai tudomány fejlődésébe. 

Csakhogy Révai tanítványok és követők nélkül 
dűlt Ifi — a külföld meg a latinul irott műveket sem 
olvasta, minthogy a magyar nyelvről szólottak. így hang- 



12) Elah, Gramm. Praefatio, XV— XVI. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



298 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

zottak el a pusztában Révai tanai — idehaza ép úgy, 
mint külföldön. 

A tudományok történetének tiszte azonban jóvá, 
tenni, a mit az élet elmulasztott — föl kell vennie Révai 
nagy nevét a nyelvészet nagy hőseinek gyér számába. 



II. 

E müvek ellenzést keltenek, Verseghy, — Révai tanít- 
ványai \ hogyan írnak ezek mester ökr öl, — Kik voltak 
a vitairatok szerzőil 

A grammatika előszavában Révai fölhívja a szak- 
értő férfiakat, bírálják meg nézeteit, hogy tudja, mit 
kelljen változtatnia vagy mellőznie. 

» Óhajtom azonban, így szól, ^^) e munkám felől 
hozzáértő férfiaknak szigorú s helyes Ítéleteit hallani. 
Mert jól tudom, hogy ember vagyok, a ki véleményében 
tévedhet is. Én maga után az igazság után törekszem s 
nagyon óhajtok tökéletesbülni. A biztos, kikutatott dol- 



13) »Interea, de meo hoc opere lubens experiar Virorum, 
qui hoc intelligant, severiora et recta judicia. Probe enim me- 
mini et me hominem esse ; qui ad opinionem minus probabilem 
labi possim. Veritatem ipsam assequi et meliora edoceri ultro volo. 
Certis enimvero et exploratis, firmum praebeo assensum. Verum 
eau, quae et ipse mihi videor conjectura tantum assecutus esse, 
pro veris non obtrudo, sed examinanda propono. Quare, si qua 
futura sünt, quae mutanda, rejicienda, vei addenda esse videbun- 
tur; ea equidem curis secundis, et, si necessum sit, tertiis etiam. 
ut cuncta emendata prodeant, quam fidelissime providebo.* — 
Mah. Gramm, u. o. XIV. 1. 

> ,.-"■. . ^* • ' .^ 



Digitized by 



Google 



ELLENZÉS KÉSZÜL. 399 

gokhoz Ugyanis szilárdul hozzá csatlakozom. De azokat, 
a miket magam is csak hozzávetésekböl származottak- 
nak ismerek, nem fogadom el kész igazság gyanánt, 
hanem a megvizsgálás tárgyává teszem. A miért is, 
ha szükség lesz valamin majd változtatni, viszzavetni, 
vagy hozzáadni, kétszeres, sőt ha szükséges háromszoros 
gonddal fogok őrködni, hogy minden hiba eltávolíttassék.« 

Azonban jó soká nem szólalt föl nyilvánosan senki, 
— bár elegen lehettek, kik tanait helytelenítették. Hiszen 
a Debreczeni Grammatika még mindig tekintély — s 
eddig az egyetlen tekintély volt. Révai pedig nyíltan 
síkra szállott ellene. Takácstól hallja is, hogy sokan elé- 
gedetlenek vele. »Nehéz felhők gyülekeznek, írja erről 
Paintnernek;*^) a tied ijesztően és panaszt emelőén, az enyém 
a tied által előidézve. E viadalban öklelődzések lesznek és 
menyköveket fogunk enni. En már hallottalak titeket, ti is 
hallgassatok meg engem, mily új és régi fájdalommal bán- 
kódom. Kérlek, ha barátaim vagytok, ne bánjatok velem 
méltatlanul. En már elmondtam a magamét. Akármi 
következzék is ezután, mélyen fogok hallgatni s nem 
fogom tűrni, hogy föltett szándékomban engem valaki 
háborgasson. « 

Hallja, hogy többen nyíltan készülnek ellene föl- 
lépni, különösen pedig — Rajnis. Révai erre azt mondja : 



14) »Nubes gravidae concurrunt, tua terrificans et expostu- 
lans, mea per tuam incitata. lu hac pugna fiunt corruscationes, 
eduntur tonitrua Ego vos jam audivi, et vos me audite, quo do- 
lore doleam, novo et antiquo. Obsecro vos, si amici estis, ne vi- 
li ter mecum agatis. Ego jam elocutus sum mea. Quidquid porro 
sequatur, altum tacebo, et me in proposito meo laboré turbari non 
patiar « — Guzmicg^ u. o. 38. 1. 



ÍVAHOsTT 



konvTtTr 

"DAPÉST. 



Digitized by 



Google 



300 A MAGYAR NYELV KENDSZERE. 

»Bátran megtámadhatsz ; sziklaként fogok állani s mitseni 
fogok felelni. Talán válaszolnak majd helyettem tanít- 
ványaim. Én nem akarok veszekedésekbe elegyedni.* ^^) 

Rajnis azonban meggondolta magát s támadás he- 
lyett barátságos levéllel kereste föl őt. ^^) Nem lépett föl 
senki — az a nagy tudományos készültség s alapos for- 
rástanúlmány, mely Révai művében jelentkezett most 
először irodalmunkban ily gazdaságban és tiszteletet 
parancsoló bőségben — ez, úgy látszik, elriasztotta az 
ellenvéleményüeket. Nem akadt szakférfi, ki Révai föl- 
szólitását magához intézettnek merte volna venni. 

De akadt csakhamar. 1804-ben hazajött végre a 
külföldi börtönökből a Martinovics-féle mozgalom miatt 
elitélt Verseghy, a Proludium tudós irója, és folytatta 
nyomban írói és nyelvészeti működését, mintha akár 
szórakozása kedvéért kereste volna föl Kufsteint, Gráczot 
és Brünnt. Megírta RikíStiját és Szarvas Gergely víg 
életét — föl is kereste Révait, ki neki átküldé Budára 
a^ Antiquitatest : ^'') s foglalkozott Révaival, foglalkozott 
a nyelvészettel. 

Es ő volt az egyetlen, ki Révai fölszólítását magára 
értette — az egyetlen, ki szakembernek tartotta magát. 
Talált ő az Antiquitatesben és a Grammaticában eleget, 
mi neki nem tetszett, mit ő helyesnek el nem ismerhe- 
tett. Tehát írt ellene — nem külön, hanem mint tudó- 
sok szokták. Egy német nyelven írt magyar grammati- 



15) »Tuto me impetas, stabo ut rupes ; nil rescribam. For- 
tasse discipuli mei pugnabunt pro me. Ego vixis modo involvi 
nolo. — Cuzmics, i. h. 

16) U. 0. i. h. 

17) Fényfalvi, 11. 1 



Digitized by 



Google 



VERSEGHY RÉVAI ELLEN. 301 

kát adott ki , s itt említi czáfolólag Révainak egyik- 
másik elméletét — azután irt egy magyar könyvet : 
A tiszta magyarság, avagy a csinos magyar beszédre és 
helyes írásra vezérlő értekezések czím alatt, s ebben 
bővebben foglalkozik ellenfelével — Révai nevét azon- 
ban egyik müvében sem emliti. Ezt az akkori irodalmi 
szokás szerint tiltotta az illem. A ki a személyeskedés 
vádját ki akarta kerülni, annak akkoriban így kellett 
tennie — és Verseghy így tett. 

Révai pedig, mint láttuk, arra a puszta hírre, hogy 
mások ö ellene föllépni készülnek, siet kijelenteni, hogy 
ö nem fog felelni — ö úgy áll majd mint a szikla a 
zajló habok között — talán felelnek majd helyette tanít- 
ványai — és kérve kéri az ellennézetü barátokát, ne 
bánjanak vele méltatlanul. 

Hát nem akart Révai tudós vitatkozást ? Nem hivta 
föl ő maga a szakértőket » szigorú és helyes « ítélet- 
tételre? Vagy e fölszólítása a tudós szerénység álczája 
alá rejtett fenyegetés volt-e csupán ? — 

Révai elolvasta Verseghy müvét, s így ír róla Már- 
tonfinak : »Nem elég nekem a nagy drágaságban szoron- 
gató szegénységemmel küzködnöm : más veszett indulatú 
ellenségem is támadott. Verseghy Ferencz, egy szédült 
fejű, zavaros tudományú, patvaros Paulinus Barát kikelt 
tanításom ellen embertelen mocskolódásokkal. Nem méltó 
arra, hogy személyemben vetekedjem vele: de a Nyelv, 
a Nemzet Méltósága csakugyan megkívánta a penna csa- 
át. Háb.orunk vagyon tehát — kikeltek jól elkészült, 
tanítványaim három erős haddal. » ^®) 



18) Hazánk, u. o. 368. 1. 



Digitized by 



Google 



302 A MAGYAR NYELV RENDSZERB. 

Valóban » háború « volt ez. Révai tanítványai »er6s 
haddal* indultak neki az ellenségnek. 

Az első ez volt: Verseghy Ferencznek iisztasággac 
kérkedő tisztátalan magyarsága. Melyet nyilván való 
egyenes okokkal tisztán megmutat Révai Miklósnak hív 
tanítványa s igaz jó barátja Világosvári J^iJdósfi, 
János. Ez még ugyanazon évben jelent meg mint a 
Verseghy müve: 1805-ben. 

A következő évben jelent meg a másik kettő: Ver- 
seghy Ferencznek 7neg csalatkozott illetlen mocskolódásai 
a tiszta magyarságban. Melyet valóságok szer ént nyilvdfi 
megmutat és méltán megdorgál Révai Miklósnak buzgó 
hív tanítványa s igaz tisztelője Fényfalvi Kardos 
Adorján. 

A harmadik végre ez: Verseghy Ferencznek meg- 
fogyatkozott okoskodása a tiszta magyarságban. Melyet 
a józan okoskodásnak törvényeiből kihozatott igaz okok- 
kal megbizonyít Révai Miklósnak hív tanítványa és 
szerető barátja Boldogréti Vig László. 

Valóban hív tanítványai, szerető barátjai voltak 
ezek mesteröknek. Az első, Miklósfi, így szól róla. '^) 
> Révait támasztotta az Isteni Gondviselés a szörnyű fer- 
telembe dűlt Szegény Nyelvünknek felsegéltetésére. Bátor 
szívvel, dologgyőzéssel, sok tapasztalással, belátó nagy 
észszel, s a jót a rosztól megválasztó józan ítélettel jeles- 
kedik Halhatatlan Tanítónk, Győzethetetlen Vezérünk: 
s e földön találtatható egyik boldogságunknak tartjuk; 
hogy tőle tanulhatunk, s alatta vitézkedhetünk. A Haza- 
szeretés, az a Nemes Erkölcsi Jóság, a Társaságban min- 



is) Miklósfi, 90. 1. 

Digitized by VjOOQ iC 



RÉVAI TANÍTVÁNYAI. 303 

den nagy dolognak rúgó ereje, gyullasztotta fel a mi 
Kedves Révainkban a Tiszta Ekesszószeretést. En'e te- 
kintett az Országlás, mikor reá bízta: hogy ö a Közön- 
séges Tudományoknak Főoskoláj okban, mint egy erős 
fellegvárból, a Magyar Nyelvet védelmezze. « 

A hang pedig, a melyen ezek ellenfelökröl szólanak, 
világosan rávall a hittérítés irodalmi korszakára, a midőn 
a könyveknek szintén voltak e vitairatókéihoz hasonló 
czímeik: Okuláré egy hályogos szemű Kálomista prédi- 
kátor orrára, vagy — Tök, mak, zöld tromfjára Pósá- 
házinak veres tromf. 

Fény falvi így ír Verseghy ről : ^^) » Az igazat ki kell 
már egyenesen mondanunk, más az ö bibéje. Csak tette- 
tett gyanú, csak szín, csak patvar, a jó szívű Révaira 
fogatott embertelenkedö keménység. Hogy a szánakodásra 
hajló Közönség előtt valamiképen igazságosnak tessék, 
mocskolódó, és szünet nélkül csúfolódó bánása: ezzel 
fedezi nyilván kitörő indulatait, a kevély megáltalkodást, 
a rágó irigykedést. Igen elragadták ezen vétkes hibái, 
hogy még magát sem kéméllené szégyene megújulásával, 
csak hogy másokat is legyalázhasson: kik a nyelvtudás- 
ban nem hagyják helyben vakoskodó tévelygését; s a 
világ előtt ezen igyekezetben nálánál dicsőségesbben 
jeleskednek. Bizony világosak már, tagadhatatlanok, s 
híjában hímezte tnek hamis ürügygyei, a titkon rágódó 
valóságos sérelmek, a mocskolódásokra izgató főokok. 
A Nagy Közönség, az országlás, melynek hatalmával 
akarná ő rémítő éktelenségeit támogatni, méltán megbú- 
sult méltóságának sérelmén. Kárhoztatja a tévelygőnek 



Fényfalvi, 12-13. 1. és 164. 1. 

Digitized by VjOOQ IC 



804 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

Érdemes Tanítónkra, reánk, és annak Mennyei Tanítá- 
sára irigyül hányatott mocskolódásait. Tapsol örömében 
nemes eltökéllésünknek : hogy megutálván az ámítót^ 
állhatatosan hallgatunk valósággal győző Kedves Okta- 
tónkra. Kit nyomós ideig tartson a Kegyelmes Isten jó 
egészségben, boldog állapotban, Hazánk Nagyjainak ked- 
vökben : hogy Nyelvünk titkait, felséges tulajdonságait, 
igaz eredeti épségét, a mint kezdette, oly szerencsésen 
minden részeiben teljesen megmutathassa; Gondos Nem- 
zetünknek tisztán megtért fő kincséből áradó vigasztalá- 
sára, s fenmaradó örök dicsőségére ! « 

E tanítványok kiléte iránt még a kortársak sem 
voltak tisztában. Kazinczy, ki minden irodalmi mende- 
mondát tudott s ha nem tudta, kitalálta, de mindkét eset- 
ben terjeszteni szerette — Kazinczy azt írja benső barát- 
jának, Kisnek: »Nem lehetetlen, hogy ezen nevek alatt 
maga Révai lappangott.* ^^) Másutt meg védelmezi Révai 
jó hírnevét — e tanítványok ellen. Elismeri, hogy »igen 
jól esett volna, ha az a három írás soha nem íratott 
volna « főképen pedig a Fény falvié, melyet »a szebb 
érzésüek kezekbe venni is undorodnak* — de tehetni-e 
ezért őt, a mestert, felelőssé? Révai is megtámadta Ver- 
seghy t — »ő azt elevenséggel cselekedte iigyan, de római 
nyelven és móddal és nem bántó szándékkal.* ^'^) 

Arra a föltevésre, hogy Révai maga írta volna e 
három iratot, alkalmasint a Hazai Tudósítások vezették 
a közönséget. Révai nekrológjában ugyanis itt egyebek 
között az is áll, hogy »Több munkáit, melyeket nem 



21) Levelek, Kishez I. k. 203. 1. 

22) Kazinczy Régiségek XXXVI. 1. és XXXVIII. 1. 



Digitized by 



Google 



A VITAIRATOK SZERZŐI. 305 

saját neve alatt eresztett napfényre, itt nem említhetem.* ''^^) 
De Verseghy maga sem tudta bizonyosan a szerzők 
nevét — Sághy Ferencz, ki életrajzát írta meg, azt em- 
líti : »Ugy vélekednek, hogy mindenik név alatt maga 
Révai rejtőzik. « S hozzá teszi, hogy Miklósfi maga Révai, 
Boldogréti pedig Révainak egy igen jeles tanítványa, de 
a mester ezt is »kénye szerint alkalmaztatta.*^'') Úgy 
látszik, szándékosan hallgatja el az iró nevét. Mert ezt 
ismerték — Horvát István volt az, Révainak valóban hív 
tanítványa és szerető barátja — elmondotta ő azt később 
maga is. ^^) Fényfalviról azonban Sághy maga sem tud 
semmit. 

Senki azóta e dolgot nem feszegette. Irodalmunk 
történetírója, Toldy Ferencz, megemlíti Révai életrajzában, 
hogy Boldogréti nem más, mint Horvát. Miklósfi könyvéről 
már csak azt mondja »mely közönségesen magának Révai- 
nak tulajdoníttatik*; Fényfalviról csak annyit tud, hogy 
ez » álnév alatt Ferenczy János, a Közönséges Geográphia 
szerzője mondatik lappangni.* ^'^^) 

Nem csoda, hogy Toldy, Révai életrajzának legelső 
és legutóbbi megirója, nem találta ki a szerzők kilétét, 
minthogy Révai kortársai sem tudták. Beszélhet-e úgy 
ember maga magáról, a mint Révai tette volna, ha ő 
volna Miklósfi? S írhat-e egy Révai oly élvezhetetlen 
stílussal, mint írt Fényfalvi? 

Pedig Révai a Miklósfi; és Révai a Fényfalvi is. 



23) H. Tudósítások, 1807, 290. 1. 

24) Sághy, Verseghy Ferencz maradványai és élete, 174—5. 1. 

25) Fejér, u. o. 203, 1. jegyzet. 

26) Toldy, Költök élete, I. k. 217. 1. 

B á n ó c z i. Révai Miklós 



20 



Digitized by 



Google 



306 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. ' 

Nagy nyelvtanának uj czímlapos kiadásához Révai 
egy 78 lapos függeléket csatol Verseghy ellen -^Adjectae 
vindictae jusHssimae de secunda verborum forma inde- 
terminata<í ezim alatt. És elmondja — a szövegben, hogy 
ebben Miklósfi könyvének » majdnem legnagyobb részét 
szerzőnek tulajdon szavaival* használja föL^"') S ha utána 
nézünk a dolognak, azt találjuk, hogy valóban benne 
van a Miklósfi könyve, két helyet kivéve: a 34 — 61 
lapot, mely kivonata a harmadik formáról — az ikes 
igékről — szóló tannak, és a 87^118 lapot, melyben az ikes 
ragozásnak schémája van előadva. E két toldalék nyilván 
azért nem került a nagy nyelvtanba, mert az ott el van 
már mondva a maga helyén; Miklósfi könyvében meg e 
helyek szükségesek, hogy a kis vitázó munkát önálló- 
sítsák. 

Már pedig fölvette-e volna Révai egy tanítványá- 
nak fejtegetéseit a maga nagy müvébe, mely meggyőző- 
dése szerint neki halhatatlanságot fog biztosítani? 

De maga a név: Miklósfi János — Révainak 
neve. Atyja, tudjuk, Miklós volt; ő tehát Miklósfi. Bér- 
málási neve, melyet használt is latin müvei homlokán 
mindenütt, János volt; ő tehát a Miklósfi János. 

Lássuk ezután Fényfalvit. E munkában a 165 — 219-ik 
lapig teljesen magán természetű levél-kivonatok és bi- 
zonyítványok vannak, annak föltűntetésére, mily nagy 
és előkelő urak Révainak barátjai, ismerősei, jóakarói. 
Ez Révaira vall. De hátha ő csak megcsinálta volna a 
levélkivonatokat s úgy adta volna oda a bizonyítványo- 



27) ». . . partém verő maximam verbis prope iisdem Latiné 
redditae.« Elab, Gramm. II. k. 981. 1. 



Digitized by 



Google 



A VITAIRATOK SZERZŐI. 307 

kat tanítványának, hogy azokat fölhasználja? Nem lehe- 
tetlen. De íme, Toldy azt mondja Fényfalviról »bizonyos, 
hogy a sajtó alá maga Révai irta le« s hozzáteszi a 
jegyzetben * ^Kézirata a nemz. múzeumban*. ''^^) Tehát 
Toldy látta — Révai k(^ziratára lehetetlen rá nem ismerni, 
lehetetlen máséval összezavarni. Már most föltehetö-e, 
hogy a folyton beteges Révai, ki éjjel nappal dolgozik, 
hogy műveit elkészítse, folyton nyomoz és kutat, hogy e 
müvek mind olyanok legyenek, a milyeneknek ö azokat 
akarja — hogy e Révai egy munkát, mely nyomtatás 
ban 164 lapot tesz — le fogna tisztázni? le fogna má- 
solni? Ez lehetetlen. 

De ha kit mindezek az okok nem győztek volna 
meg állításunk igazságáról, íme olvassák, mit mond Révai- 
nak hív tanítványa és szerető barátja, Horvát István. 

Fejér a pesti egyetem történetében elmondja — kü- 
lönben ép oly pontatlanul mint hibásan — mit írt Révai. 
Itt olvassuk a következő sorokat: 

» Magától Horvát Istvántól, Révainak kedves tanít- 
ványától hallottam, hogy a Verseghy Ferencz ellen való 
küzdelemben Révai két vitázó munkáját tanítványainak 
neve alatt adta ki.« ^^) 

íme egy uj adat Révai jellemzéséhez. Nem mocs- 
kolja ez őt be — korántsem. De igenis leszállítja ide 
közénk, halandó emberek közé a halhatatlant, őt, kinek 
szintén voltak gyengéi, kit az élet elkeserített, a sok 



96) Toldy, u. o. 217. 1. 

^) »Opera duo Polcmica in certumine grammatico contra 
Fr. Verseghy, quae per Révayum, uomiDe discipulorum edita fuisse, 
ex ore grati ipsius discipuli, Stephani Horvát comperi « — Fejéig 
u. 0. 158. 1. 

20* 



Digitized by 



Google 



308 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

nyomor és betegség kíméletlenné és, hogy úgy mondjuk^ 
szellemileg idegessé tett. »HoI vagyon az megírva, mondja 
igen helyesen Kazinczy Révairól, hogy az igazán nagyo- 
kat azért, hogy erőtlenségek ö bennek is találtatnak, 
tiszteletünkre méltónak nem kell tartanunk ? lettek volna-e 
ők ily nagyok, ha nékiek a természet csak abban a 
mértékben adta volna meg a gyengeséget is, a melyben 
azt azoknak a mindennapi embereknek adja, kik in- 
kábbára azért jók, mert nem lehetnek igen roszak? s a 
hol az igazán nagy ember elhajlik az útról, az ö elhaj- 
lása egy-e a pulyák elhajlásával ?« *') 

A ki Révai tanait fejtegeti, mindenütt talál elevenre 
— kinek? Soknak, mindenkinek. Elevenére a nyelvész- 
nek, az Írónak, a puszta olvasónak is. Vannak ennek is^ 
annak is kedvelt nézetei, egyéni meggyőződései, melyek- 
nek támadását, de még csak feszegetését is nem veszi 
szívesen. S mindenki természetesen a nyelv lényegének 
hajlandó tartani azt, a mi tán csak egyéni fölfogás. Ez 
is, az is emberi dolog. De e tudományt csak emberül — 
emberi észszel űzhetjük. Azonegy dolgot vitatták Révai 
és Verseghy, s mily zajos volt az elméletek harcza ! 
Azóta sok év múlt el, de az ő vitakérdéseik máig is 
azok. Azért, mert nemcsak az élet s nemcsak a tudo- 
mány kérdései azok — hanem az életnek is, meg a tudo- 
mánynak is — egy szóval : mert az élő magyar nyelv- 
nek kérdései. 



30) Kazinczy, Régiségek, XXXVII. 1. 



Digitized by 



Google 



HOGYAN OSZTJA FÖL A NYELVTANT. 309 



in. 



A nyelvtan segédeszközei, Révai a nyelv történetét teszi 
a nyelvtan alapjává, — A ne77izeti elein Révai fölfede- 
zésében, — A régiség haszna ; túlbecsülése. 

Honnan eredt a nyelv? 

E kérdésre való felelet- adással kezdi meg Révai 
grammatikáját. E nagy mű legelső mondata ez : 

»Az Isten, a dolgok teremtője, az _^embert a többi 
állatoktól főkép azzal különböztette meg, hogy fölruházta 
őt oly tehetséggel, minél fogva képes ízűit hangokat 
adni, hogy gondolatait másokkal is közölhesse. « ^') 

Ezután fejtegeti a »szóllás módját« mint ma mond- 
juk: a nyelvjárásokat vagy tájnyelvet, de Adelung után 
indulva, ő is csak az irodalmi dialectusokat említi : a dunán- 
innenit és túlit, az erdélyit, s főkép a székelyt — a gö- 
csejit, a palócz és csángó nyelvjárásokat nem is említi. 
Szól azután a nyelvtan anyagáról: a szókról, betűikről, 
hangsúlyukról és nemeikről s említi, hogy a szók erede- 
tiek vagy származottak. Fölosztja ezután a nyelvtant 
helyesolvasásra, hangmérséklésre, helyesírásra, szóvizs- 
gálásra és összehelyheztetésre, végűi* syntaxisra. — A 
nyelvtan általános törvényei : consuetudo, a szokás ; ana- 



31) »Deus, rerum parens, hominem a ceteris animalibus eo 
maximé separavit, quod ipsum praeditum esse voluerit facultate 
sonos articulatos edendi, ad ea, quae mente concepisset, horuin 
ope aliis indicanda.« — Elah, Gramm. 12. 1. 



Digitized by 



Google 



310 A MAGYAR NTELV RENDSZERB. 

logiay hasonlóság ; etymologiaj szóvizsgálás ; és euphonia^ 
jóhangzás. 

Mindez a korabeli különböző nyelvű grammatikák 
szokott eljárása, szokott meghatározása. Ezentúl kezdő- 
dik Révai sajátossága és eredetisége. 

Melyek a nyelvtannak segédeszközei — gramma- 
ticae adminicula? 

A következő három: »L A hazai nyelvnek behatóbb 
ismerete, még pedig ép úgy a mai, mint a régi nyelvnek. 
— II. A keleti nyelvek tanulmányozása. — III. Szorgalmas 
átkutatása az éjszaki nyelveknek, mint a melyek velünk 
rokonok.* 8-) 

E három pont Révai kifejtett fejlődésére vet vilá- 
got: a harmadikat nyilván csak később irta hozzá az 
első kettőhöz. Voltakép csak két alapelv van itt fölál- 
litva: — a nyelvtan segédeszközei 

/. A nyelv történetének ismerete, 
IL A rokon nyelvek tanulmányozása. 

Mi vezette Révait a régiséghez, tudjuk. Eleinte a 
költői régiségeket tanulmányozta, azután a prózaikat. 
Amazokon erősödött prosodiája, emezeken grammatikája. 
Már mint nyelvművelő támasztotta Révai — még pedig 
valamennyi között az első — azt a követelményt, hogy 
a régi nyelvből yett szókkal kell az irodalmi nyelvet 
bőviteni. így vezette őt nyelvművelése a régiséghez. S 



32) »I. Penitior linguae patriae cognitio, cum hodiernae, 
tum etiam antiquae. — II. Stúdium linguarum orientalium. — 
III. Diligentíor perscrutatio linguarum septentrionalium, nostrae 
aínnium.« U. o. 35—6 1. 



Digitized by 



Google 



A RéOISÉG. 311 

minél inkább lép azután fejlődésében a nyelvészet az 
előtérbe, annál nagyobb fontosságra emelkedik a régiség 
is — most már önmagáért, nyelvészetileg. Az irodalmi 
nyelv ingadozását és a gran^matika zűrzavarát nem le- 
het semmivel sem inkább megszüntetni, mint — a régi- 
séggel. Ez mondja meg, milyen a helyes ragozás és haj- 
togatás, mit kell kétség esetében jónak tartanunk s mit 
kerülnünk. Csak a nyelv múltja igazithat el jelenének 
útvesztőjében. 

Révai Antiquitateseinek előszavában majdnem szó- 
ról szóra találjuk mindezt a saját szavaival elmondva. 
Ez előszót négy évvel ^ irta a mü megjelenése előtt — 
innét van, hogy fejlődése menetének nyomai megosztoz- 
kodnak még benne a kivívott uj tannak fejtegetésével. 

»E kiváló gyönyörűséggel, így szól ^^), nem közön- 
séges haszon van összekötve. Ezt leginkább azok értik 

33) »E8t verő honestissimae buic voluptati ct utilitas con- 
juncta minimé vulgáris. Hanc illi comprimis intelligunt, et aesti- 
mare norunt : qui excolendae linguae patriae, amore, ac studio 
incensi, eius indolem penitius perspectam habere contendunt, «c 
propterea crebras in ea observationes, per omnem, quoad regredi 
possunt, aetatem, curiosius instituunt. Hoc enim pacto, et de vo- 
cum inflexionibus. derinationibusque, et de genuina eas constru- 
endi ratione. leges Grammaticae figi posunt certiores ; quod, non 
modo usus melior, a praepostero pulchre discretus, sed et ratio- 
nes ipsae, quibus iste usus innititur, ex intima linguae indole 
evutae, et clare evolutae in promtu sint, ad coercendas opiniones 
vagas, et incertas. Accedunt praeterea vocabula copiosa, ad au- 
gendam linguam pátriám, ex his monumentis postliminio restitu- 
enda : quae posterorum incuria, non sine gravi iactura, iam du- 
dum exoleverunt ; partim peregrinis in eorum locum adoptatis ; 
partim prolixioribus, pro iis. quae olim brevitate placebant, af- 
fectatione adseitis* — Antiquitatea, Praefatio, 4—5. 1. 



Digitized by 



Google 



312 A MAGYAR NYELV KENDSZERE. 

és tudják, kik a hazai nyelvmüvelésének szeretetétől és 
tanulmányától lángolva, annak alkatát minél behatóbban 
igyekeznek megismerni, s épen ezért gyakran teszik azt 
vizsgálódásuk tárgyává és pedig annak minden korában 
és minden idejében. Ily módon ugyanis — mind a szavak haj- 
togatása és ragozása, mind azoknak rendes természetes 
elrakása felöl biztosabb nyelvtani törvényeket lehet föl- 
állítani : hogy az ingadozó és bizonytalan vélemények 
korlátozására necsak a visszástól megkülönböztetendö he- 
lyes használat, de egyszersmind az ennek támasztékúl 
szolgáló módok is kikutatva és tisztán fejtegetve legye- 
nek. Ehhez járul továbbá még számos szó, miket emlé- 
keinkből kiszedve, a hazai nyelv bővítésére régi jogukba 
kell visszahelyeznünk, minthogy az utódok gondatlansága 
folytán nagy kárunkra elavultak, mivel mesterkéltségből 
helyettük részint idegen szavakat használtak, részint a 
hajdani rövidségük által tetszetőseket hosszabbakkal vál- 
tották föl.« 

Révai fejlődésének e szoros menete magyarázza 
csak, miért nem volt ő reá is befolyással a korabeli ma- 
gyar nyelvészet ellenkező iránya? Verseghy azt monda 
Proludiumáhsin : nem lehet nyelv dolgában a régi köny- 
vekre hivatkozni — mert tele vannak sajtóhibákkal^^); 
a Debreczeni Grammatica meg^^) egyenesen a Halottas 
Beszédnek rontva, azt állította, hogy írója magyar »neni 
lehetett «, másképen nem írná zumtuchel, hanem ziimií' 
iuchely s nem írná halalnec e helyett : halalnac. 



34) Froludium, 78. 1. 

35) Debr. Gramm. 146—7. 1. 



Digitized by 



Google 



A NYELV TÖRTÉNETE A NYELVTAN ALAPJA. 313 

Révai azonban, úgy szólván, újra fölfedezte a nyelv 
történeti anyagát — s megírta egyszersmind történetét is. 

De Révai ez irányban nemcsak a magyar, de a 
korabeli európai nyelvészettől sem tanúihatott semmit. 
Senki még a nyelv régiségeit nyelvészetileg föl nem 
használta, sem nem kutatta. Említették a philologia tör- 
ténetét a klasszikus nyelvészek rendesen, a héber nyel- 
vészek ritkábban — de a nyelvét nyelvészeti czélból 
senki, módszeresen, tudományosan nem kutatta senki, 
elvi szempont magaslatáról nem nézte azt senki. 

A magyar nyelvészek az irodalmi régiségekről azt 
sem akarták elismerni, hogy kétségbevonhatatlan tények ; 
Révai ellenben belátta — hogy megoldandó problémák. 
Ki kell mutatni, hogyan változott a nyelv ; a régi alak- 
ban is rá kell ismernünk a mai alakra. Elemeire kell 
bontanunk az egészet s fejtegetni, fejteni a részeket. 

így lesz a régiség az egész nyelvtannak alapjává. 
»Minden okaimat, mondja RéVai világosan ^^), és minden 
segítő eszközömet, mikkel nyelvünknek tanulásában többre 
jutottam, kiadni óhajtom, mielőtt ezen alapokra fektetett 
nyelvtanomat kibocsátanám, hogy azok a tudós világ 
Ítélete alá essenek.* S midőn az ikes igék megtámadói 
ellen kél ki, megtalálja a saját eljárását jellemző általá- 
nos kifejezést is : »Nem ismerik ezek, hogy egy szóval 
kimondjam, nyelvük törlénetét^ mely pedig igen bőséges 



3C) »Omnem itaque rationem meam, omnia praesidia, quibus 
mihi in linguae nostrae studio ad meliora pertigisse videor, ante, 
quam ipsam darem Grammaticam istis fundamentis superstructam, 
in lucem publicam emittere avebam, literati orbis judicium subi- 
tura.« ~ Elah. Gramm, Praef. XI-XII. 1. 



Digitized by 



Google 



314 A MA07AR NITELV REMDSZERE. 

és számos szabályokat szolgáltat* 3'). A nyelv története 
tehát az, mely a nyelvben a legbiztosabb szabályokhoz 
vezet. A nyelv története tehát a nyelvtannak alapja. 

Révai Grammatikájában a régiség hasznáról készül- 
vén szólni, így kezdi: » Tanulmányozóinak a munka e 
neme csodás gyönyörűség mellett hihetetlen hasznot is 
nyújt. «^®) — ez a fölfedezők ismeretes hangja. Gondola- 
tuk, elméletök, eljárásuk, találmányuk mindenek előtt 
lelki gyönyörűséget szerez, s azonfölűl hihetetlen hasz- 
not is hajt ! így szólnak ők mindnyájan — a szellem 
nagy hősei. A lángész naivitásával gyönyörködnek önnön 
elméjök teremtményében, s a lángész energiájával túloz- 
zák annak hatását, eredményét. — 

Háromféle hasznát említi Révai a régiségnek. Le- 
gyen szabad nekünk a sorrendet annyiban fölcserélni, 
hogy a második helyen említettel kezdhessük. 

Az elsőt ismerjük : »A nyelvkincs ily módon nagyon 
gyarapodik s a hazai nyelv természetességéről és csorbí- 
tatlanságáról nagyon gondoskodik.* ^^) Ez a pont nem tu- 
dományos, de a mi előttünk — hadd mondjuk ki ha- 
bozás nélkül — ép oly becses: ez a pont Révai uj gon- 
dolatában a nemzeti, a magyar elem. 



37) Fugit bos, ut verbo complectar uno linguae história, 
quae copiosa apud nos quoque exstat, et certissimas suppeditat 
discernendi regulas.« — Elab, Gramm. II. 948. 1. 

38) » Habét enim illa, praeter delectationem, quam sui stu- 
diosis miram adfert, utilitatem quoque in hoc laboris genere in- 
credibilem.* — U. o. I. 37. 1. 

. 39) »Linguae thesaurum hoc pacto multum augeri, ac ge- 
nuinae patrii sermonis integritati praeclare consuli.* — Elab. 
Gramm, I. k. Í7. o. 



Digitized by 



Google 



A NEMZETI ELEM RÉVAI FÖLFEDEZÉSÉBEN. 315 

Midőn a magyar renaissance megindítói a nyelvet 
ismét használni kezdették, csak akkor érezték, mily ügyet- 
lenné és ügyefogyottá tett e hosszú heverése. írtak tehát, 
hogy a nyelvet éleszszék és fejleszszék, írtak, hogy írja- 
nak. S mindegyikük át volt hatva a föladat nemzeti vol- 
tától — s nem akadt ezek közt egy sem, ki a nyelv 
felsége előtt meg ne hitelt volna. Ez úttörő lelkes sereg 
egyik hőse : a nyelvművelő Révai, leszállott a nyelv múlt- 
jába, kutatta a nyelv történetét, hogy a nyelv gazdagabb 
és ékesebb legyen. Ekkép ő a nyelven belül teremtette 
meg a renaissancet — ő egyedül. 

Ebben a pontban találkozik a nyelvművelő Révai 
és a nyelvész Révai. Ez a pont az ő fejlődésének tudo- 
mányos kifejezése, s ezzel egyszersmind a tulajdonképi 
nemzeti elem az ő fölfedezésében. — 

A régiség másod rendbeli » hasznának* kifejtésében 
Révai az általános elv magaslatára emeli a nyelv törté- 
netét. »A mi a különböző szokásokat illetőleg vita tárgya, 
ugyanis hogy melyik biróssa bb — erről sokkal pontosab- 
ban lehet Ítélni, midőn annak különböző folyamait s 
annyi időn keresztül egészen napjainkig való állandósá- 
gát mintegy tükörben, világosabban és pontosabban 
kiemelve láthatjuk.* ''") 

Helyes-e ekkép a szokást inkább a régiséghez, mint 
az élő nyelvhez fűzni? alkalmasabb helyen fogjuk vizs- 



*^) »Quod dé consuetudine diversa quaeritur, quaenam sit 
potior, tuin de ea multo rectius decerni poterit: cum, et motus 
ejus varii, et constantia, in tanta temporum ad nostra usque 
deducta serié,- tanquanr in tabula, elarius, ac certius distincta 
proponetur.« — Elah. Gramm. 37. 1. 



Digitized by 



Google 



316 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

gální. Itt a fü az, hogy Révai e pontban a nyelv 
történetét tudományos tekintély erejére emeli s itélő 
biróvá teszi. — 

Harmadik helyen így szól:*') ^Hozzáadom még, 
hogy a hajlítás azon helyes törvényeit illetőleg, melye- 
ket az ember az etymologia utján nyer, a régiség is 
szolgál becses fölvilágosításokkal s hogy uj ösvények 
fölfedezésére vezet. « 

. De minthogy e fejtegetései a régiség fontosságát 
nyomósán és terjedelmesen vitatják s eljárására különben 
is világot vetnek, lássuk az érdekes pontot Révai tulaj- 
don előadása szerint : ^'^) 



41) »Addo jam illa, quae homini etymologo, de rectis in- 
flexionum legibus sollicito ab antiquitate acceduntur lumina, et 
quae deteguntur semitae.« — Elah. Gramm. 37—38.1. 

42) »Terrninationes, quae vocibus ad inflexionem accedunt 
hodiernae sünt pleraeque contractae, et plurimae souo multam 
mutatae. De contractis nonnullae, quo altius antiqua repetimus, 
eo auctiores comparent, et rudi adhuc formatione; hocque suo, 
ut ita dicam, cultu simplices, decorae tamen a vetustatis lege, 
ultro sese manifestant : unde sumtae sint, quid separatae proprie 
valeant, quid affixae praestant accomoda significatione. 

>Si a primordiis ad ista ultima, quae hodie vigent per aeta- 
tes sensim regrediamur : mira in iis, et variáns observatur eupho- 
nia. Nam ea continenter operosa, ut loquentium erant organa, ut 
mos invaluit, sonos illarum aliquo interjecto modo auxit, et mu- 
tanit ; modo eodem interjecto imminuit, duosque in unum con- 
traxit : dum denique nostra nata est pronunciandi svavitas ; quam 
consuetudine firmatam, putamus optimam. Si quid prisco more, 
olim aeque jucundo, proferri audiamus, aut legamus ipsi ; vei 
laedimur illico, vei certe ridemus 

»Sed quia similia sine causa ita póni ab antiquitate non 
poterant; satius est ca, cur ita sint, attente rimari ; et obser- 



Digitized by 



Google 



A RÉGISÉG HASZNA. 317 

»A hajlításkor a szavakhoz járuló végződések mai 
alakjukban már többnyire összevontak s majd mindnyá- 
jan nagyobb fokú hangváltozást szenvedtek. Minél régibb 
emlékeinket nézzük, annál bővebb és kezdetlegesebb 
alakban látunk igen számosat az összevontak közül; 
ezen egyszerű, úgy szólván műveletlen alakjaik, miket a 
régiség előttünk oly tiszteletesekké tesz, világosan kivall- 
ják, honnan kerültek, mi önálló értékük s minő változ- 
tatott jelentéssel bírnak összetéve. — 

»Ha legelső emlékeinktől a mai közbeszéd- 
divatig az egyes korokat megfigyeljük, csodálatos és 
különféle euphoniával találkozunk. Ez ugyanis folytonos 
tevékenységgel részint a beszélők szervei szerint, részint 
a minő szó kapott lábra, azon végzeteknek hangjait 
valami közbevetés útján bővítette és megváltoztatta; 
majd ugyanoly módon megkisebitette, kettejét egybe 
rántotta össze : * míg végre létrejött a mai kiejtésmód, 
melyet — a szokás által is meglévén az erősítve — ma 
már a legjobbnak tartunk. Hogyha valami régieset, a 
mi abban az időben pedig csak oly jó és helyes volt, 



vatas mutationum leges, de illis olim tam nudis, ac manifestis, 
ad explicandas vocum inflexiones transferre, quo fiant et istae 
jam certae neque praebeant imposterum, ut antea praebuerunt ; 
tam frequentem errandi occasionem. 

»Equidem sic ista sumeré jam dudum consvevi. Et verő, 
siquid homo candidus, sine jactantia. de laborum suorum suc- 
cessu memorare potest : quid-quid ego, vei in hac ipsa Gramma- 
tica mea, de voci^m inflexión e, clarius, ac melius tradere non vane 
mihi videor; id quidem a diligentiore antiquitatis nostrae studio 
ortum duxisse, sensimque postea et aliis adminiculis firmatum 
esse, aperte profiteor.« — Elab, Gramm. 38—39. 1. 



Digitized by 



Google 



318 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

hallunk vagy épen magunk olvasunk, azon vagy épen 
megütközünk, vagy legalább nevetünk. 

>De mivel a hasonlók ily helyzetbe ok nélkül nem 
juthattak a régiségben, czélszerübb lesz e helyzet 
okait figyelemmel vizsgálni s az egykor oly egyszerű és 
világos változási törvényeket kikutatva, ezeket a szavak 
hajlitásainak megmagyarázására rá alkalmazni, s itt is 
bizonyságra jutva, az elöbbeni gyakori tévedéseket 
kikerülni. 

»En magam, így zárja be e sorait, már régóta 
követem e módot. S ha nem kérkedés munkák sikeré- 
ről őszintén szólani : én azt tartom, hogy én magam bár- 
mit is világosabban s jobban adtam elő ezen nyelv- 
tanomban is a szók hajlitásait illetőleg: mire nézve nyil- 
ván vallom, hogy ezt a mi régiségünk szorgalmasabb 
tanulmányozásának s egyszersmind azután más segitu 
eszközöknek is köszönhetem.* 

Röviden és velősen foglalja mindezt később e 
szavakba ^^) : » Az ékesszószeretésnek (philologia) derék- 
feneke, az első és a legszükségesebb segedelem : a hazai 
nyelvnek története , a régiségtudás, a régi szerzőkkel 
való megismerkedés.* Verseghy összes tévedéseit pedig 
épen ennek hiányából magyarázza: ^Feneketlen alkot- 
mányából, így szól, **) mikor ezt a megvettetett derék- 
feneket büszkén mocskolja : szükségesképen a következik, 
hogy szélyel kapodosó hitvány okaival leszakadjon s 
elmerüljön méltó szégyenében.* — 



43) Fényfalvi, 66. 1. 
^) U, o. i. h. 



Digitized by 



Google 



A RÉGISÉG BECSÉNEK TÚLZÁSA. 319 

Nagyon természetes, hogy Révai is a fölfedezők 
szokott hibájába esik: hogy túloz. Annyira elfoglalja őt 
uJ iránya, uj gondolata, hogy mindent ennek szempont- 
jából néz és itél. E túlzás lehet egyszerűen tévedés — 
do ha a tárgy igaz lényegét érti félre, lehet hiba is. 
Révairól ez utóbbi áll. 

Midőn Antiquitateseiben a palócz és dunántúli 
nyelvjárást említi, azt mondja: tiszteletre' méltóknak 
találja őket, mert sokban » hűségesen megőrizték a tisz- 
teletre méltó régiség maradványait. « ^^) 

Nagy nyelvtanában a népnyelvről általában ezeket 
mondja : 

»Valóban behatóbban kell megismerkedni nyel- 
vünkkel, iiemcsak azon alakjában, a mint az a magokat 
művelteknek tartó körökben található, hanem a mint az 
a köznépünknél is létezik, kiket a finnyások úgy lenéz- 
nek. S pedig nagyon jogtalanul és bárdolatlanúl. Mert 
az elfogulatlan inkább tisztelni kénytelen a köznépet, 
mivel nála véli föltalálhatni a régi szokások iránt tanú- 
sított bizonyos vallásos ragaszkodásánál fogva, a fönsé- 
ges hajdankor emlékeit híven fentartva.« **^) 



45) »Palótziis autem et plebi Transdanubianae . . . injuria 
fit a delicatulis : quos usu tantum hodierno contentos, in retro 
actas linguae nostrae aetates, et fata superiora, piget respicere. 
Mihi verő potius veneratione digni esse v idén tur: utpote apud quos 
. . . venerandae Hungaricae antiquitatis reliquiae, fideliter, ac 
sincere conservatae habentur.« — Antiquitatea, 101 — 2. 1. 

^y Sane penitius cognita esse debet lingua nostra, qualis 
ea et hodie viget non modo in iis, quae pro cultioribus haben- 
tur, regionibus, verum etiam apud illum ipsum, quem delicatuli 
despiciunt, vulgum nostrum. Injuria hoc fit, et valde imperite. 



Digitized by 



Google 



320 J^ MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

De ez nem von le semmit Révai halhatatlan érde- 
meiből. Melyik fölfedező nem tévedett? melyikök nem 
hibázott? Nem mondá-e Grimm, a hangtorvény fölfede- 
zője, hogy minden egyes hangnak megvan az őt létre- 
hozó műszertől függő sajátos tartalma, mely a szóban 
mindenütt meg is találta önálló kifejezését? És nem 
bizonyítá-e Bopp, az összehasonlító nyelvészet fölfede- 
zője, hogy a malaji-polinesiai és a kaukázusi nyelvek az 
indogermán családhoz tartoznak? 

Az ily tiilhajtások kétségtelenül árnyékok — de a 
fénynek árnyékai. 



IV. 



Schlegel Frigyes, Grimrn Jakab, Révai és Grimm ó'sz- 
szehasonlítása, — Révai a történeti nyelvészet megala- 
pítója, — A nyugateurópai és a magyar renaissance, 

A mit Révai a régiségről és hasznáról, a nyelv 
történetéről és fontosságáról mond, mind ismeretes ma 
már. Közel hatvan éve, hogy a nyelvész ez elv nyomán 
halad, hogy a nyelvészet e módszert magáévá tette. Ezek 
az elvek és fogalmak azóta általánosak lettek s ma már 
az újkori műveltségnek teszik egyik elemét. 



Nam, qui ulteriora hic spectant, vulgum potius veneratione dig- 
num esse judicant : quod apud hunc, prisci moris tenacitate ma- 
gis religiosa, putent Augustae antiquitatis quadeam quasi tabu- 
laria fideliter conservata inveniri.« — Elah. Gramm. 36 — 7. 1. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET MEGALAPÍTÓJA. 321 

De Révai fejtegeté ezeket először. Ö volt az első, ki 
ezeket hirdette és alkalmazta is. És ezek az elvek azóta 
tisztultak, de nem bővültek; ez a módszer azóta ponto- 
sabb lett, de nem változott. 

A nyelvészet eddigi története szerint Öchlegel Fri- 
gyes Ti^Ueber die Sprache und Weisheit der Indter<i^ 
czimű müvében lép föl először a történeti módszer az 
összehasonlitóval karöltve ; e munka 1808-ban jelent meg. 
A történeti nyelvészet megalapítója meg Grimm Jakab 
lett volna e műve által: t> Deutsche Gramniatik<Cy mely 
1819-ben jelent meg. 

Révai Antiquitatese pedig már 1799-ben készült 
el s már 1803-ban Jelentek meg egy időben az ő nagy 
Grammatikájával. Öt évvel előzte meg tehát Schlegelt, 
és tizenhat évvel Grimmet. 

Á mi Schlegelben inkább elmés kezdeményezés 
dolga volt, az Grimmben a módszeres eljárás föladata 
lett : megírni a — német — nyelvtant történeti alapon, 
vagy mint ő mondja: megírni a történeti nyelvtant. 

Ugyati ezt tette Révai is — de nem így, nem is 
tehette így. Grimm magyarázza az ó-fölnémetet, ó- szászt 
és angolszást, a közép fölnémetet, a közép alnémetet és 
középangolt, a uj fölnémetet — stb. stb. A német nyelv 
egy negyven milliónyi néptörzsnek nyelve, mely más- 
más viszonyok között más másképen fejlődött, — és 
szerencsésen fejlődött: neki már a góth nyelvtől kezdve 
vannak irodalmi maradványai. 

A magyar pedig legfölebb egy nyolcz milliónyi 
néptörzs, mely azért sem tudja bizonyosan, kik voltak 
elődei, mert nem maradt tőlük egyetlen útbaigazító nyelvi 

B á n ó c z i. Révai Miklós. 21 



Digitized by 



Google 



322 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

adat sem — melynek legrégibb irodalmi maradványa 
legfölebb a Xll-ik századig nyúl vissza. 

De nem annál nagyobb dicsősége-e Révainak, hogy 
n^indemelett úgy jár el, mint a sokkal szerencsésebb né- 
met tudós? ö is fejtegeti és magyarázza a nyelv törté- 
netét — ő nem történeti nyelvtant, hanem az élő nyelv 
grammatikáját irta meg, de a történeti módszer szerint, 
melyet ő teremtett meg először. 

De nem fedezte föl Grimm a hangtörvényt, mely 
útbaigazítója, alapja a nyelvészetnek ? A nyelvészetnek — 
melyiknek ? Az összehasonlitónak ! A betűk változásának 
történeti ismerete nélkül az összehasonlító nyelvészet nem 
tehet egyetlen biztos lépést sem; a szoros értelemben 
vett történeti nyelvészet — el lehet nélküle. Hiszen 
Orimmnek Grammatik]^, mely a történeti nyelvészetet 
megalapította volna, a hangtörvény nélkül jelent meg 
először! — 

A német nyelvészek, kik e tudomány módszerének 
fejlődését vizsgálják, nemzeti önérzettel szokták kiemehii, 
hogy a nyelvészetnek az indusoktól eredő természet- 
tudományi, és a görögöktől örökölt philosophiai — két 
hagyományos módszerét a germán szellem gazdagította 
két ujabb módszerrel : a történetivel, és az összehason- 
lítóval. 

A történeti nyelvészet megalapítója azonban Révai. 
A történeti módszerrel a magyar szellem gazdagította a 
tudományt. 

Láttuk, hogyan történt és értjük, miért történt. 

A nyugat-európai renaissance országról országra 
haladt, s a mit fölvirágoztatott itt, a minek léteit adott 
amott, az előbbre vitte az akkori egész czivilizált Euró- 



Digitized by 



Google 



MAGYARORSZÁG ÉS A KÜLFÖLD. 323 

P^t. Olaszországban megújította a művészetet, Franczia- 
országban az irodalmat, Németországban a vallást. 

A magyar renaissance, mely a nyelvből indult ki, 
megújította a nyelvészetet. 

Ámde Európa kultur-népei nem voltak bozzá szokva 
ahhoz, hogy a műveltségnek és tudománynak mi magya- 
rok is lehetünk nemcsak fogyasztói, de terjesztői, de 
öregbítői is. Ekként, Európa közepében élvén, még is 
elvoltunk szigetelve Európától. Ez az elszigeteltségünk 
volt oka, hogy a nyelvtudósok nem tudták meg, mily 
lendületet adott a nyelvtudománynak a magyar szellem. 

De a műveltség története föl fogja jegyezni a majd 
nem páratlan tényt, hogy a hosszú aléltságából föleszmélt 
magyar nemzet rövid idő alatt megújította nyelvét és 
irodalmát, fejlesztette alkotmányát ós biztosítá nemzeti- 
ségét — föl fogja jegyezni, hogy a nópnek, melynek 
nyelve a hírneves német történetbölcselo állítása szerint 
ekkor már kihaló félben volt — hogy ennek a népnek 
rövid harmincz évi szellemi mozgalom elég volt arra, 
hogy nemcsak a saját nyelvét, hanem hogy Európa nyel- 
vészetét is fejleszsze. 

Es föl fogja jegyezni a nyelvészet története a Révai 
nevét legnagyobb hősei közé; el fogja mondani, hogy e 
férfiú, kit nyugodt fejlődésében folyton megakasztottak 
az üldözések és elnyomások és küzködések, ép úgy mint 
nemzetét is — ki rokontalanul és szegényül élt, de lel- 
kesedéssel küzdött és vas-szorgalommal dolgozott, ép úgy 
mint nemzete is — hogy e férfiú, egy maroknyi nép fia, 
Európa tudósainak uj eszméket hirdetett és uj utat jelölt 
ki ; — hogy pedig ezeket tekintetbe nem vették, az nem 

2l« 



Digitized by 



Google 



324 A MAGYAR NYELVRENDSZERE. 

kisebbítheti sem a magyar szellemnek, sem a Révai ne- 
vének dicsőségét — hanem csak lassította e tudomány- 
nak fejlődését. 



V. 



A rokon nyelvek ; Révai nézete a héber és finn rokon- 
ságról, A betűváltozás törvénye ; Révai összehasonlító 
módszerének birálata, — Verseghy a régiség és összeha- 
sonlítás ellen, — Révai és Verseghy összehasonlitása, 

A nyelvtan második segédeszköze Révai szerint: 
a rokonnyelvek tanulmányozása. 

> A. rokon nyelvek, úgy mondő^') a kétségek meg- 
oldása s a szabályoknak biztosabb megállapítása körűi, 
a tanulmányozóknak nagy könnyebbségére, gyakran köl- 
csönös segítséget szolgáltatnak.* S fölhozza, mi ered- 
ményre vezették őt a rokon nyelvek tanulmányozása a 
magyar grammatikát illetőleg: — 

>I. Az igék személyragjai személyes névmások. 

n. Ugyanezen személyes névmások továbbá nevek- 
hez Í8 járulnak a birtok kifejezésére. 

ni. Hozzá járulhatnak a mi nyelvünkben a szemé- 
lyes névmások a névutókhoz is, miként a nevekhez 
szoktak. 



*7) »Linguae coguatae, in solvendis dubiis, legibusque cer- 
tiu8 fig^ndis, magnó discentium commodo, saepe mutuam suppe- 
ditant opem.« — Elah. Gramm, 39. 1. 



Digitized by 



Google 



TYPIKUS PÉLDA AZ ÖSSZEHASONLÍTÁSRA. 325 

IV. Ezen segédeszközökkel gyakran képesek vagyunk 
szerencsésebben megfejteni egyes szóknak valódi jelenté- 
sét. A számos példa közül csak épen a leginkább köz- 
keletben levőket említem föl, melyek bár hangzásuk 
rokon, jelentésükre különbözők — s miket az átvitt be- 
szédmódok nem magyaráznak meg mindig eléggé. «^®) 

Az utóbbi esetre fölhozott példák közül lássuk az 
elsőt — melyet mintegy typikusnak vehetünk Révai ez 
irányban való eljárására nézve. 

Nyulat süt — elsüti az álgyut — lesüti személy 
a süt itt mindegyikben azonos hangzású, de mily külön- 
böző az értelme ! Az egyik latinul : leporefn assat, a má- 
sodik : explodit tormentunij az utolsó dejicit oculos suos, 
»A rokonnyelvek segítségével pedig be fogjuk látni, 
hogy e szavak rokonhangzásuak ugyan, de különböző 
eredetűek s így tehát különböző jelentésűek is.'*^) 



^^) »I. In verboriim per personas inflexione terminationes 
quae addi solent, pronomina esse personalia. 

11. Eadem porro pronomina personalia, etiam nominibus 
adnexa esse, ad indicandam horum possessionem. 

IIL Adnectuntur in lingua nostra pronomina personalia 
prorsus eadem et postpósitionibus ratione, qua ipsis nominibus 

IV. Subjungo quaedam de vocnm quoque vera significatione 
saepe his adminieulis felicius erűen da. De quariim numero tales 
dumtaxat adducam : quales in lingua nostj*a recurírunt non pau- 
cae, sono similes, significatione tamen diversae ; et quibus expli- 
candis rationes translate loquendi non semper sufficiunt.c — 
Elah. Gramm. 40—42. 1. 

49) »At verő iinguarum cognatarum adminiculo discemus; 
haec, sono, similia, origine tamen sua diversa esse, ac propterea 
etiam significatione.* — ü. o. 42. 1. 



Digitized by 



Google 



d%6 A MAGYAR NYELV RENDSZEUE. 

Sü Ugyanis annyi mint : assatio^ incensio ; amaz 
kiavúlt, de hogy régente élt, bizonyitja a sü-l: assatur 
incenditur ; a másik sü-i: assat^ incendit. » Meggyőzőbb 
azonban a bizonyítás, ha valamely rokon nyelv nyújt 
segédkezet. « ^^) 

Segít pedig az arab nyelv, melyben megvan a 
schuj: assatuM fűit, annyi mint nálunk a sü. Más érte- 
lemben, de már mint cselekvő ige, meg van a finnben 
is: syt\ accendity incendit, sytyn, accendo, incendo, »A 
miért is nyulat süt^ elsüti az álgyut, oly szóval vannak 
kifejezve, üiely az eredeti gyökéralaktól, jw, származik.**^) 

A másik süt meg van a héberben : schot és a syriai 
schat-he^n discurrit oculisj despexit^ átvitt értelemben: 
contemsit: »Ez a miénknél kezdetben bizonyára sőt volt, 
az o zsidóhangzóval megegyezőbben, a kényesb különb- 
ség később elhány agoltatván. « ^-) A sőt is eredetileg 
»sane« azt jelentette, hogy: oculis discurrit \ a le igekö- 
tövel megtoldva : /^^<7*/, oculis decurrit, despicit. » Később 
az ö ü-\é lett, lesüt ^ hogy jobban elüssön a másiktól : 
j/'/A *^) így lett: lesüti szemeit, dejieit oculos, despicit. 



50) »Sed íirmior est probatio, si hanc et cognata lingua ali- 
qua juvet.« — Elah. Gramm, 43. 1. 

51) Quare nyulat süt, leporem assat, elsüti az álgyut, proprie 
inoondit tormentum, Latiné expfodit, sünt expressa verbo, de primi- 
genio semine sü derivatio.« — Í7. o. i. h, 

52) »Fuit hoc nostris principio certe söt, o vocali Hebraicae 
taoto proprius, ad discrimen delicatius, quod postea neglectum 
est « — C7^ o. i. h 

53) »Postea, vocali ö in ü mutata, lesüt, ad majorem diíFe- 
rentiam ab altero süt : ássa, incendit,* — ü, o. i. h. 



Digitized by 



Google 



A NYELVÉSZET ÉS TÖRTÉNET. 827 

»Ha tehát e szónak valódi eredetét s jelentését kifej- 
tettük, mi akadályozza, így kérdi ^^) hogy vele egy- 
magára is élhessünk? Bátran és helyesen fogjuk mon- 
dani: lesüt a magasról^ és átvitten: lesüt másokat. <i 

Magát a nyelvrokonságot természetesen ö is, mint e kor 
minden nyelvésze, történeti elmélkedések alapjává teszi. 

»Hogy a héber nyelv, így szól, ^*) a mint a Szentírás- 
ban fönmaradt, nem az ös-eredeti, elég világosan bebizo- 
nyította számos kiválóan tudós férfiú. Eleinte ez is egy- 
szerűbb volt s az, a melyiktőllszármazott, bizonyára a leg- 
egyszerűbb. Emezt Noé utódjainak idejénél feljebb vin- 
nünk nem szabad. 

»Ez utódoktól mások származván és sokaságuk na- 
gyobbodtával mind szélesebben terjedvén el, az első nyelv 
lassanként megváltozott. így jött később létre a héber 



W) »Evoluta nihilominus vera hujus verbi origine et signi- 
facitione genuina, quid prohibet eo nos etiam solo uti ? Tuto di- 
cemus et proprie : íc«tW a magasról, despicit exalto ; et transiate :/ 
l(süt másokat, despicit alio8.« Elab, Gramm, 44. 1. 

55) »Hebraeam linguam, qualis in Sacribus Codicibus su- 
perest, non esse primígeniam, jam ad evidentiam demonstrave^ 
runt complures viri eruditi. Principio fűit et ipsa simplicior et de 
qua haec ortum duxit, ea certe simplicissima. Hanc proximis 
Noachi posteris altius repetere non licet. 

ȣx istis alii nati, et multitudine in erese eute latius dif- 
fusi, linguam primam sensim mutarunt. Sic nata serius Hebraea^ 
et ejus sorores potius, quam filiaé, Chaldaea, Syriaca et Arabica 
Eodem prorsus tempore sic natae aliae reliquarum gentium lin- 
guae innumerae. Ut gentium fuerant novae propagines, ita et 
linguarum növi ortus. 

» Jam de his quae reperiuntur linguae, non modo fere eadem 
habere vocabula, pronunciatione tantum mutata ; sed similent 
etiam ea inflectendi ac derivandi rationem ; syntaxim quoque 



Digitized by 



Google 



3á8 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

nyelv s ennek testvérei inkább mintsem leányai : a 
chaldaei, syriai és arab. Épen ugyanezen időben ke- 
letkeztek a többi nyelveknek számtalan nyelveik is. Va- 
lamint a nemzeteknek lettek új sarjadékaik, űgy lettek 
a nyelveknek is új származottaik. 

»Az ismert nyelveknek nemcsak ugyanazon szavaik 
is vannak, bár a kimondás által változtatott alakban, de 
még a hajlítás és származtatás módjaiban is hasonlítanak 
egymáshoz ; a rokon syntaxis is nyíltan vallja a rokon- 
ságot, még pedig annál közelebbinek, minél inkább egyez- 
nek meg a most említettekben. De még maga a nemzet- 
ség sincs tisztába hozva, következőleg az eredet sem 
bizonyos. 

» Mégis a mi nyelvünkben az ídőkornak bizonyos 
utalásai kimutatják, vájjon egybe lehet-e azt a héberrel 
foglalni. A mi nyelvünk ugyanis szavainak egyszerűbb 
alakjával, ama bizonyosan őseredeti alakjával, a héber- 
nek ma is fölötte áll: hogy csodálatra méltó legyen a 



f*imilem apertam prodiint cognationem eamque tanto propiorem ; , 
-qiiaiita in his, quae modo dixi, magiíJ conveniunt Sed ipsa gene- 
ratio nondum clara esst, proinde iieque origó certa. 

•Aetatis quaedam tamen indicia in nostra sese manifestant, 
si Hebraea conferatur. Nostra enim vocum simpliciore forma, illa 
<íerte primigenia, Hebraeae et hodie praecellit, nt miratii digna sít 
in gente nostra primordiorum tanta tenacitas, post tot etiam 
migrationum , rerumque vicissitudines , et in isto in quo est 
modo, situ. Videtnr illa mihi nata esse de matre geniore, quam 
sit Hebraea: de una certe earum sororiim, facie non una, sed si- 
mili tamen, ad quarum numerum. et Hebraeae mater referri debet . 

»Ab Hebraeis itaque non descendimus. Linguae tamen 
rognatio intereodit, qualis est inter neptes, ortas ab avia ex 
filiabus diversis. 



I 



Digitized by 



Google 



A HÉBER ÉS FINN ROKONSÁG. 329 

mi nemzetünknek oly nagy szívóssága a kezdet iránt, 
annyi vándorlás, viszontagság után s mostani helyzetében 
Í8. Én azt hiszem, hogy a mi nj^ elvünk a hébernél idő- 
sebb anyától származott: bizonyára azon nővérek egyi- 
kétől, kiknek arezuk nem egy s mégis hasonló s a kik- 
nek sorába tartoznia kell a héber nyelv anyjának is. 

»A héberektől tehát nem származunk, de nyelvük s 
a mienk közt mégis oly rokonság van, a minő egy nagy- 
anyának különböző leányaitól eredt unokái közt. 

»A Finnekről pedig azt tartom, hogy ők ugyan ve- 
lünk egy közös ős törzsből eredtek s keleten lassanként 
mind több és több nemzetségekre oszlottak szét, de ezek- 
nek legtöbbjét a vándorlások viszontagságai s a hatalmas 
nemzetek uralma már egészen elnyomta. 

» Csakis a magyaroknak és finneknek jutott jobb 
sors : emezek igen hamar éjszakra szorultak, amazok 
későbben, miután keleten működtek, Európa szelídebb 
tájékaira jutottak. 

»Jam de Feniiicis gentibus illud teneo : eas quidem de ea- 
dem. qua nos esse stirpe príma, in oriente sensim in plurés pro- 
pngines latius diffusa Sed quarum plerasque migrationum vicissi- 
tudines, potentiorumque gentium imperia, jam penitus oppres- 
serunt. 

»Nobis tantum Hungaris, et Fennis. meliora obtigerunt 
fata : alteris in septentrionem maturius retr usis : alteris serius, 
post res in oriente gestas inmitiores Europae regiones deductis 

»Neutri itaque ab alteris deseendimus ; sed utrique ab alti- 
ore origine communi. 

»Linguarum cognatio certa est. Quae sünt in domesticis, 
Ben primigeniis, ac propriis voeibus discrimina : ea, et temporum, 
et regionum tanto intervallo, climatumque diversitate, facta sunt.« 
— Elab. Gramm. 46—8. 1. ' 



Digitized by 



Google 



330 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

»A kettő közül tehát egyik sem származik a másik- 
tól, hanem mind a ketten régibb közös eredettel bírnak. 

»A nyelveknek rokonsága bizonyos. A mi különbö- 
zést hazai vagy őseredeti és sajátlagos szavak mutatnak, 
azt az idő- és térbeli nagy távolság s az éghajlat külön- 
bözése okozta.* 

Ezek alapján fejtegeti azután Révai a magyar nyel- 
vet a rokon nyelvek segítségével. E fejtegetéseknek láttuk 
egy példáját. Hogy már alapjukban el vannak hibázva: 
természetes; a rokon nyelvek ez időben megállapítva és 
osztályozva nem voltak még — Révai tehát, kora befo- 
lyása alatt, hasonlított a héber és arab és a többi sémi 
nyelvekkel is. 

De magukban e hasonlításokban sincs neki biztos ka- 
lauza. Nem ismeri a betűváltozás törvényét. 

Az Antiquitatesekben mindössze egy pár igen érde- 
kes nyomára akadunk a betűváltozásnak. Említi, hogy a 
finn / a magyarban f\ a betűk » ugyanazon műszerbe* 
liek és rokonhangüak« a p tehát / lesz és viszont; ^^) 
továbbá, hogy a w lesz /; *') hogy a h » némelyekben ^A-ra, 
többekben ^-ra változott* ; *®) végre, hogy >í 2/-re válto- 
zott, tehát ugyanazon műszerbeli betűre.**^) 

Nem szabad azonban mind ennek bármily tudomá- 
nyos értéket tulajdonítanunk. Hányszor vét Révai hason- 



5ö) ». . . ejusdem praesertim organi et soni proximi*. — An- 
tiquitates, 219. 1. 

57) ». . . in aliquibiis mutatum sit in eh, in pluribus in fc.< 

- U, 0. 60. 1. 

^) ». . . d in t> mutató, in ejusdem scilicet organi litei'ain.<c 

- U, o, 76. 1. 

59) U, 0. 83. r. 



Digitized by 



Google 



ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZETÉNEK BÍRÁLATA. 331 

Utasaiban a hangváltozás elemei ellen ! így lett volna 
szerinte az assimilatioból — dissirailatio : a magyar kegyd- 
böl lett volna a kend, ^*^) 5>A rokon nyelvekben tehát, 
így magyarázza, igen elterjedt és régi szokás az n betűt 
más kettösbetű helyébe beszúrni «®^) — ennek pedig épen 
az ellenkezője áll. 

Vagy kiemeljük-e, hogy Révai az egyik nyelvnek 
képzőjét összehasonlítja a másiknak gyökével ^'*) — hogy 
egy magyar indulatszót is finn igéből származtat ®^) — 
hogy még egy német szóra is**) ráfogja, hogy a lap- 
ból lett? 

Összehasonlításaiban nincs, de nem is lehetett sem 
helyes elv, sem tudományos módszer. Elmésen találgat 
és sokszor meglepően hozza össze a legtávolabbit — el 
is találja néha a helyest, tudományos értéke azonban 
ekkor sincs. 

De örök bizonysága kiváló nyelvészeti tehetségének, 
hogy a történeti módszeren kivül az összehasonlitót is 
értékesíteni törekedett s hogy ebbe is mélyebbre hatott, 
mint kortársainak bármelyike, ö nemcsak szókat és 
ragokat, hanem alakokat és ragozást hasonlít össze — 
szóval az egész nyelvet az egész nyelvvel. Az össze 
hasonlító nyelvészetet — szorosabban: a rokon nyelvek- 



«0) ^mah, Gramvi. II. 768. 1. - V. ö. a lapp : kalg s a ma- 
gyar: kell u. 0. 697. 1. stb. 

öA) >Stat ergo ugus per affines linguas latissimus, idem et ve- 
tustissimus, n literam substituendi in locum alterius de geminau- 
dis.« — U. o. II. 769. 1 

62) ü. 0. II. 674. 1. 

63) U. 0. II. 710. 1. 

64) u. 0, II. 768. 1 



Digitized by 



Google 



332 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

kel való összehasonlítást pedig* mint a grammatikai vizs- 
gálódásnak második alapvető és lényeges segédeszközeit 
— ő határozta meg először, ő követelte és követte először. 

Révai éleseszti ellenfele, Verseghy, volt az egyet- 
len, ki őt teljesen értette, ki belátta, hogy e két segéd- 
eszköz megingatásával megdűl Révai rendszere is. 

A régiség ellen Herder nézeteivel küzd : Az embe- 
riséget, úgymond, magányos eniberként kell nézni: volt 
gyermek ideje, ifjú kora, féx-fi esztendeiben kezd csak 
az ész bimbózni s gyümölcsöt csak vénségében hozhat. 
Nyelvünk is » gyermekségében vegyetált akkor, midőn 
nemzetünk Európában letelepedett; ifjú gyanánt heves- 
kedett és forrott a reformatiónak alkalmatosságánál amaz 
Írókban, melyeket a polemika szült; és csak harmincz 
esztendőtől lehet mondani, hogy férfi korához illő józan 
csinosítások és kellemetes törvények alá vettetik. A kik 
tehát a régi magyar kézírásokat és könyveket akarják 
a tiszta magyar beszédnek és helyes orthographiának 
mustráivá tenni, fölfordítják a rendet, és azt akarják 
velünk elhitetni, hogy nyelvünk sokkal tökéletesebb volt 
gyermek korában, mikor a tót és deák nyelvekkel való 
szövetkezés által, ha nem is romlani, legalább virágzá- 
sában gátoltatni kezdett, mint most férfi korában a 
józan filologyiának szépítései által lehetne. Csak a 
magyar nyelvnek volt volna különös privilégyíuma arra, 
hogy culturája fölfordult rendű legyen, azaz: hogy 
akkorában, midőn magyar Grammatikáról senki sem 
gondolkodott, filologyiabelí nyomazásokról senki sem 
álmodhatott és a nemzeteknek culturája bölcsőben feküdt, 
a tökéletességnek legmagasabb pontyán ragyogott legyen ? 
Ne tegyük magunkat az ilyen állításokkal nevetsége- 



Digitized by 



Google 



VERSEGHY RÉVAI ELLEN. 333 

sekké s legyünk egy kevéssel figyelmetesebbek a ter- 
mészetnek szokott járására, mely parányi magból kicsiny 
kezdetből csak lassankint visz tökéletességre mindent. 

»A régi kézirások és könyvek még akkor sem 
lehetnének a mostani nyelvnek mustrái, ha bizonyos 
volna, hogy azon nyelven Írattak, mely akkorában az 
egész nemzetnél közönséges volt; mivel tudjuk, hogy a 
nyelv a culturával együtt majdnem mindenik században 
érezhetöképen megváltozott, s mivel nevetséges volna azt 
kívánni, hogy most magyarul úgy beszélyünk és Írjunk, 
a mint a régiek beszéltek és írtak. Szeretném látni 
annak a prédikátornak a dicsősségét, ki most egy holt 
test felett így kezdene prédikálni : Latiatuc felet ni züm- 
tüchel mic vogmuc, sat. ; vagy annak a könyvnek a 
dívattyát, mely e halotti beszédnek orthografiájával a 
világra jönni merészelne.* ^^) 

Ez érdekesen és szellemesen van fejtegetve, de 
hibás alapból indul ki. Verseghynek nem volt történeti 
érzéke, ö a nyelvet bölcseleti szempontból nézi: ezért 
Jlévaí újításának fontosságát meg sem értette. 

Az összehasonlítás ellen is síkra száll — s itt éles 
szemmel veszi észre Révai eljárásának alapgyöngéjét 
s klasszikus egyszerűséggel és világossággal emeli ki 
főtételét: » Elhagyom én, úgymond®^) az efféle származ- 
tatások bajnokirul amaz átallyában való jegyzést, hogy 
öggy betűből két vagy háromféle betűt, vagy ellenben 
többfélé betükbül eggyet deriválnak, minden állandó tör- 
vény nélkül, ammint eszekbe jut.« Es ismét ^"•): »Az 

«5) Verseghy^ Tiszta Magyarság 6—7. 1. 
6«) U. o. 15. 1. 
67) U. 0. 107. 1. 



Digitized by 



Google 



S34 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

efféle enyelgésekuek bajnoki minden törvény nélkül hány- 
nyák, vetik és metamoríizállyák, ammint eszekbe jut^ a 
betüköt, hogy a tüzbül vizet, a tevébül lovat derivál- 
hassanak. « 

Verseghy ezen ellenvetésének súlyát meg alkalma- 
sint Révai nem értette meg. Amaz lényegében bölcseleti 
tehetség, emez meg nyelvészeti tehetség. Verseghy mész • 
szebb lát, de Révai élesebben; amaz többnyire az álta- 
lánost taglalja, ez a részleteket is. Verseghy mélyebben 
hatott be a nyelv mivoltába — Révai a nyelvészetébe. 

A magyar tudomány története pedig jogos büszke- 
séggel említheti mindkét fiát. Egyetlen európai nemzet 
sem dicsekedhetett ez időben két ily kiváló nyelvészszel, 
mint a milyen a nagy Révai és az ő méltó ellenfele: 
Verseghy. 



VI. 



Az összetett mássalhangzók egyszerűsítése. Révai helyes- 
írási elvei. A helyesírási vita. Révai etymologikus kiej- 
tése. Kazinczy a szófejtö orthographiát diadalra juttatja. 

A nyelvtan fősegedelmének vizsgálata után áttér 
Révai magára a nyelvtan előadására. Az orthoepiával 
kezdi, melyből érdekes kiemelnünk, hogy a : ^:, j, x és 
y mint önálló betűk nála a magyar a^ír-ben nem szere- 
pelnek; úgy írjuk tehát: kvártély ^ Artakszerkszesz^ 
Felikszy Tzitzero. S minthogy nálunk eh, ph, th, rh 



Digitized by 



Google 



AZ OUTHOGRAPHIA. 335 

ftinseii; senki sem fogja összezavarhatni Paphus»i a Pap- 
^wj-sal. **®) 

E fejezet végén fölemlíti, hogy Ráth Mátyás által 
vezettetett a mássalhangzók egyszerűsítésének megfonto- 
lására *'^) s közli is az 1783-iki értekezésében javasolt 
betűket: 

Óoinb, Cat, Cönfr, Luk, Nár, Tiik, Sem, Zeb 

eafraiig, papuc, gom fag, luk, uadáL pont. 
í^ag, veí/íö, zenge, mozár, roz, 

Prosodiáját ismerjük, Révai csak öt lapon át tár- 
gyalja, azután áttér nyelvtanának harmadik részére : a 
helyesírásra. 

»Az orthographiának, így kezdi, ^^) első és legbiz- 
tosabb elve az etymologia^ de nem kell elhanyagolni a 
közhasználat által megerősített euphoniát sem, hogy álta- 
lában kikér ültessenek a kemény és kellemetlen hangok. 



«8) Eiah. Gramm. 88—85. 1. 

«9) U. 0, 134. 1. 

70) »Ortographiae princípium primum et certissimum est 
etimológia ; quae tamen non omnem euphoniam negligat, com- 
mnni consensione firmatam , ad vitandum sonum omnino durum 
et ingratum, 

»Ubi etymologia deficit, in vocibus tantum primitivis, al- 
terum succurrit orthogi^aphiae, principium recta consuetudo, 

»Veterum Monumenta MSS et libri typo descripti quia mi- 
rum in modum varian t, orthographiam directe docere non possuut. 

»Vulgi pronunciatio, quia vaga et vitiosa est pro orthogra- 
phiae principio, quod utique fixum, et sincerum esse debet, ha- 
beri non potest.« — U. o. 152—3. 1. 



Digitized by 



Google 



336 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

»A hol az etymologia nem elégséges, mint csak őa 
régibb szavainkban, az orthográphiának másik elvéül 
szolgál a közhasználat, 

»Régi emlékeink, kéziratok és nyomtatványok, út- 
mutatóul nem szolgálhatnak, mert roppantul különböznek 
egymástól s változóak. 

»A népnyelvi kiejtés különböző és romlott, így 
tehát a orthográphiának pontos és szilárd elvéül nem 
szolgálhat. « 

Ezek azok elvek, melyek mai magyar helyesírá- 
sunkat végleg megállapították — egyelőre. Az etymolo- 
gikus és phonetikus elv fölötti vita napjainkban megin- 
dult újra, mint már Révai idejében, s körülbelül ugyan- 
azokat a szempontokat és okokat érvényesítették most 
is, mint akkor. 

Az irók helyesírási küzdelmét ismerjük — most a 
nyelvészeké indul meg. Akkor a prosodia kérdései forog- 
tak szóban, most a nyelvtanéi. Amaz heves volt, emez 
elkeseredett — mindkét esetben nem a tárgy, hanem a 
személyek miatt. JRajnis heves volt, Révai már indulatos. 
Baróti csüréssel- csavarással védi ügyét, Verseghy nyomás 
okokkal. 

Verseghy elvei, melyeket egy franczia grammatika 
után idéz, ezek'^) : » Valahány különös czíkkelyezett hang 
van a nyelvben, annyi különös betűkkel kell azoknak 
kifejezésére élni. 

»Egy egy betű soha se jelentsen többféle hangot, 
és egy hang soha se fejeztessen ki többféle betűvel. 

»Ugy írjunk, a mint beszélünk. 

7i) TUzísx Magyarság , 2J. 1. 



Digitized by 



Google 



A HELYEISRÁSI VITA. 337 

Az ellentétet csak e különböző elvek alkalmazása 
tűnteti föl világosan. Így fogjuk csak megtudni, mit 
vétettek Trója falain belül is, kivűl is. 

Áz orthographiai harcz leginkább a / és y körűi 
forogván, elnevezték a feleket jottistáknak és ypsilonis- 
táknak. Révaiék így írtak : kívánja^ imádja ; Verseghyék 
pedig : kivánnya, imádgya. Amazok vigyáztak a szó 
tövére, emezek a szó kiejtésére. 

Az etymologikus helyesirás mellett megtettek már 
Geleji Katona, Tsétsi és Tótfalusi jóformán mindent. 
Újabb elvi okot Révai sem tud fölhozni — Verseghy 
sem variálhatta igen az ő elveit. A harcz grammatikai 
oldala tehát csakis abban áll, hogy egymásra — követ- 
kezetlenségeket iparkodnak kisütni. 

Miért Írja Verseghy : ad-gya^ mond-gya ? ö a kiej- 
tésre sem hallgat, mely így van : agy-gya^ mon-gya. 
Azután mikor az ö elvök szerint gygy-i kellene ímiok, 
dgy-i írnak, mint ebben : nádgya. 

Verseghy erre azt mondja: »A ortografiának csak 
ezt az eggy tökéletlenséget vethetik szemére ; még az ő 
ortográfíájukban pözsögnek a hibák és a belőlök származó 
alkalmatlanságok. Szemrehányásokra én csak azt mon- 
dom még, hogy csak a szokásban levő ortografiák közül 
választottam azt, melyben legkevesebb hibák vannak; 
mert a közönséges szokás ellen a legtökéletesebb orto- 
gráfiát az egész nemzetnek parancsolni, nemcsak nem 
eggy filológusnak, hanem még a régi és új írók egész 
seregének hatalmában sem áll. Ha az etin^plogyia és a 
régi szokás méltán arra kénytelenítik a jottistákat, hogy 
jottával írják e szókat : tudja, látja, vonja, nádja, lenje 
sat. jóllehet máskép ejtik ; szintolyan jussal kénytelenít 

B ú n ó c z i. Révai Uiklós. 22 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR N7ELV RENDSZERE. 



hetik őket arra is, hogy jottával irják e szókat is : rázja, 
szidalmazjay veszjuk sat., de máskép ejtsék. «''^) 

És Verseghy elnevezte a Révai helyesirását >féltó- 
tos és félnémetesc-nek''^*), Révai pedig azt monda a Ver- 
seghyéről, hogy az nem is »orthographia, hanem caco- 
graphia.« '**) 

A mi azonban Révai szellemének energiája iránt a 
legnagyobb elismeréssel, de állitásának veleje iránt a 
legnagyobb idegenkedéssel tölt el — az, hogy ő 
az etymologikus helyesirás sz érint akarja a kiejtést is 
szabályozni. Már Boldogréti kérdezi Verseghy tői, '^) kinek 
beszédje szerint akar ő imi? A tudatlanokat nem kö- 
vetheti; kénytelen tehát a tudósokra szorulni, kik úgy 
beszéllenek valóban, a mint munkáikban írnak, és vi- 
szontag úgy imák, a mint beszélnek. 

Ez csak körülírása annak, a mit Révai mond : Vulgi 
pronunciatio vaga et vitiosa est: a népnyelvi kiejtés 
különböző és romlott. Példái meglepő módon magyaráz- 
zák állításának velejét. A r avass ág, imátság neki » inkább 
henyén mint kellemesenc '*) van mondva. S hivatkozik 
füleire, hogy ö imád-ja s nem imád-gya szót hall. »Az 
én jó fiileim az én imád-ja alakomnál keményebbnek 
érzi az ő imád-gya alakjukat : pedig ők azt így akarják 
írni és kiejteni. c ^') Ha /-vei fogjuk írni e szót: áldja. 



TO) TiBzta Magyarság^ 25. és 23. 1. Z 
78) Í7. 0. 26. 1. 
W) Proluiio, I. 9, 1. 
TO) Boldogréti, 122. 1. 

TQ »Magis pigre quam blande.« — Eldb. Gramm. 33 1. 
77) »Boixae certe aures noetro imádója durius esse perci- 
piunt illorum imád-gya : ut hoc ilH seribi et pronunciari yolant.« 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ETYMÓLOGIKUS KIEJTÉSE. 339 

Úgy szól, » akkor törekedíii fogunk azt helyesen ki is 
ejteni. « '®) Es e különös sorokban:'^) »A mely kiejtés 
az írást hibássá és roszszá teszi, maga is hibás és rossz. 
Ilyenné pedig azáltal válik, hogy a beszélők némely 
tisztán kiejtendő betűknél műszereiket lomhasággal hasz- 
nálják mint ezt már mind magunk eléggé kimutat- 
tuk, mind pedig ellenfeleinknek, ha méltányosak akar- 
nak lenni, be kell ismemiök. 

»A mi kiejtésünk tehát megegyezvén a helyes ki- 
ejtéssel s a régiség használatával, a helyes. Legrégibb 



78) »Itidem recte enunciare conamuv.« Antiquitates 310. 1. 

79) »Quae pronunciatio scriptionem invehit vitiosam et per- 
ver sam ; ultro intelligitur et ipsa vitiosa et perversa esse. Talem 
antem fieri loquentium segnitie organa rite adhibendi ad quoque 
literas genuine exprimendas, iam satis et nos exposuimus, et ipsi 
adversarii, si aequiores esse velint, ultro fateri debent. 

»No8tra ergo pronunciatio, par ipsi rectae scriptioni, aeque 
reeta est, probata et veterum usu. Antiquissima exempla, ut sünt 
scripta, ita sünt etiam pronunciata : látjátok, temetjük^ szakasztja ; 
vonja, kívánja^ kínja, falja, csodálja ; tudja, módja, mondja, gondja. 
Haec et alia, sic et nos tuto proferimus , et sic proferenda 
docemus. 

»Qui istam pronunciationem, ingratam, et audita horrifícam 
dictitant, fastidio suo saepa immoderatius expresso, eodem id 
vitio factitant : quo aures malo fidium concentu adsvefactae, rec- 
tum tolerare non possunt. Nostra pronunciatio in his quidem 
exemplis. tudja, módja, mondja, gondja, sono es t aperte leniore • 
quam adversariorum sit pronunciatio in suis illis, vei vulgi morém 
excedentibus , formis certe violentioribus : iud-gya , mód^gya, 
mond-gya, gond-gya. Litera d cum j multo amicins canvenit. Con- 
veniunt cum ea et reliquae l, n, t, etiam sociae liquescentes ly, 
ny, ty, pariter et gy, sono ite facili ; nt nulla opus sit cor- 
raptione : falja, csodálja \ vonja kívánja; látjátok, temetjük*, anyja, 
atyja; t^ agy ja, hagyja.^ — Elah, Gramm, I. k. 163—4.1. 

22* 



Digitized by 



Google 



340 A MAGYAR NVELV RENDSZERE. 

példáink úgy mondattak ki, a hogy leírva vannak: lát- 
játok; temetjük^ szakasztja , vonja ^ kívánja^ kínjaj faija, 
csodálja\ tudjaj médja^ mondja^ gondfa, így ejtjük ki 
mi ezeket és másokat s így kiejtendőknek is tanítjuk. 

»A kik az ilyen kiejtést, gyakran igen erős kifeje- 
zésekkel , kellemetlennek s rosszhangzásünak mondják, 
azok e hibába azért esnek, mert hallásuk a rosszhoz 
lévén szokva, a jót nem tűrheti. A mi kiejtésünk e pél- 
dákban : tudjaj módja^ mondja^ gondja^ valóban lágyabb 
hangzású, mint a hogy ellenfeleink még a közhasználat- 
nál is hibásabban ejtik: tud-gya, mód-gyaj mond-gya, 
gond'gya, A d betű a /-vei sokkal jobban fér össze. 
Összeférnek vele az /, n, t is. Úgy lágyított társaik : ty, 
nyy ty és pedig oly könnyű hangzással, hogy semmi ron- 
tásra sincs szükség : /a/ja, csodálja ; vonja, kívánja ; tát- 
játoky temetjük \ anyja , atyja"^ ^^gyj^f hagyja, <i 

íme — Révai az etymologikus, vagy népszerűbben, 
a ^művelte magyar kiejtésnek bajnoka! 

Révai azonban minden túlzása mellett is megmarad 
nagy tudósnak. Ö tudja és vallja is, hogy az orthogra- 
phia a nyelvre nézve igén mellékes dolog. A nyelv lé- 
nyegének és tisztaságának nincs is voltakép köze az 
orthographiához. »A helyesírás nem fődolog a nyelvben, 
mondja Révai, *'*) ha fogyatkozása vagyon is, azzal nem 
rontja a nyelvnek valóságát* írhatja valaki: háborod- 
jam, vagy: háborod-gyam, vagy akár: háborogy-gyani 
» megmarad a nyelvnek épsége. « Más helyütt meg úgy 
szól:®^) »A helyesírásnak dolga csak apróság. Ha meg 



m Fényfáívi, 88—9. 1. 
«i) Miklótfi, 63-4. 1. 



Digitized by 



Google 



KAZINCZY ÉS A NÉMET HELYESÍRÁSI MOZGALOM. 341 

lehetne ennek is tökélletessége, ékesítené a nyelvet és 
igen ajánlaná: de ha meg nem lehet, a képtelenül visz- 
szálkodó megátalkodás miatt, annak belső valóságát nem 
rontja. « 

így szól a vitát befej ezöleg Verseghyről és az or- 
thographiáról — Révai. De ekkor Kazinczy a kérdést 
magáévá tette, s a mi a tudósnak »nem fődolog c és 
>csak apróság* az nála főfődolog és első rangú elvi kér- 
dés lett. 

Kazinczy volt ekkor az irók közt a legbefolyáso- 
sabb, nem ugyan tehetségénél vagy termékenységénél 
fogva, hanem műveltsége és tevékenysége következtében. 
Es Kazinczy, tudjuk kitűnően ismerte a német irodal- 
mat — ez volt az ő ideálja, ennek gazdagságát és moz- 
galmasságát szerette volna az ő buzgósága meghonosítani 
mi nálunk is. 

A német irodalomnak azon kora pedig, melyet Ka- 
zinczy különösen tisztelt és utánzott, a Wieland kora 
volt. Ekkor pedig Németországban is nagy helyesírási 
viták folytak. Klopstock 1778-ban a divatos német ortho- 
graphia helyébe egy szorosan phonetikus helyesírást 
akart tenni. Javaslata nem igen talált pártolókra, de 
nagy mozgalmat keltett : mindenki más-másképen kez- 
dett írni. Ekkor fölszólalt Adelung s energikusan védel- 
mezte a régi és szokott helyesírást. Fölszólalt Wieland 
is, panaszkodott az orthographiai javítások járványossá 
tétele felöl és szintén a régi, az etymologikus helyesirást 
védelmezte. 

Nálunk is szólott a » magyar Adelung*. Fölszólalt 
tehát Kazinczy is. Nagy kiterjedésű levelezésében min- 
denütt kiváló helyet foglalnak el helyesirási magyará- 



Digitized by 



Google 



342 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

zatai és tanításai. Elve : »Kem a henye szokást kell kö- 
vetni, hanem a grammatikai származtatásokat, c ®*) Es 
ebben az irányban hatott ö fáradhatatlanul, s hogy he- 
lyesirásunk megállapodott alakot nyert, hogy a Tsétsi- 
Révai-féle helyesírás lett általános, nagyrészt Kazinczy 
fáradozásának eredménye. 

A régi ts és /s-nek cs és ez által való helyettesítése 
Kazinczy müve. Révai így szól e betűkről.®*) >Az ösz- 
szetett iz és ts helyett, mely ma általánosan el van fo- 
gadva, sokan a régi ez- és es-hez tértek vissza. Az a 
kérdés, melyik összetétel a jó, szerintem nem nagy fon- 
tosságú. A hangok jelei ugyanis önkényesek. Hogy náluk 
jobbat is használhatni, vakmerő, vagy szelídebben szólva : 
könnyelmű eltávozás a közszokástól s némi régiséget 
negédeskedés.« Kazinczy azonban nagyon fontosnak 
tartja; vitatja, hogy nagy a különbség köztök s hogy 
» Révai halálig védte a ts és /s-t, és mégis az igazság 
vallástételre szorította a papucban és frissitsben.< ®^) 
Csakugyan tény, hogy Révai az Antiquitatesben ®^) a 
frissíts szóban nem helyettesíti a ts-i uj egyszerű betűje 



82) «Non usus negligentium sequendus est, set derivatioiies 
grammaticae.* — Levelek Szentgyörgyihez, 17. 1. 

83) »Pro combinatis tz et tn hodie usu communi receptis 
nonniiUi resumunt vetusta ez et cs. Disceptatio, quae propterea 
suscitatur, útra combinandi ratio melior sit, mea quidem opinione, 
non est magni momenti. Signa sonorum sünt utique arbitraria. 
Quod his aequius objici possit: est temeritas, vei, ut mitius 
"dicam, levitas recedendi ab usu communi, et quaedam antiquitatis 
affectatio.« — Elah. Gramm, I. 173. 

84) Levelek Kithez, I. k. 292. 1 
^^) Afitiqnitates, 56. 1. 



Digitized by 



Google 



A CS és A CZ FÖLÉLESZTESS. 343 

által, mint a papucban. És Kazinczy oly behatóan ma- 
gyarázza Kisnek a dolgot tovább is, mintha első rendű 
nyelvészeti problémáról volna szó: »A cs^ így folytatja^ 
olyan egyszerű mint a gy^ a ts oly compositum mint a 
djj s ha jó a tsetSy jó a djöndj is.<®*) Más helyütt pró- 
sodiai fontosságát emeli ki a különbségnek : ^Egyszerű 
hang lévén a cs hangja, e szók : makacs^ csacsogj fe- 
cseg, pyrrhichius lábakat tesznek (uu). De ird /j-vel cs 
helyett s az első szó jambussá változik (u — ), a többi 
trocheussá ( — u) ; a /j* által festett hang mindenkor ket- 
tős.*®*) Itt Kazinczy határozottan téves grammatikát hir- 
det ugyan, de az író közönség megszokta Kazinczy or- 
thographiai tekintélyének meghódolni -— s így ébred 
föl a régi cs uj helyesírásunkban. 

Az orthographia apróságain soká el lehet vitat- 
kozni, szólhat is hozzá mindenki — ezért lettek Révai 
grammatikájának e fejtegetései oly népszerűek Kazinczy 
által. A közönség a / és cs használata vagy mellőzése 
szerint osztályozta az írókat. A j-i kálomista orthogra- 
phiának mondották, az jy-t meg Pázmánynak tulsgdoní- 
tották.'''^) » Y. úr, írja egy helyen igen elmésen Kazinczy, 
a cs i^ ^2- vei élést pápista módnak nevezi. Ha a ts és 
iz kálvinista, úgy Lutheránus Kulcsár lesz, mert ő ts-i ír 
és cz-\, « ®^) 

86) Lf^tltk Kishez, I. k. 293. 1. 

87) Régiségik, 145. l. jegyzet. 

88> Kazinczy, Kishez I. k. 290. 1. 
m U, 0. II. k. 264. 1. 



Digitized by 



Google 



344 A MAGYAR NYELV RENDSZKRK. 



VII. 



A rendhagyó igék és az óhajtó mód ragozása. — Az 
ikes igék\ nem Révai kezdette először sürgetni állandó 
használatukat. Ez alak elleni vétségek okai\ Verseghy az 
ikes igék ellen, — A nyelv szokás ; az ellenfelek túlzása. 
Miért lett az ikes használat állandó ? 

A Révai előtti magyar nyelvtanokban az alaktan 
egészben teljesen és pontosan ki volt fejtve. De az ige- 
tant illetőleg legnagyobbak az eltérések, legnagyobb a 
zavar. Révai grammatikai nagysága épen e pont tisztá- 
zásában fekszik. Senki ő előtte még csak megközelitőleg 
sem hatott be oly mélyen e tárgy fejtegetésébe, s vala- 
mennyi addigi grammatikus együttvéve még csak távol- 
ról sem oly tudományos készültséggel, mint ő. Révai a 
nyelvész annyi, mint a történeti nyelvészet megalapítója ; 
Révai mint grammatikus annyi, mint az igetan tisztázója 
és hosszú időre megállapitója. 

Pereszlényi óta ő fejtette tovább először az úgyne- 
vezett »rendhagyó« igéket. Fölosztja gy enyésztő, sz- és 
zf-enyésztőkre s a másod rendbeliekhez számítja azokat 
is, melyeket ujabban némelyek két tőjii igéknek nevez- 
nek különösen (haragszik, haragudik). E pontban Révai 
óta alig haladtunk. 

Az igék ragozásában különös súlyt fektet Révai az 
óhajtó módbeli tárgyas alak többes számának első sze- 
mélyére ; az ók' ők rag az egyedüli helyes : látók j kérők ^ 



Digitized by 



Google 



AZ IKES IGÉK. 345> 

— így monda az egész régiség, így mondja Erdély. Már 
Geleji katona is küzdött az ánk-énk ellen s a kizáróla- 
gos ókök mellett ; ^^) Komáromi Csipkés azonban ez 
utóbbi alakot nem is említi ; Pereszlényi pedig idézi 
mind a kettőt^') Hiába küzdött Geleji és hiába Révai — 
az irók nagy többsége e pontban ma is az élő nyelvre 
hallgat inkább, mint ö reájuk. 

Szerencsésebb volt Révai az igék egy másik pont- 
jában, grammatikai működésének ide esik súlypontja 

— az ikes igék tanát értjük. 

Révai szerint az igetan így oszlik föl. Két alak van :. 
határozott, és határozatlan; ez utóbbi ismét kétféle: 
puszta és bővült gyökü. Verborum indeterminata forma 
secunda radice aucta — az igék bővült gyökű második 
határozatlan alakja — tehát röviden: az ikes ige. 

Először, tudjuk, 1795-ben szólott róla a Hírmondó- 
ban, de nem önállón s nem is elvileg ; el sem nevezte 
itt őket. Csak a szenvedő igealak schémája mellé tette 
ezeknek is schémáját. Az Antiquitatesben azonban már 
bőven s kimerítően foglalkozik velők ^'^) — e nagy mü- 
vében Révai egyáltalában a grammatika összes kérdéseit 
tárgyalja; mai szigorúbb . tudományos követeléseink sze- 
rint nem és volna szabad többé ily módon írni commen- 
tárt. Úgy tesz ő itt, mint Aristoteles középkorbeli com- 
mentárorai tettek : minden megmagyarázandó fogalmat, 
fölhasználtak mesterök egész rendszerének előadására. A 
ki az Antiquitatest figyelmesen átolvasta, nem is talál 



90) Corp. Grammaticorumj 321. 1. 

91) U, 0. 476. 1. 

92) Antiquitates, §. 79. és § 90. 



Digitized by 



Google 



346 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

már elvileg ujat a Graoioiatikában ; s ha ki ezt olvassa 
először, nem igen talál olvasni valót az Antiquitates- 
ben. Révai például az odút magyarázata alkalmából 
majdnem az egész igetant mondja el, s a helhezie szó 
alkalmat nyújt neki az egész helyesirás megvitatására. 

»Az igéknek második határozatlan alakja bővült 
tővel, mely a másik kettőtől különbözik, így kezdi 
nagy nyelvtanában az ikes ige fejtegetését, ^^) tiszta, ha- 
zai 8 igen régi, állandó használatú — ma immár szo- 
morú sorsra jutott. A múlt századnak körülbelül közepe 
táján kezdett megromlani a mieink vétkes gondatlansága 
miatt. Idő folytán e hiba mindinkább nagyobbodván s 
terjedvén, végre annyira el lett hanyagolva, hogy főleg 
mostanában a legtöbben összezavarják a határozatlan 
alak elsejével, sokan még mégis támadják s egészen el 
is vetik. 

»Ezt merte mindenekelőtt igazán ferde észjárással, 
a Proludium szerzője. Más hibákat hozott ismét be a 
nagy Debreczeni Grammatika.* 



93) »Verborum forma indeterminata secunda, radice aucta, 
distincta a reliquis duabus, genuina, vére domestica, usu anti- 
quissimo, et perpetuo stabilita, triste hodie et iniquum experitur 
fátum. Corrumpi coepit fere circa médium seculi proxime elapsi, 
culpabili nostrorum incuria. Successu temporis, errore crassiore 
sensim latius propagato, ita demum neglecta est: ut, nunc prae- 
cipue, a plerisque temere confundatur cum forma indeterminata 
prima; a nonnullis verő impugnetur etiam, ac tota rejiciatur. 

»Et hoc quidem alterum, adverso revera calamo prae cae- 
teris ausus est Auctor Proludii. Alia porro vitia intulit Magna 
Grammatica Debretzinensis.* — Elah. Gramm. II. k. 885—6. 1. 



Digitized by 



Google 



KI SÜRGETTE ELŐSZÖR AZ IKES HASZNÁLATOT ? 347 

• Már e bevezetés sajátságos s meglepne, ha nem 
Révai írta volna. így nem ír grammatikus egy nyelv- 
tani alakról, hanem csak politikus pártbeli meggyőződé- 
seiről. Látjuk, Révai oly dologról kezd szólni, melyhez 
szive ép úgy hozzá van kötve, mint elméje. S ekként 
előre sejthetjük, mily hangon fogja Révai a kérdést tár- 
gyalni. Révai oly férfiú, kinek barátjának lenni is ter- 
hes lehetett. Ellenfelének lenni valódi szerencsétlen- 
ség volt. 

Révai úgy szól az ikes alakról, mint a ki először 
akarja azt ismét jogaiba visszahelyezni. Tény azonban, 
hogy újonnan való használatát sürgetni nem Révai kezdette 
először. »Egy tud-ós hazafi, így ír Verseghy, ®*) a ki a 
magyar filologyiában szinte oly járatlan volt, mint én, 
mások példája után indulván, engemet is arra az útra 
csábított, melyet maga járt. Csak azután tértem vissza 
tiszamelléki magyarságomhoz. « Hogy micsoda útra csá- 
bította egy tudós hazafi, azt elmondják a következő 
sorai : ®^) »I§ú koromban engem is elragadott példájok ; 
de minekutána e harmadik formában az irás között, szám- 
talanszor megütköztem s eggyátallyában magamat a filo- 
logyiabéli nyomozásokra adtam, úgy néztem e pre tendált 
harmadik formát, mint a közönségesen uralkodó analogyiá- 
nak méltatlan sérelmét. « 

Ki lehetett e tudós hazafi? 

Nem lehet kétségtelenné tenni, de minden körül- 
mény és adat a mellett szól, hogy Bacsányi volt az. 



i*4) Tiszta Magyarság 174. 1. 
ö5) U. o, 96 1. 



Digitized by 



Google 



348 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

Verseghy »i^ú korábanc a Kassai Múzeum dol* 
gozó társa volt s tudjuk, mily erőszakos természetű szer- 
kesztő volt Bacsányi. Philologiával sokat foglalkozott ez 
időben. Föltételül tűzte, hogy az y-i fogadják el a / he> 
lyett; Rajnisnak javítja a gerjedezek és megelégednék 
használatát : mind a kettő nem lehet jó, mert emez elsö^ 
amaz meg harmadik személy®'). Verseghynek egy igen 
folyékony nyelvű fordítása ugyanitt »Az antiparosi bar- 
laíigc czím alatt pedig valóban — az egyetlen népi : 
vakarodgy kivételével — híven követi az ikes igerago- 
zást. S ha ilyenekből is szabad tán következtetni — Ba- 
csányi a » Tiszta Magyarság* saját kézi példányában ®') 
azon sorok mellé, hol a tudós hazafiról az van mondva^ 
hogy a filologyában járatlan volt »!! iV. ^.« áll — ily 
erős színezetű megjegyzést e könyvben többet nem találni. 

Bárhogy álljon azonban ez ügy — az ikes igék 
elvi fejtegetését a nyilvánosság előtt Révai kezdette elő- 
ször. Es nem fordított ő egyetlen nyelvi kérdés tisztázá- 
sára sem annyi türelmes munkásságot és epés indulatos- 
ságot, mint épen erre. »Mi azt tanítjuk, hogy az igéknek 
határozatlan alakját vallásos buzgósággal kell megkülön- 
böztetni* — mondja egy helytt igen jellemzően.^®) 

Huszonkilencz sűrűen nyomtatott lapon át®^) mu- 
tatja ki Révai magyarázat nélküli puszta tényekkel, hogy 
az ikes igét használták a legrégibb időktől egészen Fa- 
ludiig. De a lelkiismeretes kutató idézi a forma iránti 



96) M. Mugeum I. k. 324. 1. 

97) A Múzeum birtokában. 

98) >No8 verborum formám indeterminatam religiose distin- 
guendam esse docemus.*^ — Elab. €h'am, II. 939. 1 

99) U, 0. 889-918. 1. 



Digitized by 



Google 



VÉTSÉGEK AZ IKES HASZNÁLAT ELLEN. 349 

vétségeket is >enormia sermonis vitia ex corruptione 
secundae formae indeterminatae^ — rendkivüli beszédbeli 
hibák, melyek a második határozatlan alak megromlásá- 
ból eredtek — ezim alatt ; ^**^) ott szerepelnék Pázmány, 
Mikes, Telegdi; Faludi e soraiban — 



Rút forgó szél indula 
Csak álom volt elmula 



nem bocsáthatja meg neki Révai a jó rímet. Idézhetne, 
úgymond, élő Írókat is, de » kellemetlen dolog volna má- 
sokat, még élőket is megneveznem; még mai iróink kö- 
zül is sokan, kik a hazai nyelv ismerésével büszkélked- 
nem, egy oldalt sem képesek írni számos ilyen hiba 
nélkül. 1^0 

Ha Révai idézte volna mindazokat az élő irókat, 
kik az ikes ikég ellen vétettek, vájjon idézte volna-e — 
önmagát is? 

Mert tehette volna. íme : 

1779 : gerjedd — Elegyes Versek 11. k. V. alagya. 

1781 : helyre hozol » » III. » II, » 

1782: bátorkodj > > IH. » V. » 

1783 : el viszel * )^ ül. » VII. » 



100) Bláb, Gramm. 931—35. 1. és 952—54. 1. 

101) . . , »ingratum est nominare alioö, qui adhuc vivunt, 
saepe inter Scriptores hodiernos linguae patriae cognitione non 
altimos jactant : cum tamen vei unico hoc orrore nullám habeant 
paginam non saepius inquinatam.« — U. o. 934. 1. 



Digitized by 



Google 



350 A MAGYAR NYELV RENDSZERB. 

1783 : kellenék — A Régi magyar írásmódról. 

— **^): nézzél — Elegyes Versek » XII. ének. 

— ^®»): álmodok » > » XV. > 

— ^°»): ÍÍ82 » » >xvm. > 

1790 : munkálkodj — Levele Péczelihez, Akad. kézirata. 
1801 : fáradozók — Levele Mártonlihoz, Hazánk 361 L 

Miért vétenek oly sűrűn az ikes ige ellen? kérdi 
Révai. Ls így felel rá^^^): » Mindazon hibáknak, melyek 
nyelvünkben megerősödtek, a főoka mindenesetre a 
hanyagság s a grammatikai tudománynak bizonyos lené- 
zése, mely régóta ama téves elöitéletböl eredt, hogy a 
magyar az anyja tejével szopja be hazai nyelvét, s a 
mindennapi használat által teljesen megerősödvén, ez 
mindenre elégséges. Hiába vannak azon nemzetek példái. 



102) R. alagyái homlokán mindig megnevezi szerzésök évét 
és helyét; énekeinél ezt nem teszi. 

103) 9Princeps causa vitiorum omnium, quae in lingua nostra 
invalescunt, est utique neglectus, et quaedam dedignatio studii 
grammatici malo praejudicio jam dudum nata : quod Hungarus 
linguam vernacnlam cum lacte materno imbiberit, et usu quoti- 
tiano ürmatam penitus teneat eaque ad rem omnem valeat. Frustra 
snntexempla gentium, quarum linguas accuratius ediscit. Non ad- 
vertit anímum ad Germanos. Et isti, nati scilicet Germani, lin- 
guam certe Gerraanicam a pueris loquuntur : ipsam nihilominus 
grammatice perdípcunt multa cum diligentia; ant^uam calamum 
ad seribendum arripiant ; antequam ad munia publica, vei privata 
accedant. 

»Antea in socholis nostris diligenter nobis inculcatum audi- 
vimus : quod sint Latináé conjugationes vocis aetivae et passivae ; 
interea verő nihil unquam de nostris . . . Verba Hungarica for- 
máé indeterminatae nudae, subseripta. Latinis paradigmatibus 
vocis aetivae, ut eorum significatum darent, id mali sensim attu- 



Digitized by 



Google 



A VÉTSÉGEK OKAI. 351 

kiknek nyelvét pontosabban tanulgatja. Nem . figyel a 
németekre. S ezek, tudniillik a született németek, a 
német nyelvet már gyermekségüktől fogva beszélik 
ugyan, de azért azt nem kisebb szorgalommal tanulják 
grammatikailag, mielőtt írni kezdenének, mielőtt nyilvá- 
nos vagy magán hivatalba lépnének. 

» Ezelőtt az iskolában eléggé belénk verték, hogy 
a latin igének van cselekvő és van szenvedő alakja, 
de a mi igéinkről mit sem hallhattunk. ... A pusztán 
határozatlan alakú magyar igék a latin cselekvő ige-pél- 
dák fölébe Íratva, hogy ezeknek adják jelentéseiket, 
általunk úgy betanúltatva azon rosszat eredményezték 



leránt : ut altéra illa verba, activa nempe, et neutra formae pas- 
sivae, ad horum analógiám, inflecterentur a pueris, praesertim de 
natione alia, Germanis, et Slavis; quorum consvetudine et nostri 
in idem vitium pronius trahebantur. Utrique postea, e scholis ad 
munia publica promoti, saepe cum populo agere debnerant, et 
huné demam erroribus suis implicuerunt. Principio adhaesii in 
his purior populus ; pedetentim cessit postea et multa consuetu- 
diné, et quadam auctoritate: ut istos doctiores utique, proinde 
et linguae .patriae peritiores reputans, ipse sibi in errore esse 
videretur. Quo factum est, ut in ipso etiam populo serperet hoc 
vitium . . . 

»Nunc tandem institutio linguae patriae in scholas nostras 
lege introducta est. Utinam verő lex ista universos aequaliter 
teneret : ne Hungari veteri suo praejudicio huic se institutioni 
subducerent! Sic ením juventus nostra, magistrorum fideli opera, 
mature melioribus imbuta, cum aliis, tum verő his vitiis in omni 
sermone propter verborum frequentiam tam crebris, tam enormi* 
bus, inciperet demum modum aliquem ponere: sensimque finem 
adfeiret : et ipsum. adea populunt - p o < tet e i> tii i» *gtraduceret in 
consvetudincaa avitam et sinceram.« — Elab, Gram. 936—9. 1. 



Digitized by 



Google 



352 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

•lassanként, hogy a cselekvő igéket s a szenvedő alakú, 
középigéket is ezeknek mintájára hajlitgatták a gyer- 
mekek, főleg a németeknél és szlávoknál, s kiknek 
liibájába mi is annál könnyebben estünk bele. A kik 
azután az iskolából közhivatalokra lépve a néppel több- 
szörösen érintkeztek, hibáikkal ezt is megmételyezték. 
Kezdetben ugyan még a jóhoz ragaszkodott a nép, de a 
hosszas használatnak s némi tekintélynek engedett: azt 
hitte ugyanis, hogy ezek, mint nálánál tudósabbak, a 
hazai nyelvet is jobban értik s így ő a hibás. így csú- 
szott be a nép közé is e hiba. 

»Most már végre a hazai nyelvnek tanítása az 
iskolába törvény által van behozva. Vajha ez a törvény 
egyenlően kötne le minden magyart, hogy ezen tanítás 
alól régi előítéletük miatt magukat ki ne húznák! így 
azután a mi ii^^^^^? ^ mesterek hü fáradozása által 
korán jobbakat tanulva, úgy más hibáknak mint ezek- 
nek, melyek a beszédben az igéknek gyakorta előfordu- 
lása miatt oly gyakoriak s oly rettentőek, végre határt 
-kezdene vetni s lassanként véget is vetne azoknak :][ ma- 
gát a népet pedig visszavezetné a régi helyes szokáshoz. « 

Révai tehát — hogy egyelőre e fölötte érdekes 
fejtegetésnek csak legfeltűnőbb pontját emeljük ki — 
r Révai az ikes igealak mellőzését németesnek és totósnak 
mondja. Ellenfele Verseghy meg épen a vele való élést 
tartja totósnak; ő szerinte ez alak >hihetőképen a tót nem- 
zeltel való közlődésbül már régen támadt, s a könyv- 
szerzőknek gondolatlansága által nagyon elterjedt.* Es 
.ezt így magyarázza : »A tótok nem tudván elegendő- 
vképen e két magyar formát [a határozottat és határozat- 
lant] megkülönböztetni, inkább választották még az 



Digitized by 



Google 



AZ IKES IGÉK. 353 

egyenes formában is, mikor magyarul beszéllettek, az m 
betűt, mely nálok az első személyt formállya, mint a 
törvényes k inflexiót. így beszéllenek ök magyarul több- 
nyire, még most is : én ts' tudom magyarul ; adfidm én 
az úrnak eggy lovat. Hogy az efféle hibákat a vélek élő 
magyarok könnyen fölkaphatták, kiki átláttya.« ^*^^) Ez 
is benne van Révaiban — bizonyítékul az ellenkezőre ! 
»Ez a hiba, így szól ő, *"^) a vegyesajkú népek szokása 
szerint csűszott be ; s valóban ott jelentkezik sűrűbben, 
a hol vegyesebb a magukén kivűl a saját nyelvünket is 
beszélő nép. Ok ugyan észre veszik a mondatok igéiben 
a határozott szerkezetet, de a különbözés okát módját 
behatóbban megfigyelni nem képesek : s ezen zavarban 
azután leginkább a gyakortább előforduló puszta hatá- 
rozatlan alakot veszik mintául.* 

Révai tehát az ikes igealak mellőzésében csak két- 
félét lát: megátalkodott rosszakaratot és hallatlan tudat- 
lanságot. >Kissé élesebb hangon, úgymond, ^^**) szólottam 
ezekről, hogy kiűzhessen azon méltatlan makacskodással 



104) Tiizta Magyarság, 96—7. 1 

105) »Irrepsit porro hoc vitium et intermixtarum gentium 
onsvetudine : idque re ipsa ibi cumprimis regnat, ubi major est 
diver^itas populorum, qui praeter linguam suam et nostram loquun- 
tur. Notant utcunque verborum constructione determinatam ; alte- 
ram, quo sit discrimine accuratione subdivisa, non adeo obser- 
vant : et in hac confusione proclivius arripiunt analógiám fre- 
quentioris formae indeterminatae nudae.« — Eleh, Gram, II. k. 
937—8. 1. 

106) »Eram, in his depromendis paulo aerior.; ut exagitarem 
illám etíam latentem superbiam, cum indigna conjunetam pertina- 
cia ; qua nonnulU has objectiones non ponunt propterea, quod de 
veritate ambigerent, sed ne se hactenus errasse faterentur . . . Tam 

B á n ó c z i. RéTai Miklós. 29 



Digitized by 



Google 



354 A MAGYAR NYKLV RENDSZERE. 

párosult gőgösséget, melynél fogva sokan nein azért nem 
teszik az ellenvetéseket, mintha az igazságról nem kétel 
kedének/ hanem azért, hogy azt ne kelljen vallaniok, 
hogy eddig hibáztak. . . . Igen távol állanak az 
olyan emberek a becsületességtől s a jó polgár kötelessé- 
gétől, a kik nem a hiba megvallását tartják jónak, 
hanem a rosszban megátalkodást, meii; gonosz hibát 
pártolnak s ez ügyét közönséges dolognak tarják 
s bármi alábbvalót is inkább kedvelnek.* 

A második pontra nézve pedig így szól : '®*) » Ezek- 
nek vastag tudatlansága a nnál kiállhatatlanabb, mert azt, 
a mi saját hibájuk és így csakis magán visszaélés, nép- 
szerűnek állítván, nagy jogtalanságnál másokra is rá 
fogják. Mi a napnál fényesebben be fogjuk bizonyítani, 
hogy a bővebb alaknak általunk védett használata a 
közönséges'^ bogy az egész nép ajkáról jött át a tudós 
nyelvbe s közmegegyezéssel lett elfogadva ; továbbá, hogy 
ez alak ösij igen régi és állandó használata ma is föl- 
található Magyarországon s főleg Erdélyben a hazai szo- 

longe absunt isti ab indole hominis ingenui, bonique civis offi- 
cio : qui errorem fateri non putat probrosum esse ; sed perseve- 
rare in errore malitiam ; impium verő errorem tuendo, rem com- 
inunem et charissima quaeque inferiora habere. « — ü. o. II. 952. 1. 
107) »Crassa horum ignorantia eo fit insolentior, quod erro- 
rem suum, ahusum revera privatiim^ et popularem, gravi tamen 
injuria aliis audeant affingere. Jam ostendimus Ince clarius, uttim 
quem nos tuemur formae auctae, esse eommunem ; ex ore populi 
universi venisse in linguam eruditam consensione vnivfirsali; eun- 
dem in sua hac possessione avita, antiquisiima, perpetua, hodieque 
sustineri potiorum constantia, nata de íideli domostici moris tena- 
citate, de genuina et certa seientia cum in Hungária, tnm vero- 
quam maximum Transilvania.« — U. o. II 948—9. 1 



Digitized by 



Google 



VERSEGHY AZ IKES IGÉK ELLEN. 355 

kashoz ragaszkodó és tisztult, biztos tudoi^ánynyal bíró 
jobbjainknál. « 

Verseghy nyugodtan szól Révai kifakadásai ellen: 
>A' sértő tónus soha sem hiheti el az emberrel még az 
igazságot is, hanem fellázítja inkább ellene, mivel nem 
tartja lehetségesnek, hogy a szelid igazságnak mardosó 
tanitói legyenek. A hevesség bizonyos jele aiínak, hogy 
a disputáiénak vélekedése rósz lábon áll. « A vita tárgyára 
nézve pedig úgy vélekedik, hogy Révainak »arra való- 
ban senki sem adott hatalmat, hogy az egész nemzetnek 
nyelvet csináljon, hanem kötelessége csak azt hozza 
magával, hogy az élő nyelvet előadgya, és a józan ész- 
nek csendes vezérlése szerint okosan tisztogassa.* ^''^) 
Verseghy, grammatikai ellenokainak egyenkénti tárgya^ 
lása után ^"^) az egész vita alapvető kérdésének megvita- 
tására tér — a nyelvszokás kérdésére. »Auctorunk meg- 
vallván, hogy a régi könyvirók közül vannak, , kik az ik 
végzésű verbumokat nem az ő tótos formája szerint, ha- 
nem regulaliter conjugállyák, megvallván tovább azt is, 
hogy a most élő nemzetnek eggyik része az ik végzésű 
verbumokat regulaliter, a másik része pedig a tótos forma 
szerint conjugállya, szükségképen megvallja azt is, hogy 
e verbumoknak contugátiójára nézve már rég üdötől fogva 
kétféle a szokás. Most tehát az a kérdés támad köztönk : 
micsoda biró választhattya meg nekünk, melyik szokás 
e kettő közül a helyesebbik ?« ^^'') 



108) Tiszta Magyarság 175. 1. 

109) U. o. 96-114. 1. 

110) U. o. 170—1. 1. 



25* 



Digitized by 



Google 



356 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

Valóban : ez a kérdés veleje. Eldöntése határozottan 
a nyelvészet föladata — s tegyük hozzá : legkényesebb- 
jeinek egyike. Révai a nyelvszokást illetőleg a következő 
főpontokat vitatja. ^^*) 

>I. A mit a közszokás rontott el, azt nem is javít- 
hatjuk a közszokás nélkül. 

n. Az etymologiából is kiviláglik, hogy a régiek 
folytonos, meg nem szakított szokása jobb az újabbnál, 
mely a régitől föltünőbben eltávozik. 

III. Azok közül, a miket a hosszas és általános 
szokás vegyesen használ, ha az etymologia csak az egyi- 
ket fejti ki teljes alaknak, a másikat pedig hibásnak 
bélyegzi, ítéletét mint a leghelyesebbet kell elfogadnunk 
s a hibásakat általában elvetvén, egyedül a helyeseket 
kell a közhasználatban megtartanunk. « 

S mit látunk ezzel szemben? 

Révai panaszkodik, hogy az ikes igék mintegy 
félszázad óta tűnni kezdenek, s ezt a dedignátio stiidii 
grammattci, a grammatikai tanulmányok megvetéséből, 
magyarázza — mintha a grammatika tartaná életben a 
nyelvet vagy egyes formait, mintha a grammatika a nyelv 



111) »I. Quae sünt consustudine depravata, eadem non sine 
consuetudine corriguntur. 

II. Veterum consuetudinem. diuturnam, non interruptam, 
meliorem esse recentiore, quae a veteri insolentius deflectit, con- 
firmabit etiam etymologia. 

III. Quae consuetudo diuturna et universalis, variantia pro- 
miscue usurpat: si etymologia horum altéra tantum recta esse 
evoluat, altéra verő vitiosa demonstret, aequissimo ejus arbitrio, 
alteris reiectis, omnino vitiosis, altéra recta sola erunt in usu re- 
tinenda.« — Elah, Gram. J. 29-31. 1. 



Digitized by 



Google 



AZ ÉLŐ SlTOKÁS. 357 

volna! A latin ige rossz tanítás-módjából magyarázza 
a magyar ikes ige liasználatána,k tünését! Szerinte ez 
alak elhanyagolása az iskolában kezdődik, s innét terjed 
azután a nép közt is! Tanítsák jól az iskolában, úgy- 
mond, s a hibás használat meg fog szűnni. De nem 
tanítják-e ma jól az iskolákban mindenütt? Nem vigyáz-e 
ma az irók legnagyobb része félénk gonddal, nehogy ez 
alak ellen vétsen? És még sem szűnt meg a hibás 
használat. 

Révait a régiség uj elve a régiség föltétlen bámu- 
lójává tette — ő miatta mellőzi a nyelvészet egyik sarka- 
latos tételét: az élő szokást, A újabb irók, mondja, egy 
helyütt ^^^), mintegy 50 év óta »nem tudom melyiket 
mondjam, tudatlanságból vagy vakmerőségből -— de alkal- 
masint mind a kettőből, tudatlanságból és vakmerőség- 
ből « az ikes igéket iszonyatosan (horrendum in modum) 
eléktelenítik — itt a szokást már nem is említi többé. 

Verseghy helyesebben itél e fontos kérdésről * *') : 
>A nyelv eránt való vélekedésekben a most élő nemzet- 
nek közakaratját ösmerem én legfőbb, legbátorságosabb 
és egyetlenegy bírónak ; feltalálni ezt ama közönséges 
szokásban, mely a hasonló szókkal hasonló esetekben 
egyenlőképen bánik és a filologyiában analógiának nevez- 
tetik.* Es pontosabban e sorokban ^^^): Az ész azt paran- 
csolja, hogy a közönségesen bevett és az analogyiának 
törvényeiben fekvő szokást kövessük, ne pedig az egy- 



112) ... »vix scio, utram dicere debeam, ignorantia an teme- 
ritas, certe utraque simul conjuncta, et ignorantia et temeritas.« 
— Prolusio I. 7-8. 1. 

113; TUzta, Ma^yarsd^ 11. L 

114) Magyar Grammatika 1817, 8. 1. 



Digitized by 



Google 



358 A MAGYAR NYELV RENDSZERE. 

mással ellenkező rideg szokásokat, melyeknek erőszakos- 
kodásai a müveit és csinos nyelvhez illő rendtartásnak 
talpszépségét nem eszközölhetik.* 

Az ikes igék kérdésében azonban Révai és Ver- 
seghy egyaránt tüloz. Verseghy elejétől fogva hibásnak 
és .totósnak mondja az ikes igék használatát ; Révai hibás- 
nak és totósnak ujabb elhanyagolását. Amaz a régi nyelv- 
szokást sem ismerf el jogosnak — ez csak a régit tartja 
annak. 

Felejti mind a kettő, hogy a nyelv élő egész, s ezért 
egy-egy alak szervezetéhez hozzá tartozhatott azelőtt^ de 
hogy idők jártával kiveszett. 

Az irodalom — ezt ne feledjük — megállapítja a 
nyelv használatát, a nyelvtan a nyelvformákat. Ezért 
conservativ mind a kettő, főkép az utóbbi. Ez hajlandó azt 
hinni, hogy minden változás : romlás — pedig lehet fejlődés 
is. A nyelv egyszerűségre, egyszerűsítésre törekszik — ez 
látszik legalább sok alakban, ez az ikes igékben is. Mintegy 
száz éve, hogy a hanyatlás, a föloszlás proczeszusa meg- 
kezdődött — mit tehet ez ellen a nyelvész? Ertjük, 
hogy küzd ellene — . s Révai nagy eredménynyel küz- 
dött, nagyobbal, mint nyelvész valaha! Csakhogy az élő 
nyelv erről tudomást nem vett : a proczeszus tovább foly. 
A nyelvésznek pedig az élö adatokat ép úgy számba 
kell venni, mint az írottakat. Sőt több : ítéletet kell 
mondania ez adatokról, e tényekről. Hiába itt tekin- 
télyre hivatkozni! A nyelv nagyobb a tekintélynél: 
hatalom az, mely meghódítja, ki önkényt nem hódol. 

De szólhatni-e itt általában tekintélyről? élő, ható 
tekintélyről? Nem; csak történeti nagyságról. Aristoteles 
is tekintély volt^ s mi ma ? Csak klasszikusa a philoso- 



Digitized by 



Google 



AZ IKES IGE-HASZNÁLAT PKOCZESZÜSA. 359 

phiának. A tudomány az örök igazságot keresi a változó 
tények alapján. S itt minden egyes tény fontos. Hát még 
ha a tények nagy száma nem egyezik az elvyel ! 

És Révai nem történeti grammatikát akart írni, ha- 
nem történeti alapon az élő nyelvnek grammatikáját. S 
ha neki az ikes igékre nézve nem volt elegendő ötven év 
élő használata — nekünk százhúsz már elegendő lehetne 
— mire nézve? Nem arra, hogy akár az akadémiá- 
tól akár az irodalomtól az ikes ig-ealak mellőzését köve- 
teljük, mint már megtörtént; jó, legyünk cónservativek ; 
kötelességünk azoknak lennünka nyelv érdekében. Csak- 
hogy ne feledjük : a minden áron, való conservativizmus 
tulaj donképen reactio, mert szintén föl akarja forgatni a 
viszonyokat a múltnak érdekében; ezért egyszersmind 
radikalizmus is s ép oly káros, mint ez -^ elzárja az 
irodalmat éltető forrásától: a nyelvtől. 

E százhúsz évi proczeszus elegendő lehetne arra 
nézve, hogy indulatosság nélkül vitassuk meg a kérdés 
nyelvészeti oldalát; hogy elismerjük, hogy itt a nyelv 
egyik nyüt kérdésével állunk szemközt; hogy eltűrjük, 
ha az egyik vagy másik költő, vagy akár író nem is 
akar ez alakkal élni. — 

Révai sikert aratott az ikes igék kérdésében — 
nem annyira okai miatt, hanem azért, mert Kazinczy e 
pontban melléje állott. Levelezéseiben nem szűnik meg 
barátait és ismerőseit az ikes ige helyes használatára 
figyelmeztetni. j>Kérkeí/í'^ és így kérke^Ví^, írja Kis- 
nek, ^^^) nem : kérke/^'. Nagy vétek a Grammatika ellen^ 



115) U^ütk Kishez I. k. 351. 1. 



Digitized by 



Google 



360 A MAGYAR NYKLV RENDSZERE. 

mely bűnt magam is követtem Egyveleg 8tb.« S hozzá 
teszi, Révaira utalván: »Az, a kitől itt tanulom, hogy 
olvsíssz van jól s az olvasó/ rósz, ezt a vétket meghagyni 
bizonyosan nem fogja « — de használja és védi azért a 
ódnsz alakot^ ódnol h elyett, "*) és a nyugodj és aludj 
alakokat is. *^'') 

Tény ugyanis: nehezen tanultak bele az írók! Ügy 
jártak mint maga Révai : megmegbotlottak, ha megfeled- 
keztek a szabályról. Verseghynek 1818-ban írt Felelete 
szerint azért fogadták el »a mértékletes könyvszerzők, 
kik inkább a tárgyra, mint a nyelvnek tisztaságára 
vigyáznak €, mivel czivakodni nem akartak ; de még a 
védők is mind a közbeszédben, mind nyomtatott írásaik- 
ban oly szembetünőkép eltávoznak az alaktól, hogy saját 
szájukból és munkáikból világosan látni, hogy a harma- 
dik formát tökéletesen nem ismerik; vallja meg akárki, 
ha olvas vagy hall-e e forma védőitől ily második sze- 
mélyeket: bdnol, bottól^ illely lakol, ugróig vdlol? 

A ki az ikes ige fölött akkor megindult vitát s a 
korabeli írókat olvassa, azt a benyomást nyeri, hogy 
valamint Révait Kazinczy támogatta, úgy ezt is kellett 
még valakinek támogatni arra nézve, hogy az ikes ige- 
alak diadalra jusson. Mert Révainak okokban és táma- 
dásban bővelkedő fejtegetése és Kazinczynak nagykörű 
munkássága és folytonos sürgetése valóban elegendő lehe- 
tett volna-e arra, hogy a magyar írók egy oly alakkal 
éléshez szokjanak, melyet a közbeszédben ők maguk sem 
használtak rendesen? Bizonyára nem. 



116) LeveleMése Ki$faludy Károlylyal » körével^ kiadja Ka- 
zinczy Gábor, 234. 1. 
iH) ü. o, 31. 1. 



Digitized by 



Google 



• A SZENVEDŐ ALAK. 361 

Hozzájárult azonban az általánosan megindult nyelv- 
újítás. Ez szoktatta az írókat az újnak és szokatlannak 
keresésére, a ritkának s ezért föltünöbben hangzónak 
alkalmazására. — Kazinczy működése és a nyelvújítás 
teij esztette szellem szerezték meg tehát Révai ikes alak- 
jának a teljes diadalt. 



VIII. 

A szenvedő alak, Révai egyetértésben Verseghyvel, — 
Révai korának legnagyobb grammatikusa és nyelvésze. 

Még egy szenvedélyes vitája volt Révainak az ige- 
tanban, melyre nézve Verseghy egyetértett vele : a szen- 
vedő alak kérdését illetőleg, melyben a Debreczeni 
Grammatika ellen száll síkra. 

Ezt is fejtegette már az Antiquitatesben^*®) s 
nagy nyelvtanában, de a kérdés és harez mibenlétét leg- 
világosabban a^»Magyar szép toUc czímü kézirati munká- 
jának következő sorai tüntetik föl. ^^®) 

» Kikeltem győző okokkal a Debreczeni Nagy Gramma- 
tikának iszonyatos újítása ellen, a Magyar Deákság 
Régiségeinek első kötetjökben, azután főképen a bővebb 
nyelvtanításban: hogy abban a tanult urak szőrszálhaso- 
gatással kerestetett hamis homálynak eltávoztatására, a 
szenvedő igéknek et^ at és tet^ tat közönséges, régi, gyö- 
keres igaz, saját formáló szavacskáitól elállottak : s azok" 
nak helyökbe az öd^ ód, nem ide tartozó, egészen külön, 

118) Ántiquitates 257—70. 1. 

iií>) A kézirat a N. Múzeumban ; az idéztük hely le van nyom- 
tatva Boldogrétiban is, 275—9. 1. 



Digitized by 



Google 



862 



A MAGYAR NYELV UENDSZERE. 



böző értelmű, s csak a maga helyén alkalmas formáló 
szavacskát, színre ugyan engedelmes ajánlással, de igazán 
mégis csak nyelv rontó erőszakkal tolják. 

»Az ilyen igék, e^ybe vonódik, egybe fonyódik j 
bétevödtk, a szenvedést a dologra fordítják, a melyektől 
vezettetnek, mint személyeiktől. Magokra forduló, vissza- 
térő szenvedő igék ezek (reciproca, reflexa verba passiva) : 
a mit szenvednek személyeik, azt magoktól szenvedik, 
nem külső erőtől. Azért jól moudá Káldi : vteg száradott 
a böröniy és egybevonódott. (Job. VII. 5.) Hasonlóul helye- 
sen ejti a kézzeliratott régi szentírás : a tövisek egymás- 
sal egybe fonyódnak, (Nahum I. 10.) Jó ez is, bétevödik 
az ajtó ^ mikor az magától esik: ha külső erő járul hozzá, 
az emberi kéz; akkor az ajtó betétetik. Nincsen-e elég 
eszünk, hogy ezeket úgy érjük föl, a miut maga a nyelv 
veszi? A hamisan okoskodó újítok után csak vakon s 
oktalanul indulj unk-e el ? A hol külső erőtől vagyon a 
szenvedés: oda ezek az igék, a magától való belső szen- 
vedéssel, nem illenek. Vágynak a külső erőtől való szen- 
vedést jelentő helyes formáink : azoktól el ne csábíttas- 
sunk színes okon épült állatásra. 

» Mások ezen újitásnak hiányosságát általlátván, azon 
jobbítani akartak, éles elméjökkel játszódva : s még ennél 
is iszonyúabb tévelygésnek eredtek. Úgy járnak, valakik 
a nyelvvel nem tanácskoznak annak saját dolgában. A 
külső erőtől való szenvedésnek jele megkívántatik ; tehát 
úgy mondanak ők, ezek az igék így formáltassanak: 
bétét'tet-őd'ikj egybe von-at-ód-ik, egybe fony-at-ód-ik. 
Mennyire mentek az ilyenekkel? Megvagyon ezekben a 
külső erőtől való szenvedés is. Azután hallatlan rémítő 
csodák ezek a mi tiszta nyelvünkben. Más rendet tart 



Digitized by 



Google 



MIT ÁLLAPÍTOTT MEO RÉVAI. '368 

ez a formáló szavacskákban ; ha ugyan szükséges mind 
a kétféle szenvedést jelentenie: az öd^ ó'dy előre megyén: 
utána következik a tet^ iat.^ — 

íme ezek főpontjai a magyar nyelv rendszerének, 
a mint azt Révai megalkotta. E főpontok vitapontok vol- 
tak már az ö idejében is, de az ő nagy szellemének 
és nagy tudományának — ha nem is közvetlendl — 
sikerűit azokat hosszú időre megállapítani. Es megálla- 
pította Révai a magyar tudományos grammatika mód- 
szerét is örök időre. Es megállapította végre a történeti 
nyelvészetet is — öntudatosan, tudományosan. 

Saját eljárását így adja elő:^^") »En nyelvünket 
mindenek előtt úgy véltem kifejtendőnek, a mint az ön- 
magában van s teljességgel azon módon, a mint az las- 
sanként kifejlődött. S hogy ezt minél sikeresebben tehes- 
sem, szükség volt nemcsak mai nyelvünket, hanem 
annak legrégibb alakját is vizsgálnom — s az így szer- 
zett észrevételekkel a rokon nyelveket is szorgalmasan 
összevetve, lassanként magába nyelvünknek eredetébe is 
behatolni.* 

Révai beváltotta nagy programmját nagy és elke- 
seredett harezok között Midőn Grammatikájának máso- 
dik kötetét befejezni készül, utolsó előtti mondatával sze- 
keréhez fűzi a legyőzött Hektort a diadalmas Akhilles: 

120) »Ego liuguam nostram ante omnia ita sumsi explauau- 
dam, ut est ipsa in se, et eo prorsus modo, quo se ipsa seusiui 
efformavit Et hoc quidem ut feliciuj potuerim praestare: neces- 
sum erat, iue totam linguam nostram, non hodiernam tantum, sed 
antiquam etiam, quam altissime repetitam, penitius perscrutari ; 
et perpetuis observationibus in ea fortis, afíiniumque linguarum 
diligenti coUatione, pedetentim ad ipsam ejus originem penetrare.c 
— Blah. Gram. I. 7. 1. 



Digitized by 



Google 



364^ 



A MAQTAR MYELV RENDSZERB. 



>A legjobb ügybe vetett bizalom s a.bátoi'ság állhatatos- 
sága, így szóP*'), eléggé serkent és erősít, hogy az elleu- 
kedők ellen síkra szálljak s támadásaikat visszaverjem. 
Verseghy, ezeknek vezére s a nyelv megrontására indított 
mozgalomnak fejedelme, ám védje őket s a grammatiká- 
ban is szerencsétlen sorsú lévén, mind eszével mind tol- 
lával bátran visszaélhet : hamar utol fogja azonban érni 
a hiú embert a megérdemlett gyalázat. « 

Az utolsó mondatban önmagáról szól:^'^) »En pedig e 
viszontagságos időben bő vigasztalást találok helyes törek- 
vésemnek öntudatában : s ha a jelenkor nem is hajlik 
részemre mindenben, legalább a késő utódok tiszteim 
fogják hamvaimat. Késő jutalom ez, de nagyon bizonyos 
— és nem árthat meg neki az irigység sem.« 

Ugy van. A hálás utókor hervadhatatlan babért 
nyújt nagy szellemének — kora legnagyobb grammati- 
kusának és nyelvészének: Révainak! 



1^1) »Cau8ae optimae fíducia, et virtutis constantia, satis me 
erigit et confírmat; ut contra audentior ire, hosque impetus re- 
tündére possim. Versegius, horum Dux et facto in corrumpenda 
Ungua motu insigni Princeps» tiieatur ipsos : ac fato suo infelici 
etiam in grammaticis abutatur et mente, et calamo : hominem 
yanum celere pede merita consequetur ignominia.* — Elab, 
Gramm. U. k. 1056. 1. 

122) »Ego vero, in hac temporum iniquitate, abunde me 
solor recti studii conscientia: et, si mihi praesens aetas non us- 
quequaque favet, cineres saltem meos venerabitur grata posteri- 
tas. Serum est hoc praemium sed certissimum, ét non obnoxíum 
invidiae.« — Í7. o. i. h. 



Digitized by 



Google 



NYOLCZADIK FEJEZET. 

A NYELVÚJÍTÁS. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



I. 



Milyenek voltak a magyar vyelv tanítói, — Révai egye- 

temi tanári állása ; ininö egyetemi reformokat kivan a 

magyar nyelvoktatás ügy eben; hallgatóinak száma. 

Révai azt írja Fény falvijában'): »A mi nyelvünk 
magában tiszta^ hibátlan, alkalmas minden meghatáro- 
zásra, felséges, mennyei : csak a nyelvtanitások tisztáta- 
lanok, hibásak, tétovázók, alacsonyak, egy szóval roszak, 
kiváltképen az ntóbbiak irtóztató mértékben roszak; 
mert olyanok írják, kik eddig csak hallotátk, s csak 
úgy tudják j nem pedig tanulták a nemzeti nyelvet.* 
Ilyenek voltak a grammatikusok — hát még azok a ma-^ 
gyár tanítók, kik nem írtak nyelvtant! 

Péczeli keserűen panaszolja róluk: >A grammati- 
kában olyan tanítók tétettetnek, a kik semmit se tudnak 
magyarul, s nagy részént a gyermekek úgy fordítanak s 
úgy tanúinak meg valamint könyv nélkül, mint a szaj- 
kók, c') A tüzes Révai pedig Ferencz királyhoz írt ala- 



1) Fényfalvi 74. 1. 

2) Mindenes Gyűjtemény, 17ííO, 6. sz. 



Digitized by 



Google 



368 A NYELVÚJÍTÁS. 

gyájában ugyan ekkor ezeket mondja a Haza ké- 
pében : 

. . . Parti ta quibus commititur ardua cura, 

Rebus ut est horum mens inimica meis ! 
Hi, tanquam nil det coeliim mihi mite bonorum, 

Natisque ingenium deneget omne meis : 
Hi cathedras opplent peregrinis saepe magistris, 

Quoque magis doleam, deteriore nóta. 
Faecem, parce mihi, vestra regioné rejeetam, 

Cogor et invito moesta fovere sinu •) 

Voltaképen ezen nem is csodálkozhatunk. Az 1790-iki 
országgyűlés nyelvtanításbeli határozata után sok magyar 
tanító kellett egyszerre s a hatóságok, mint látjuk, nem 
voltak igen válogatósak a kinevezendő tanerőket illető- 
leg. Talán nem is lehettek még ekkor. De 1805-ben is 
találkozunk még ily panaszszal. » Tudjuk, és nyílván 
tudjuk, mondja Horvát István,^) kik választatnak magyar 
nyelvtanítóknak. Nem áll-e ezeknek nagyobb részök 
tótokból, horvátokból, németekből, kik magok is csak 
imígy amúgy vakogják nemzeti nyelvünket? Hát ha sok- 
szor a bor, búza s egyéb kereskedés hozzá járul az ilyen 
csekély magyar tudományhoz ! Innen történik, hogy a 

3) » A kikre megosztva van bizva e nehéz gond - mennyire 
ellenkezik azoknak gondolkozása az én ügyemmel ! Ezek a tanszé- 
keket leginkább idegen tanítókkal töltik be s hogy még jobban 
fájjon, az alábbvalók fajtájából, mintha az én szelid egem alatt 
s emmi jó nem léteznék s az én szülötteim egészen tehetségtele- 
nek volnának. A ti országtokból kivetett söpredéket — ne sért* 
selek szavammal — kénytelen vagyok akaratom ellenére is ápolni 
szomorú keblemen.* — Latina, 140. 1. 

4) Boldogréti, 51—2. 1. 



Digitized by 



Google 



A MAGTAR NYELV TANÍTÓI. 369 

magyar tanítóktól oly kevés magyar könyveket, oly ke- 
vés tiszta magyarsággal élő inakat lát, s oly kevés 
hasznot vészen a gondos haza : noha őket jó reménység 
fejében fertályonként szorgalmatosan fizeti. A mi időnk- 
ben szokássá lett már, hogy akármi i^ak, ha a könny íi 
élésre egyéb módot nem találnak, magyar tanítószékért 
esedeznek, akár legyenek arra alkalmatosak, akár nem. 
Rósz hazafiak az ilyenek, mert hiába fizettetik magokat 
a hazától : rósz ezeknek az erkölcsök , mert eleget 
nem tévén kötelességöknek, azért fizettetik magokat, a 
mit meg nem cselekesznek. « 

Ilyenek voltak a ^nagyar nyelv tanítói — de nem 
csak személyök, hanem tárgyuk miatt sem volt igen 
tekintélyök. Olyanoknak nézték őket az iskola tanító 
testületében, mint körülbelül ma a torna — vagy ének- 
tanítókat, így volt ez a népiskolákban, így volt a kö- 
zépiskolákban — és így volt az egyetemen is. 

Azt hinnők: Révainak mint egyetemi tanárnak 
előkelő állása volt, mely kielégíthetette volna az olyant 
is, kiben több ambitio volt volna, mint Révaiban. Es 
íme, Révai nincs megelégedve. Panaszolja, hogy »maguk 
az egyetemi tanárok, kik mindenféle nemzetségüek, a 
hazai nyelvnek többnyire gyűlölői, a hazának ellensé- 
gei.* ^) Saját magáról meg azt mondja Somogyi jóaka- 
rójához írt levelében,^) hogy ő az "egyetemen » csaknem 
utolsó Professor,« hogy — de lássuk e fölötte érdekes 
levél egyrészét szószerint. 

^) . . . »in ipsa Universitate Professores plerosque de varia 
gentc collectos, esse Linguae Patriae osores, esse hostes Patriae « 
^ M. S. 105. sz. 

6; M, S. 106. sz. 



B á n ő c z i. Bévai Miklós. 24 



Digitized by 



Google 



S70 A NYELVÚJÍTÁS 

» Méltóságos úr 
Kegyelmes Uram és Pártfogóm! 

» Valamint élejéntén, úgy szeretem most is hivata- 
lomat s gyönyörködöm benne: noha már kezdetben lát- 
tam, azóta is hova tovább mind inkább tapasztaltam 
annak szinte a megvetésig való alacsonyságát. Mert a 
magyar oskola mindenütt igen roszul áll, a gymnasiunaok- 
ban, az Akadémiákban, de legroszabbúl az uni versitásnál. 
Engem azonban igen táplált a reménység, s még most 
sem hagyott el: hogy azt felemelem idővel s illő méltó- 
ságába helyheztetem, a Hazának kivánsága szerént. 

»Erre a volt előbb szükséges : hogy megmutathat- 
nám, mennyire terjednek annak tárgyai, mi nyomósak, 
mi szorgalmat s mennyi időt kivannak. Ki kellett továbbá 
tanulnom az akadályokat. Tudom már ezeket is, tudok 
többeket, nyomósán szólhatok mindennek elhárittatására, 
derekán foghatom a dolgot. Érdemes előljárom Vályi 
András beléjek kapott több ízben, dicséretesen búzgódott, 
de mindig elnyomatott: mert nem volt, most sincs, soha 
sem is leszen a fölséges Helytartó Tanácsnál, a hova 
mozdította ügyét. Igaz Hazafiúi Oltalom; nagy volt az 
universitásnál is a hidegség, a mely utoljára gyülölséggé 
vált, a sok válaszadásokkal és csudákkal. Olvastam eze- 
ket az archívumban s elrémültem rajtok, de meg nem 
ijedtem. Érte voltam, hogy tehetségemről jó vélekedést 
indítsak a collegákban, azután hogy őket megnyerhessen 
a mennyire lehet. « 

így ír Révai 1805-ben, miután három évig volt 
már uj állásában. 



Digitized by 



Google 



AZ EGYETEMI NYELVOKTATÁS REFORMJA. 371 

/ 

Mit kér itt Révai Somogyitól? Alkalmasint a 
királyhoz benyújtandó folyamodásának támogatását, mely 
e levéllel egy napon — május 26-án — kelt. Úgy 
látszik, sem az egyiket, sem a másikat nem küldötte el. 

E folyamodásában'') előadja, hogy alig van hallga- 
tója — neki, a nemzeti nyelv és irodalom tanárának! 
Hogy tárgya ne tartozzék a philosophiai karhoz, mely- 
nek három évi folyamában úgyis annyi a rendkivüli 
tárgy, hogy a magyar nyelv számára idő sem marad. 
Tétessék át tárgya a jogi karhoz, ne hagyják meg rend- 
kivüli tárgynak, hanem tegyék köteles tárgygyá, még 
pedig mindenkire nézve két éven át. Legyen legalább 
60 órája évenként ; a maximum legyen 68 órája. Az első 
év előadásainak tárgya legyen nyelvtan, a másodiké iro- 
dalomtörténet és stilus ; mindkét évben pedig azonfölűl 
magyar chrestomathia, mely ó-, közép-: és ujkorbeli Írók- 
ból volna összeválogatva. 

Láttuk, Révai panaszolja, hogy nincsenek hallgatói. 
Nem is igen voltak. Az első évben volt tizenhárom hall- 
gatója, a másodikban huszonhárom, azután kilencz, a 
negyedikben huszonegy, az utolsóban nyolcz. ®) 

íme Révai hatása az egyetemen. 



7) M, S. 100. sz. 

8) M. S. 95, 96, 97, 93, 92. és 91. sz. 



S4» 



Digitized by 



Google 



872 A NYELVÚJÍTÁS 



11. 



Révai Budapesten ; hogyan éL A drágaság ; szegénysége. 
Mártonfi pártfogása. 

Magánélete is ép oly sanyarú és küzdelmes most, 
mint volt azelőtt. 

Fizetése mindössze 600 forint volt/) — 180o-ben 
javíttatott csak kegyelem útján további 200 forinttal. ^^) 
Ebből kellett a folytonosan betegeskedő férfiúnak meg- 
élnie — a már akkor is drága Budapesten! 

» Valami zsidó, örmény, rácz és német pénzfosztő, 
Térszopó, uzsora és fösvénység lehet a magyar világon: 
annak a lángja mind itt vagyon Pesten — így ír ő Már- 
tonfi püspöknek 1803-ban. ^^) — Hiában adott faz Isten 
elég jó bőséget. Mindennek az ára éktelen nagy. Még 
csak a kenyérből is alig lakhatik jól a szegény ember. 
A fának egy öle 15 forint volt, 1 a haza hozatása, 1 a 
vágatása, és azon felül a borravaló annyi, hogy megfula- 
dást kívántam a gonosz embereknek. Hallatlan dolog ! hat 
öl fám 104, az az Száz négy forintomba telt. Bezzeg, ha 
fölmehettem volna a mennyei palotába ; ott ingyen való 
f&tés mellett jól melegedném most, boszúság nélkül, c 

Egy 1804-ben kelt elküldetlen folyamodásában azt 
mondja : *^) »Csekély jövedelmem alig fedezi mindennapi 



9) M, S. 84. sz. 

10) M. S, 82. sz. 

11) Hazánk u. o. 365. 1. 

12) »Res meae tenues aegre sufficiunt quotidianis vitae ne- 
cessitatibus.« — M. S, 99. sz. 



Digitized by 



Google 



SZEGÉNYSÉGE. 373 

szükségleteimet* — az egyetemi tanárnak alig van any- 
nyia, liogy megélhessen! 

Ez év január elsejére egy folyamodvány hátlapján 
készített egy havi költségvetést. *^) Általános dolgok- 
kal kezdi: 

Kell a háztartásban : Tehénhús és aprólék, disznó- 
hús és aprólék, baromfi és eleség, zöldség, bor, öntött 
gyertya, konyha-gyertya, orvosság, mosás, edények, ruhá- 
zat, szolgálat, ajándék, alamizsna, posta. 

Azután áll : 

2 háló süveg 2 frt — kr. 

6 keszkenyö 5 » 24 » 

2 » 1 ). 48 » 

7 frt 22 kr. 

Ezután következik egy részletesebb összeállítás: 

Tobák 1 frt 12 kr. 

Papiros 1 » 3 » 

Uj esztendő az inasnak . . 1 » 3 » 

Ismét 2» — » 

2 háló süveg 2 » — » 

8 keszkenyö 7 » 12 » 

Adósság 5 » — » 

Könyvkötő ...... 1 » 3 » 

Uj esztendő másnak . . — » 14 » 

Borotválás ..... — » 8 » 



13) M. 8. 82. sz. 



Digitized by 



Google 



374 



A NYELVÚJÍTÁS 



Még jó szerencse, hogy már 1799 óta . parókát 
hord^^) — hajnyírásra legalább nem igen kell pénz. 

Fölötte érdekes az imént említett »baromfi és ele- 
sége egy fönmaradt részletes kimutatása: 



Otthon való baromfi ! 
tartás 1 


Eleségvétel a 
tartásra 


Banit Bareil 
siapiriiis \m^ 


Annak 
megjelöl- 
tetett 
ideje 


A baromfi vétel jobb 

húsra, szaporodásra, , 

tojásra I 


Annak 
neme 


Az 

ára 


Annak '^ ^ 
száma H J 


Annak neme 
és száma 


Azára^ 


frt kr. 


frt 


kr. 


1806 
Február. 

Martius 
Április 

Május 

- 

Június 

Július 

1 


4 Tyúk 1 28 

1 


Árpa . . . 
Kukoricza 


— 


24 

28 


- ; 70 






Árpa . . . 
Kukoricza 


— 


30 


1 
80 


1 

; 1 


Árpa . . . 
Kukoricza 
Köles . . . 


~~" 


30 
30 
15 


Tsibe 7 50 


2 Liba 

5 Liba 

1 Tsibe 

2 Tsibe 


! 

! 
Íj 18 

1 


Árpa . . . 
Kukoricza 
Köles . . . 
Kendermag 


— 


25 
36 


1, 

Tsibe 12| 50 

! 


2 


54 
6 


Árpa . . . 
Kukoricza 
Kendermag 


1 
1 

1 


40 


_ 20 

i 
j 


- 


86 


— 


— 


— 


Tsibe 1(^' — 



w) M. 8, 1. a. 



Digitized by 



Google 



. SZEGÉNYSÉGE. 37& 

E táblázat oly gondosan van csinálva és oly gyö- 
nyörűen írva, mintha sajtó alá rendezte volna. Bizonyos 
meghatottsággal szemléljük a szegénység e pontosságát. 
— Látszik, Révai szükölködésének, ínségének nem a 
rósz gazdálkodás volt az oka, hanem az, hogy nem volt 
neki sem mivel, sem miből gazdálkodnia. 

Nagyon természetes ennélfogva, hogy ínsége képezi 
leveleinek állandó tárgyát. 

»Nem írtam, mert szüntelen zűrzavarban voltam^ 
írja Mártonfinak. ^^) Először nyughatatlan lakásom miatt^ 
melyet végtére el kellett hagynom. [Ekkor a váczi úton 
246. szám alatt lakott ; innét el sem költözött többé. 
Azután a jövendőről való aggódás felvitt Somogyi status 
consiliarus úrhoz, a ki magánál tartóztatott. Harmincz- 
három napokat töltöttem nála, minden gond nélkül, 
mintha paradicsomban lettem volna. Csak az az egy 
bajom volt, hogy igen megkívántam nála a könnyű éle- 
tet, milyent élnek nálunk a dús papok, példának okáért 
a váradiak. Ezen te meg nem ütközhetel ; mert tudod 
jól, hogy a szegény ember megunja végtére a sok fára- 
dozást, a veszett üldözést, s a többi nyomorúságokat, a 
melyeken én mentem által. Jobbízüen esnék már, hiva- 
talom mellett, a melytől meg nem akarnék válni, a bizo- 
nyos falatocska, a tömöttebb erszénykéből. A mostani 
•nem elég a pesti zsidók telhetetlenségöknek. A pogányok 
már a véremet szívják s a bőrömet nyúzzák. — Sed ea 
redeat oratio, unde digressa est. Visszafordúltamban a 
Pesti Pokolba, elfogták utamat néhány jóakaróim, s jó 
barátaim: Zsolnai, a veszprémi prépost; Paintner, a 



15) Hazánk, u. o. 365-6. 1. 



Digitized by 



Google 



376 A NYELVÚJÍTÁS 

rátóti prépost; Dréta, a zirczi apáturság administra- 
tora. Mindenütt jól megtömtek, mint a hízni való ludat. 
Már féltettem magamat^ hogy visszajöttömben elkapnak 
a pesti zsidók jó húsomért. De szerencsére hideglelés 
jött reám, s csakhamar megapadtam.* ^®) 

A következő évben ismét ír Mártonfinak s azzal 
kezdi, bocsássa meg neki, hogy frankó nélkül kellett 
levelét elküldenie. De nem tehet róla. » Gonosz időt 
élünk; szűk a pénz, az is csak papiros, mindennek az 
ára égbekiáltó. En a fényes hivatalban egészen elveszek. 

Az Isten áldjon meg jótéteményeidért! Rajtam ugyan 
igen sok ízben kimondhatatlanul segítettél. Mikor leszek 
oly boldog, hogy ne panaszolkodjam?« ^') 

Egy évvel utóbb — 1806-ban — ismét ír Márton- 
finak s keserű humorral írja a Révai Miklós után e czi- 
meit: Koldusházi Apátur és Pusztafalvi Prépost. 

» Csakugyan megmarad, írja neki, *®) rajtam kö- 
nyörülő jó szíved. Vettem mindjárt uj esztendő után 
a hozzám küldetett kegyes ajándékodat, az ötven forin- 
tot. Azonnal reád mondottam a tenger áldást oly szíves 
buzgósággal, mint mikor az ínséggel küzködő szegény, 
megújul valamely kegyes vigasztalónak váratlan adako- 
zására. Hosszú életedért, állandó jó egészségedért, sze- 
rencsés állapotodért s teljes boldogságodért forrón kö- 
nyörgő óhajtásaim egyenesen felhatottak az égbe : a 
melyekre most is azonképen felgerjedek Dicső Neved- 



16) Hazánk. 367. 1. 

17) U. o. 367-8. 1. 

18) U. O. 



Digitized by 



Google 



MÁRTONFI PÁRTFOGÁSA. 377 

nek örvendetes napjain. Nemcsak Erdély, de az én 
udvarom is ünnepléssel tölti ezt a nagy napot: noha 
körös körül és hegyettem a szomorúság fellege borong 
még ebben a vérszopó telhetetlen rácz, görög és zsidó 
városban. A télen kőszénre szorultam. Ártott gyenge 
egészségemnek : csakugyan fát kellett mégis vennem és 
mi igen égbe kiáltó, pogány áron ! Ölét 27 forinttal kel- 
lett tízetnem, mely azután a hazahozatással, a felvága- 
tással 30 forintra ment. Ha jobb kenyeret akarok enni, 
czipócskámnak az ára fél forint: s ha jobb borocskát 
akarok inni, annak is fél forint az itczéje. Nem tudom, 
mi ize lehet a borjú húsnak, oly régen nem ettem már 
belőle. Fontonként nem adják : czimere, vagy egy 
negyede, 7 forint. Nagy konyhákba való ezüst falat, nem 
az enyémbe. Képezheted a többi éktelenséget. Áldjon 
meg a jó Isten teljes bőségü paradicsommal : mert jobb 
a te szivetek, könyörültök a szegényeken, adakoztok 
tehetségtek szerint. 

»Edes Mártonfim! Fényes Méltóságodban is barát- 
ságosan hozzám hajló édes régi Mártonfim! Emberség 
példája! élj boldogul, jó erőben. Németed, Hazád és 
Egyházad javára, s örök dicsőségére ! Szeressed, ápol- 
gassad ezek után is Téged igazán szerető és mélyen 
tisztelő, háláadatos régi szegény barátodat.* 

1807-ben, január 7-kén, néhány hónappal halála 
előtt, utolsó levelét írja nemes pártfogójának. »Kegyel- 
mes, Nagy Méltóságú, Fő Tiszteletű Püspök Ur ! Kegyes 
Uram! Jótevőm, Pártfogóm! Vettem leveledet kedves 
ajándékoddal. Vettem s olvastam süríi könyvhullatásim 
között. Akkor többet nem 'tehettem zavaros állapotom 
miatt : a melyre legottan terhes betegség is következett, 



Digitized by 



Google 



378 A NYELVÚJÍTÁS 

a szörnyű köhögés hideglelős változásokkal. Sirtaniy 
Édes Mártonfim! sírtam azonközben is, beteges ágyam- 
ban. Sírok most is ezen levelemet irtomban. Felkeltem 
erőlködve is, hogy el ne késsem válaszommal. Édes 
Mártonfim! meg nem feledkeztél rólam, bátor nem is 
jelentettem magamat. Eszedbe jutottam Szegény Bará- 
tod! Vigasztalsz, segítesz, ápolgatsz. . . . 

»A múlt nyáron Ínséges állapotomban igenis ese- 
dezőképen Paintnerhez folyamodtam, hogy segítene sze- 
gény fejemen. Megbántottam szerencsétlen kérésemmel. 
Dühödő haragjában mocskolt mindeneknél, pap társai- 
nál, a professorok, sőt asszonyok előtt a társaságokban : 
fenyegetőzött, hogy bolond kérésemet megbünteti örök 
megvetéssel és engem többé soha nem méltóztat leve- 
lére. Ilyen a német ember. Édes Mártonfim ! Magyar 
vagy te: azért édes nekem a Te Barátságod. . . . Min- 
den jótéteményét keményen megfizettette velem a dicsé- 
reteken kapkodó emberke. Oly könnyű állásokban vol- 
tam, hogy a Fő Direktorságban segítő eszköz lehettem. 
Édes Mártonfim! ebben való fáradságommal kellett az 
utolsó fillérig mindent pogányúl lefizetnem. Nem elége- 
dett meg vele, hogy sokfelé írtam dolgában : megkívánt 
minden beszélgetéseket, a hol csak szóval folytathattam 
ügyét. Iragalmatlanúl megfárasztott, ö Fő Direktorrá 
lett, ennélfogva kanonokká is — s engem farba rúgott. 

»Edes Mártonfim ! a pesti pogány fösvénység elnyeli 
800 forint fizetésemet és még más 800 forintot is meg- 
húz rajtam, akárhol vegyem, adósággal, koldulással, bé- 
res munkával. Fáradozásimban nem segít a Király, nem 
segít a Haza. Az egészségem is teljességgel megbomlott. 
El kell vesznem a zsidó földön. Nyugodalomra és ha- 



Digitized by 



Google 



A MAGÁRA HAGYOTT IRODALMI MOZGALOM. 379 

Iáira kéredzem: talán meghagyják 600 forint pénziócs- 
kámat. Ezzel hozzátok kívánkozom. Kérlek, engedj 
valahol helyecskét valamelyik jószágodon ; rendelj valami 
segedelmecskét élelmem és melegedésem könnyebbségére ; 
hagyjad, hogy csendesen hunyhassam bé szemeimet a 
te állhatatos barátságodnak Édes Oltalma alatt. Már nem 
élhetek soká. Ha Hazámban kell meghalnom, kétsze 
fogok meghalni ; hamvaim sem nyughatnak kegyetlen- 
kedő mostohámnak fagyos kebelében. Meg ne vesd kéré- 
semet. Haldokló barátod esedezik.* ^®) — 



m. 



A magára hagyott irodalmi mozgalomnak központjával 

a nyelv lesz. Nyelvművelés és nyelvújítás. — Barczafalvi 

ellen Kazinczy, 

A magyar renaissance a nyelvből indult ki, és 
czélja a nemzetiség volt. Hatását tapasztalta a haza, po- 
litikai és társadalmi téren egyaránt. Csakhogy a politikai 
viszonyok a franczia háborúk kezdetévél ismét mosto- 
hábbak lettek és a társadalmi élet is a nagy lendület 
után ismét elhanyatlott. Ekkép az irodalom és a nemzet 
között még mindig a régi viszony állott csak fön: amaz 
volt az adó, emez az elfogadó. S mert az irodalom ekkép 
éltető talaj nélkül, mintegy magától fejlődött, vagy — a 
dolog másik oldalát fóltüntető hasonlattal: — mert nem 



1^) A levél másolata az Akadémia birtokában. 



Digitized by 



Google 



380 A NYELVÚJÍTÁS 

a társadalmi élet, hanem az írók független tevékenysége 
fejlesztette az irodalmat tovább : ezért a mozgalom csak- 
hamar uj alakot öltött — egyre szűkebb és szűkebb 
körben forgott, míg végre arra ébredt, hogy maga kö- 
rűi forog. 

Az uj irodalmi mozgalom czélja és közpon^a a 
a nyelv lett. 

így hatott vissza a politikai és társadalmi hanyat- 
lás az irodalomra. így fejlődött nálunk Magyarországon 
oly mozgalom, mely páratlanul áll az irodalmak és nyel- 
vek összes történeteiben. így fejlődött a nyelvújítás. 

Midőn a magyar renaissance megindult, a nyelv 
szegény volt és tehetetlen. Hiszen ki volt zárva a tör- 
vényhozásból és a társas életből, az iskolákból és a tudo- 
mányból. A renaissance hősei a szegény nyelvet gaz- 
daggá és fordulatossá, a magával tehetetlent ügyessé és 
simulékonynyá tigyekeztek tenni. Szóval: művelték a 
nyelvet. Habozás nélkül vallották, hogy a nyelvet bőví- 
teni kell; mint magától értetődőt hirdették, hogy sza- 
vaink éktelen hosszú voltáról tenni kell. Maga Révai is 
hangoztatta az első rendbeli követelményt s Verseghy 
boszús megvetéssel említi a > középkori zabkultúrát, « 
mely a szókat a bánhatatlanságig megnyújtotta. íme : 
igy szólottak s a szerint tettek még azok is, kiknek min- 
dig élénk grammatikai érzékök is volt, s kik később 
az ország vezér grammatikusai lettek. 

Mindezek azonban mit tettek voltakép ? Ök a nyel- 
vet, mint magok mondják, művelték, ök — s ezt is 
magok mondják — nyelvművelők voltak. 
Nyelvművelők, de nem nyelvújítók. 



Digitized by 



Google 



BARCZAFALVI ELLEN KAZINCZY. 381 

nekik a nyelv még csak eszköz volt, de nem 
ezél. ök még a fogalom számára keresték a szót és nem 
a szó számára utólagosan a fogalmat. 

Abban az évben, midőn a klasszikus iskola Révai 
Elegyes Verseinek kiadásával elérte tetőpontját, hogy 
azután gyors fölbomlásnak induljon — abban az évben, 
1787-ben, jelent meg Barczafalvi »Szigvárt klastromi 
története. < 

Ez a nyelvújításnak előre vetett árnyéka volt. 

Szigvárt megbotránkozást keltett. Kazinczy volt az 
első, ki ennek élénk kifejezést adott: »Én a szószerzést 
átaljában tilalmasnak nem állítom: de azt kívánnám 
meg: 1. Hogy az újonnan talált szó azt, a mit jelenteni 
akar, alkalmasint kinyomja. — 2. Hogy bizonyos gyö- 
kértől jöjjön. — 3. Hogy magyar hangzású legyen és a 
nyelvnek analógiájához alkalmaztassék. — 4. Hogy az 
ilyenek félénken és igen ritkán hordattassanak elő. — 
— Ide tartozik > már az, hogy az olyan dolgokat, a 
melyek magyar nevezeteket szorosan nem kívánnak, 
megszokott nevezetek alatt hagyjuk meg. Csak nevetsé- 
get indított azzal a Fordító, midőn a nemzetet aprósdi- 
nak, a concertet njuzsikadalomn^, az ecclogát galagá- 
nak, az orthographiát irdsnágniik, az ethicát erkölcse- 
deleménynek nevezte. Különben ez a cselekedete a 
Fordítónak sokkal szenvedhetőbb lett volna, ha nem 
mulatságra írott, hanem valamely philosophia munkában 
élt volna vélek. Teli vannak ilyenekkel a Rácz orvosi 
munkái ; teli a kanonok Molnár physikája s a Dugonics 
algebrája és geometriája s még is ezekben nem sok 
helyt botránkozik meg a legkényesebb fül is: de ro- 
mánt fordítani s a gyönyörűségre szolgáló dolgokat is 



Digitized by 



Google 



382 A NYELVÚJÍTÁS 

idétlen nevekkel mocskolni el, megengedhetetlen vak- 
merőség.* 20) 

Ez volt még ekkor az irók és a hozzáértők közvé- 
leménye. Kazinczyban a nyelvmüvelés szólalt föl a nyelv- 
újítás ellen. 

De a szellemi mozgalom csakhamar előtérbe tolta 
az uj czélt és uj irányt s valamint azelőtt mindenki 
— tudós és tudatlan, mint Révai monda — verseket írt, 
úgy csinált ezután mindenki szókat Akkor a versekkel 
a nemzetiséget élesztették, most a szókkal a nyelvet 
ékesítették. 



IV. 



Révai a nyelvújítás ellen; elitéit a purizmust; a szó esi- 

nálás is fölösleges. Egyetemleges ítélete a nyelvújító 

írók fölött, 

Révai, ki múltjánál és meggyőződésénél fogva tarto- 
zott a régi, a nyelvművelő, párthoz — szükségképen 
ellenkezett az uj mozgalommal. Es az ö harczias, heves, 
epés természete csakhamar őt is kivitte a porondra. 

Már az Antiquitatesben fölszólal azok ellen, 
kik az idegen szókat a magyar nyelvből ki akarják 
küszöbölni. Fölötte jellemzők e sorai a hazafira és nyel- 
vészre egyaránt: 2*) »Helyesen állítják a Debreczeniek 



20) Kai%ai M, Múzeum, I. k. 185—6. 1. 
31) »Bene monent Debrecinenses in Magna sua Grammatica : 
quod tantam adoptaverimus vocum peregrinarum copiam; ac 



Digifized by 



Google 



A PURIZMUS ELLEN. 



383 



az ö Nagy Grammatikájukban, hogy a miért oly nagy cso- 
port idegen szót vettünk föl s ázsiai nyelvünk oly kevés 
őseredeti szóból áll — azért épen nem kell pirulnunk. 
Valamint sem a rómaiknak, sem az angoloknak, sem a 
francziáknak, sem a németeknek nem kell, nem lehet 
szégyelniök, hogy nyelvük úgy tömve van idegen szók- 
kal. Ezen helytelenfil belénk öntött szégyenérzet épen 
olyasmit késztet szégyenlenünk, a mivel dicsekednünk 
illenék. A mi nyelvünk ugyanis a legrégibb s kétség 
kivül azon időkorból való, midőn még nem voltak mes- 
terségek, kereskedés és semmi uj még fölfedezve nem 
volt. így tehát sokkal helyesebb a mi őseink szokásait 
továbbra is követni, s a ma már nyelvünkhöz alkalmaz- 
kodott idegen szókat kész örömest ezután is meghagyni 
nyelvünkben, mintsem mocskos uj szókat nem a nyelv 
természete szerint hálátlan ügy ékezettel kovácsolni.* 

így itélé el Révai a nyelvújításnak egyik ágát, 
melyet később purizmusnak neveztek el. 



nostra proinde lingua Asiatica paucis constet primigeniis voci- 
bus : ea de causa nos pudore suffundi non opportere. Quemad- 
modum, et Komanis, et Anglis, et Gallis, et Germanis ceterisque 
pudori non est, neque esse potest; sermonem patrium tot pereg- 
riniö vocibus refertum habere. Hoc enim pudore nobis inepte offuso, 
earum certe rerum nos púderét: de quibus nos potius gloriari 
deceret. Linguam nempe nostram esse vetustissimam, procul dubio 
prima illa natorum hominum aetate simplici ortam : quando nullae 
ad huc artes erant, nulla commercia, nulla nova inventa. Atque 
ita sane multo praestabilius est, morém majorum nostrorum et 
porro sequi, accomodatisque jam ad usum nostrum vocibus pe- 
regrinis datam civitatem promto gratoque animo concedere ; quam 
voces infícetas non ad indolem linguae effíctas, ingrato nisu ob- 
trudere.« — Ani\qu%iaU9^ 89 — 90. 1. 



Digitized by 



Google 



384 A NYELVÚJÍTÁS 

Egyetemi beköszöntő beszédjében meg egyáltalában 
tagadja, hogy nyelvünk annyira szegény volna, mintha 
szókat kellene csinálunk. >Nem nyelvünk hiányos, mondja 
klasszikus rövidséggel, ^^) hanem mi voltunk és vagyunk 
hiányosak. Inkább vallják meg azok vétküket, kik ezáltal 
sarokba szoríttatnak, hogy ők, a mit magyarul kifejezni 
kivannak, saját hanyagságuk miatt nem tudják magyarul 
kifejezni, ne pedig a nyelvnek rójják föl hibául. « És 
hozzá teszi kíméletlen modorában : >Mert a mikor ma- 
gyarul beszélünk avagy irunk, magyarul is kell gondol- 
koznunk.* ^^) 

így Ítélvén el Révai a nyelvújítás irányait, nem 
kíméli a nyelvújítók eljárását sem. Nagy nyelvtanában 
az elvi szempont magaslatáról néz ő le reájok ; keresve 
sem találhatni megsemmisítőbb és kegyetlenebb ítéletet 
róluk, mint Révai e soraiban : ^*) 

»Ezt a nyelvet nem magok az írók teremtik : az ő 
érdemök másban határozódik. Az irók ugyanis boldo- 



gi) »Nihil deest linguae nostrae, nos illi defuimus, nos illi 
desumus. Culpam isti suam fateantur potius, qui sic ad angus- 
tias rediguntiir: se quae exprimenda poscuntur ; Hungarice ex- 
primere non scire sua negligentia ; 'non verő linguae vitio eo 
Hungarice non posse exprimi « — Prolusio I. 11. 1. 

23) »Dum enim Hungarice loquimur, aut scribimus : oportet 
nos etiam cogitare Hungarice « — Í7. o. 

24) »Kon ipsi scriptores crearunt hanc linguam : aliud est 
eorum de hac meritum, inde hoc nomen ortum ducit Scriptores 
enim, in regioné beatiore, quam cives vitae cultioris studio ad 
statum evehunt florentiorem, in horum lingua communi, sese una 
evolvente, hoc tantum praestant: quod eam, secundum naturam 
ómnino suam, intimamque proprietatem, coUata opera adjuvent. 



Digitized by 



Google 



EGYETEMLEGES ÍTÉLETE A NYELVÚJÍTÓK ELLEN. 385 

gabb tartományban mint polgárok tudós törekvéseikkel 
az államot akarják virágzóbbá tenni; az ő nyelvükre 
nézve annyi, áll, hogy azt -kifejtvén, teljesen saját termé- 
szete és benső hajlama szerint vállvetve iparkodnak segí- 
teni. Tulajdonképen nem ők maguk müvelik a nyelvet, 
csak mindazt összegyűjtik és szép egészbe fűzik össze 
a nemzet számára, a mi általánosan jó, szép és kiművelt 
van a nyelvben. Az ő példáik tanítanak másokat is, 
mint kelljen mindent, a mi a nyelvben szép és jó léte- 

Proprie non ipsi excolunt linguam; sed coliigunt tantum, quod 
est universe bonum, et pulchrum, quodque in lingua adest jam 
excultum; idque inde sumtum proponunt nationi in quodam totó 
pulchre connexo. — Eorum exempla et alios docent, illud ípsum 
bonum, ac pulchrum, quod revera adest jam in lingua, imitatione 
ad rem natam accomodare. — Atque hi non possunt alii esse, 
nisi qui, praeter sufficientem rerum cognitionem, habeant et suae 
linguae cognitionem eruditam, atque una sint et pulchri sensu 
praediti. — Singularia horum vitia, quae habere debent, cum sint 
individua singularia, facile possunt detegi comparatione plurium 
huj US módi scriptorum : neque labemur unquam errore, si id, de 
quo est omnium, aut saltem potiorum consensio, pro usu habea- 
mus universali et optimo 

»Periculosa est illa quorundam scriptorum persuasio, in 
qua sibi stulte piacent : linguam nempe nostram vivam adhuc, in 
wua esse manu^ se esse hujus fictores. Nam et sensu corrupto esse 
possunt ; et linguae peritia, quae requiritur, destituti : quare facile 
sünt ab eo recéssuri, quod est in lingua pulchrum, rectum, uni- 
versale. Et verő scríptor hujusmodi, elatus arrogante hac persua- 
sione, ignorata, vei contemta linguae natura, et proprietate ad 
effictas arbitrio suo analógiás ipse sibi linguam creat, abhorren- 
tem a sensu communi ; monstrosamque hanc sobolem suam insigni 
impudentia obtrudit patriae nimium patienti. Graviter sünt, et 
saepe, hujus aures obtundendae voce meliore.« — Elah, Gram. 11. 
942-4. 1. 

B á n ó c z i. Révai Miklós. 23 

Digitized by VjOOQ IC 



886 A NYELVÚJÍTÁS 

zik, a körülmények szerint fölhasználni. De erre csakis 
azok képesek, a kik a körülmények kivűl saját nyelvü- 
ket is tudományosan ismerik s egyszersmin<J szép érzék- 
kel is bírnak. Ezeknek is vannak egyes tévedéseik, mert 
ők is csak egyes egyének; de azokat könnyen beláthat- 
juk, ha több ily rendbeli irást hasonlítunk össze : és soha 
sem fogunk tévedésbe esni, ha azt, mire nézve mindenki, 
vagy legalább legtudósbjaink megegyeznek, általános és 
legjobb használatúi fogadjuk el. 

» Veszedelmes némely íróknak azon öntetszelgö meg- 
győződése, hogy a mi még élő nyelvünk az ö kezükben 
van s hogy ők ennek képezöt. Mert ők mind romlott 
érzékűek lehetnek , mint pedig a nyelvnek szükséges 
ismeretét már elveszthették s így könnyen eltávozhatnak 
attól, a mi a nyelvben szép, helyes és általános. És az 
ilyen, e kérkedő meggyőződésben levő író nem ismervén 
vagy megvetvén a nyelvnek természetét és sajátságát, 
saját lénye szerint alkotott analógiák után maga alkot 
magának nyelvet, olyat, mely a közhasználattól retten- 
tően eltér, s e szörnyű szülötteit bámulatos szemtelenség- 
gel tukmálja rá a szerfölött türelmes Hazára, melynek 
füleibe igen gyakran érczszóval kell bele harsogni az 
igazságot. « 

Mindebben a nyelművelő Révai szólal csak föl. A 
mit ő itt elmond, a mint ő itt ítél, azt elmondá és a 
szerint ítélt már Kazinczy is — 1788-ban. 



Digitized by 



Google 



A NYELVTANÜJÍTÁS IS NYELVRONTÁS. 381 



V. 

Révai a nyelvtanujítást is nyelvron fásnak bélyegzi. Révai 

mint nyelvőr ; fölszöllalása az újságok rossz magyarsága 

ellen, — r Veszprém, a dunántúli orthologai székhelye, 

nyelvrontásról vádolja Révait. 

A nyelvész Révainak külön kifogásai vannak a 
nyelvújítás ellen — nyelvészetiek. 

Az ő grammatikája hozza be újra az ikes igéket; 
az ö grammatikája küzd a debreczeni nyelvtan szente- 
sitette uj szenvedő alak ellen. Mindezeket a régiség alap- 
ján teszi. A nyelv épségét Révai szerint tehát nemcsak 
a nyelvújítás támadja meg, hanem a nyelvtanujítás is. 
Nyelvrontók azok is, ezek is. 

Révai nyelvújítás elleni harcza tehát kétféle: ő küzd 
az irók ellen és a grammatikusok ellen — ugyanazon 
az alapon, ugyanazért a ezéíért. 

így lesz az ő szemében Verseghy is nyelvújító — 
az a Verseghy, ki nem talál elég kemény szókat a nyelv- 
újítók megbélyegzésére, kik szerinte a nyelvnek Herosta- 
tusai, a kik gyújtogatják a nyelvnek, nevünk, létünk, 
nemzeti characterünk legszentségesebb forrásainak és 
oszlopának tiszteletreméltó templomát. ^^) 

Révai következetessége azonban szükségképen sújtja 
öt is, valamint a Debreczeni Grammatikát. »A nyelvész. 



25) M, Grammatica, 32. 1. 

25* 



Digitized by 



Google 



388 A NYELVÚJÍTÁS 

így szól ö Adelunggal, -*^) nem törvényhozója a nemzet- 
nek, hanem csak összegyűjtője az ez által alkotott tör- 
vényeknek. Mindenben tiszteli a nyelvbeli használatot, 
de ezt nem téveszti össze a nyelvbeli hibákkal, melyek 
szintén közönségesek, főleg mikor könnyen kimutathatni, 
hogy a nemzet saját törvényét tudatlanságból, figyelem- 
hiányból vagy gondatlanságból sértette meg.« 

A magyar széptoUról irt kéziratban maradt müvé- 
ben pedig összefoglalja már a mindkét rendbeli nyelv- 
rontókat : a nyelv- és a ny el vtanuj itókát. ^^) 

» Ártalmas következéssel rettent az Írónak maga 
elvéltében gögösködö hiúsága : hogy az ő kezében vagyon 
a nyelv, ő annak az alkotója. Mert, veszett izlésü, s a 
nyelvben is nem eléggé járatos lehet: s azért könnyen 
eltávozhatik a szépségestől, a közönségestől. Az ilyen 
elhitt iró, mikor maga akar teremteni, megveti a nyelv- 
nek tiszta hibátlanságát, keveri a szólás módjait, s ö 
gondolta hasonlóságok után új nyelvet kohol magának. 
Harsányan kell az ilyennek oda kiáltani Adelung állítását : 
az iró, az ő iró létével nyelvet nem alkothat, nem is 
ékesíthet ; mert minden irónyelv nem egyéb, nem is lehet 
egyéb, a megékesúlt tartományban társalkodó életnek 
nyelvénél. . 



26) »Graminaticus non est legislator liationis sed collector 
tantum legum ab ea factarum. Veneratur linguae usum in singu- 
lis ej US partibiid : sed eum non commiscet. cum linguae vitiis, 
utut ista communia sint ; praesertim cum facile conjici potest, a 
natione legem propriam violatam esse ignorantia, defectu atten- 
tionis, vei incogitantia.« -- Mab. Gram, II. 944. 1. 

27) A magyar deákság 11. k. 9—11. 1. — A N. Múzeumban. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI MINT NYELVŐR. 389 

»01y buzgón akarom nyelvünk hibátlanságát : hogy 
többször kikelek mostani iróink ellen; ámbátor úgy érje 
e miatt szegény fejemet a sok rút szidalom, mint a jég- 
eső. Felesen közülök bírnak ugyan jó ízléssel, bővelked- 
nek mindenféle szép tudománynyal, jeles dolgokban fog- 
lalatoskodnak, írásaikban mindazon magyar szavakkal 
élnek, azokat a nyelvnek tulajdon szólása szerént veszik : 
azonban ezt csaknem mindnyájan megszeplősítik egy 
néhány, de szüntelenül azonképen előforduló, hibás szó- 
hajtogatásokkal és helytelen szókötésekkel. Némelyek 
pedig, íme gáncsokon kivül, még a szószármaztatásban 
is, magok fejéből költ leleményekkel, új képtelenségeket 
szaporítanak. Apróságnak, s magokra nézve szükségte- 
lennek tartják a gondosabb nyelvtanulást. A puszta szo- 
káshoz ragaszkodnak : s mikor annak magával meg nem 
egyezhető ellenkezésén fenakadnak ; ide s tova haboz- 
nak, s a nyelv ellen tusakodnak. Zavarják a jó szokást 
a roszszal; megvesztegetik a jó szokáson gyarapodott 
hasonlóságot. Nincsen velős okos megállapodott egyezésük. 
Ezekben mi ugyan ő utánok el nem igazodhatunk. « 

Révai már grammatikájában mutat rá egyes hibákra ; 
említi, hogy az önként helyett: ó'nképen-i kellene mon- 
dani — hogy az önön magad rósz a tennen magad he- 
lyett ^^) — hogy az egy sűrű használata germanizmus. '^^) 
Mióta azonban egyetemi tanár, szigorúbban fogja föl 
nyelvtanirói tisztét — Révai nyelvőrösködik. 

»Edes anyánk a Haza ; ennek nyelve közös kincsünk 
s megbecsülhetetlen örökségünk. Nekem is igazságom 



Mah, Gram, I. 883. 1. 
ü. o. 409. 1. 



Digitized by 



Google 



390 A NYELVÚJÍTÁS. 

vagyon hozzá, mint akárkinek közülünk, mert magyar 
vagyok. Azonban öregbíti iránta való gondoskodásomat 
különösen hivatalomnak is megfelelő hívségem. Jó okon 
tehát senki sem neheztelhet reám: ha annak ügye mel- 
lett, belső meggyőződésemen erősödött nemes bátorsággal, 
oda szólok már Urainknak, Tisztbeli Deákjainknak, 
Jegyzőinknek s ezeket igazgató Nagyjainknak. Ha ezek- 
nek tollaikon megfordul nyelvünk, csaknem nagyobb ter- 
jedéssel, hogysem a mennyire az írók érhetnek; tehát 
illendőképen forduljon meg, s azoknak tekintetektől, mely 
nagyobb a mienkénél, erőt vegyen, nem csorbult és 
gáncsos, hanem mindenestűi ép, és hibátlan gyarapodá- 
sára. « 3") 

S mily hangon nyelvőrösködik Révai! Kikeresi 
za országgyűlés jegyzőkönyveiből a hibákat, s mielőtt 
kijelölné s kijavítaná, egy pár bevezető sorban elmondja 
többi között, hogy » szakad az igaz magyarnak szíve: 
mikor ezekben rútul korcsosodni tapasztalja édes anya- 
nyelvét. « ^*) 

S mily indulatos, szenvedélyes hangon kél ki az 
újságok ellen ! Soha nem szólott még senki így a hírla- 
pok nyelvéről, mint Révai : »A szerencsétlen újságok is 
terjesztettek s ma is terjesztenek némely szörnyű alko- 
tású szókat. így hálálják meg a Hazának az előfizetők 
bőkezűségét!*^^) De mintha fölébredve benne a régi 

30) ,.1 magijar Széptoll. 

31) U. o. 

'^'^} »Propagarunt, liodicque propagant . . voces . . monstrose 
'effictas . . . ephemerides infaustae. Ita et baec ingratao sünt Pá- 
triáé, ad tantam Praenumcrantiuia libcralitatein !« — El ab. Graynm, 
n. 935. 1. 



Digitized by 



Google 



A DUNÁNTÚLI ORTHOLOGIA. 391 

újságíró, hozzá teszi — »Pedig az újságok, ha szorgalma- 
sabb s a hazai nyelvet alaposan ismerő férfiaktól Írat- 
tatnának, kiváló helyet foglalhatnának el azon segítő 
eszközök sorában, melyeket minél számosabbakat óhaj- 
tunk a hazai nyelv föntartására s előmozdítására.* ^^) 

így kardoskodik Révai mindkét rendbeli nyelvron- 
tók ellen. A nyelvújítók ellen küzd a nyelvművelő — a 
nyelvújítók ellen a nyelvész. 

A nyelvtanujítók — de nem tartozik-e Révai is 
közéjökV S nem-e még inkább, mint maga Verseghy? 
Révai előtt e kérdésnek nem is lett volna józan értelme 
— de volt az ország előtt, s meg is feleltek reá. 

Révainak a régiség nagyobb tekintély volt az élő 
nyelvnél. Szerinte az ikes ige alak használandó — a ki- 
vét ellene, nyelvrontó; szerinte a birtokosnak a birtok- 
kal egyeznie kell számban — a ki vét ellene, nyelv- 
rontó. Mert mindkét esetben úgy használta a veneranda 
antiquitaSj a tiszteletre méltó régiség. 

S íme, Dunántúl nyelvrontónak mondja ezért — 
Révait. 

Eddig az orthographiának csak egy központját 
szoktuk említeni ; pedig kettő volt. Debreczen mellett 
helyet foglal Veszprém. Sőt Veszprém mozgalmasabb, 
tevékenyebb, elevenebb. Debreczenben egy pár tudós 
hazafi kiadta a Debreczeni Grammatikát. Ez már 
1795-ben történt. Azóta megjelent Révai Grammatikája, 



33) »Quae, si a Yiris scriberentur diligentioribus, et patrii 
sermonis cognitione probe imbutis, praecipuo essent loco inter ea 
flubsidia : quae copiosiora optamus, ad sustentandam, et prove- 
hendara linguam pátriám « — Elah. Gramm. i. h. 



Digitized by 



Google 



392 A NYELV ÚJÍTÁS 

és Debreczen hallgatott. Megjelent a Tiszta Magyarság, 
és Debreczen hallgatott. Megjelentek a vitairatok, és 
Debreczen egyre csak hallgatott. Nem is szólott soha. 

Máskép Veszprém. Dunántúl hegyvölgyes vidéké- 
nek fiai mozgalmasabbak a síkság szülötteinél. Itt min- 
dig részt vettek a szellemi mozgalmakban, és ha irodal- 
munk történetét e szempontból néznök végig , azt 
hiszem, kitetszenék, hogy az írók nagyobb része dunán- 
túli születésű volt. 

Veszprém különösen pártolta a nyelvészetet és fog- 
lalkozott is vele. A veszprémi püspök adta ki 1748-ban 
Desericius nyelvtörténeti munkáját; Veszprémben jelent 
meg 1770-ben az odavaló Kalmár Prodromusa, mely elő- 
ször panaszkodott a nyelv szegénységéről és uj tovább- 
képzéseket is ajánlott. Révai Grammatikája három vesz- 
prémi kanonoknak van ajánlva — nálok nélkül e kor- 
szakos mű tán meg sem jelenhetett volna. 

Veszprém a nyelvujitásnak ellensége volt. Itt lakott 
Verseghy törzskara; itt adták ki az ö becses » Tudomá- 
nyos Mesterszókönyvét. « Innét került ki a ]V[ondolat, 
mely nem is annyira »hirhedt« mint mondják, hanem 
elég ügyesen csinált gúnyirat. 

Tekintetes Nemes Veszprém Vármegye tehát 1807-beia 
a Haza elejébe terjesztette az ő > Észrevételeit a Magyar 
Nyelvnek a polgári Igazgatásra és Törvénykezésre val6 
alkalmaztatásáról* — a melyben imigyen szól : 

>Igen tetemcsen sérti Nyelvünket az is, hogy némely 
mai felesleg okoskodó Nyelvtudósaink szavainknak ezen 
természeti összeigazítását : a dolgok folytatása^ Vármegyék 
dolga, Rendek gyűlései^ Magyarok törvényei stb. már 
ma így kezdik tenni : a dolgok folytatások y Vármegyék 



Digitized by 



Google 



VESZPRÉM NYELVRONTÁSRÓL VÁDOLJA RÉVAIT. 393 

dolgok^ Rendek gyűléseik, Magyarok törvényeik ; melye- 
ket minden igaz Magyar első hallásra is igen erőltetett 
szólásoknak talál. Az ilyen Magyarjaink tehát ezeket 
is : a Magyarok lova, a Németek tehene, a Tótok ökre, 
a Barátok szamara, így teszik ki az ő regulájok sze- 
rint: a Magyarok lovak, a Németek tehenek, a Tótok 
ökrök, a Barátok szamarok. Mely botránkoztató Con- 
structiók ezek a Magyar fülnek ! Soha sem szólanak így 
az igaz Magyarok : soha sem mondották ők : a Magya- 
rok Istenek, Uraknak urok , Királyoknak Királyok, 
Egek Teremtőjök ; hanem így : Magyarok Istene, Urak- 
nak Ura, Királyoknak Királya, Egek Teremtője. Ójjuk 
tehát magunkat az ilyen újságokon való helytelen 
kapkodástól s maradjunk inkább nyelvünknek termé- 
szeti együgyüsége mellett, hogy még utóbb nyelvrontók- 
nak ne mondattassunk.* ^*) 

íme az élő nyelvérzék jellemző tiltakozása Révai 
nyelvtanának a régiség alapján kifejtett szabályai ellen. 
A nyelvet még egy Révai sem akadályozhatja meg fej- 
lődésében — az élő nyelvtudat íme a régiséget » újságon 
való helytelen kapkodásnak^ mondja, védelmezőjét pedig 
» ny elvrontónak. « 



34) Idézve : Sdghy Ferencz : » Verseghy maradványai és élete« 
czímü művében, 211—12. 1, jegyzet 



Digitized by 



Google 



394 A NYELVÚJÍTÁS. 



VI. 



Miért tartották Révait nyelvújítónak, — Hogyan vert 
gyökeret a nyelvújítás. ^ — Kazinczy és Révai, 

A ki bennünket idáig türelemmel ki sért, a ki némi 
figyelemmel követte a mozgalmak keletkezésének és 
lefolyásának rajzát s látta, mily kiváló hely illeti meg 
ezekben a magyar renaissance legnagyobb hősét — 
Révait; a ki immár tudja, mily ellenséges állást foglalt 
el ö a legújabb irodalmi mozgalommal: a nyelvújítással 
szemben — s azután elgondolja, mint fejlődött e mozga- 
lom tovább, — fejlődött tovább Révai tekintélye, Révai 
neve alatt is : valóban rejtvény előtt áll, melynek megol- 
dását jogos érdekeltséggel követelheti. 

Nem látja-e mindenki, hogy e szerint ép oly joggal 
foglalhatták volna le Verseghy hívei is Révait? hogy az 
ö nagy nevével hóditsák meg a közönséget helyesírásuk- 
nak és igeragozásuknak? 

Nem — Verseghy hívei ezt nem tehették volna. 

De miért nem? 

Egyedül azért, mert a vitairatok Révai tanának e 
pontjait megismertették a közönséggel ; ez hallotta az 
üldözők éktelen zaját s ha csak félfüllel hallgatott is 
is oda, tudta, hogy a helyesirásról és az igeragozásról van 
szó. S ha netán volt még valaki, ki innét sem tudta 
meg, megmondotta annak Kazinczy. 

Ezt tehát tu^ta a közönség. . . . 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ÉS A NYELVÚJÍTÁS. 395 

S mondjuk-e még tovább ? Tán jobb volna e helyen 
már bejelenteni hősünk halálát. Meghalt, eltemették. A 
többit tudjuk. A ki nem tudja, következtetheti. A ki 
erre nagyon kényelmes, képzelje el magának. Akkor 
azután nem is csaló dhatik. 

De Révai szelleme kiszól olvasatlan műveiből. A 
polczon hevertette őket a külföld és hazája — így ve- 
szett el hatása, így dicsősége — nem! joga ne vesszen. 

Ha sejthette volna Révai, mily zászlóra fogják 
fölírni az ő nevét is — óh mily Miklósfiakban és Fény- 
falviakban magyarázta volna el tüzes lelke tanainak 
egyéb részeit is : hogy tudja a haza, tudja minden egyes 
fia, mit vall ő magáénak és mit nem? — 

Latinul írta nagy műveit, hogy .olvassa a külföld 
is. Es azt érte el vele, hogy nem ismerték itthon sem. . . 

Sokat vitatkoztak már nálunk a nyelvújítás fölött. 
Eldicsérte az egyik, elitélte a másik fél; van, ki benne 
látja csak irodalmi nyelvünk újjászületését, megteremté- 
sét — nem csoda, hiszen a Kazinczy előtti irodalmat 
legfölebb ha itt-ott nézegetik, de olvas^ nem olvassák. 
Van, ki nyelvünk épségének megromlását látja csak 
benne — ismét nem csoda, mert hisz oly soká dicsérték 
föltétlenül, hogy a visszahatásnak szükségképen be kel- 
lett állnia. 

Sem az egyik, sem a másik fél azonban nem ku- 
tatta még eléggé a nyelvújítás történetét. Pedig az ada- 
tok megállapítása talán eredményesebb volna, mint az 
elvek vitája. 

E történet egészének előadása nem tartozik kö- 
rünkbe. De tisztáznunk kell a nyelvújítás viszonyát 
Révaihoz. 



Digitized by 



Google 



396 A NYELVÚJÍTÁS. 

Hogyan függnek össze Révai és — Kazinczy? 

Kazinczy láttuk, 1788-ban még nyelvművelő volt. 
De már itt tetszik ki, hova fog ő fejlődni. Két dolog 
jelentkezik itt nála először : a szenvedő alak sűrű, néme- 
tes használata; azután az eredeti magyar kifejezések 
megrovása, melyeket » paraszt szólá8ok«-nak bélyegez. 

Kazinczy csak akkor kezdett Révaival össze nem 
férni, midőn ez meghalt. De addig jó barátságban éltek 
egymással. Verseghy elleni harcza alkalmából Kazinczy 
írt neki egy levelet, mely a Boldogréti művében meg is 
jelent ; Régiségeiben ismét kinyilatkoztatja, hogy Révai- 
nak volt igaza, s erre vonatkozólag írja később Kisnek : ^^) 
» Szólottam volna, ha nem itt, bizonyosan másutt, ha 
Vig László a levelem kinyomatásával arra nem szorított 
volna is, hogy magam mellett apologizáljak.« 

íme: Kazinczy önmagát védelmezi, midőn Révai 
mellett száll síkra. Nagyon természetes — Verseghy meg- 
támadja Révai helyesírását : ezt Kazinczy elfogadta ; 
megtámadja Révai ikes igeragozását: Kazinczy ezt is 
elfogadta, ö tehit valóban Révai védelmeztében önnön 
magát védelmezteA' 

De Verseghy megtámadott egyebet is : a régiséget 
és az összehasonlítást, a Révai grammatikájának két 
oszlopát. Erre Kazinczy nem szólt semmit; ezek a 
pontok őt nem is érdekelték. O nem nyelvész, hanem író. 

S miért fogadta el ama másik két pontot? A 
helyesírást azért, mert megfelelt az irodalmi használat 
folytonosságának. Voltakép itt Verseghy újított; s még 



35) Levelek J. k. 289. 1. 



Digitized by 



Google 



A NYELVÚJÍTÁS SZÜKSÉGES TEKINTÉLYEI. 397 

mieLHtt föllépett orthographiai rendszerével, Kazinczy 
már, mint láttuk, Révai mellé szegődött. 

Az ikes igeragozást meg azért fogadta el — mert 
újítás volt. Nincs nyoma, hogy ö e kérdést valaha nyo- 
mozta volna. Hogy vizsgálta volna: valóban nagyobb 
tekintély-e a régi használat az uj használatnál ? s ha az, 
miért az? Révai nagy tudománya is befolyással lehetett 
elhatározására : mily alapos készültségű újító ez a Révai ! 

A nagy nyelvész müveit pedig nem olvasták; az 
írók legkevésbbé. Ezek ismerték helyesírását és ikes 
ragozását — Kazinczy révén. A mit ez nem terjesztett, 
elmaradt temetve. 

A nyelvújításnak azonban kétfelé tekintélyre volt 
szüksége, hogy gyökeret verhessen: iróra, ki a nyelvet 
ékesíts 3, és nyelvészre, ki az ékesítéseket szentesítse. 

Az írói közönség eddig megtalálta mind a kettőt. 
Az író voL Kazinczy, a nyelvész — Révai. Grondolhat- 
tak-e ők egyebet ? Hiszen Révai nagy műveit nem olvas- 
ták. Révainak a Magyar SzéptoUról írt munkája fölvilá- 
gosította volna őket tévedésök felől — de ez a mü nem 
jelent meg. A miről tudtak — abban Kazinczy és Révai 
egyezett, 

Révaival kidűlt a nyelvész. Akadt csakhamar he- 
lyettesítője — Kazinczyban. Ez törekszik ezentúl egyesí- 
teni mind a két rendbeli tekintélyt. 

Alighogy Révai meghalt, kiad ő is » Magyar Régi- 
ségeket és Ritkaságokat « — tán a nagy nyelvész Anti- 
quitatesének második kötetét? Nem, hanem Sylvester 
grammatikája mellett egy magyar abéczét, azután pro- 
fessor Varjasnak hóbortos e vocalisú énekét. 



Digitized by 



Google 



398 A NYELVÚJÍTÁS. 

Azután egy nyelvtant készül kiadni — a Révainak 
harmadik kötetét talán? Nem, haneqx a Révai két köte- 
téből egy harmadikat. > Révainak perlő írásait s Gram- 
matikáját, írja 1807 szeptember l5-én Kisnek,^**) én 
excerpálni fogom, hogy előforduló kétségeimben ő legyen 
a kalauzom. Nem eskUszöm én neki szavaira s zászlaja 
alá.« — Erről valameddig Révai élt, nem sejtett senki 
semmit. S vájjon melyek az uj grammatikai harez vita- 
pontjai? »Az ő és ü eránt világosan elpártoltam tőle s 
nem /j'-vel, hanem ^j'-vel s cz-vel élek, a hol nincs for- 
radás. De bizony ő nyelvünknek a Statorja, ö a magya- 
rok Adelungja.« ®^)« 

Mintha Révai grammatikájának ezek volnának leg- 
fontosabb pontjai: az ü és sl csl 

Kazinczy elkészült az excerpálással. Ekkor talál- 
kozik vele gróf DezsőfFy József a zempléni gyűlésen, 
hol >reá vett, hogy írnék egy könyvírónak való Magyar 
Grammatikát, minthogy még egy sincs, a mi e végre 
szolgáljon. A Révaié igen jó, de oly felette bőv, oly tele 
van tömve mindennel, hogy kifárad a Tanuló olvasásá- 
ban. Én azt tettem törvényemül, hogy az enyém minél 
lehet rövidebb, tisztább légyen, a legnagyobb gonddal, 
praecisióval s elevenséggel s oly Ízléssel^ hogy gyönyö- 
rűségesen lehessen olvasni. Orthoepejámnak egyik része 
már kész.«^**) 

E grammatika nem készült el — nem is volt már 
reá szükség. Minden írónak megvolt ezentúl a maga 



86) L«i€/eA-, I. k. 212. 1. 

37) U, o. i. h 

»8) U. o. 250—1. 1. . ' 



Digitized by 



Google 



RÉVAI ÉS KAZINCZY. 399 

grammatikája : az ízlés. Ez megmondá neki, mit s 
hogyan szabad; s bátran indulhatott utána — hiszen 
Kazinczy, a nagy nyelvésznek, Révainak követője, utódja 
hirdeté: > Tisztelni kell a szokást és a grammatikát s jaj 
annak, a ki törvényt nem ismer: de az ízlés nem ke- 
vésbbé szükséges és biztos vezér. « ^^) Es hogy tisztán 
megértsék, elmondja, miben különbözik a nem-uj ltoktól : 
»Ezeknek csak az a jó, a mi közönségesen van elfo- 
gadva, s nem árúi el idegen szint. Nekem az, a mi jó, 
s kivált a mi szép.«*'^) 

Idők jártával már egészen meg is feledkezik Ré- 
vairól , kit azelőtt magának > kalauzul « választott. 
1828-ban írja Toldynak:*^) »De hát azokról mit mond- 
junk, a kik magok tudják miért, talán, hogy kálvinista 
ne triumpháljon, Verseghy mellé csatiák magokat és 
vitatták az ypsilont és több sületlenséget. « 

Már nem Révainak, hanem Kazinczynak triumphu- 
sáról volt tehát szó a helyesírásban. Nem Révai, hanem 
ö, Kazinczy, volt a vezér. . . . 

Igenis, ő volt, csakis ő volt. A midőn Kazinczy 
megfeledkezett már Révairól teljesen — akkor emléke- 
zett mindenre legjobban. Révainak, a nyelvújítás ellen- 
ségének, e mozgalomban nem volt positiv része. — 

Hiszen bár lett volna ! Révai arra az ellenfelére tört 
először, ki rendszerét előbb támadta meg — ártalmatlanná 
tette ő Verseghyt Kazinczy segítségével, a ki nem szűnt 
meg 6 boldogtalan férfiút üldözni megszólással, váddal és 



99) Levelek Kisfaludy Károlyhoz 5. 1, 
^) ü. o, 57. 1. 

") V. 0. 139. l.^^^;V^>í^!1w^|w?XR 
HÓK JA 

I BUDAPEST. 



Digitized by 



Google 



400 A NYELVÚJÍTÁS 

gyanúsítással egyaránt. ^-) Hiába szólalt föl a Tiszta 
Magyarság írója a nyelvújítás vétkei ellen, hiába intette 
őket mérsékletre — ő nem volt grammatikus az irók 
előtt, hanem » szédült Jő és rendbontó «, ki »beszlnleli 
magát némely nagyjainkhoz «, kinek »minden szent, ha 
czélra visz«skit egy 17 éves — i^únak mondjuk? kímé- 
letlenül volt szabad legyalázni — s nem akadt senki, 
senki széles Magyarországon, ki a haldokló költőt és 
tudóst védelmébe fogta volna . . . Toldy Ferencz ellen! 

Ennyit Révai bizonyára nem akart. Ha látta volna, 
mily árát adja ő a szövetségnek! Hogy reá hivatkoznak 
mint a nyelvújítás bajnokára! Hogy őt bemutatják mint 
Kazinczy követőjét! 

Mert megtörtént ez is. 

Kazinczy ismeretes Sylvester czímü költeményében 
azt mondja: 

Híveim sorában nem volt még nagyobb 
És oh mikor lesz annyi ! mint te voltál, 
Pancratiasta férfi, Révaim ! 

Más szól-e itt, mint a grammatikus Sylvester a 
nyelvész Révaihoz? — Toldy szerint ^^) Kazinczy Révait 
nevezi itt a maga követőjének. 

Ne rágalmazzuk Kazinczyt. 

42) Levtlth Kisfaludy Károlyhoz, 25. 139. 1. Kishez II. 298; 
Guzmicehoz (kiadja Gulyás) 151. 1. stb. stb. 

43) Irodalmi Beszédek II. k. 350. 1. 



Digitized by 



Google 



KIADATLAN MŰVEIT HIRDETI. 401 



vn. 



Kiadatlan munkái. Alázatos segedelem kérése e munkák 

kiadása ügyében. — Kecskemét mezővárosa és Pest 

megye segítik, 

A folytonos szükség és küzdés és izgalom meg- 
emésztették Révai erejét; folyton beteges; érzi közelgő 
halálát. 

Csak egyetlen gondja van még az 54 éves, megtört 
erejű férfiúnak: műveinek kiadása. 1806-iki évi május- 
ban ez iránt bocsátott ki egy fölhivást, melyben a követ- 
kező munkáit ajánlja: Grammatikájának mind a három 
kötetét ; a harmadiknak tartalma lesz : De vocum déri- 
vatione (a szószármaztatás), De vocum compositione (a 
szók összetétele), végre Syntaxis (mondattan). — Továbbá 
e grammatikának kézikönyvét^ mely legközelebb kerül 
majd sajtó álá (proxime imprimendum). — Közöttük van 
továbbá a Vocabula Hungarica (magyar szók gyűjte- 
ménye), de most már nem egyedül: cognata ex orienta- 
libus ^a keleti nyelvekből megfejtve)^ hanem >intersecta 
sünt septentrionalia€ (az éjszaki nyelvekből) is. — 
Hirdeti az Antiquitates (régiségek) mind a három köte- 
tét; a másodikban lesz a Bécsi biblia ^ a harmadikban 
Observationes grammaticae (nyelvtani észrevételek). Vé- 
gűi a Magyar Deákság (irodalom) három kötetben, az 
döő lesz: az irodalom története \ a második: A Széptoll- 
róJ Adelung után; a harmadik: chrestomathia. 

B á n ó c z i. BéTai Miklós. 26 



Digitized by 



Google 



402 A ÍÍYBLVUJÍTÁS. 

E fölhívásának czíme : » Alázatos segedelem kérés 
az igaz eredeti magyarságot híven megfejtő tudós készü- 
leteknek mennél előbb való kinyomtatásokra^ újólag való 
tudósítással. « 

Kegyelmes, méltóságos, főtiszteletü, tekintetes, és 
nemzetes Urak! — így kezdi — gondoskodtatok a dicsA 
Hazának védelméről s ugyanakkor bölcsen fölfogtatok egy 
más nagy dolgot is: a hazai nyelvnek ügyét. Valóban 
azon egy szentségű kötelesség a hazát valamint a külső, 
úgy a belső ellenségtől is védelmezni. 

Ez a belső ellenség : a hazai nyelvet elmulató nagy 
gondatlanság. Ennek kárhozatos terjedése, valamint a 
nyelvet, ugy fogyasztja lassanként a fejedelemért élő és 
haló nemzetet is. Ha pedig a magyar nemzet elveszti 
nyelvét, maga is elvész. Ezt tudván, törvényt is szerez- 
tek ez ellen; ezentúl az alsó és felső iskolákban is fog- 
ják már tanítani a magyar nyelvet. 

De a dicső haza ezen nemes buzgóságával kétség- 
kívül az^ Igaz Magyar Nyelvet akarja fölemelni, a mint 
hajdan virágzott, s reánk maradt eredeti épségében. 
Irtóznak, méltán gerjedő boszankodásokban, annak mostani 
csúfos képétől, a melylyel azt némely újítók szépíteni és 
bővíteni akarják, de szerencsétlen törekedésökkel mindén 
részeiben elrútítják s rémítő hitvány gyommal megrak- 
ják. Iszonyuságokat követnek a szóhajtogatásokban; hely- 
telen és idegen szólásokat ejtenek a szókötésekben. S 
ugyanezért méltán vágynak kedvében a nagy közönség- 
nek : valakik ez ellen bátran kikelnek világosító és győző 
oktatásokkal a Nyelv és a Nemzet Méltóságának védel- 
mére. Érdemeseknek ítéli őket azon Nagyságos ; Nemzet , 
hatható kegyes oltalmára : s meg nem vcmja tőlök az . 



Digitized by 



Google 



ALÁZATOS SEOEDELEMKÉRÉS. 408 

ilyen hasznos és dicsőséges dicsekedésekre megkivántató 
segedelmeket. ^*) 

Ezeknek számokba, folytatja, tette őt is buzgósága 
és szentséges hivatala. Vegyék szívökre a szorongató 
időnek keménységét s e miatt kiadásának szomorú fön- 
akadását. Vegyék meg számosabban már megjelent nyom- 
tatott darabjait, azután fizessenek elő minél többen kéz- 
írásban már elkészült darabjainak nyomtatására. Csak 
arra kéri még, kíméljék meg őt az éktelen drágaság 
miatt már anélkül is eléggé megszotongattatott szegény 
állapotában a posta költségtől és a szállítás terhétől. 

A szörnyű nagy drágaság igen megnehezíti a nyom- 
tatást is. Mindegyik darabja több száz forintba kerül. 
Nagy a készület, mert úgy kívánja Nyelvünk Méltósága ; 
számosabbak azért a darabok. Egyes jótevő, ki egy egész 
darabot egy maga adna ki, ily mostoha időben nem 
támad. Hogy pedig többen állnának össze ily czélra, az 
is nagy ritkaság és sok ízetlenséggel jár az ajánlásbeli 
előségen való ízetlen vetekedés miatt. A nyelvről szóló 
írásokon egyáltalán kevesebben kapnak, hogysem egyéb 
nemüeken : azok is, a kik az ilyeneken kapnak, a teljes 
munkát várják. S eképen a teljesítés, melyet így várnak 
egészen elmarad. 

Az előfizetés sem elegendő, ha úgy leszen, mint 
eddig volt: hogy az egész országban csak ötvenen vagy 
hatvanan fizessenek előre. Ezen Segedelem Kérésnek 
3000 példában lett kinyomtatása és béköttetése, azután 
Helyes Tanítását; védelmező apró munkák kiadatása 
1000 példában, melyekből csak kedveskedésül kiosztogat 



4^) Segedelem kéré$ 3—4. 1. 

26« 



Digitized by 



Google 



404 A NYELVÚJÍTÁS. 

500 példánál többet mind béköttetve — igen ám, csak 
ezen kisebb költsége 1200 forintnál többre mégyen mind- 
öszveséggel. Ez a nagy szám a kegyes adakozásból való 
szép segedelmet többel haladja meg 500 forintnál: a 
mely teher már őt nyomja, ha nem boldogul a többinek 
számosabb elkélésével. 

A dicső Haza most buzog ismét a nemzeti nyelv- 
nek méltósága mellett; legalkalmatosabb időben jelenti 
tehát be e tárgyra néző fáradságos készületét: s erre 
forrón és bizodalommal kéri utolszor is a Nagy Lelkű 
Hazafiaktól a kegyes segedelmet. — 

Kecskemét mezővárosának nemes tanácsa volt az 
első, mely Révainak 70 forintot küldött. Következett 
Pest megye, melynek september 27-én tartott gyűlésén 
mutatták be a Segedelem kérést, s itt alá is írtak 470 
forintot. A szerző »ezen rendkivűl való jótéteményre 
föléledvén « elhatározta, hogy a Magyar Deákság máso- 
dik kötetét, a nemes megye rendjének áldozza, mindenik 
adakozó nemes urnák becses neve, állapotja és méltó- 
sága kitételével. — A Hazai Tudósítások, melyek e hírt 
közlik**), hozzá teszik: Bár tenné ezt még egy pár 
megye! Ugyanily tisztelet adatnék nekik. 

Nem — késő volt már. Révai nem adhatott többé 
tiszteletet senkinek. A toll kihullott kezéből. 



45) H, Tudósítások, 1806. I. 218. 1. 



Digitized by 



Google 



RÉVAI HALÁLA. 405 



vni. 

Révai halála, 

A Hazai Tudósítások 1807.ik évi april 4-éii ki- 
adott számának homlokán e sorok olvashatók: — 

y>Pe5tröL Ezen hónapnak első napján [szerdán] 
délután két óra tájban holt meg Tisztelendő Révai Miklós 
úr, a magyar nyelvnek és literaturának a pesti főoskolá- 
ban királyi Tanítója. A kik ezen nyelvünk Bajnokának 
fái-adhatatlan igyekezetét esmérték, és tudják a nyelv 
természetének vizsgálásában és a grammatika törvényei- 
nek meghatározásában tett fontos nyomozásait ; nem fog- 
ják szomorú érzés nélkül hallani e közönséges kárunkra 
lett érdemes Hazafinak elhalását. Hideg tetemei tegnap 
az egész tanító i^úságtól és tanító uraktól, valamint a 
nemes vármegye főtisztjeitől és más uraságok tói kisér- 
tetve eltemettettek. « 



Digitized by 



Google 



FÜGGELÉK. 

A Révairól Írandó monographia történetével kitűnő 
nevek vannak összekapcsolva. Horváth Mihály és Fraknói 
Vilmos bocsátottak e czélra 100 aranyat az Akadémia 
rendelkezésére s ez a pályakérdést Gyulai Pál ösztönzé- 
sére tűzte ki. Nem kisebb ember mint Toldy Ferencz 
dolgozott először e kérdésen s e sorok irója csak Szarvas 
Gábor buzdításának köszöni, hogy a felejthetetlen férfiú 
által elejtett munkát újra föl merte venni. 

E férfiak közül azóta kettő meghalt. Nekik nem- 
csak emiékök halhatatlan, mely egy hosszú élet ernye- 
detlen munkásságához fűződik, hanem szellemök is, me- 
lyet itt hagytak örökbe nekünk — a hálás világnak ! 

Toldy Ferencz utolsó irodalmi gondja a Révai volt. 
A mit ebből megirt, megjelent a >Fővárosi Lapokban* 
(1875, 295 — 6. sz.) E sorok irója azonban szerencsés volt 
magára a tervrajzra akadni, a mely szerint Toldy e mü- 
vet föl akarta dolgozni. Midőn ezt e helyen közölném, 
nemcsak érdekes irodalmi ereklyét őrzök meg, hanem 
a fáradhatatlan férfiú emléke iránt táplált kegyeletemnek 
is óhajtok kifejezést adni. 



Digitized by 



Google 



FÜGGELÉK. 407 

E tervrajz betűről betűre a következő : 

n. 1749—69. 
Születése. Első tanulása. 

r m. 1769—1777. 

Piarista. — Különféle helyeken tanít és tanúi. — 
Áldor lesz. — Rendetlen viszonya a szerzethez. — 
Bécsbe. 

IV. 1778—1781. 

Károlyba. — Váradoh rajztanító. — Tankönyvek.- 

— Költői dolg. — Lemond." 

V. 1781—5. 
Bécsbe megy — Los, Hédervár — vissza Bécsbe, 
1782. Grácz, Pozsony — 1784. hirlap. 
A költői gyűjt, hirdette. 
Irodalmi törekvései, 

VI. 1785—88. 
Győr, költ. Gyűjt. (1785, 86, 87) Nevelő, Pozsony 

— Faludi költ. gy. — Amalthea. 

Révai a kó'ltö. 

VH. 1788—90. 
Győrött tanító. 

Vm. 1790. 
Nemzeti igyekvései, korona. — *) 



*) Itt még Qgy szó áll, de olvashatatlan A tervrajz, mely 
M. S. csomagban van, puha czeruzával lévén írva, az írás eltör- 
lödött. 



Digitized by 



Google 



408 FÜGGELÉK. 

IX. 1791-96. 
Győrben. 

X. 1796—1802. 

Elhagyja Győrt. Esztergom. Eomárom. — Nyugalom 
Füreden, Rátóton, Sopronban. — Bécsben. 

XI. 1802—7. 

Pesti tanár. Nagy munkái, ToUharczai. 

XU. 
R. a nyelvész. Kiadatlan munkái. 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 



í:lso fejezet. 

B é V a % fejlödé$e, 

1752-1777. 

I. Bevezetés 3 

II. Révai 1752-ben született; hogyan hívták; mért má- 
sította meg születése helyét , . 6 

III. Atyja közkatona, utóbb csizmadia volt; testvérei; 

Mátyás Csanádon neveltetik; az apa meghal; a 
család tönkre megy — egy leány-gyermek kivé- 
telével . . ' " le 

IV. Mátyás Szegeden tanúi ; Karába latin verselésre buz- 

dítja; szülőföldjének szeretete birja a kun romok 

megéneklésére 13 

V. Kecskeméten a piarista szerzetbe lép ; mi birta erre. 

Jelleme ellenkezik választott pályájával. Milyen volt 

viszonya a szerzethez s hogyan fogja föl ö maga ? 17 

VI. Révai történettel foglalkozik; Cicero hatása Révaira. 

Molnár Jeles Épületei. A költészet ; első alagyáit 

írja 25 

Vn. A latin próza ; a józsanság Révai jellemében. A XVIII. 
i2ázad pbilosophiája ; Révai türelmessége ; mily 
philodophiát tanúit 31 



Digitized by 



Google 



410 TARTALOM. 

liap. 

VIII. Révai Nagy-Károlyban. Károlyi gróf; Varjas János. 
Nyitrán mathematikával és architecturával foglal- 
kozik. A tanítás befolyása Révaira. — Révai nem- 
zeti programmja 36 

MÁSODIK FEJEZET. 

Révai i r ó i föllépése. 

1777-1780. 

I. Bécs a múlt században. Mária Terézia germanizálása ; 
miért szerette Őt a nép. Bécs a magyar szellemi 

élet központja 47 

II. Révai Bécsben. Megismerkedik a testörök irodalmi 
működésével. Sonnenfels és Denis. Bécs befolyása 
Révaira , 51 

ITI. Révai Nagy-Váradon ; tankönyveket ír a nemzeti is- 
kolák használatára ; magyar nyelvtanát nem fo- 
gadják el. Az irodalom- történet kétféle adatai . 56 

IV. A Magyar alagyák első könyvek. E kor olvasó közön- 
sége és bírálata. Az alkalmi költés. A Szinyér Vár- 
aljai szüret ; Révai helytelen nézete a műfordí- 
tásról 59 

VI. A physika. A menykövek mivoltáról ; miért fordította 

ezt Révai A műszók 68 

VI. Révai akadémiai tanár ; miért megy el innét. Emlék- 
beszéde Mária Terézia fölött 72 

HARMADIK FEJEZET. 

Révai mint ny elvmüv e l ő. 

1780-1787. 

I. Révai újra Bécsben. Itt fogamzik meg . benne a kia- 
dások eszméje; fölhívása; a tájszók és közénekek 
gyűjtése. Cornides; a heraldika. Révai nevelő 
Looson ; Hédervár. Visszamegy Bécsbe .... 79 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 411 

Lap 

II A régi magyar Írásmódról — Révai a {lalottas Beszéd 
kiejtéséről ; a szenvedő alakról ; az ikes ige. Az 
igeragok. Révai nem fogadja el a finn rokonságot, 
A magyar betíik egyszerűsítése. A szók tovább- 
képzése. Későbbi tanok első elemei 86 

III. Révai Oráczban , nevelősködik ; de hirtelen megy el ; 

Ínsége 93 

IV. A Hírmondó a nyelvmüvelés eszköze ; a kiadásoknak 

újonnan való bejelentése 96 

V. Révai mint újságíró 109 

VI. Az újság közönsége, Az írók eredménytelen küzdése 
a latin nyelv ellen ; erőszak kellett, hogy végleg 
mellőzzék. A germanízáló rendelet, II. József nem 
volt germanízátor ; a bizonyító tények. Mária Te- 
rézia és II. József összehasonlítása 116 

VII. Révai akadémiát sürget ; 11. József és Révai . . . 122 
VIII. Révai Győrött. A költeményes gyűjtemény hírré ada- 
tása ; az előfizetések. Ellenfelei gyanúsítják ; Ín- 
sége. A magyar Amalthea. Hogyan szerzi meg a 
költséget kiadásaihoz 125 



NEGYEDIK FEJEZET. 

A magyar r e n a i s s a n c e. 

I. A magyar renaissance kezdete ; az irodalmi iskolák ; a 
három irány eredete és közönsége. A magyar re- 
naissance kiinduló pontja 143 

II. Az uj méretű versek elsősége. Baróti nyelvrontása ; a 

latinos szórend 148 

III. A prosodiai elvek. —Molnár naturalisztikus eljárása; 

Baróti prosodiáját a magyar hangsúlyra alapítja; 
Rajnis az uj méret magyar eredetét vitatja ; inga- 
dozó elmélete. A prosodiai harezok . .... 156 

IV. A helyesírás kérdése ; az elvek és elvtelenségek ; a 

reformáló törekvések. Révai befolyása 165 



Digitized by 



Google 



412 TARTALOM. 

Lap. 

V. Révai magatartása a prosodiai harczban ; a magyar és 
a latin prosodia különbségei ; a h betű kérdése ; 

Révai a mai prosodia megteremtője 170 

VI. A tudós költés ; a dilettantizmus ; az iskolák fölbom- 
lása 177 

VII. Révai költői méltatása 183 

Vin. A magyar renaissauce irodalmi fejlődése. Révai a tör- 
ténne ti szellem megtestesítője 190 

ÖTÖDIK FEJEZET. 

Tíz év küzdelmei. 

1787-1797. 

I. Révai Győrött rajztanító ; ismeretségei ; Fengler püs- 
pök. Viszálya tanitó -társaival ; az ügy elintézése . 195 
II. József visszavonja rendeleteit. A szent Korona Győ- 
rött ; Révai ünneplése 200 

ni. Bessenyei Jámbor szándéka ; Révai akadémiai izga- 
tásai. Eszterházy József gróf és Sándor Leopold 
főherc:^eg. A helytartótanács leirata; Révai Bu- 
dára megy 205 

IV. A renaissance a politikában és a társadalomban . . 210 
V. Kedvezőtlen fordulat az Akadémia ügyében. Révai föl- 
irata a helytartótanácshoz ; kik voltak az akadé- 
miai eszme kifej tői. Fölterjesztése a nádorhoz . . 214 
VI. Az Akadémia terve, czélja, költségvetése és alapja ; 
az Akadémia jelöltjei. Révai miért nem kandidálja 

Bessenyeit 221 

VII. Révai az egyetem aesthetikai tanszékére folyamodik ; 
Bécsbe megy; saecularisatiója. Viszálya a város- 
sal ; ellenségei és üldöztetése. A numismatika tan- 
székére pályáz. — Esztergom 232 

VIII. A Martinovics-féle mozgalom. Latina. Angulorum 

Trisectio 242 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 413 

Lap. 

HATODIK FEJEZET. 

Révai nyelvészeti fejlődése, 

1797- 1802. 

I. Hogyan lett Révai nyelvészszé 261 

II. A nyelvtan Révai elÖtt. Pereszlényi •, a Proludium ; a 

Debreczeni Grammatika 267 

in. A nyelvtudomány állapota Révai korában : a zsidó 

és magyar nyelv rokonsága 263 

IV. A pesti és bécsi kéziratok. Révai és Kulcsár. Komárom. 
Nyugalmaztatásért folyamodik. Sopronyban lakik, 

utóbb Bécsben 268 

y. Az Uias fordítása ; Carmina quaedam ; német ódája. 
Beregszászi és Gyarmathy ; a török nyelv rokon- 
sága; mi vezette erre. — Adelung . 286 

VI. A Theresianum. — Vályi meghal. Révai folyamodása 
az egyetem magyar tanszékére. A helytartótanács 
ajánlata egy Grammatica megírása ügyében. — 
Révai meghivatása 284 

HETEDIK FEJEZET. 

A magyar nyelv rendszere, 

180á-1807. 

I. Beköszöntő fölolvasása. Betegsége. — Miiveinek kia- 
dását sürgeti ; mennyi nyereségre számít — A vesz- 
prémi káptalan és Marczibányi segélyezése. — Meg- 
jelenik az Antiquitates és az Elaboratior Gram- 
matica. Miért irta ezeket Révai latin nyelven . . 291 
IL E művek ellenzést keltenek ; Verseghy. — Révai ta- 
nítványai ; hogyan írnak ezek mesterekről. — Kik 
voltak a vita-iratok szerzői? 298 



Digitized by 



Google 



414 TARTALOM. 

Lap. 

III. A nyelvtan segédeszközei. Révai a nyelv történetét 

teszi a nyelvtan alapjává. — A nemzeti elem Révai 
fölfedezésében. — A régiség haszna ; túlbecsülése 30y 

IV. Schlegel Frigyes ; Grimm Jakab. Révai és Grimm 

összehasonlítása. — Révai a történeti nyelvészet 
megalapítója. A nyagateurópai és a magyar re- 

. naissance 320 

V. A rokon nyelvek ; Révai nézete a héber és finn ro- 
. konságról. A betűváltozás törvénye ; Révai Össze- 
hasonlító módszerének bírálata. Verseghy a régiség 
és összehasonlítás ellen. — Révai és Verseghy ösz- 

szehasonlítása 324 

VI Az összetett mássalhangzók egyszerűsítése. Révai he- 

. lyesirási elvei. A helyesírási vita ; Révai etymolo- 

gikus kiejtése. — Kazinczy a szófejtö orthographiát 

diadalra juttatja 334 

Vll. A rendhagyó igék s az óhajtó mód ragozása. Az ikes 
igék ; nem Révai kezdette először sürgetni állandó 
használatukat. £z alak elleni vétségek okai. Ver- 
seghy az ikes igék ellen. — A nyelvszokás ; az el- 
. lenfelek túlzása. Miért lett az ikes használat ál- 
landó ? 3U 

Vni A szenvedő alak. Révai egyetértésben Verseghy vei. 
— Révai, korának legnagyobb grammatikusa és 
nyelvésze 361 



NYOLCZADIK FEJEZET. 

A nyelvújítás. 

1802-1807. 

I. Milyenek voltak a magyar nyelv tanítói. — Révai 
egyetemi tanári állása ; minő egyetemi reformokat 
kivan a magyar nyelvoktatás ügyében; hallgatói- 
" nak száma 367 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 4J 5 

Lap. 

ÍI. Révai Budapesten ; hogyan él. A drágaság ; szegény- 
sége! Mártonfi pártfogása 372 

lU. A magára hagyott irodalmi mozgalomnak központ- 
jává a nyelv lesz. Nyelvművelés és nyelvújítás. — 
Barczafalvi ellen Kazinczy s .. , 379 

IV. Révai a nyelvújítás ellen ; elitéli a purismust ; a szó- 
csinálás és fölösleges. Egyetemleges Ítélete a nyelv- 
újító írók fölött 382 

V. Révai a nyelvtaniljítást is nyelvrontásnak bélyegzi. 
Révai mint nyelvőr ; fölszólalása az újságok rossz 
magyarsága ellen. Veszprém : a dunántúli ortholo- 
logia székhelye, nyelvrontásról vádolja Révait . . 487 

VI. Miért tartották Révait nyelvújítónak. — Hogyan vert 

gyökeret a nyelvújítás. — Kazinczy és Révai . . 394 

Vn. Kiadatlan munkái. Alázatos segedelem kérése e mun- 
kák kiadása ügyében. Kecskemét mezővárosa és 

Pest megye segítik 401 

Vm. Révai halála 405 

Függelék, Toldi Révai-tervrajza 406 



Digitized by 



Google 



ÉRTELEMZAVARÓ SAJTÓHIBÁK. 



* 5 1. 


6 1 


3or alulról, bevétette helyett bevetette. 


54 » 


4 


» felülről, ünnepeltekké 


» ünnepeltté 


93 » 


2 


» alulról, Innét 


» Ismét 


157 » 


7 


» » középértékünk i 


középértéküek 


181 » 


15 


» felülről, illeti 


illetni 


190 » 


11 


» » vagy > 


nagy 


335 » 


8 


» » végok 


» vége 


300 > 


8 


» » gazdaságban 3 


> gazdagságban. 


818 » 


8 


» * bizonyság > 


> bizonyosság 


339 > 


9 


» alulról, nyomás a 


nyomós 


345 » 


5 


» » és > 


is 


379 » 


11 


» felülről, központjával > 


központjává 


391 » 


8 


» » nyelvújítók « 


nyelvtanújítók 


891 » 


6 


» alulról, orthographiának > 


orthologiának 



Digitized by 



Google 



U.C. BERKELEY LIBRARIES 

lilliliiililii 

C0E007fi316 




Digitized 



by Google